Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-28 / 30. szám
ÉSZAKKELETI UJSÁü NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 30-ik szám. 2-ik oldal. Az intézet szépen jegyzett a hadi kölcsönökből. Az l.-nél 7550, a Il.-nál 2200, a III.-nál 1080, a IV.-nél 100, az V.-nél 3300, a Vl-nál 2450 K-t. A tanulók, statisztikája tanulságosan mutatja a tennivalókat. Elodázhatatlan ugyanis az első osztály párhuzamosítása. A beiratkozott 72 első osztályú tanulót teljes lehetetlenség mai igények szerint együtt tanítani. Ugyancsak intézkedést kíván a konviktus helyzete is. Az idén 54 tagja volt (a felvehető 40-el szemben) és 18 jelentkező számára nem volt hely. A konviktus a vármegye egyik legkeresettebb intézménye lett, melynek helyiségét a kereslet arányában bővíteni elsőrendű kötelesség. Beiratkozott az idén 330 tanuló, osztály- vizsgálatot tett 318 tanuló, h bukások száma a tavalyi 20-al szemben az idén 22 °/o volt, aminek a magyarázata jórészt a háborús okokban keresendő. Érdekes jelenség, lioey a nyilvános és magántanulók közül 104 helybeli és 158 vidéki volt, ami intézetünk vidéki jóhirét eléggé illusztrálja. Á polg. liuiskoía. Az előmenetel és viselet mértékén itt is meglátszott a háború hatása. Másrészt szerepet játszik a szegényebb néposztály gyermekeinél az otthoni elfoglaltság is, ami az idén szintén jelentékeny volt. A tanuló ifjúság hazafias áldozatkészsége jelentékeny eredményeket ért el. A tanév folyamán az adományok összege 942 K 34 fiiért tett kt: A VI. hadi kölcsönből a tanuló ifjúság közadakozás utján iskolai jutalomalapra 700 K-t jegyzett. A tanulók statisztikájában feltűnő, hogy az első osztály még mindig nem párhuzamos, noha 70 növendéke volt. Jövőben ily-nagy szám mellett föltétlenül kérelmezencő a párhuzamosítás annál is inkább mert az á városra semminemű megterhelést nem ró és úgy az iskola, mint a város fejlődését nagy mértékben elősegíti. Az összesen beiratkozott 194 tanuló közül helybeli volt 141, vidéki 53. E tekintetben még mindig missziót várunk a polgári iskolától, felszerelésével együtt leégett, az egész kápolnát rendbe hozta és egy szép Mária-szobrot is adományozod a kápolna díszére. Vendégszeretetét házunk tagjai sokszor élvezték és viszont ő is gyakran eljött ebédlőnkbe, ahol kellemes beszélgető között jői/üen elköltötte az egyszerű ebédet vagy vacsorát. Gróf Károlyi István Sokáig betegeskedett, de erős szervezete legyűrte a bajokat. Állapota halála előtt mintegy három héttel fordult súlyosabbra. Julius 29-én a beteg gróf annyira rosszul érezte magát, hogy Budapestről dr. Kétly Károly egyetemi tanárt, táviratilag hívták beteg ágyához. Kedden éjjel dr. Aáron Sándor megyei főorvos és dr. Kétly konzíliumot tartottak és hozzátartozóival közölték a halál kö- zellétét. Ekkor Palczer Ernő házfőnök ellátta a haldoklók szentségeivel. Szerdán délben beállt a halálküzdelem, amely azonban nem volt fájdalmas; nyugodtan feküdt a gróf és csak lassuló lélekzetvétele árulta el a végóra köze- ledtét. Három órakor örök álomra csukta be megtört szemét. Halálos ágya körül ott voltak felesége, testvére gr. Dessewffy Aurélné, Aáron Sándor orvos és Palczer Ernő. A temetés, amely augusztus 2-án volt, bucsuzója volt az országnak, városunknak és rendünknek. Dr. Boromissza Tibor szatmári püspök temette a nagy urat a kaplonyí sírboltba, ahol testvérének Károlyi Gábor gróf hamvaival szomszédos fülkében helyezték örök nyugalomra. Ott pihen ősei között gr. Károlyi István „a legelső magyar gavallér“, ahogy házunk történetében olvassuk. Álma legyen nyugodt és könnyű. Requiescat in pace! Amen. Br. hogy a vidék módosabb fiait kellő polgári műveltséghez juttassa. A polgári leányiskola értesítőjét érdekessé teszi, hogy az első oldalát egy IV. osztályú növendék, Balogh Teréz Őfelsége halálára irótt verse foglalja el. .Mindenesetre nagy megtiszteltetés, hä ilyen méltánylásban részesül egy növendék verse. A vers valóban jó egy iskolás leánykától A növendékek háborús tevékenysége 1726 K jőtékonycélu adományt és 100 kg. pamut feldolgozását eredményezte. Az intézet máj. 20. és 27-én szépen sikerült iskolai ünnepélyt rendezett Arany János emlékezetére! A statisztikai kimutatás megdöbbentő zsuffoltságot mutat. Az első1 osztályba 60—60 gyerek iratkozott be. Ugyancsak 60 növendékkel kellett bajlódniok a tanárnőknek a IV. osztályban is. Ilyen óriási létszám mellett alig lehet eredményes munkát végezni. A tulzsuf- foltság általános tünete az összes leányiskoláknak. Közérdekből itt nem a fejlődés elősegítése, hanem a kellő, helyes" megszorítás a szükséges. Visszefejiesztés meg nem engedhető, a párhuzamos osztályok megtartása szükséges, de a tanulók rostálása nem árt. Sajátságos állapot, hogy a kisiparosok kisgazdák, ipari és kereskedelmi segédszemélyek viszik a statisztikában a vezető számokat. Előáll már most az a helyzet, hogy ugyanebből a társadalmi osztályból nagyobb lesz az iskolázott iányok száma, mint a fiuké. .így ez a többlet tulömlik természetes keretén és nem talál elhelyeződéit a társadalomban, amivel a női proletariátust szaporítja. Ez a jelenség mindenesetre káros állapot, amin országos intézkedésekkel kellene' segíteni. á talpaié tisztviselő a népboldogitó tervek egyik ideálja. A drágaság és egyéb abnormitások bölcs őrei az emberi javak rájuk bizott elosztását úgy vélik megoldani hogy ami drága és nincsen, illetve e! van dugva, azt termelje ki, vagy teremtse elő a fogyasztó, ami megfizethetetlen munka, azt végezze el saját maga házilag Így jött léire a kertészkedő tisztviselők és talpaló tisztviselők tipusa. Meg van engedve, hogy a tollforgató tisztviselők elpuhult markukat egy kis kapanyéllel acélozzák meg. A szoba egyik sarkában felállíthatják a cipőtalpaió műhelyt; ahol a csirizszag terjengése mellett csendesen elkopácsol- hatják a kopott sajat- és gyerekcipőket. Hiszen van az ideában sok megszívlelni való. Már maga az elv is, hogy saját magunkon első sorban mi segítsünk, elárul némi életböl- cseletet. Az eszme nagytekintélyű példára is hivatkdzhatik. Tudvalevő, hogy a nagy Tolsztoj Leo gróf maga alkotta vaskos parasztcsizmáit és bű nadrágait. Nem abból az okból, amiből ma ajánigatjuk nekünk. Épen ez a körülmény emeli a kézi munka értékét és elvileg is rokonszenvessé teszi azt az ötleíet, hogy saját keze munkájával segítsen magán a minden oldalról megszorított" tisztviselő. Hogy ez a megoldás nem szégyen, azt épen a fenti klasszikus példa mutatja. Nem is lehet ártól szó, hogy lehet-e a háborúban szégyelní a testi munkát, csak arról lehet tárgyalni, hogy praktikus és célravezető-e a megoldás, vagy sem. Bizonyos keretek között a házi szükséglet fedezése a saját kezünk munkájával nagyon is gazdaságos. Nagy megtakarítást jelent, ha valaki minden kis igazítást nem kénytelen mesterre bizni, hanem sajátkezüleg el tudja végezni. Ehhez azonban egyéni hajlam, ügyesség kell és az egész ügy inkább az illető magánügye, mintsem közügy, amit általános rendelkezéssel mint jól bevált megoldást általánosítani lehetne. Általánosított eljárásnál csak az jöhet tekintetbe, hogy a köz szempontjából nyereséget jelent-e a hivatások ilyen összpontosítása? Kérdés, hogy amikor mindenki másnak a munkakörébe avatkozik, nem jelent-e ez inkább gazdasági kárt, mint segítséget. A kőkorszakbeii ember maga volt baltagyáros és kosztümtervező egy személyben. A faekét épen úgy kezelte, mint a vadászó, halászó szerszámokat. A mai "ember élete a munkafelosztás elvén alapszik. A termelő képesség f okozása mindég a jól keresztül vitt munkafeloszíássa! érhető el. Ma, amikor a termelés fokozása a cél, antiszociális ötletnek kell tartanunk, ha tisztviselőkkel olyan munkát akar valaki végeztetni, amihez az nem ért. Eredeti hivatásától fogja elvonni a tisztviselőt, ha otthon várja a kerekszék, meg a palánta öntözés. Hát még mennyi-eltékozolt idő, amit a tanulás igénybe vesz azért, hogy a háború idejére, ami talán már nem jelent sokat, megtanulja valaki az összes valamire való foglalkozásokat. Nem lehet tehát megoldásnak tekinteni, ha a fixfizetésif alkalmazottak segitségtelenségét „segits magadon, Isten is megsegít“ jelige alatti ötletekkel akarjuk elintézni. Szórványos esetekben lehet eredménye az ilyes megoldásoknak is, de ez mindig attól függ, hogy akadnak-e tolsztojánusok, mert igen sok tisztviselőben a jóakaraton kívül sem ügyesség, sem a szükséges előképzettség nincs meg a különféle mesterségekhez. Lehet vaiaki egészen jó biró, anélkül, hogy a keze ráállana a dikiesre. Vagy a legjobban nevelő tanártól sem lehet rossznéven venni, ha nem ért a palánta neveléshez. Ne sutor ultra crepidam, mondta már a latin is. Csizmadia ne tovább a kaptánál! Most ezt visszamondhatják a cipészfejedelmek is a birodalmukba tolakodó intelligenciának. Maradjon mindenki a maga mestersége mellet. A tisztviselő értékesebb munkát végez a maga hivatalában, mint a sarokba felállított bankit mellett. Amikor a háború a tisztviselők munkáját megnövelte, ne kívánjuk tőlük, hogy ezenkívül még háziiparral is foglalkozzanak. Egész biztosan megsinylené a hivatal: Emellett a kár mellett .lényeges a sok elrontott talpaiás, anyag pocsékolás is. Ha valakinek van hozzá tehetsége, talpaljon otthon, nagyon szép a kormánytól, ha támogatja az ilyen vállalkozást, egyesek segíthetnek is magukon, de általánosságban nem lehet megoldani vele a tisztviselők ellátását. Inkább hasson oda a kormány minden eszközzel,* hogy a gazdák termeljenek eleget, az iparosok dolgozzanak méltányos áron s így amig a tisztviselő végzi a maga dolgát, addig végzi a munkás is a magáét, amivel kölcsönösen kiegészítik egymás munka körét. így kivánja a munkafelosztás elve. Ss. Á kényszertermelés. Az uj magyar kormány egy rendkívül üdvös és értékes rendeletet bocsájtott ki mindjárt kormányzása első napjaiban. Ez a rendelet az iparcikkek kényszertermelésre hozott bizonyos szabályokat. E rendelet alapján ugyanis a kormány kötelezheti az elsőrendű iparcikkek előállításával foglalkozó vállalatokat arra, hogy ezeket az iparcikkeket valóban előállítsák, egyszóval lehetetlenné teszik, hogy ilyen elsőrendű iparcikkek készítői bármilyen körülmények között is beszüntethessék a munkát.
