Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-11 / 11. szám
Vili. évfolyam. Nagvkarolv. 1Ü16. március 10. 11-ik szám. Északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak : ; Egész évre .......................................... 8 korona. Fe lévre ...........................................^ 4 r Nogvedévre .. .. ' .. 2 Tanítóknak egész évre................................5 Fő szerkesztő: DR VETZÁK EDE. = HE3J3LENI3 niSDEíl SZDMBATOK. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel Ä rokkantai ügye. A hosszú idő óta tartó háború nehéz kötelességeket ró a társadalomra, amelyeknek betöltése az itthon maradottak vállaira nehezül, akik nagy anyagi áldozatokat hozva kell, hogy gondoskodjanak azokról is, akiket a magukról való gondoskodás lehetőségétől fosztottak meg a nehéz harcokban szenvedett sebesülések, a munkabírásnak és-ellenáüóképes- ségnek a kiállott emberfeletti szenvedések közepette beállott csökkenése. Az újabb korban uralkodó tisztul- tabb felfogás, a hősök iránt való köteles tisztelet és becsülés kiáltó szóval tiltakozik az ellen, hogy azok, akik érettünk, a mi javainkért vérezve vesztették el testi épségüket, akik egy munkás élet után régi foglalkozásuk folytatására képtelenek, az utca szögletén koldus-fillérért esedezzenek, hogy alamizsnát kérve, nyújtsák ki azt a kezet, amelyből nemrég hullott ki a hazát védő fegyver. Az állam nyújt némi gondoskodást a rokkám katonának, gondoskodik a teljesen elnyomorodottak eljárásáról a katonai rokkant házakban s előírások alapján segíti nyugdíjjal azokat, akik munkára képesek ugyan, de keresetképességükben veszteséget szenvedtek, de ez a kis ősz- szeg megélni kevés, meghalni éhen -- sok. De hiszen az állam nem is azért ad, hogy megélhetést adjon, hanem, hogy pótolja azt a keresetet, mely a rokkantság miatt kevesebb. S ha a harcból visszatérő katona nem akar koldus kenyérrel élni, nem akar idővel családjának is megunt terhe lenni, ha férfiúi önérzetét, emb ri méltóságát meg akarja őrizni, dolgoznia kell. Az alamizsna, a dologtalan élet kivetkőzted az embert emberi mivoltából, lealacsonyítja önmaga előtt. S a harcokban' szenvedett sebek nem nyithatnak meg oly jövőt senki előtt, amelyben a hősiesség, a véráldozat „árán“ éli le tétlen életét. Hiszen az ország, az állam is élőtest, melynek mindnyájan tagjai vagyunk s kerüljön ki bármily győzelmesen a nemzetek l<üzdelméből, a háború után itt fog ártani óriási vérveszteséggel és félig-meddig bénán elvesztve legerősebb támaszait: legdolgosabb, leg- derekabb embereit. A társadalomnak kell a hősöket munkához és elsősorban munkára való készséghez segíteni. A társadalom van hivatva arra, hogy egyesítve a tudományt a szeretette! segítséget adjon a rokkantaknak, mely túlmegy a törvény betűinek rideg intézkedésein. Az a szeretet, mellyel a rokkantak ügyét az egész magyar társadalom felkarolta, hozta létre a m. kir. Rokkanthivatalt, mely a rokkantak minden dolgában intézkedik s állította fel az utókezelésre hivatott intézményeket, melyekben a tudományi hívja segítőtársul ahhoz a nagy feladathoz, melyre a rokkantak érdekében vállalkozott. S .alig van oly bénulás vagy csonkítás, melyben az emberi találékonysággal párosult orvosi tudomány segítséget ne hozhatna. De kell ehhez, hogy á béna, a rokkant katona maga is keresse, kérje a testi hiányok pótlását. Köztudattá kell, hogy váljék az, hogy a munka és a segély összetartozik, hogy aki az államnak a segélyét elfogadja, köteles magát orvosi utókezelésnek is alávetni, mely alkalmat és módot nyújt arra, hogy ha másként nem lehet, még művégtagokkal is dolgozzék. És ha az utóbbit visszautasítja, az elsőre sem érdemes. Kell, hogy általánossá legyen a háború után is az a tudat, hogy csak az maradt keresetre képtelen és koldus, aki maga sem akart az emberi közösségnek munkás tágja ténni. — A társadalom tevékenysége niár megmozdult. Rokkantak számára sok helyen nyíltak meg tanfolyamok, amelyel a testi hiányok figyelembe vételével, esetleg uj pályákat nyitnak meg a rok-' kanta.k előtt, uj megélhetési forrásokat kínálnak s egy ily tanfolyamainak' váró-' sunkban leendő felállítása is csak rövid napok kérdése. De gondoskodnunk, kell arról is, hogy a rokkantaknak meglévő Három lila levél. Az első levele. nyolc oldalból állóit Gyöngéd, édes szókkal írva tele ... . Kérdezte: nyílnak-e az akác virágok ? S csupa üzenet volt minden betűje. Azt. irta. hogy ott a nagyváros zajában Nem suttog a szellő édes-bus mesét. S a harang kongása nem oly imádságos, Oly sokszor borítja könny a két szemét. Második levelét oly sokáig vártam . . . Végre nagysokára megérkezett. Irta, hogy kezdi már — hiszen mit is tenne, — Megszokni a nyüzsgő, lázas életet. Aztán gyakran viszik zsarba, mulatságba S bocsássák meg, hogyha nem is ir sokat De azért ne féljek, megőrzi ö ott is Azokat a régi, édes álmokat. Nyolc hét múlva ismét jött egy kis levélke.' Amint felbontottam, kezem remegett, Valami előre., megérzett bus sejtés Lázas dobogásba hozta szivemet Nem volt abban már szó akácfavirágróí, Szellőnek, madárnak édes üzenet . . . Hogyisne! a város lüktető zajában Kis falucskám ki is törődne veled? Irt valami szőke, huszárfőhadnagyról. . . . Mesés boszton táncos, . . . tud sok éneket. . . Én pedig temettem egy egész világot — S tudtam — nem kapok több lila levelet. G. Annus. Nagy idők emléke . . . Nagy idők emléke szállt felénk a múltból a békés időkben . . . s megtisztult a lelkünk nemes és nagy eszmék tisztitó'füzében. Ünnepeltünk eddig mirtden márciusban, meg- hoztá a tavasz ama nagy Tavasznak emlékeit frissen : Nagy-nagy messzeségben mint egy-egy szép álom: feiujult lelkűnkben emléke a múltnak: .vértelen . győzelme ama. márciusnak, amelynek Idusán lelkesült az ifjú . . amelyről könnyektől fátyolozott szemmel mondott a nagyapó a kis unokáknak tündérszép regéket: „ . . akkor .amikor még ifjú gyermek voltam, felhangzott a hivó; lelkesítő szózat: Talpra magyar! Talpra ...!... győzelmes seregek harci dobbanása . . . puska, ágyutüz- nek rémes ropogása . . . egetvivó hősök . . . tört fegyver a kézben . . . rohannak előre . . . győzni vagy meghalni ... A. szent szabadságért ! A magyar hazáért! . . .“ S folyt a szó, egyre folyt ifjú gyermekekről, akiket tegnap még szellőtől is óvtak, s akikből hősöket teremtett a holnap, — if jakról, apákról, vigan távozókról, akiket , visszavár, & hiába vár. vissza ,a családi tűzhely, anya, nő és gyermek. Férfi hősiségről,, női büszkeségről, tündöklő százszor szent Hazaszeretetről. Véres küzdelmekről, titán! harcokról, magas Kárpátoktól le az Adriáig . . . Petőfi,. Bem apó,. Görgei s a többi . . . s a névtelen, hősök . . . . Tenger sok vér és könny a tengersok dicsőség ... , . pusztulás és bánat . . . halál hörgés ... éljen ! . . . S lelkesült az ifjú . . . „ . . . Vajha én is mennék, oh bárcsak mehetnék ! Küzdelembe harcba . . . éd.es szép hazánkért . . .! * Nagy idők emléke fogantatik mostan s a csendes időkben megtisztul majd lelke a késő utóknak . . . nemes és nagy eszmék tisztitó tüzében. És mesél nagyapó magyar vitézségről, a fiúval együtt küzdő hős apákról . . . késő' unokáknak mond majd szép regéket az, ki ma még ifjú : „ . . . akkor, amikor még ifjú gyermek voltam, felhangzott a hivó, telkesitő szózat, öreg ősz királyunk szózata a néphez . . . a hu magyar néphez . . . “ •’* * S foly a szó majd egyre véres küzdelmekről, a hősi csatákról, a sole győzelemről, amelyekben mindig diadallal lengett a szép magyar zászló ... S lelkesül az ifjú . . . B-h.
