Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-06 / 1. szám
IX. évfolyam. Nagykároly. 1957, január 6. I-ik szám. r w északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE.. & -— . - ■ Előfizetési árak: Egész évre ................................ Fé lévre .......................................... Ne gyedévre ................................ Ta nítóknak egész évre..................... 3 korona. 4 , Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. IBSIEIiEBIE SIHBEII SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)---------Hirdetések ugyanott vétetnek tel. ■■ Nvilttér sora 60 fillér. Olvasóinkhoz ! Lapunk január elsejével kilencedik évfolyamába lépett. Majnnem egy évtized egy vidéki lap életében oly nagy idő, melyet csak az a sajtóorgánum érhet el, mely mint nél- \ külözhetetlen tényező tud belekapcsolódni1 a közéletbe. Az eltelt nyolc esztendő eredményei megnyugtatnak bennünket afelől, hogy ] az irány, mit eddig követtünk, helyes !\ Ezen az utón haladunk ezután is. Célunk állandó és egyetlen: városunk előhaladásának ügyét szolgálni! Meggyőződésünk, hogy csak igy van meg lapunk létjogosultsága és csak ilyen utón tarthatjuk meg közönségünk rendíthetetlen bizalmát. Egyéni célok szolgálatába nem adjuk erőnket, melyet eléggé lefoglal a rnindennéh^iébb való: a közügy. Mindennel és mindenkivel csak annyiban foglalkozunk, amint ezen egyetlen céllal vonatkozásba kerülnek. Lapunk különösen fontos, nemes és hazafias szolgálatot teljesít e rendkívüli időben, mikor megértve e rendkívüli helyzet által diktált nemes kötelességeket, erőteljes támogatást nyújt minden hazafias és emberbaráti mozgalomnak. r f r • f o Állandó ágitadójával ébren tartja é fokozza a közönség érdeklődését és áldozatkészségét. Figyelemmel kisérünk minden helyi eseményt; hírszolgálatunk előnyös összeköttetéseinknél fogva mindenkor kitűnő. Lapunk utján a legteljesebb felvilágosítást nyerik Olvasóink az összes fontosabb országos érdekű és helyi eseményekről. Noha a papír és nyomdai szerek ára háromszorosára emelkedett, nem emeltük az előfizetés diját, mert célunk nem a nyerészkedés, hanem a közügyek áldozatkész szolgálata. Meggyőződésünk, hogyt az Északkeleti Újság Nagykároly és Érmellék-ben egy a mai kor színvonalán álló, komoly és becsületes helyi lapot adunk az olvasó közönség kezébe. Lapunk van hivatva egyesíteni azok táborát, akik városunk előreviielét komolyan akarják. Lapunk elterjedése és eddigi múltja is azt igazolja, hogy megtJáltuk^h helyes utat, mely a megértő, komoly olvasó közönséghez vezet. T. Olvasóközönségünk eddigi támogatását hálásan köszönve, melyre ma különösen szükségünk van, kérjük, hogy bizalmát és támogatását ne vonja meg tőlünk ezutánra sem Kiváló tisztelettel: az Északkeleti Újság Nagykároly és Érmellék szerkesztősége és kiadóhivatala. Ke iJ rekvirális serényen folyik. Eredményeit még nem tudjuk, de kíváncsian várjuk, hogy a vármegyére rótt kontingens adagok leszállításával is elérhető lesz-e? Reméljük a legjobbat akkor, ha az alispán erélyes keze által mozgatott akciót kisérjük figyelemmel s gondolkodóba esünk akkor, ha azokat a készleteket idézzük fel emlékezetünkbe, amiket leleplezésükig a csempészek elvontak tőlünk — aratás óta. A készletek felkutatása erélyes, ez igyis van rendjén. Akiknek titkolni valója nincs, azt semmiféle szigor nem hozza zavarba; a nemzetének meglopására spekulálóval szemben pedig nemcsak a szigor, de a korbács is jogosult. A városi közönség—mondják—intelligenciáját tekintve is bizonyos kíméletet igényel. Ez csak anyiban alkalmazandó, amenyiben az intelligencia jóhiszeműséggel is párosul. A kés^efek eldugására a városi elemben éppen úgy megvan a hajlandóság, mint a termelőben. Ez utóbbi ugyanis csak a jobb árra spekulál, a város közönségének nagy részét pedig a kishitűség szállja meg arra a gondolatra, hogy drágán szerzett készletét maga fedje föl. Ebben a nélkülözéstől való indokolatlan félelem mellett közrejátszik még az ő átvitt bizalmatlansága, hogy becsületes bevallása mögött is nem sejt-e az eljáró Viszontlátás. irta: Léber János. Alkonyat borult a tájra . . . Haza jöttem valahára Hü öledbe édes anyám Hosszú véres harcok után. Hej, pedig de messzejártam! . . . Hol viharos, vad-világ van, Hol a rózsa nem virágzik, Hol a madár-dal sem hallszik . . . Leveled oly busán vártam . . .! — Hozzád mindig visszavágytam Földrengető ágyu-zaj közt Lelkem titkon hazaszökött. Láttalak a kertek alján . . . Könnyes szemmel, édesanyám — Vágyva-vártál katonádra . . . S im’ itt vagyok valahára. — A megbékítitek. Irta: Léber lános. Még a falat kenyér sem esett volna jól Petők Pál uramnak, ha előtte meg nem szidta volna Kárász Péter szomszédot. Hiába no, régi tánc e’ már. Még csak nem is az apáik zör- dültek össze először, hanem régen . . . nagyon régen . . . talán még a kuruc-világ idejében született meg a civódás. Mert hogy világosan szóljak, többek közt a „fránya“ politikában is ellenkezett a két atyafi. Hogyha Petők mungóra szavazott, Kárász uram egész bizonyosan a „függetlenségieknél“ itta le magát ... — De szó, ami szó: jó hazafiak voltak különben és mégsem tudtak megférni egymástól. Folytonosan piszkálgatták, boszantgatták egymást, amiben még a szeszélyes sors is kezeikre játszott, levének őkelmék tőszoniszédok. Ha a Kárász kakasa valahogyan átkerült a Petők udvarára, holt bizonyos, hogy féllábbal ment vissza. Amit aztán Kárász szomszéd úgy boszult meg, hogy a Petők kedvencének — a Bodri kutyának — oldalát simogatta úgy meg egy léccel, hogy a szegény állat tort bordákkal bukott át a mesgyétjelző kerítésen. Egyszer csak azonban megszűnt a csetepaté. Nem hallatszott ki az utcára a haragos atyafiak mérges dörmogése. Békén repülhetett át a hegyes kakas egyik udvarról a másikra s nem kellett attól félnie, hogy ott hagyja a foga fehérjét — azaz a fél lábát, akartam mondani. Volt pedig oka ennek a nagy változásnak az a még nagyobb változás amelyet a háború iiozott magával. Elnémultak hangtalanul a kis emberek civódásai, amikor a nemzetek, népek haragjának vihara tört ki. Petők és Kárász szomszédot egyszerre hívták be katonának, lévén a koruk 42-ön alul. S mintha a kaján sors kedvét lelné abban, hogy badarnál badarabbb helyzetet teremtsen: egy ezredbe, egy századba került a két haragos szomszéd. Elmentek nehéz lélekkel, könnyező szemekkel váltak meg az asszonyaiktól, akik bucsuzásra feljöttek a városba. — „Csak aztán ügyelj mindenre!“ — végezte szavait Petők Pál uram — tartsd rendbe a házat s ne engedd, hogy annak a . . . „Uram bocsá . . .“ ! ütött a szájára. Talán meg kén engedni egymásnak, hiszen azt sem tudjuk, megélünk-e jövő ilyenkorra . . . Pillanatig tartott csak az ellágyulás. A másik percben már megint a dacos Petők volt ökelme s odamondta az asszonynak. — „Ügyelj! nehogy a szomszédunk jószága emészen fel mindent! Hiszen tudod, hogy mindig abba spekulál . . .!“ Még jobban felforrt benne a méreg, amikor az udvar másik végén Kárászékat látta fontos beszélgetésbe mélyedve.
