Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-08 / 49. szám
ÍX. évfolyam. Nagykároly, ] 917. december 8. 49-ik szám. Északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLY! KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre Félévre ......................................... Ne gyedévre ................................ Ta nítóknak egész évre .. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8 korona- 4 „ Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. NAGYKÁROLY, SZÉCHENYl-UTCZA 20. SZÁM („ÍÍÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) o 5 1 1 == HB8JELB8IK 3SINDBS S2035SAT03.-------Hi rdetések ugyanott vetetnek tel. -------A' vilttér sora 60 fillér. Visszaesés tapasztalható tanintézeteink fejlődésében az utóbbi évtized lendületéhez képest. Az az izmosodás, népesedés, amit a közelmúlt évei produkáltak, szebb reményekre jogosított, mint amilyen képet mutatnak a jelen állapotok. Egyik régebbi számunkban a gimnázium első osztályának párhzamositása mellett agitáltunk. Általában mindig felemeljük szavunkat iskolai kérdésekben, mert az iskolák fejlesztése egyúttal a város életének is fejlesztése. Elvileg nem hisszük, hogy volna valaki, aki nincsen ezen a véleményen, legfeljebb a gyakorlati kivitel, a megvalósítás kérdései képezhetik megbeszélések tárgyát.Minden- esetre javára vélünk szolgálni az ügynek s egyben városunk fejlesztésének, mikor gondolataink, ötleteink közreadásával megoldás felé segítjük az ügyet. Jelen alkalommal a polgári leányiskola fejlesztésének kérdésében kell szót emelnünk, mert ennél a tanintézetünknél is olyan jelenségek vannak, mintha a természetes népesedés elé mesterséges akadályok volnának állítva. A polgári leányiskola legfelső osztálya már tavaly megérett a párhuzamosításra. A nevelés és tanítás helyre nem hozható kárára ott tavaly is 60 növendéket foglalkoztattak egyetlen tanteremben az iskola legfelső osztályában, ahol úgy az egyeseknél utó sót jelentő tanulási év, mint a tovább tanulók számára biztosítandó alap az iskola jó hírének kárára szenvedett sérelmet. Az idén ismét tulnépes osztályokban tanulnak a leányok. Hogy ezen a bajon segítve legyen, arra nem a mesterséges elriasztás eszközéhez kell folyamodnunk, hanem a város méreteit növelő oszíály- szaporitáshoz. Talán kicsinyesnek is nevezhető felfogások most azt súgják, hogy ehez befektetés kell, még pedig olyan, amelyik nem mutat kézzelfogható jövedelmezőséget Ha nem tartanánk attól, hogy lapunkat figyelemmel olvasó illetékes személyek érdeklődését untatnék az ismétléssel, elsorolnék azokat a kézenfekvő okokat, melyek a tanintézetek növendékeinek hozzátartozói utján, részben maguknak a növendékeknek utján is a város fejlődését elősegítik. Bizonyára sikerülne meggyőzni mindenkit, aki ebben a kérdésben illetékes, hogy az iskolák fejlesztése nem megterhelést, hanem előnyöket jelent a városokra nézve. De nemcsak erről az oldaláról kell nekünk e kérdéshez nyúlnunk. Látatlanul is észrevesszük, hogy a dolog hátterében hidrafejként emelkedik az elavult, de még mindig élő felfogás, hogy minek annak a sok lánynak a tanulás? Azért van ilyen rossz világ, mert senki sem akar dolgozni. Menjen a lány a konyhába stb. Példákat tud felhozni, aki akar, hogy ennek is, meg annak is a leánya négy polgárit végzett és nem veszi semmi hasznát a leánynak, az csak urizálni, öltözni szeret. Azonban az ilyen elfajulások sem adnak jogot az olyan megoldáshoz, mely a tanulatlanság kötelező elrendelésével akarja megjavítani a közállapotokat. Épen azért, mert a szegényebb osztály leányai közül kevesen végeznek az eleminél magasabb- foku iskolákat, ez kapatja el azokat, akik a többi közül kiválnak. Az iskolázottság általánosulásával megszűnik ez az állapot. Végzett tanulmányai után folytatja mindenki a neki megfelelő foglalkozást és nem leng ki a viszonyainak megfelelő életmódból. Hogy aztán milyen szociális következményei lesznek a nők, a leendő anyák intelligenciájának emelkedéséből, azt a jövő család és társadalom fejlődése fogja muegmutatni. Pár évvel ezelőtt már volt is szó Letört pillér. Irta: Kincs István. A háborúban is lakozik igazság. Igenis. A háború legalább megmutatta, kicsoda az igazai hasznavehető ember ebben az országban ; kicsoda ennek a sokat nyomorgatott társada lomnak legfontosabb szerve; kicsodák azok, kiken mint valami gránitpilléreken nyugszik szegény magyar hazának sorsa, biztos jövője boldogsága. Mert azok mind itthon maradtak azokért könyőrgött, instánciázott a hazának minden érdemes fia, nehogy kivigyék őket és kivivén a frontra, ott néminemű bajuk esnék, avagy valamely hajuk szála találna meggörbülni. Mert ettől a nagy veszteségtől ments meg Uram minket. A Bajnok-utcában két ilyen pillére lakott a hazának: Feuerstein Mór és Szeredi Mátyás Az elsőnek a háború előtt vajmi kevés dolga lehetett, mert folyvást utazott; a háború alatt azonben összecsaptak fölötte a haza gondjai, mert mint a Haditermény cégéres beltagja vagy a kávéházakban billiárdozott, vagy a szol- gabirókkal veszekedett — telefonon. A főbirák tetszik tudni folyvást enni akartak és liszt dolgában ő, már mint Feuerstein Mór volt a fölöttes hatóságuk. Hanem a háború mind hasztalan, igazán durvitólag hat még itthonmaradt müveit emberek erkölcseire is: a főbirák legalább alig akarták respektálni a tekintélyt: valósággal gorombáskodtak. És persze folyvást a népre az istenadta népre hivatkoztak. Szegény Feuerstein azt sem tudta, hol áll a feje. Hogy legalább némi nyugalmat biztosítson magának, beleszeretett egy bakancsszálliló leányába és hamarosan — elvette. Háborúban, tetszik tudni, mindent hamarosan kell csinálni Menyasszonyi ajándékul két brilliáns függőt vett ötezer koronáért és azok úgy tudtak ragyogni, mint a parasztok szemébe gyülekezett köonyek. amikor a Haditermény az utolsó mázsa szemet elrekviíálta a hombárukból, Hiába no! A gazdaember hajlékában is gyönge lábon biceg már a hazafiság. A hazának második oszlopa a Bajnokutcában Szeredi Mátyás volt. Az irodát igazgatta a nemes vármegyén. A kezét meg kellett volna aranyoztatni, mert tízezer akta közé csak egyszer nyúlt és úgy kivágta a kívánt csomót, mint a főjegyző ur a kilencet a makaón, mikor bankot tett. A főispán ur ő méltósága mindezért kiválóan is becsülte, magas jóakaratáról biztosította : vele töltette az ordináribb veadégek részére szánt cigarettáit s a nagyméltóságu miniszter úrhoz olyan fölterjesztést tett, hogy Szeredi Mátyás három ember helyett dolgozván tessék őt a haza érdekében annyival is inkább fölmenteni, mert különben menten fölborul a vármegye. No és ha akadt volna is mindjárt három ember, ki a vármegyei irodaigazgatóságot szívesen átvette volna — persze azokat is rögtön föl kellett volna menteni — a miniszter ur mégsem merte lelkére venni a nemes vármegye fölborulását, azért Szeredi Mátyás urat is a haza oszlopai közé sorozta és kegyelmesen fölmenteni méitóztatott. / Az igazgató ur magánkívül volt nagy örömében, nem mintha kevés lett volna virtusa a haza ellenségeivel verekedni, hanem mert neki is volt menyasszonya, kivel két esztendő óta jegyben járt és bizony ideje lett volna már Fitos Boriskáva! a dolgot úgy végleg elcsinálni. Hanem persze az áldatlan háború j A mesteremberek a kereskedőkkel valósággal összebeszéltek, ki tudja jobban fölsrófolni az árakat. Ha Boriskával egy szoba bútort ma négyszáz koronáért kialkudott, mikor másnap ki akarta fizetni akkor már hatszáz koronát kértek érte. — Süsse meg a bútorait ! — fordult dühösen sarkon Szeredi Mátyás — azt gondolja az ur, hogy én bolondgombát ettem ? Hogy mit gondolt, a kereskedő mit nem, bajos volna megmondani, de hogy a bútorait meg nem sütötte, hanem egy hét múlva nyolcszáz koronát kért érük, az is bizonyos. Szerdi Mátyás pedig haragjában kivágta az utolsó tromfot: — Látod, Boriske, ha nem lehet, hát nem lehet. Azután ez a háború sem tarthat el száz esztendeig. Boriska két szemében fájó könny csillogott. De nem szólt a háború végéhez egyetlen kukkot sem. A háború pedig húzódott. Olyan lassan húzta a lábát, mint az iváni koldus az éneket Bele kellett szakadnia a türelem legerősebb fonalának is. Legalább Boriska szülei unták meg a hosszú várást. Az öreg Fitos egyszer minden bevezetés nélkül szinte gorombán tört leendő vejére: — Mi lesz már, kedves öcsémuram ? Most már én is a mondó vagyok, hogy vagy vagy. Szeredi Mátyás ijedten kapta föl szomorú tekintetét. Meglátszot rajta, hogy a két vágyból egyiket sem értette.
