Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-13 / 41. szám

IX. évfolyam. Nagykároly, u!17. október TE 41 -ik szám. J Vl-f A DA 's/au i rmttuiL FPMF.1.1 Fii T .. JL^M *h Ä. t aiL^JL^JL«r5L^Ä PO LITIKA! ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLY! KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. iilóíisotcsi árak: — í! Ef>ész évre Félévre Negyedévre Tanifókini: roszei'Kes/.io : :. tt. yh 1 Ili ss^^/amaiar^si^^"jtííxünHfla«a»jaBBsaBSiMactóáii« amMBKrfti^yaiHnrwna^agaMMBaasBa^^ S'zeVk '.tőség kiadóhivatal: R ‘.V. SZÉCH5 il'i-UTCZA 20. SZÁM. •..’sL-JSEY-NVOaDA* R.-T, NAGYKÁROLY.) Ijürliatasek k Annit vétetnék' fel. —T-:r~::: ■ viiüe ■ '•"! 6j iiK-r. ra3» z&:tMjtTaraou-'i«Eaa: Erdély sorsa. A háború zivatara még nem ült d. Harci kardunkat még mindig nem tehet­tük vissza hüvely.be és a Hálái .szín­padán még mindig újabb és újabb jeleneteket rendez a bosszúálló sors! Es mi 'mégis alkotni akarunk, szi­vünk minden dobbanása, mégis azon[ van, hogy békés otthont, családi fészkei emeljünk ott, hói -ellenséges katonaság fegyvertü/.e, bömbölő ágyuk rettentő haragja elseperte a hajlékokat, mint­egy parányi porszemet. A magyarhaza csillagáról: Erdélyről j beszélünk! Nyíltan bevalhaíjuk immár, hogy | az előző és háta Istennek örökre letűnt j kormány semmi óvintézkedést nem térti meg, hogy a rí i vérrel megszentelt székely földünk meg legyen mentve az áruló Románia csűrne hadától. így történt, hogy a piszkos, höm­pölygő áradat minden akadály nélkül keresztül csapott a Kárpátok bércein, 'és beszennyezte azt a földet, hová Attila ősünk Csaba f:u vezette népét egykoron ! Koldussá és földönfutóvá tette azt a népet, mely oly szentül ragaszkodott magyarságához, ki nemzeti mivoltát s z á z adukon 1c e r e s z i ü i \ é d c i rn ez te nem e t ­tel, törökkel szembemj Csordulásig megélt a pohár, annak a haragnak pohara, áruit a könnyelmű kormány iránt éreztünk, mikor székely testvéreink ha.te cin e.sa megfagyaszíotta orelifkben a vért! Nehéz feladat jmoh •; rv jelenlegi, szeretett nemzeti kormányunknak •••r.ttáiy- résztil! Erdélyt keli újraépíteni, Széltely- orság füstös romjai helyébe békés otthonok barátságos melegét kell v.u.á- zsólni, hogy a háború zordon sze’e által elsodort paradicsom újra testei öltsön! És a kormány nem késik! Igazi, nagy magyarságát mutatja meg, szent becsű lését bizonyítja be, midőn meg­kezdi Erdély háború okozta nyomorának minden tekintetben való enyhítését. Arra a nagy munkára váliaikozod a kormány, hogy már most, minden halogatás nélkül kifizeti azokat a károkat, amik abból a könnyg'mü játékból fakad­tak, hogy Taszi és annak hűbéresei nem tartották arra érdemesnek Erdély falait, hogy bástyátokká alakítsák át és olyan védelmi berendezéssel lássák el, hogy az áruló gonoszságnak ne legyen mersze megmászni a keleti Kárpátok |falát! Örökre lekötelezetté válik a nem- izet e kormány iránt. Évszázadok óta ' nem érzed boldog melegség lopódzik a Iszivünkbe' és segítő karunkat büszke | magyarsá jgal felajánljuk! És ereeiy hálája sem marad el! Í Bizalom ennek .a kormánynak minden • vonalon ! Sőt többre mennek a székelyek! 1 Megbántott önérzetük, ökölbeszorított j kezük ajkukra lopta azt a szót hogy az i áruló román hazáját meg kell csonkítani! ;De erről még korai beszélnünk, egyelőre I elégedjünk meg azzal, hogy nehéz ko­vácsolást hoz felénk a szellő Erdély | ország. feiőJ, magyar ácsok háztetőket ! faragnak, magyar mestirfalakat emelnek, ja nemzeti kormány újra épifi Erdélyt! Bent pedig Oláhországban magyar fegyverek, székely bakák adják vissz: a kölcsönt az áruló honnak! idegek sza­kadnak, házak Leomlanak, mert a szé­kely rettenetes, hogy ha megharagszik. M-y. Uj tölgyfa borcshordó 300 literen aluli nagyságban bármily mennyiségben kapható: HERSKOVITS HERMAN és FIA fakereskedésében. A gondolat szárnyain visszaszállok a múltba. A napokban lesz 25 éve annak, hogy a róm. kath. elemi leányiskola növendékei a régi iskola két szerény terméből átköltöztek az uj, díszes zárdaiskolába. Magam előtt látom a régi két, szegényesen felszerelt tanszobát s ezekben összezsúfolva a 200 növendéket, kik nagy figyelemmel hallgatták a jó „Bábi néni“-t és „Páni néni“-t, amint akkor városszerte nevezték Kecskécs Borbála és Széchenyi Franciska kisasszonyokat, kik, bár a tél hava borult fejükre, ifjú lelkesedéssel és kitartással oktatták, nevelték a rájuk bízott leánykákat. De ez a régi, kisméretű iskola nem tudta már magába fogadni a mind nagyobb számmal jelentkező növendékeket s azért a róm. kath. hit­községnek, mint iskolaföntartónak, gondoskod­nia kellett arról, hogy a sok tudományszomjas honleánykának nagyobb hajlékot építsen, uj iskolát állítson. Természetesen, ez nem ment oly könnyen. A terv, az,eszme, a lelkesedés meg volt, de a terv kiviteléhez hiányzott a pénz. De végre is le kellett küzdeni minden nehézséget s kölcsönnel, gyűjtéssel felépíteni az uj leányiskolát. A tervet, melyet Nonn Gyula közbecsülésben álló nagykárolyi építész készített, a hitközség 1892. március 27-én tartott közgyűlésén tárgyalta és el is fogadta. Majd a közgyűlés határozata április 24-én püspöki megerősítést nyervén, az építés a fent nevezett építész vezetése alatt május hó elején meg is indult. Az uj iskola felépítését részben a tanulmányi alapból felvett kölcsön, részben ! a Károlyi grófok, Nagykároly városának, a i szatmári püspöknek s a róm. kath. hívek i nagylelkű adományai, valamint a régi leány­iskola eladásából befolyt fisszeg és a róm. kath. finiskoia nyugdíjalapja tették lehetővé. Az 1892—93. tanév elején készen állt a 1C0030 K-'.ál többe kerüli zárdaiskola, melynek veze­tését a hitközség a pali szt. Vincéről nevezett s a szatmári anyazárdához tartozó irgalmas nővérekre bizía. Az uj iskola megáldása és megnyitása előtt azonban 1892. julius 3-án könnyekig megható ünnepély folyt le a róm. kath. fiúiskola dísztermében. E napon búcsúztak el a város, az iskolaszék tagjai és a tanítványok százai a leányiskola érdemekben megöszült két tanító­nőjétől, akik a tanév végén, hosszú, fáradha­tatlan buzgósággal végzett munka után jól megérdemelt munka után nyugalomba vonultak. Örömmel és megelégedéssel nézhettek vissza a becsületes munkálkodásban eltöltött évek hosszú sorozatára, hisz ezrekre ment azoknak száma, akik az ő bölcs és tapintatos vezeiésök alatt végezték elemi iskolai tanulmányaikat. Kecskés Borbála 49, Széchenyi Franciska 24 évig tanított iskoláinknál, ez idő alatt oly sikerrel és rátermettséggel foglalkozva leány­káink oktatásával és nevelésével, hogy a szó legnemesebb értelmében rászolgáltak arra, hogy a tanítástól való végleges visszavonulásuk alkalmából az iskolaszék őket megérdemelt ünnepeltetésben részesítse. Igazán meleg és kedves volt az az ünnepély, mely a róm. kath. fiúiskola csinosan feldiszitett termében 1892. julius 3-án lefolyt. Jelen voltak az iskolaszék tagjai, Seriy Károly c. kananok, esperes­plébános, gróf Károlyi Istvánné Ö Méltósága, S Melinda grófkisasszonnyal, az ünnepeltek j rokonai, ismerősei és sok-sok tanítvány. A ! hivatalos és magán üdvözlő beszédek elhang­zása után Báthory Istvánné egy-egy ezüst | tálcát nyújtott át a két agg tanítónőnek a volt I tanítványok el nem múló hálájának emlékéül, ! majd (éke! István legidősebb férfitanitó szívhez I szóló búcsúszavai után az utolsó tanítványok | csoportjának élén egy kis leánynövendék nehány köszönő szó kíséretében egy-egy virág­csokorral kedveskedett a „jó néniknek“. Az ünnepeltetést ’Kecskés Borbála köszönte meg zokogásba fulladt hangon, mire a jelen volt őszbe borult, kevésbbé koros és egészen fiatal tanítványok könnyektől csillogó szemekkel, szivükben az őszinte hála meleg érzésével utolsó ajándékul egy-egy csókkal búcsúztak a két jó lélektöi. E megható emlékünnepély után teltek a napok, hetek s az iskolaszék október 16-án tűzte ki a teljesen elkészült és berendezett iskola megáldásának, illetve megnyitásának ünnepét. Eközben, október 8-án városunkba érkeztek már az idehelyezett uj nővérek, név- szerint: Láng Charitas főnöknő, Gaal Helena, Nyegrus Febronia és Szerényi Honoria. Október 15-én a reggeli vonattal városunkba érkező megyés püspököt, kíséretében Hámon József c. kanonokkal, Binder András szemináriumi lelki igazgatóval és Crescentia nővérrel, a magyarországi páli szt. Vincéről nevezett irgal­mas nénék aranyérdemkeresztes tartományi főnöknőjével, a vasúti állomáson nagy és díszes közönség fogadta és kisérte hosszú kocsisorral a városba. A kegyesrendi társház előtt a főgimn. ifjúsága fogadta lelkes éljenzéssel a szeretett főpásztort, ki rövid két napi itt tartózkodása A nagykárdlyi zárdaiskola 25 éves fennállása.

Next

/
Thumbnails
Contents