Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-20 / 42. szám
I IX. évfolyam. Nagykároly, 1917. október 20. 42-ik szám. északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLY! KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE'. Előfizetést árak: Egész évre .......................................... S koronaFé lévre .. .. i...............................4 Ne gyedévre .. .. ...................... ü Ta nítóknak .egész évre................................5 Fő szerkesztő: DR. VETZÁK EDE. ===== IB8JBLBÍK SrDSE SWSBMPOI. Szerkesztőség és kiadóhivatal: N A íY KÁROLY. SZÉCHCNYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)-—~ Hirdetések ugyanott vétetnek fel. =—= N’viit.ér sora' 60 fillér. Uj reformok. Megérkezett hozzánk a hideg. Már jói esne hallani csendes estéken barátságos tűz pattogását a kandallóban. Újra előttünk álianak azok a nehézségek, melyek leküzdése már a múlt esztendőben is kifárasztottak bennünket és megviselte idegeinket. Azok a szomorú misé- riák, melyek örök panaszt szültek ajkunkon, még nem csendesedtek e!, sőt a visszaemlékezés isszonyattá varázsolja előttünk a jelent. Emlékezzünk! Hányszor és milyen fájdalmas hangon kiáltott az ország fázó, éhező lakossága segítségért a kormány felé! Süket fülekre találtunk! A kapkodás lett úrrá, a magánpolitika, ingadozó miniszteri székek megszilárdítása lett első gondja annak a kormánynak, mely hivatva lett volna egy szenvedő ország háborús nyomorát enyhíteni! Ismét a kormány felé kiáltunk, .de. ezúttal nem haszontalanul! A jelenlegi kormány fáradságos munkával bár, de már jóelőre és erőszakoskodás nélkül gondoskodik arról, hogy ezek a keserves, fázós napok, szenvedésekkel telt éhezések ne jöjjenek ismét elő. A szénellátás szinte leküzdhetetlen nehézségekkel jár. A kormány mégis megtette jóelőre a kellő intézkedéseket, hogy legalább a minimális fűtő és tüzelő anyaggal az ország lakossága ellátható legyen. Miniszterelnökünk leghatalmasabb Programm ja az, hogy Magyarország szén- termelése elsősorban magyarországot lássa el! Tudjuk mindnyájan, hogy ez mily nehézségekbe ütközik. Tudjuk, hogy a mi bányapoiiíikánkat mindig helytelenül irányították s hogy nem oly hatalmas, hogy egy ország szükségletét ellátni tudja akkor, midőn évezredeken keresztül kellően művelve, kihasználva nem volt, mert a kormányok nem tettek kísérletei arra, hogy ezt a jövedelem forrást megnyissák. A jelenlegi nemzeti kormány erről is gondoskodik. Intézkedések történtek, hogy addig is, mig az ország szénellátása a saját termeléséből biztosítva nincsen, l^üjfö.ldről érkezzen annyi szénmennyiség, hogy a tél fagyától megmentse az ország népét! A jelenlegi óriási drágaság egyik főoka az, hogy pénzünk értéke megromlott. Mondanunk sem keli, hogy pénzügyi téren századok szülnek csak olyan capacitást, mint Wekerle Sándor miniszterelnök. Egyedül ő képes arra a nagy munkára, mely pénzünk valódi értékének helyreáililását tűzte ki célul. Azért hívta a nemzet bizalma Wekerle Sándort a kormány élére, mert ő nem a szájas politika embere, hanem az alkotó; fáradságos munkáé. Az elromlott valuta megjavítására már megrajzolta aconceptiót és munkáját már meg is kezdte. Pénzünk értékének javulása pedig nagy mértékben enyhíteni fogja ezt a kimondhatatlanul nagy drágaságot! Tudjuk azt is, hogy az ország burgonya termése a rossz időjárás következtében meglehetősen csekély volt ez év folyamán. Helytelen élelmezési politika mellett 8Z laZ CSC t állana elő, hogy mig az ország azon részeiben, hol az időjárás a burgonya termésnek kedvezett, dusla- kodna a lakosság, mig az ország legtöbb részében teljesen nélkülözni kellene ezt az elsőrendű szükségleti cikket. A Hadik miniszter, ügyes élelmezési politikája azonban lehetővé tette a burgonyának arányos megosztását, vagyis azt a rendszert, hogy szigorú rendeletekkel és ezek keresztülvitelével az ország burgonya termése nem egyes vidékek, hanem az egész ország lakossága között arányosan osztassák el. Egyedül. Irta Jácint. Magam vagyok — az est közéig. Kis ablakomra ráterül Az éj sötétje, szárnyain Komor világu bánat ül . . . A könyv előttem nyitva áll. Komoly betűk világa él A lapjain, de szép szavuk Nekem hiába is beszél. Nem hat a lelkem mélyire A más szavára várok én Mikor magamba mélyedek Szobás, meleg, szép estéken . . . S ha képe annak felragyog Magányom éber álmain Derű köszönt be biztatón Az ablakomnak szárnyain. „Királynőm meghalok érted!“ — Villányi Andor színmüve. — A képzelet, az eszményítés szinpompás virágai kertjében időzünk s gyönyörrel szívjuk be a bájos virágok buja illatát, kábító élvezettel nézzük az elragadó szinvegyüléket, a virágoknak kecsesebbnél-kecsesebb alakjait, a ragyogóan tiszta égboltot. Oly szépp itt minden, fölcseng a madárdal és andalító, édes mámorba ringat, álmodunk. . . És ekker hirtelen vadul és kegyetlen rideg arcával előttünk áll az élet mindéi; aljasságával, posványával, utálatos fertőivel és elragadtatásunkban megdöbbent, csöndes álmodozásunkból fölriaszt. Ez a darab. A közönség megértette, figyelt és feszült érdeklődéssel kisérte a jeleneteket. Maga egészében e színmű igen hatásos, a szerző a színpadi technika kellő ismertével építette fel. A hatások azonban külsők, keresettek és mindig a mesterkélten meglepő váratlan fordulatok előidézéséből támadnak. Innen van, hogy habár az iró különösen a mű második felében szakadatlanul kezében tartja idegeinket, az előadás után nem marad meg belőle agyunkban semmi eigondolkozásra kényszerítő, .hanem csak némi benső remegés az izgalmak után. E hatáskeitésre irányuló törekvés talán leginkább Ber.nstheinnal rokon. A szerkezet váza jó, a kidolgozásban a nyelvezet szép és költői lendülettel teljes. A párbeszédek ötletesek, finomak és gyakran elbájolóan kedvesek, ami szerzőnek „Attak“ c. rövid drámai müvénél is feltűnést keltett. Ez írói tulajdonság különben kiválóan érvényesül Bataille színmüveiben. A darabban nincs tendencia. 'Egységes gondolat nem fogja össze az egyes jeleneteket, felvonásokat. Vagy talán az volna az alapgondolat, hogy a szerelmes férj mindenre képes a nő vágyainak, boldogságának teljesítésénél ? Vagy az, hogy a nőhóditás legjobb módja a határozott, mondjuk erőszakos föllépés? Aligha. Nem erőssége a műnek a jellemzés. A fejlemények egymásra következése gyakran illogikus, indokolatlan. Az iró, ha ezt öntudatosan alkotta igy, akkor szándékosan föláldozta a hatás biztos keltésének, a meglepetéseknek kedvéért magát a legfontosabb elemet, a hü jellemzést. Igy hanyagolta el a milieu kellő festését is. Mert a fölemlített Bernstein darabjai habár szintén meglepő fordulatokkal fokozzák az érdeklődést az egyes jelenetekben mégsem hiányzik belőlük a vezérgondolat, ami köré csoportosul minden szereplő és jelenet s az adatok' és milieu kellő megelevenitése sem marad el. Az asszonyt meghatja a tiszta, magasztos szerelem, az ábrándos lelkű tanár szavait álomban hallja. És a talán kissé durva katona mégis mihamar úrrá lesz fölötte. Vagy akkor is erre gondolt? Mikor megtudja, hogy férje mit tett érte, akkor előbb gazembernek tartja, aztán mégis kitart mellette, megmenteni próbálja s mikor ez másként nem lehetséges, megöli kedvesét, akit annyira szeretett, féltett. Magyarázzuk ezt úgy, hogy kiábrándult szerelmeséből, mert becsületes katona most már nem akarja a gyalázatba merült férfi asszonyát magával vinni, tehát el tudná őt hagyni. Érdekes, hogy mig Ibsen „Nórá“-jábán Helmer elhagyná Nórát az érte elkövetett bűn szégyene miatt, addig itt az orvos szégyenfoltja az asszony férjének igazi hitvesévé teszi. Igaz, hogy a kiábrándulás után. Előbb azonban az őrületben elkövetett gyilkosság után nem feled kezik el az asszony arról, hogy vétkét a szegény, jó fiú vállára ne dobja, ami igen kényelmes költői igaszságszolgáitatás. De lássuk most már a nagykárolyi előadást. Völcsey Rózsi játszotta az asszony, nehéz szerepét vidéki színpadon szokatlan részletes,
