Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-13 / 41. szám

2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 41 -ik szám. A közigazgatási bizottság ülése. Szatmárvárinegye közigazgatási bizottsága llosvay Aladár alispán elnöklete alatt f. hó 12-én ülést tartott. Jelen voltak : Szuhányi Ferenc és Domahidy Viktor képviselők, Nemes- tóthi Szabó Antal kir. közjegyjő, dr. Vetzák Ede ügyvéd és Madarassy Dező földbirtokos. Az alispáni jelentés tudomásul vételej után dr. Czukor Lajos megyei tb. főorvos tette | meg jelentését a vármegye közegészségügyi j állapotáról, melyet kielégítőnek mond. Plachy Gyula miniszteri tan., pénzügy- igazgató tett jelentést a múlt hóban befolyt adókról s jelentette, hogy sokkal kevesebb j adó lett behajtva, mint a múlt év jelen idő- i szakában. Indokolta azt azzal, hogy személy­zete a vagyon, jövedelem és hadinyereség adó munkálatokkal van elfoglalva s a tisztviselők csekély létszáma nem elegendő nagyobb arányú behajtási actióra. A közigazgatási bizottság a Kaufmann örökösöknek Nagykároly városával kötött adás­vételi szerződésnek gyámhatósági elbírálására a polgármester előterjesztésére, Szatmárvár- megye árveszékét delegálta. A kir. tanfelügyelő jelentette, hogy az iskolák mindenütt megkezdődtek és megtette a kellő intézkedéseket arra nézve, hogy min­den iskolaköteles beirattassék. Jelenti, hogy az iskolák fa és szénkészlete biztosítva nincs. Felkéri az elnöklő alispánt, hogy hasson oda, hogy az iskolák tüzelőanyaggal ellátva legye­nek, nehogy az előadások ezáltal megakad­janak. Szuhányi Ferenc képviselő indítványára elhatározta a bizottság, hogy az átadók bahaj- tásár a jegyzőket szigorúan utasítani fogja. Egelly Imre ügyvéd felebbezése folytán a svábrészi birtokosságnak az évi számadására vonatkozó határozatot a bizottság megsemmi­sítette és a közgyűlést uj határozat hozatalra utasította. Hirdetéseket jutányos áron közöl az „Északkeleti Újság“ kiadóhivatala. I Színészei. Nagykároly város Közönségéiől még eze­lőtt két héttel is az volt a véleményem, hogy művészetet kedvelő, megértő s áldozatia kész közönség. E hét egy kissé mintha kiábrándított volna. Nem is annyira a hét, mint inkább a színház üresen ásitozó falai mert a tapsoknak csak igen kis viharát verhette vissza tengerek híján. Pedig ellátogatott a „Kék róka“ azzal a kedves, lélekrehaló finomságával, mely az or­szág megértő közönségének lelkében oly nagy viszhangoi kelteit. Itt két napon át iires ház előtt fickándozott a színpadon, tehetetlenül és megbántottam Pedig Völcsei Rózsi helyes kis rók^ volt. Egész valóján meglátszott az a ne­mes szenvedély, mit a darab tragikuma talán önkénytelenül is a leikébe lopott. Simon Jénő pedig, mint egy modern férj, mindenben ha­sonlatos volt az Író által elképzelt jó öreg Paulushoz. A „Budai ház“ is felépült, de kissé rossz alapokkal, ugyannyira, hogy nem szívesen néznék be mégegyszer az ablakán, de ennek sem a szereplők, hanem a ház megépitöje az oka. Két ízben a „Családfő“ c. kellemes z.e- néjü őskori lelet töltötte be az estét, hol Szelényi Ilonka, mint egy Soroksárról elsza­badult dada valóban igen kellemes, művészi blakitást nyújtott. E hét különösen kedvezett az ő tehetségének, mert megtalálta azt a sze­repkört, hol geniális tehetségét, ügyességét és kedvességét legjobban érvényre tudja juttatni. Tímár Bélával és kedves és kellemes ismeretséget kötöttünk a héten és szeretnénk, ha minél gyakrabban élvezhetnénk kitűnő játé­kát nagyobb szerepekben. Thurzó Margit, mint „Három a kislány“ j legszebbike a tőle már megszokott, de aj vidéki színészetnél szokatlan ügyességgel ját-! szotta el a Médi rendkívüli finomsággal meg- j irt nehéz szerepét. Nagyon ügyes rendezés s kitűnő szerep- osztás mellett élveztük végig az Újhelyi Nán­dor által kitünőeu kiszabott Ö fensége Kalapját Itt Váradi erősített meg kénünkét abban a reményünkben, mit hozzá füzüuk. Végtelenül rosszul esik — és valószínűleg a színészeknek is — hogy bár a legjobb dara­bok összeválogatása, am bitió és törekvésekkel oda hatnak, hogy a nagykárolyi közönség szi­vébe belopják magukat, a közönség tartózkodó és hideg Thália templomával szemben. HÍREK. Szeméfyi hir. Bi Rólh Ferenc budapesti Ítélőtáblái tanácselnök a szüretekre Nagy- károyba érkezett. Kinevezés. A pénzügyminisztérium veze­tésével megbízott m. kir. miniszter a pénzügyőri biztosok létszámából Hattala Jánost Nagy­károlyba, Székely Ferencet pedig Nagybányára a IX ik fizetési osztályba pénzügyőri főbizto­sokká nevezte ki. Helyettesítések. Vármegyénk főispánja Stresther Andor szatmári közigazgatási gya­kornokot az avasi szolgabirói állásra helyette­sítette. Ugyancsak vármegyénk főispánja özv. Mangu Endrénét a vármegyei irodasegédtiszti állásra helyettesítette. Kinevezés. A kereskedelemügyi minisz­ter Herz Henrik II-od osztályú ipari segéd­felügyelőt I-ső osztályú kir. ipari segédfel­ügyelővé nevezte ki. Gyászeset. Vármegyénk egyik előkelő családját: a Madarassy családot váratlanul nagy gyász érte. Ugyanis Madarassy Zoltán földbir­tokos, legutóbb szatmári lakos, folyó hó 3-áu nehány órai szenvedés után szivszélhüdés következtében 62 éves korában váratlanul el­hunyt. Az elhunytat — ki kiváló gazda és páratlan családfő volt — nején Erdőhegyi Zsu- zsánnán és négy gyermekén kivül testvérei Madarassy Sándor, Madarassy Gyula és Ma­darassy Dezső, valamint kiterjedt rokonsága gyászolják. Temetése f. hó 15-én d. e. Szat- máron nagy részvét mellett folyt le s a szer­tartás befejezése után a holttestet Pátyodra szállitottlák s ott a családi sírboltban tették örök nyugalomra. Házasság. Halász János bányatiszt Pet- iozsény, Péter Jolán Nagykároly házasságot kötöttek Petrozsényban. Kinevezés. A földmivelésügyi miniszter Tichy Gyula, vármegyénk gazdasági segédfel- ügyelöjét, a IX. fizetési rangosztályba gazda­sági felügyelővé nevezte ki. Helyettesítés. Vármegyénk főispánja Jeszeszky Béla ncgysomkuti fb. szolgabirót állásától felmentette és a mátészalkai járás helyeltes főszolgabírói állásra helyettesítette. A helyettesítés széles körben keltett megelége­dést, mert Jeszenszkyben a járás egy képzett, nagy gyakorlattal bíró, szorgalmas hivatalveze­tőt kapott, kivel úgy főnökei, mint a nagy közöuség is meg lesz elégedve. alatt házunknak volt szívesen látott vendége. Október 16-án reggel 8 órakor az ünnepi díszbe öltözött papság a kereszt elülvitele niellett Ő Méltósága lakosztálya elé vonult, honnan a díszes menet az utcán harangzúgás közepette a templom föajtaján a főoltár elé vonult. Itt a „Veni Sancte“-t intonálta s utána csendes szentmisét mondott, mely alatt a növendékek szívhez szóló egyházi énekeket adtak elő, inig a nővérek mély áhítattal meg­áldoztak. Szentmise után a püspök kíséretével együtt kocsikon a zárdába vouult, melynek udvarán a díszbe öltözött papság élén Novák Antal nagyprépost fogadta, mig a zárda lép­csőjénél a tartományi főnöknő vezetése mellett az irgalmas nővérek járultak kézcsókra. Majd megkezdődött az épületek megáldásának meg­ható szertartása. A püspök előbb a zárda­épületet áldotta meg, majd az iskolához köze­ledett, melynek bejáratánál az. iskolaszék fogadta a főpapot, kit a világi iskolaszéki elnök, Eősz Ferenc üdvözölt remek beszédben, melyre a püspök hosszasan és lelkesen vála­szolt. Azután fölhaladt a menet az iskolás leánykák sorfala között az emeletre, melynek lépcsőzeténél a megkoszorúzott iskola-zászlóval fogadták az épületet és tantermeket megáldó püspököt, kihez itt egy kis leánynövendék intézett nehány kedves üdvözlő szót, miközben remek virágcsokrot nyújtott át a főpásztornak. A megáldás után a püspök kíséretével a virág­díszben úszó és csinosan felékesitett nagy­terembe vonult, hol egy gyönyörű Mária-ének elhangzása után (énekeltek Demidor Ignác és Lettlinger Béla) a hitközség világi elnöke, Zanathy Ignác mondott tartalmas beszédet, melyre a püspök a lelkeket felemelő szavakkal válaszolt, átadva a tartományi főnöknönek megőrzés és a zárda átengedése jeléül a zárda kulcsait. Ugyancsak e gyűlés keretében mellére tüzíe Pale er Ernő házfőnök-lelkésznek, az egyház és tanügy terén szerzett érdemeinek ecsetelése közben az Ő Felségétől adományozott aranyérdemkeresztet, mire a házfőnök megható szavakkal mondott köszönetét. A lelkes fel­avató- ünnepet a Kölcsey-himnusz zárta be. Mikor a püspök kíséretével visszavonult a zárda kápolnájába, még egy kedves jelenet következett. A püspöknél egy női küldöttség tisztelgett, melynzk nevében Zanathy Ignácné mondott köszönetét Ő Méltóságának fárad­ságáért és kegyességéért, hogy az irgalmas nővéreket városunkba áttelepítette. Ugyanezen küldöttség fejezte ki örömét az anyák nevében a nővérek főnöknőjének is és Isten áldását kívánta leendő nagykárolyi működésűkre. Déli 1 órakor 62 teritékü ebéd volt társházunkban, melyen városunk és vármegyénk szine-java vett részt s melyen szebbnél-szebb pohár­köszöntőkkel ünnepelték a nap emlékét. 1892. október 16-ika óta a zárdaiskola a felsőbbség, a város és a szülők teljes meg­elégedésére végzi kötelességszerüleg a nevelés- tanítás nemes munkáját. A benne tanító jó nővérek odaadásssl, lelkiismeretes buzgósággal, gyöngédséggel s szelíd bánásmóddal igyekez­nek a reájok bízott gyermekeket vezetni, irányí­tani, ielköket kiképezni s őket hazafias és vallásos szellemben oktatni. 25 éve fejtik ki városunkban ebbeli hasznos működésűket s nagy munkájukért jutalmukat egyedül Istentől várják. Ők valóban mesterei a jó nevelésnek és sikeres tanításnak s azért volt tanítványaik mindnyájan örömmel emlékeznek vissza a zárdaiskolában eltöltött azon évekre, melyek alatt megtanulták a jó tisztelendő nővérektől a csiiggedetlen hitet, a mélv vallásosságot, a szerénység, alázatosság s szigorú kötelesség­tudás csillogó erényeit, melyek a nőt, az édes anyát olyannyira díszítik. Most csak lélekben ünnepelünk, jubilálunk, de reméljük, hogy ha elül a fegyverek zaja, még a tanév folyamán iskolánk negyedszázados jubileumát külsőképen is meglógjuk ülni s velünk együtt fog ünnepelni az egyházmegye, a hitközség s egész Nagykároly városa. Adja Isten, hogy a zárdaiskola továbbra is viruljon s még sok-sok ezer növendék merítsen onnan hazaszeretetet, tudományt és vallásosságot. Adja Isten, hogy szivünk szerény óhaja telje­süljön ! Kívánjuk, hogy a zárda csendes lakói mielőbb megtalálják azt a régóta keresett Maecenást, ki lehetővé teszi majd azt, hogy a jó tisztelendő nővérek itteni, eredményekben gazdag működésűk második 25 évét egy egészségesebb, világosabb, hygienikus szem­pontból kifogás alá nem eső uf hajlékban kezdhessék meg s folytathassák! Ez volna az ő nagy és nehéz munkájuknak legszebb földi jutalma! Adja Isten, hogy úgy legyen! Récsei Ede.

Next

/
Thumbnails
Contents