Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-21 / 29. szám

:X. évfoivani. Nagykároly, HM7. Julius 2.. 29-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK ' ■ U /N POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLY! KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE.. i Cii.' í liL.’i árak * Egész évre ,. .. ( ...................... 8 korona­Fé lévre ......................'........................\ „ Ne gyedévre ........................................... [> Tanítóknak egész évre................................é „ Fő szerkesztő: DR VETZÁK EDE. re=: MBÖISLBilIV; i-iélBEN SJHÓBéí’OS. ===== j Szerkesztőség és kiadóhivatal: NA IYK \R,'LY, SZÉCHENY1-UTCZA 20. SZÁM. („iiÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)------ ülrdetéssl-: ugyanott vétetnek fel. ■i vi’t ev sora 6;> fillér. Eép vlseléj elölés. A nagykárolyi választó kerület uj nevet irt zászlajára. Régi és sokai jelentő ez a név: Dr. Faíussy Árpád. A szó legnemesebb értelmében lesz ő a nagykároiyi választókerület képvi­selője. Képviselni fogja e választókerület mindennemű érdekeit hivatali befolyá­sánál fogva azzal a nyomatékkai, ami­lyen őszinte s; ívből fakadóan képviselte eddig patriotizmusból. Az ilyen ember a mi emberünk. Nem mandátum keresés közben talált reá a mi kerületünkre, hanem mi fedeztük őt fel magunk között mint arra legméltóbbat, hogy érdekeinket és az országos érdekekben szavunkat képviselje. " Dr. Falussy Árpád vezetésre ter­mett egyéniség. Atyai kezekbe tette a sorsát az a kerület, mely őt mandátu­mával megtiszteli. De kétszeres nyere­sége ő ennek a választó kerületnek, melynek viszonyaiba való begyökerczeít- ségével mindenkinél megértőbb, velünk érzőbb képviselője lesz. A hála és a nagyrabecsülés érzel­mei fűzik e kerület választó polgárait dr. Falussy Árpádhoz. Mikor az orszáv fölött átvonuló korszakos változások során választókerületünk is ama nagy feladat elé ákitíarik, hogy képviseltetésé- ről gondoskodjék, e két érzelem nem is irányíthatja figyelmünket másra, mint dr. Faiussy Árpád személyére. Mig egyfelől hálánkat rojjuk 1c vele, más­felől nagyrabecsülésünket fejezzük ki azáltal, ha sorsunkat az ő kezébe tesz- sziik le. Hisszük, hogy az ő képviselő­sége alatt a közéleti alkotások egész sora jön létre. Eddig is, mig csak szive szerint és nem hivaiasszerüleg képviselte kerületünk érdekest, több fontos alko­tásban érvényesítette nagy befolyását. Az ő kezdeményezésére épült a Nagy­károly—érendrédi, Érendréd—reszegei, domahidai és kismajtényi köves ut. A választókerületben nagyon sok iskola felépítése és óvodák államosítása fűződik az ő nevéhez. Küfpnös. hálára kötelezte ő maga iránt városunk polgárságát azzal az áiiandó készséges támogatással, mely- íyel több fontos intézményünket tető aiá segített. így például az uj állomás felépítését az ő felterjesztésére határozta el a miniszter. Apponyi Albert kultusz- miniszternél az ő közbenjárása tette lehetővé, hogy a polgári iskolát el nyer­heti ük. A városi .sziuház .eredetileg iából volt tervezve. Az ő közbenjárása folytán nyert 16 ezer koronás állam­segély tette leiieiővé, hogy modern, álL.ndó kosziniiázat kaptunk. Mikor a pénzügyigazgatóságot el akarták tőlünk vinni, ő állt az ellenakció élén. Képvi­selőtestületünk akkor jegyzőkönyvileg j fejezte ki érte köszönetét. Lehetetlen elsorolnunk azt a sok alkalmat, amikor az ő tudásához, befolyásához folyamod­tunk és ö sohasem tért ki a megter­helés élői. A nagykároiyi választó kerület pol­gársága örömmel ragadja meg az alkal­mat, hogy amikor volt képviselőjének lemondásává! a képviselői tisztség meg­ürül, mandátumát dr. Falussy Árpádnak nyújthassa át. Vasárnap d. u. 3 órakor íartoiia meg a választókerület polgársága jelölő értekezletét dr. Adler Adolf füg­getlenségi pártelnök elnöklése mellett a nagykárolyi városháza tanácstermében. A város és a vidék polgársága impozáns érdeklődése meiiétt megtartott ^gyűlés egyhangú lelkesedéssel kiáltotta ki kép­viselőjelöltjévé dr. Falussy Árpádot. Az küldöttséget alakított a jelölt meghívá­sára, melynek vezetőjéül Rónai István csanálosi plébánost választotta meg, ki felkérvén a jelöltet, tudomására hozta a Miért írok? Nem írok én hiúságból, Nem dalolok pénzéit. Senkinek a bámulata, Hazug szereiméért. Csak a maga éleiébe Szeretném -a lelkem, Forró, piros tiizfolyamát Áíöméni csendben . . . jácint. A költő szeielme. Irta: Jácint. Megdobbant a szive Borday Bélának, amikor a pu aszőnyeges lépcsőn fellebbent az emeletre. Lába alatt szétomloít a Smyrna szőnyeg finom bolyha s fekete fél lakcipője belesüppedt a puhaságba. A tágas fogadóteremben már nagyon sokan voltak. Nem csoda. A-Kollnerék estélyei mindig ilyen sűrűn látogatottak. Az egész, vágy' félmilliomosok — s a koldus* költők, írók itt találkoztak össze. Tőkepénzes, gazdag ur és laptulajdonos volt a házigazda.­Erős, szinte • fuJIasztó parfeumillat árasz­totta el a termet s a külső, homályos haliból betoppanó előtt tündérvilágnak tűnt fel a szí­nes csillárokkal átvilágított szoba. Borday Béla — költő és iró — mu­tatta be* Kollner az újonnan jött vendéget. Pillanatra elcsendesült a hangos suttogás. Minden szem a fiatal, nyúlánk költőre- tapadt. Erős, átható, szúrós tekintettel mustrálták a férfiak; megdöbbeni bámulatai csodálták a ! lók. Íme egy eleven kidtől Aki ínként fel ha­sítja szivet, kipergeli vérét cseppenkint a su­gárzó papin a. Bele üld világát, mindenét — szive-lelke legtitkosabb titka! is a fakó betűkbe. Aki ir, mert írnia keli, mert a lelke kiömieni vágyik. Aki sir, ha könnye permetez és nem törli le szeméből a szenvedés gyémántjait. Akinek lelke betű és betű a lelke. íme egy igazi költő, eleven iró . . .! Volt hát mit csodálni rajta. Mások is fordultak meg e korben — toliemberek. De azok nem ez voltak. Riport, gazdaság, háború, bel ügy . . . meg az Isten tudja mi minden nem érdekelte őket. Filozofállak, de nem érez­tek. írtak —7 de nem magukat. Másról, máso­kat — a szivüket nem látta még senki. Borday meghajlott. Finoman, kedvesén.­Szép fiú volt és fiatal. Mélytüzű, barna szemét puha, selymes, hosszú pilla árnyékolta. Arcán üde pirosság, égéit. Ajaka meg mindig tudott mosolyogni. De ami őt széppé létté — az a puha, piciny gödröcske volt; ott az alsó ajka szélén. Varázs-hatalom lakozott abban. Hej, be’ sok leánynak tapadt oda már a lelke s veszett bele hajtásába megremegő szive! így járt a sok között Kollner Aranka — — a háziúr cukros tizennyolcéves leánya is. Hogy a szerelmük mikor kezdődött, ma­guk sem'tudták. De bennük volt. Tűz volt, mely égetett. Ni, hogy kilángolt az Aranka ar­cocskája, mikor a fiú ráfektette sugaras, szép szemét ...IS mi minden voit ebben a né­zésben . . . Dal, nóta csengett, ..csudásmeleg melódia zengett a sugaraiban. Lélek, erő, tüz- áratn szökkent szívből a "szívbe. Lélek lopott csókot piros ajakára a leánynak. Percig sem tartott az egész s az újonnan érkezeit beomlott a. sokaságba. Koüner ur má­sok', t jelentett, mutatott be s az ottlévök han- gfós -társalgásba kezdtek. — Aztán mondja csak, Borday ur, gon­dol maga valakire, amikor a verseit írja? — kérdezte eg'- csacska bakkfisleány a fiatal költőtói, Borday hosszan, fátyolosán átnézett Arankára. — Igen, mindig gondotok valakire. — — Magára — dobbant rá a szive s sze- hnik egymáséba villant az Arankáéval, mintha neki mondta voina. Aranka* megérezte a létek dobbanó szavát. — És mindig csak egyhez írja verseit ? — — Csak egyhez. — — Óh, akkor a maga szerelme . csudás. Teii ujjal, mindig ujja! — s mégis c:ak a régi. Ma szikra, holnap láng, pedig a tegnap tűz volt már. Pillanatról pillanatra változik a szer reime milyenje s mégis- ugyanaz marad az örökkévalóságig . . . Ilyen a maga szerelme, mert ilyenek — én olvasom —a versei is. — Borday elmosolyodott. Boldogan, fölé­nyesen. Hogy belát ez az alig 16 tavaszt átélt leányka a l^lke legmélyébe: Hogy játszik a húrokon . . .! Neki, másnak — Arankának — s nem önönmagának . . .! Lenéz a ienge.r mélyire, meglátja a csil­logó gyöngyágyat le is megy érte . . r^<iba» lássza, felhozza és — odaadja másnak . uil Pedig rajong érte . . . Minden szemet szertant magánál tartani ... És mégis odaadjaKtfli«J nak . . ' Edß>tß maki Óh, liogv szeretett volna enSiiéW a kis martyrleánynak homlokára hálacsókot csókolni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents