Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-07 / 14. szám
2-ik oldal. 14-ik szám. ÉSZAKKELÉI ÜJSÁQ ÉS NAGYKÁROLY ÉS ÉKÉRMELI. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 1-én d. e. 10 órakor tartotta ez évi tavaszi rendes közgyűlését. Debreczeni István, kir. tanácsos polgár- mester üdvözli a megjelent képviselőtestületi tagokat s a közgyűlést megnyitja. Polgármester bejelenti a képviselőtestületben történt változásokat. Eszerint dr. Stern Adolf jogai gyakorlásával Katz Sámuel szabót bízza meg, továbbá Rédei Károly ev. lelkész képviselőtestületi tagságáról lemondván helyébe Karászi Lajost hívja be, mint a legtöbb szavazatot nyert póttagot. Az iparostanonciskola bizottságában is változás állt be, amennyiben Rédei Károly bizottsági tagságáról lemondván, helyére Szócska János képviselőtestületed tagot választotta a közgyűlés. Ezután polgármester nevében a városi aljegyző felolvassa az 1916. év esemény- és statisztikai kimutatását, amely jelentést lapunk más helyén részletesen ismertetünk. Mivel az 1916. évi házi- és községi köz munka pénztári és gyámpénztári, zárszámadás elkészíthető . nem volt, erre a közgyűlés aug. 1-ig ad halasztást. A közgyűlés a nyugdíjügy! bizottság jelentését elfogadja s elhatározza, hogy a nyug-' díjalap 60,000 koronára való kiegészítése céljából a házi pénztár 1460 K 55 fillért a nyugdíjalapba fizessen, be. A számvevőség ■ jelentését, amely a város kezelése alatt álló pénztárba történt s az 1916. év végéig ki nem egyenlített átutalásokról szól, a közgyűlés tudemá-sul veszi. A közgyűlés felhatalmazza a polgármestert, hogy a,város közönsége számára jövő télre tüzelőanyagot és más közszükségleti cikkeket beszerézhessén a már megszavazott 300,000 K terhére. A famennyiség 40Qvaggont tehet ki. Ugyanis ha a háború véget is ér, egy esztendeig még a közellátást hatóságilag kell. intézni. A gyűlés nem engedi, hogy a polgári leányiskola IV.-ik osztályát A) B) részre, osszák, mert nem látja e kérést indokoltnak. A város csak hat tanterem felállítására és dologi ellátására köteles. A mostani párhuzamos Ill-ik osztály 33—33 növendéke jövőre elfér egy osztályban is. A közvágóhíd átalakítása ügyében kiadott kormányhatósági rendeletet a képviselőtestület tudomásul veszi. A képviselőtestület jóváhagyta a polgár- mester jelentését, hog^ a jéggyár részvényeiből 10 drb-ot jegyzett. A közgyűlés elhatározza, hogy a rendőrség fejlesztése céljából kérvény adandó be a belügyminiszterhez , 6000 K segély kiutalása végett. A képviselőtestület tudomásul veszi a jelentést, amely a városi alkalmazottak és dij- nokok 1916. évi háborús segélyének elszámolásáról szól. Schmidt György; volt utkaparó segélyt nem kap, nincs jogcíme. A polgári leányiskola igazgatójának kérelmét, hogy 20 m3 fa helyett csak 12 m3 fát fizessen, mert csak egy szobát fűtés háztartást nem vezet, a közgyűlés teljesíti, de kötelezi, hogy október 1-től külön fáskainaráttafrtartsa a tüzelőfáját. . rA házi pénztár at vidéki hírlapírók szövetségét nem segélyezheti, hasonlóképen a város nem lép be a Tiszántúli Méhészegyletbe sem, mert a háztartás túl van terhelve. Több illetőségi ügy elintézése után a közgyűlés a január 29-iki és február 27-iki pénztárvizgálat eredményét tudomásul veszi. Végül Néma Gtgiziáv főjegyző elnöklete alatt a képviselőtestület tudomásul veszi, hogy a polgármestert az Első " Nagykárolyt: 'M'ügőz- malom R.-Tö 'felügyelő tagjává választotta's megengedi, hogy ezen tisztségét elfogadhassa. Több tárgy nem lévén, elhöklő h. polgár- mester a jegyzőkönyv hitelesítésé re Bergér Ármin, Kirilla Adolf, László József, Lukácsovits János és Vangér Pál képviselőtestületi tagokat felkérvén á közgyűlés;? bezárta’ Br. Milyen gyárakat állíthatnánk fel városunkban? Lapu k múlt számában ismertettük a Jéggyár R.-T. megalakulását. Az elért siker bátorítólag hat. hogy újabb eszmét vessünk föl. Ez a zavaros, nyugtalan idő, amikor az ember a jövő .bizonytalansága miatt jóformán máról-holnapra él és minden energiája a szükséges élelmi cikkek beszerzésében merül ki, annyira nem alkalomszerű újabb eszmék felvetésére, de abban a tudatban, hogy a várva-várt béke beköszöntése után, ami már nem lehet messze, a városok annál nagyobb erőt fognak kifejteni, hogy a mulasztásokat helyrehozzák, aktuálisnak ítélem a fenti kérdés felvetését. Városunkat sok hasznos intézménnyel gazdagithatnók, amelyek polgártársaink vagyo- nosodását s a város anyagi erősbödését elősegítenék. A város szegénysége miatt nem képes nagyobb vállalatba belefogni, de itt vannak a gazdag bankok és vagyonos magánosok, akiknek segítségével a praktikus intézmények, gyárak egész sorát felállíthatnék részvénytársasági alapon. Biztos befektetés lenne, hogyha a háború után szikvizgyárat létesítenénk, vagy szalámigyárat, vagy dobozgyárat. Részletesebben az utóbbival akarok most foglalkozni. A dobozgyár eszméjénél újból a jéggyár kérdésénél is említett s példának felhozott Szakolcza városára hivatkozom.' Az ottani dobozgyárat s annak teljes üzemét múlt év augusztusában a gyár agilis igazgatójának szakszerű és kimentő, magyarázata mellett átnéztem s a látottakat röviden itt közlöm. A gyárban tisztán gyógyszertári dobozokat .gyártanak, , a legkisebbtől a legnagyobbig, a legegyszerűbbtől a legcifrább arany és yörösnyo- másós, bélelt skatulyákig, amilyeneket . > egy előkelő gyógyszertárban, lá,tha*,unk. Körülbelül 100 leányt és asszonyt foglalkoztat a gyár. Férfieröre nincs nagyobb szükség, mert nehezebb munkát csak a gépészek és a fuvarosok végeznek. A gyár kisebb egyemeletes épület, sorjában kisebb-nagyobb gépekkel, amelyek mindegyikénél egy-két leány dolgozik. A kisebb Hazavágyás. irta: Jácint. Amikor a tavasz eljő S virág nyílik a gyepágyon, Krasznaparti kisfalumba Édes-busan visszavágyom, Itt szövődik vágyaimnak Álmaimnak minden szála. Közülök egy — a legszebbik Hej, csak az valóra-válna . . .! ... Ott ülök a folyóparton, Gondolatom elszáll messze, Bus reménnyel kérdezgetem : Megértője lesz-e? . . . lesz-e . . .? (Lesz-e, aki forró vággyal Vár erre a gondolatra? Lesz-e, aki édesebbet Küld vissza a Krasznapartra . . ,? Ide megyek, itt az élet, Itt szövöm a legszebb álmom, Csoda-e hát, hogyha titkon • Kis falumba visszavágyom ?! Akik mégsem végezték el a húsvéti gyónást. A múlt század 90-es évében Tatában tanárkodtam. Ott ismertem meg az akkori róm. kath. apátblébánost, akihek jóságos alakja azóta is sbkszor megfordult emlékezetemben. Soha el nem felejtem atyai jóságát, szelíden és barátságosan mosolygó arcát s galambszelid jó szivének azóta stem találtam mását. Szegénységben, mondhatnám apostoli szegénységben élt jól j .vadalmait plébániáján, mindenét a szegények és ügyefogyoítak között osztotta ki. Maga sokszor nélkülözni volt kénytelen, de azért szegény ember üres kézzel sohasem hagyta el a plébániáját. Az nem keményítette meg a szivét, hogy sokszor visszaéltek a jóságával s akárhányszor érdemet- lenek könyör gték el, csalták ki utolsó filléreit. Bár ilyenformán sokszor küzdött anyagi gondokkal: szelid humora, csendes jókedve egy pillanatra sem hagyta'el. Jóizü dolog történt vele, mikor b. emlékezetű Zalka megyés püspöke bérmautjában egy alkalommal Tatára is ellátogatott Az apát ur fényes ebédet adott a püspök tiszteletére. A püspök ebéd alatt felemelkedett, hogy felkö- szöntse a vendéglátó házigazdát. Beszédét azzal kezdte, hogy e dúsan terített asztal — nagy örömére — azt árulja el, hogy e ház ura anyagi gondok nélkül, jólétben él. Az apát ur e szavak után hirtelen felpattant helyéről és igy vágott a püspök beszédébe: — Kegyelmes uram, ami itt az asztalon van, az mind a piarista atyáké! Persze erre más fordulatot adott beszédének és az apostoli szegénység követésének magasztalásával fejezte be szavait. Az ezredéves kiállítás esztendejében, már annyira ment az apát ur a jótékonyság gyakorlásában, hogy az illetékes körök már arról kezdtek gondolkozni, hogy gondnokság alá helyezik. Éppen ekkor történt az én húsvéti esetem, amit él akarok mondani. A tatai plébániának az Esztérházy uradalomtól bizonyos mennyiségű évi borjárandósága volt. De miután az apát ur a bornak jórészét is ki szokta osztani a betegeskedő szegény emberek között s igy sokszor egy kanálra való bor sem maradt a plébánia pincéjében, hogy ennek eleje vétessék, a plébánia abban egyezett meg az uradalalommal, hogy az uradalom évi bői illetményét 12 részre osztván, havonként fogja kiosztani Hogy igy, ha el is találna fogyni a hónap vége előtt a bor, lévén esetleg abban a hónapban sok szomjazó szegény beteg, az uj szállítmányra nem kell majd soká várakozni. A nagyhét valamelyik napján történt, hogy a plébánia amúgy sem valami dúsan felszerelt éléskamrájából ismeretlen tettesek elemeitek két szép sonkát. Mikor az apát urnák ezt bejelentették, egyúttal kérték őt, hogy jelentesse be az esetet a rendőrségnél, hátha nyomára akadnak a bűnösöknek. Az apát fejcsóválva vette tudomásul az esetet és kijelentette, hogy a lopást semmi áron nem kell bejelenteni á rendőrségnek, mert azok a megtévelyedett szegény emberek bizonyára meg fogják bánni tettüket s most husvét. táján okvetlen meg fogják ezt gyónni. Ez ellen a kijelentés ellen nem lehetett fellebbezni, mert a szelidlelkü öreg ur, ki csak bűnös embert ismert el, de magátalkodott gonosztevőt nem, ilyen dolgokban nem ismerte a tréfát. A sonkalopás kérdése már csaknem feledésbe ment, mikor Husvét reggelén jelentik az apát urnák, hogy az uradalomból legutóbb kapott hordó bort az éjjel ellopták. A bort a megelőző estén későn hozták s igy hamarosan csak a pincegadorban helyezték el. Innen vitték el a jómadarak. Az apát ur most sem vesztette el türelmét, most sem gerjedt haragra, hanem szelíden mosolyogva igy szólt: — Persze a jó emberek megszomjuhoztak
