Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-20 / 42. szám

2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 42-ik szám. Mondanunk sem kell, hogy a sze­gény nép élelmezését mily hatalmas mér­tékben megkőnyitette ezzel. Hadik miniszter! A mezőgazdaság nehéz helyzetén A könnyíteni törekszik a kormány, is földmiveléssel foglalkozók állatállományuk arányában kapnak korpát és tengerit. Ki­elégítést talál a szőlősgazdák érdeke is! Legtöbb helyen kölcsönhordókat élvez­nek az államtól s igy lehetőséget nyer­nek arra nézve, hogy termésüket drága áron eiadva a szőlők megművelését továbbra is szakszerűen űzhetik. Nagy, hatalmas reformok jönnek minden téren. Az éjszakába fényes jelenések verik el a sötétséget és érez­zük, hogy a nemzet élni, lélegzeni kezd. Megszűnt az a lidércnyomás, mit a régi kormány tehetetlensége helyezett a nem­zet keblére! Az uj kormány még csak most kezdette el valódi munkáját és máris örömrivalgás hangzik mindenfelől. á sajtónkért! Régi jelszó, amely mindig uj marad. A haladó élet pillanatra sem enged megállást a törekvésben, hogy a sajtó ereje minélíeljeseb- ben érvényesüljön a mindenfelől ható tényezők összemüködésében. A cél az lenne, hogy vezető helyre jusson közöttük és irányitó hatalmával szábályozhassa valamenyinek érvényesülését. Bármily hosszú idő óra hangoztatjuk ennek fontosságát, bármekkora mértékben is igyekez­tek egyesek, sőt sokan ezt híven felfogni, a kitűzött cél végső pontjától még mindig mesz- sze vagyunk. A fejlődés örök törvénye szerint azt elérni napról-napra nehezebben lehet, de kitartással és a feladat nagyságának őszinte átérzésével úgy közeledhetünk feléje, hogy a katholikus közélet sajtója segítségével, az őt megillető döntő súlyt végre mégis meg­teremtheti, Ehhez azonban mindig hosszabb lépéseket kell teniink, hogy a hasonló, de megértő kidolgozásban. E szerepe után a társulat legkiválóbb tagjának kell tartanunk. Észrevehető, hogy szerepét igyekszik megérteni, átgondolja az egész drámai munkát és megy látja abban szerepének helyét, igy aztán teljes sikerrel helyezkedik szerepébe. Különösen megfigyeltem őt abban a jelenetben, amelynél szeretője féltékennyé akarja őt tenni. Itt a leg­finomabb nuance-okat is éreztette, A drámai kitöréseknél soha túlzásba nem megy. Évekkel ezelőtt Fámban a Sarah Bernhard színházában láttam „La dame aux camélias“ előadását. Mikor Sarah Bernhard (Margurite) haldoklási jelenetére került a sor, elfelejtettem, hogy színházban vagyok, a torkom összeszoruií és könnyek hullottak szemeimből. Nem akarok túlozni, de e darab előadása közben e szép emlékem jutott eszembe. Simon figyelemmel kereste az orosz tiszt büszke, önérzetes, de azárt jó lelkű alakját. Jellemzően mutatta be. Váradi egész egyéniségéhez nagyon jól talált a tanár szerepe. Ha nem tévedek, Váradi- nak ez kedvelt alakítása. Úgy átérezte a lelki izgalmakat, látszóan oly természetesen hevült a szenvedélyes megnyilatkozásoknál, mintha valóban a saját lelke szólalt volna meg. Neményi ügyes jellemszinész, a színpadon otthonos. A kiállítás és rendezés ellen nagyobb kifogást nem emelhetünk. A drámai (a dráma szó szükebb értel­mében) személyzet általában kedvelt a közön­ség előtt. És e jó előadókért akkor volnánk igazán hálás az igazgatónak, ha kedvükért a közönség egy kissé hűtlen lenne az üres operettekhez és a komolyabb drámai darabok­hoz fordulna. Dr. Tóth Bálint. I veie szemben álló tötekvésekkel a verseny! álihassuk, süt taián egyszer meg is nyerhes­sük. Ebben a munkában össze kell fogni kicsi­nek, nagynak, mindenkinek, aki előtt nem közömbös, hogy Magyarország jövőjében, me­lyik világnézet játssza az irányitó szerepet. Soha meg nem szűnő küzdelemben élünk, amelynek legmagasabb vezető gondolata, hogy abban felül kell maradnunk, Fölösleges isrné- I telten hangoztatni, hogy mekkora rész esik itt a sajtóra és talán már az unalomig magya­ráztuk, hogy épen e résznek milyen-nagy a jelentősége. A fölvilágositásnak ezen a területér, már számtalanszor végigmentünk és biztosra vehetjük, hogy ma nincs széles e hazában egyetlen öntudatosan gondolkozó ember, aki tisztában ne tolna a nyomtatott betű hatal­mával. Arról van szó, hogy ebből minél több jusson nekünk. Immár nyolcadik alkalommal rendezi a j Katholikus Sajtóegyestilet szerte az országban j sajtóvasárnapjait és ami egyházmegyénk terü- j létén ebben az évben most, ma kerül rá a i sor. Ismét egy élénk figyelmeztető, mely a j mozgalom támogatására hív fel valamennyiünket i és amely modot ad mindnyájunknak, hogy I esztendőnkint egyszer jobban elmélyedhessünk a kérdés fölött való gondolkozásban. Amint naponkint kezünkbe kerülnek az újságok, any­uéira természetesnek tartjuk ßzi, hogy nem is merül fel a gondolat, amely ennek lénye­gébe mélyebben hatolna, Az élet millió gondja nem is engedi meg az egyesnek, hogy folyto­nosan egy pontra szögezze a tekintetét, hanem a munkamegosztás elvénél fogva egyszerűen elvárja, hogy mindenki híven íeljesitse a kötelességét ott," ahová a hivatása szólította, j Ezen a napon azonban, amelyet a kérdés ! megoldásnak szentelünk, senki sem vonhatja I ki magát az alól, hogy vele foglalkozzék. Ainig | más feladatok talán sófia sem kívánják meg, hogy az általános figyelem erős megvilágításá­ban kerüljenek, addig a sajtó szolgálata — ! jellegének természeténél fogva — egyenesen | megköveteli, hogy időről-időre az érdeklődés | középpontjába kerüljön. Igaz, hogy a lapot • csak a pár újságíró csinálja, a betűket az rójja egymás mellé, de folytonos emberséggel figyeli a legkisebb rezgést is, amely az ö olvasóközönségét tevő ezer és ezer ember ér­zésein, gondolkozásán napról-napra átvonul; Csodálatos kölcsönhatás alakul ki iró és olvasó között, melyet talán egyik sem vesz észre, de amely kérlelhetetlen türvényszerüsségel érvénye­sül, úgy, hogy az igazán jó lapot az újságíró az olvasóival együtt állítja össze. Ezért van különös jelentősége, hogy évenként legalább egyszer legyen egy olyan nap, amikor minden­kinek a figyelme ugyanarra a pontra terelődik. A sajtó hatalmát igy két tényező hozza létre és annak növeléséhez mind a kettőnek a maga módja szerint hozzá kell járulnia. A közönségen áll, hogy a sajtó munkása az esz­tendő minden napján megoldhassa feladatát, hogy a közös célokért minél erőteljesebb küz­delmet vívhasson és hogy az eredményt egy egy lépéssel össze kell fogni, hogy ehhez a leg­szükségesebb eszköz rendelkezésére álljon és a sajtó olyan anyagi hátteret szerezhessen ma­gának, amely nemcsak az eddig betöltött hivatásának teljesítésére képesíti, hanem amely­nek segítségével a fejlődés utján is megteheti a tőle várt szolgálatokat. Ezért keli ezen a napon messze hallható hangon hirdetni a katholikus sajtó nagy fontosságát és felhívni minden egyes­nek adakozó áldozatkészségét. A templomból kiinduló szó hullámai nem állhatnak meg a falak elhatároló kereténél, azoknak át kell csapni a külső világba is, hogy megértesse mindenkivel a felhívást, arneiy a sajtó támoga­tására szólit minden katholikus magyar em­bert. A mai sajtóvasárnap mutassa meg a kér­dés átérzéséuek teljességét és tegyen tanúságot arról, hogy a mi egyházmegyénk katholikusai is meg tudják és meg akarják tenni köteles­ségüket ! A képviselőház njból óméit. A képviselőház újból összeült. Működése elé az ország közvéleménye élénk érdeklődéssel tekint. Amióta Wekerfe Sándor áll a kormány élén, a társadalom minden rétegében mindjob­ban megerősödik az a meggyőződés, hogy neki végre sikerülni fog a parlamenti rendet teljesen helyre állítani és a képviselőházat új­ból akció-képessé tenni. Mindnyájan kívánjuk, hogy-a parlament végre meg asósiísa azokat a régóta vári fontos népjóléti intézményeket, amelynek megvalósítását a demokratikius kor­mány megígérte és amelyekről szóló törvénv- javasiatok a ház asztalán feküsznek. Mind­nyájan óhajtjuk, hogy végre tető alá kerüljön az uj választójogi törvény is, amely jogot ad azoknak is, akik eddig csak a közterheket viselték. Wekerle miniszterelnöksége alatt nem keli attól aggódnunk, hogy a kormány olyan választójogi törvényjavaslattal fog a képviselő­ház elé állani, amely e magyarság supremaci- óját ne biztosítsa. A Wekerle örök emlékezetű, dicsőséges politikai múltja, általánosan elismert nagy ál­lamférfiul képessége, geniálitása és páratlan politikai éles látása és értékes tapasztalata teljes biztosítékot nyújtanak arra, hogy a nem­zet az ő vezetése alatt minden nagyobb meg­rázkódtatás nélkül fogja elviselni a mai nehéz viszonyok megpróbáltatásait. Wekerle, akinek már nincsenek személyes ambíciói, aki csak egy érdeket, az ország érdekét, csak egy jót, az ország javát ismeri, apróbb politikai gán­csokkal, politikai intritákkal és cselvetésekkel nem törődve, biztosan halad azon az utón, melyet államférfiul bölcsességgével a nemzetre üdvösnek felismert. Rémüljük, hogy széles körről tanúskodó munkájával a nemzet súlyos terhein könnyíteni és az államháztartást újabb biztosabb alapokra fektetve, pénzügyi és gazdasági viszonyainkat rendezni fogja. Reméljük, hogy a magyar nemzetet kivezeti abból a súlyos közgazdasági helyzetből, amelybe a világháború sodorta. Színészet. A Neményi színtársulata ismét bizonyságát adta annak, hogy a műfajok változatossága, megválasztása nem fog ki a társulat erején. Nem tudom, hogy olvasóink velem érez- nek-e, de az én hitvallásom az, hogy a jelen­legi szomorú idők nehéz hangulatához jobban illik az a színpadi hang, mely nem üres lár­mázás, kuliszákat hasogató énekek erejével akar hatni, hanem a cselekmény nemessége, fordulatossága, megrázó hatása kelti fel ben­nünk az érdeklődés és megelégedés hangját. Jól esik könnyeket látni, ha mi is könnyezünk, szomorúnak lenni, ha mi is szomorúak vagyunk, messze elkerülni mindent, mely léha órák mulékonyan boldog perceit pillanatra meg­jelenteti előttünk. Ezért fogadta Nagykároly városa oly szeretettel, érdeklődéssel és meg­elégedéssel uj irányú drámai irodalmunk szép alkotását, a: „Királynőm meghalok érted“ c. színmüvet. Igaz, hogy a darab hatásdráma, igaz, hogy az érdeklődés minél nagyobb felcsigázása céljából, nemesebb és nagyobb kívánalmakat, lélektani szempontokat áldoz fel az iró, de az egész darabot nagy művészi szellem lengi át

Next

/
Thumbnails
Contents