Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-14 / 28. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 28-ik szám. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 8-án rendkívüli közgyűlést tartott gyenge érdeklődés mellett Debreczeni István kir. tanácsos, polgár- mester üdvözli a megjelenteket s a gyűlést megnyitja. A közgyűlés első pontja a városi közigazgatási alkalmazottak ruhabeszerzési segélyének megállapításáról szólt a belügyminiszteri körrendelet alapján. A közgyűlés a tanács határozati javaslatát elfogadta. A javaslat 5305o koronában állapítja meg a segélyt, amely összegből 5100 K-át csak a belügyminiszteri jóváhagyás után fognak kifizetni. Dr. Adler Adolf köszönetét fejezi ki a precízen kidolgozott határozati javaslat fölött s indítványozza, hogy az esedékes 5100 koronát is most fizesse ki a város. Reök Gyula, Lukácsovits János és Lévay Béla ellene szólltak az indítványnak, felszólalásukat szintén okokkal támogatván, mire dr. Adler visszavonta indítványát. Erre a közgyűlés a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. Tóth Sándor városi Írnok 13 éves nevelt leánykája után családi pótlékot kap. Ezután a közgyűlés a városi közellátás ügyében szakértő bizottságot választott, amelynek tagjai a polgármester elnöklete alatt: dr. Adler Adolf, Braneczky József, Brichta Miksa, Kaufmann Jenő, Kleiner Dezső, Kovács György, László József, Luczay János, Lukácsovits János, Lévay Béla, ifj. Matolcsy Sándor, Pécli.y László, Pénzéi Mihály, Schönfeld Lázár, Stroh- májer Ferenc és Weisz Lajos. A közgyűlés dr. Adler Adolf indítványára lelkesen elhatározza, hogy Apponyi Albert gr. f vallás és közoktatásügyi minisztert, városunk díszpolgárát üdvözli. A polgármester 14 napi szabadságát a gyűlés tudomásul veszi. A polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Albanézi Mihály, Kun István, Lukácsovits János, Spitz Dénes és Strohmájer Ferenc képviselőtestületi tagokat felkérvén a gyűlést bezárta. nemes grófnak áldozatkészségét és eredményes fáradozását. A szózat zárta be az ünnepet. A koszorúknak a talapzatra való elhelyezése után, délután 2 órakor társas ebéd volt 300 terítékkel a vármegyeház nagytermében. A toasztok körül kimagaslott gr. Károlyi István, Baudisz Jenő, Asztalos György, P. Thewrewk Emii akadémiai tag, Jakab Ödön, llosvay Aladár vármegyei főjegyző, Bartlia Miklós, Jékey Zsigmond és dr. Kovács Dezső köszöntő beszédje. Bármerre tekintünk városunkban, mindenütt a nagy gróf gazdag telkének jeleivel találkozunk. Szivén viselte városunk sorsát. F. hó 31-én lesz tiz esztendeje, hogy eltávozott körünkből, hogy örök álomra hunyta le jóságos szemeit a magyar élet, a nemes gondolkozás tősgyökeres alakja, nagy nemzeti és családi hagyományok örököse, aki fanatikus hévvel harcolt eszményéért és elveiért. Koronás főknek volt meghitt barátja, de a szerény hivatalnokot vagy piarista tanárt épugy szivesen látta főúri asztalánál.* A közelgő szomorú évforduló alkalmából mondjunk el egy Miatyánkot tüzes magyar lelke örök üdvéért! Br. Á beiről. A törvényszegő magyar parasztot, mint faji típust akarja feltüntetni a Szamos laptársunk smoncázó gyermeke. Állítólag két utcaseprő beszélgetését hallgatta ki a szemfüles riporter Szatmáron. A kenyérről beszélgettek. A sovány árpakenyérröl, amit utcaseprés közben, a fuilasztó meleg porban rágicsált a két öreg magyar. Egy-egy szó hallatszik ki a beszélgetésből: Árpakenyeret ? Azt. Ideiből ? Hun már a tavalyi! Oszt nem rekvirálták le a gépnél? Hm, nem biz azt, nem gépelte behordta a csűrbe, oszt cséppel verte ki a magot belőle. Így beszélt állítólag a két utcaseprő. Eiiez aztán a következő rpegjegyzést fűzi Szamosunk mely honfi bánattal: „Nem kell félteni a magyar parasztot. A lovagiasságon, a vendégszereteten, a maximális ár utálatán kívül megvan abban a leleményesség is, ha a törvényt kell kijátszani.“ Nem csalódunk benne, hogy kollegánk a magyar lovagiasságot, vendégszeretet csak csufondarozva emlegeti, de épen olyan komolyan állítja rólunk a törvénykijátszást. Szegény betegagyu riporter! Csak sajnálnunk lehet, aki ilyen rossz megfigyelöképes- séggel megy erre a pályára, hogy Szatmáron, a „menekültek“ Eldorádójábán azároakenyeret rágicsáló öreg utcaseprők törvényszegésére kiált tolvajgyilkost. Tenne inkább ő is úgy mint az utcaseprők : seperné a piszkot. * Kinevette cgi idegen úri ember a Magyar Király törzsvendégeit egy kis hiedelemre. Nevezetesen arra, hogy nyilvános helyen feltett kalappal tartózkodni nem illik. Aidk :a helyi kávéházi viszonyokkal nem ismerősek, talán csodálkoznak, hogy nálunk az illemnek ilyen elemi követelményét sem tartják be. Pedig úgy van. Mi benszülöttek már számba sem vesszük, de idegennek nagyon is föltűnhetik, hogy egész asztaltársaságok ülnek, olvasnak, billardoznak állandóan feltett kalappal. Ne csináljunk ebből rituális kérdést, minthogy a kávéház nem is az a hely, ahova egy felekezet is va'lási szokásainak gyakorlása végett járna. Tisztán csak arról lehet szó, hogy ez illik-e, .vagy nem. Mihelyst ebből az egyedül helyes szempontból nézzük a dolgot, igazat kell adnunk a szigorú fellépésű urnák, ki egy egész sor vendéggel levétette a kalapot. Nem volt hozzá joga, mondják egyesek. Ez megint olyan kérdés, hogy nagyon sokan azért nem avatkoznak eféle népnevelői munkába, mert félnek a kellemetlenségtől, nem pedig azért, mert nem tartják jogosultnak a beavatkozást. Hogy egy idegen ur, aki idejön és megszánja ami elvadult helyzetünket és egy kis rendet csinál nekünk, azért külön köszönettel tartozunk neki.- Egy féllábu színész érkezett hozzánk, hogy elvesztett féllába mellett is teljes egészében megmaradt művészi tudásával két estén át szerezzen nekünk a meghatottságig élvezet perceket. Elgondolni is borzasztó egy színészt, aki elvesztette féllábát. Egy értékes, szép karriert vesztett el a mi vendégünk, Salgó Jenő a féllábával. A vidéki színészetnek egyik legtehetségesebb tagja volt háború előtt, tele rátermettséggel és hivatása iránti ambícióval. Nagyon szomorú látvány azoknak, akik őt valaha látták a fővárosi, vagy vidéki színpadokon, most bénán látni viszont. Akik most ismerik meg őt, a háború egy szánalmasan sulytott áldozatát kell hogy lássák benne, aki az életnél is többet vesztett. Két estén fq^j itt fellépni Salgó az ő kis társulatával. Csalódik, aki mint szánandó rok- *kanbkatonat akarja őt ez alkalommal támogatni. Salgó mint mjivész ember ad itt rendkívül érdekes és egyem művészetet. Direkt az ő részére irt színdarabokat játszik, melyekben sti 1- szerii szerepekben, mint harctérről hazatért féilábu hős szerepel. így az illúzió a legteljesebb. Partnerei: Borsodi Paula, a pozsonyi színház volt tagja és Hajnal Klárika, a pécsi színház volt tagja, ki a vidék elismert legjobb naivája. Előadásra kerül Szász Menyhért egy- feLonásosa: „Péter hazajön“, melyben Salgó Jenő egy féllábu katonát alakit, ki miután mindent elveszít, régi menyasszonyát leli fel újra és boldogan öleli őt karjaiba. A másik kétfelvonásost Kalmár Tibor irta. Ebben a kedves vígjátékban Salgó ismét féllábu hőst játszik, egy jókedvű paraszt fiút, kinek két menyasszonya is kerül és mig ezek rajta veszekednek, mind a kettőt cserben hagyja. Legvégül jön az est főérdekessége, mikor Salgó felolvassa Szerbiában átélt szenvedéseit. Ugyanis ő Sabácznál sebesülten fogságba jutva, 16 hónapot töltött a szerb fogságban, mig végül Nisben a bolgárok kiszabadították. A felolvasás fő fejezetei: A fogság. Hogyan viselkedtek a csehek? A bolgárok bevonulása Nisbe. A szabadulás. Személyi hirek. Jékey Sándor vármegyénk újonnan kinevezett főispánja kedden reggel városunkba érkezett, látogatást tett Csaba Adorján főispánnál, llosvay Aladár alispánnál, dr. Péchy István főjegyzőnél, a központi hivatalokban és dr Adler Adolf pártelnöknél. Az alispánnal végleg megállapodott abban, hogy az instaláliáció a legnagyobb egyszerűség mellett f. hó 30-án fog végbemenni. A főispán még abba sem egyezett bele, hogy a központi főszolgabíró a járás határán hivatalosan fogadja. — Dr. Róth Ferencz a budapesti kir. Ítélőtábla tanácselnöke szabadság idejét városunkba tölti. — Dr Jékel László a Vöröskerszt helybeli fiókja által fentartott ‘•órház osztályorvosa, kedden kel heti nyári tartózkodásra Nagybányára u- tazott. — Braneczky József kr. tanár lapunk agilis munkatársa egy havi szabadságra Sza- holczára utazott. Az uj képviselő. Mint illetékes helyről , értesülünk, a jelenlegi kormányt támogató pártok — tehát mindkét fügetlenségi párt, valamint néppárt és demokraták — a választó- kerületekben megüresedett országgyűlési képviselői állásra — Dr. Falussy Árpád nyugalmazott főispánt jelölték. Minthogy ugyanezen hír szerint a munkapárt — tekintettel arra hogy valószínűleg csak két hónapra szóló választásról van szó — jelöltet nem állít, a választás valószínűleg egyhangú lesz. Szabadságon. Plachy Gyula miniszteri tanácsos a múlt héten kezdette meg hét hétre terjedő szabadságát. Kinevezés. A pénzügyminiszter Bucsegh Kálmán szolgálatonkivüli viszonyban levő főhadnagyot, helybei vasúti állomásparancsnokot, a mármarosszigeti m. kir.. pénzügyigazgatóság mellé ideiglenes minőségű adóügyi biztossá nevezte ki. Bucsegh Kálmán városunkban rövid ideig tartó működése alatt a közönséggel szemben a legnagyobb előzékenységet tanúsította, állandóan részt vett a Vöröskereszt javára teljesített összes akciókban, miért is állásában oly népszerűségre tett szert, hogy városunkból való távozását igen sokan fogják sajnálni. Megbízás. A nagyváradi posta- és távir- daigazgatóság a dobrai postaügynökség kezelésével Balogh József ref. tanító, dobrai lakost bízta meg. Nagykárolyban Egyesült Borkereskedelmi Részvénytársaság alakult 500000 korona alaptőkével. Ügyvezetőség: Epstein Már- kusz, Schlésinger Salamon. Igazgatóság: Róth Károly, Dr. Bende Gyula, ifj. Vida Sándor. Felügyelőbizottság: Dr. Antal István (elnök) Kaufmann Adolf, Markovits Dániel, Zoltán Benő.
