Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-07 / 27. szám

IX. évfolyam. Nagykároly, V'hl7. jtilius 7. 27-ik ^zám. & Északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLY! KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. UiO’ií cíCLi ái:iK Egész évre .. ...................... Fe lévre ................................ Ne gyedévre ................................. Tanítóknak egész.évre .. 8 korona- 4 •‘őszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. EB0KL83IF. IISDSÉT S30SBAT0H. Szerkesztőség és kiadóhivatal: j) NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA* R.-T. NAGYKARQLY.) — Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ---­vv iHíér sora 60 iiilér. 1 JÉKE? SÁNDOR vármegyénk főispánja. Tizennégy-tizenöt évvel ezelőtt Fe­hérgyarmaton nagy tűzvész pusztított. Erős szél élesztette a lángokat, amelyek házról-házra kapva, tetőről-tetőre terjedve nemsokára a virágzó, fejlődő város tekintélyes részételhamvasztották. Korom- feihők szálltak a magasba, izzó zsarátnok hullott szeríe-széjjel. A harang hivő, segítsége: kérő szavát tu<kiabálta a nők, gyermekek tehetetlen jajveszékelése. A kavargó széltől és füsttől sötét lett. a levegő, A. veszedelem gyorsíerjedése miatt a tűz csapásán lakók csak az életű meg­mentésére gondolhattak; ruha, bútor megment, sét jóformán meg sem kí­sérelhették. A tűzoltóság a város derék polgáraival alig tudta a veszedelmes elemet megfékezni. Mire a pusztító veszedelemnek megfeszített erővei határt szabtak kormos falak és kémények erdeje emelkedett ég felé a szomorú városban. A szél elült, a lárma elcsendesedett és csak haik zokogás zavarta a fekete csendet. A tönkrejutott emberek tanács­talanul álltak üszkös házaik előtt, ame­lyekből itt-ott föipisiákolt egy-egy lán­gocska. Szomorú töprengésükből nagy természeti erő, az éhség téritette maguk­hoz. A nagy munkában erre senki sem gondolt. Amit az imént a szomszédok­tól kaptak, az a gyermekeknek és az asszonyoknak sem voit elég. Mi lesz velük? A nagy zűrzavarban, amely az elhatalmasodó éhséggel nőttön-nőtt, egy derék ember nem vesztette el a lélek­jelenlétét, kiadta az utasítást, hogy minden polgár, aki nem szenvedett kárt, szívesen lássa asztalánál a tüzkárosultak közül bárkit is s ő maga mindjárt jó példával járt elől. A hozzáfolyamodók közül senkit sem küldött a szomszédba, magához gyűjtötte őket össze a nem­sokára kondérokban, fazekakban, üstök­ben vígan rotyogott a gulyás meg főtt a krumpli kellemes illatával elárasztva az egész udvart. A derék vendéglátó házigazda áldottlelkü feleségével maga szolgálta ki szomorú vendégeit, akik könnyes szemmel és hálás szívvel, fogad­ták a szeretetlakomát. Házában, csür- jében megfelelő éjjeli szállásról is gon­doskodott, úgy hogy a tönkrement emberek lassanként visszanyerték önbi­zalmukat, bátorságukat s nemsokára uj, szép házsorok emelkedtek a régiek helyén. Ki volt ez a talpig férfi, ez a mentő, aki napokon át száznál több polgártársát dén nemes törekvésben, hogy városának, : polgártársainak nyugalmasat), boldogabb, gondoktól ment életet biztositson. így jCinöke voit a fehérgyarmati Kaszinónak, ! a közkórházi bizottságnak, a szalmár­ól egyei Takarékpénztár R.-T. fehérgyar­mati fiókjának, az Ipartestületnek stb. Soraink végére hagytuk a legszebb, a legnemesebb gazdagságát: minta családi életét és boldogságát? 1893-ban nősült szive sugallata szerint. Két fia van uj főispánunknak: Ferenc és Sándor, mindke.tő hadnagy a 14-ik huszárez­redben. Ferenc fia aktiváltatta magát, egyszer már meg is sebesült és több kitüntetése van, úgyszintén öccsének, Sándornak is. , Uj főispánunknak méltó segítőtársa fenköit gondolkodású, nemesen érző hitvese, aki otthonában gondos anya, jó feleség, kitűnő háziasszony s aki egy­szersmind a gazdálkodás minden részé­ben is jártas. A háború kitörése óta buzgó elnöknője a Vöröskereszt-Egylet­nek, amelyben nagy tevékenységet fejt ki. Szerető szivére itt is nagy szükség lesz. Két kézzel megragadjuk az alkalmat, hogy a főispán Öméltóságát kinevezése­kor kedves családjával együtt köszönt­sük. Ajkunkon üdvözlő szóvalj szivünk­ben tiszteletteljes hódolattal várjuk jöttét. Az országnak minden fiára, minden munkására szüksége van; mi is részt kérünk e munkából. Legyen a főispán ur bátor vezérünk, igyekezni fogunk méltó katonái lenni. Isten hozza minél előbb körünkbe! véneié.^«' látta szives: asztalánál, aki j lelkei veri a csügged*-be, aki eiüzte a kétségbeesést s ak: Eehélgyarmatpt szebbe, virágzóbbá tette, min; volt valaha? jé key Sándor a fehérgyarmati járás fössolgabirája, vármegyénk ki­nevezett uj főispánja. Képet akarunk festeni uj főispánunk­ról, egy-két tollvonással szeretetreméltó egyéniségét megrajzolni, írásba akarjuk foglalni eddigi érdemed s joggal kér­dezhetjük, hogy a leirt egy eset nem kife­jezőbb-e minden díszítőt jelzőnél, joggai kérdezhetjük, hogy \ian-e valaki, aki kételkednék szerető atyai szivében uj munkaköre, uj hivatást*, uj állása sikeres betöltésében? Akinek minden tettét érző szive irányítja, azon ember munkája felett Isten keze őrköd k. Jékey Sándor hu zonegy évig volt a fehérgyarmati járás főszolgabirája. Hivatalában pontos tisztviselő, aki lelki- ismeretes, szorgalmas munkájával az egész járás teljes elismerését érdemelte ki. Az alája rendelt tisztviselői karral szemben mindig előzékeny, aki a parag­rafusban nem a bettit nézi és látja, hanem az értelmet s annak életet ad. „Csupa szivember“ a hozzá folyamo­dókkal szemben, ahogy a kinevezés hírére egy régi jóbarátja s nagy tiszte­lője első örömében röviden jellemezte. Uj főispánunk itt kezdte áldásos működését mint tiszteletbeli aljegyző. Hivatalában emelkedve vármegyénknél dolgozott egészen 1896-ig, amikor a fehérgyarmati járás főszolgabirájává vá­lasztották meg. ismeri a helyi viszonyo­kat, városunkban, mint a megye szék­helyén azóta is gyakran megfordul. Ala­posan ismeri a közigazgatás minden ágát. Képzett, nagy gyakorlattal biró szakember a munkájában. Politikai meg­győződését, tekintve függetlenségi ember, a negyvennyolcas párt hive, aki azonban mindenkinek politikai meggyőződését tiszteletben tartja s igy minden párt örömmel fogadja magas kinevezését. Egyenes jellemű, nagy műveltségű, meg­nyerő megjelenésű, előzékeny modorú férfiú, akinek csak jóbarátai és tisztelői vannak e megyében s a megye határain túl is. Csaba Adorján távozó főispánunk hasonló köztiszteletben állott és áll amerre csak megfordult s igy zavartalan az örömünk, hogy e két férfiú lelki gazdagságban, műveltségben, tiszta jel­lemben rokon, testvér és hogy Csaba Adorján öröksége hozzá méltó férfiúra száll. Uj főispánunk hivatalos elfoglalt­ságán kivül szívesen vesz részt minden szociális, gazdasági mozgalomban, min­* * * Bulyi és jékei Jékey Sándor 1869. május 10-én szüléiéit Fehérgyarmaton. Édes atyja, Jékey Kálmán földbirtokos és járásbiró volt ugyanott.’ Az elemi iskolát szülővárosában vé­gezte, a gimnáziumi tanulmányokat Szatmáron a kir. kath. főgimnáziumban kiváló eredmény­nyel. A gimnázium első három osztályában magántanuló volt, a negyedikben már rendes tanuló. Ekkor, vagyis 1881—82-ben Hehelein Károly volt az igazgató és Sarmaságh Géza volt az osztályfőnöke. Az érettségi után Kassán, majd Budapesten jogot végzett, ahol nemso­kára az államtudományi vizsgát is sikerrel letette. Pályáját vármegyénk szolgálatában kezdte mint tiszteletbeli aljegyző. 1891-ben IV.-ed aljegyzővé, 1892-ben 111.-ad aljegyzővé választották, 1896-ban pedig egyhangúlag a fehérgyarmati járás főszolgabirájává. Az 1911. év május 11-én tartott törvényhatósági bizott­sági gyűlésen a VII -ik fizetési osztályba lépett elő. 1893-ban megnősült, feleségül vevén Domokos László kir. itélőbiró leányát, Margitot, akinek kedvességét és szépségét megyeszerte ismerik. Két fia van: Ferenc és Sándor, mind­ketten hadnagyok a 14-ik huszárezredben. Ferenc aktiváltatta magát. Sándor is lelkes katona. Érdekes a besoroztatása. 1915-ben került sor alá a 18 éves ifjú. Mikor odaálit a mérce alá, az öreg Varjú őrnagy, mint a sorozó

Next

/
Thumbnails
Contents