Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-10 / 10. szám
I IX. -évfolyam.. Nagykároly, 1917. március 10. 10-ik szám. Északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre Félévae ............ .. .. Ne gyedévre ............ „ Ta nítóknak egész évre...................... 8 korona-; Főszerkesztő : DR. VETZÁK EDE. MESIEIiESm ISIIBEN SZ0EIBAT0N. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY. SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)----- Hirdetések ugyanott vétetpek fel. ==~: N' vilttér sora 60 fillér. Halastó és szeszfőzde. Semmi közös vonás nem hozza egymás méltó ezt a kétféle vállalatot. Hogy itt a címünkben mégis egymás mellé kerültek, .azt nem a jellegeikben felfedezhető közös vonások, hanem mel- .lékes körülményeik okozták. A szeszfőzde bus históriája lapunk ■ olvasóik előtt «eléggé ismeretes. Az állam a kezünkbe adott egy iparvállalatot : városi központi szeszfőzdét, képviselőtestületünk megszavazta rá a halált, nem keil, nem kecsegtet eredményekkel. Újólag megjegyezzük, hogy banki körökben viszont' nagyon is érdeklődnek a vállalat iránt. Bizonyára ideálizmusbóL Ki is merné meggyanúsítani a pénzembereket, hogy haszonlesésből foglalkoz-: nak egy vállalattal ! A halastó úgy kerül .ugyanarra a szőnyegre, amelyre a szeszfőzde ügyét kivetettük, hogy egy nagy vidéki városnak lett az ugyanolyan kérdése, :mint nekünk a sokai emlegetett szeszfőzde. Noha egy nagy városnak egészen mások a körülményei, a pótadó, ott is Ugyanúgy fáj, mint nálunk. A város politika elvei ott is ugyanolyanok mint amilyeneknek itt kellene dominálniok. így hát nem érdektelen, ha a szeszfőzde helyett foglalkozunk a halastóval. Tanulságos.! Halastó létesítése Szeged városának i szőnyegen levő kérdése most. Van ugyanis a város határában egy 2200 hold kiterjedésű kiöntéses terület, az úgynevezett Fehértó.. Eddig nem volt valami nagy jelentőségű a tó, noha hal volt ■.benne bőven. Node voit a Tiszában is és az tudvalevőleg szintén Szeged mellett van. A háborús szűk husporciók megnagyobbhására jó szolgálatot tett az elhanyagolt Fehértó, mely minden befektetés és etetés nélkül egy év .alatt 800 méteruaázsa halat.termelt. A figyelem ráterelődött a Eehértóra. A; szegedi Magyar Bank r..-t. ^ajánlatot tett a városnak, hogy 3 midié koronával halastavat épit a Fehértóiból, évente 30 ezer K haszonbért fizet a városnak és;50 év múltán a berendezést a városra ruházza. Ilyen helyzetben a mi városunk kap.va-kapott volna egy ilyen kedvezőnek látszó ajánlaton. Azonban a szegedi főszámvevő szakértők bevonásával pontos számítást tett róla, hogy a város a vállalaton, ha maga megcsinálja, évente 300 ezer K (tehát tízszer annyi) hasznot húzhat. Mi közöm nekem a szegedi halastóhoz? — gondolod magadban igen tisztelt olvasóm. Valóban indokolatlan is, hogy azon a réven, hogy a Szegedi Napló cserepéldányképen jár az Északkeleti Újságnak, mi szegedi aktuálitásokkal traktáljuk a mi jó, türelmes nagykárolyi olvasóinkat. Nem is tennők egyébként, ha a szóban forgó eset nem lenne annyira hasonlatos a mi szeszfőzde ügyünkkel és ha a kérdés ottani letár- gyalása nem lenne annyira tanulságos. Különösen szép tanulságokat nyújt a városi főszámvevő beadványának az a része, melyben a városi gazdálkodás elveit és szükségességét fejtegeti. Ez a rész szóról-szóra a következőket mondja: „Az igényelt összeg nagysága, bizonyára sokakat kétségbe ejt, hogy a város közönségének szabad-e ily nagymérvű vállalkozásba belefogni, mások előtt pedig, bizonyára azt a kételyt támasztja, hogy az ily óriási mérvű befektetés a városra mint erkölcsi testületté nézve előnyös lehet-e vagy sem? Ha végignézünk ma a költségvetésünk bevételi rovatain, úgy találjuk, hogy bevételeink egy jó része különféle, közEmlékezésKis kertjében egy nő Gonddal, kertészkedik, Mert nyugton őt a kert S a gond nem engedik. Munkálkodik, fárad, Izzad nagy cseppeket S a maggal földbe vet, Gazdag reményeket. A föld, mint barátot Fogadta a: magot . . . Az idő im eljött S a mag virágozott. A nő szivén öröm Derűje csillogott, Gazdag reményiben Meg nem csalatkozott A kertésznő:.Anyám, A kertecske: Szivem, A mag: )ézus tana, Kinyílt virág: hitem. Dr. lerker Márton. Bünhődés. Irta: héber János. (Folyt, és vége.) Alig várta már, hogy este legyen. Kikötötte lovafit a nyárijászolhoz. Teletömte szénával. Hamar nyelte le a vacsoráját s nyomban átsietett Galambösékhóz. Nem várt reá a leány. Pedig máskor mindig .ofc't állott már ilyenkor az öreg eperrfa alatt. Szép nyári este volt. Langyos, enyhe szél j; lengett át ,®z udvaron. :§ohogäsra kelteáte -a .hatalmas fának terjedt dombjait amelyet csak pillanatra -szakított meg egy-egy bugó-toqgár: áöngicsélése. A holdvilág most kelt fel épen. Halványsárga, lágysugaraí átfutották a határt s ffáiiltek a Rózsa Gyuri szomorú arcára. Elgondolkozva dőlt neki a fának. Szeme belebámult a távolabb sötétlő ajtó homályába s sávé egész keserűségével várta a leányt. ' Végre kinyjlt az ajtó. Kilépett rajta lassan , a leány. Lágy pamutkendő volt vetve a vállára s kaeérosan lebbentette meg szoknyáját egy hevesebben jött szélfuvallat. Lassan közeledett az eperfához. És mintha keresne valakit — halkan suttogta: — Itt vagy, Gyuri ? Gyuri nem felelt. Csak a szeme villant nagyott s horpadt mellében vert a szív eszeveszetten. Tétova léptekkel jött közelebb a leány. Szinte akart is — nem is. — Itt vagy hát, Gyuri ? -- kérdezte most már élesebben s egészen közel ért a fához. Gyuri most sem felelt. Kilépett a eperfa árnyékából, úgy hogy egészen rávetődött hala- vány arcára a teli holdnak sárgás fénye. A leány ijedten rezzent meg, amikor azt a halálsápadt arcot maga előtt látta s amikor az a nagy barna szem kísértetiesen, fenyegetödzve kapcsolódott az övébe. — Vártam rád — dongott a fiú mélabus hangja. — Azt hittem, már ki sem jössz . . . Se reggel, se most. A leánynak tetszett ez a bánatosan búgó szomorú hang. Kiére.te belőle a fájdalmas .szerelmet s hiúsága nem átallotta tovább vinni ,a dolgot. — Itt volt a Szilaj Sándor. Ő vele voltam. Láttad? Ugye derék legény? Milyen szépen fest rajta a huszármente! Szinte beleszerettem ma reggel. Nagyott kacagott a leány s hamis szeme kiváacsian kereste a hatást Gyurinak az arcán. Gyuri felhorkant. Szivébe szúrt a leánynak minden azava s keserűen fakadt ki: ügy a’! Hát a Szilaj Sándor kötött le téged a reggel. Most pedig tán az emléke kisér . . .? Örzse még belyebb vágott. — Mondasz valamit. Nyalka egy fiú I A Gyuri szeme most már tűzbe lángolt. — Hát akkor mért hitegetsz engem? Miért nem mondod meg nyíltan: utállak, őt szeretem. Miért gyulasztottál fel: Miért hazudtál szerelmet, ha sohasem érezted! Örzse nagyot kacagott a fiú haragos kitörésén. Végtelenül tetszett neki, — a hiúságának — hogy kihozta sodrából, hogy féltékennyé tette. Valamivel szelidebben szólott most már hozzá:
