Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-12-02 / 49. szám
2-ik oldal. 49-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. A megjelentek a legmélyebb meg- illetődéssel, állva hallgatták meg a nagyhatású beszédet. Ezután Nemestóthi Szabó Antal bizottsági tag állott fel szólásra és a szép beszéd kiválóságait méltatva, indítványozta, hogy a főispán megnyitó beszéde egész terjedelmében a közgyűlés jegyzőkönyvébe felvétessék. Az indítvány ellen senki fel nem szólalván, elnöklő főispán kimondja, hogy a törvényhatósági közgyűlés: 1. Elhunyt jó királyunk í. Ferencz József magasztos emlékét jegyzőkönyvében megörökíti s ezen jegyzőkönyv egyik diszes példányát a vármegye levéltárában megőrzés végett elhelyezi; 2. Urunk és királyunk őfelsége IV. Károly király előtt mélységes gyászát és részvétét a m. kir. kormány utján kifejezi; 3. Elhunyt jó királyunk ravatalára koszorút helyez és a temetésen magát Szuhányi Ferenc orsz. képviselő és Péchy László cs. és kir. kamarás, mátészalkai főszolgabíró által képviselteti. Templomokban. A nagy gyásznapon mindenütt zúgtak a harangok és a templomokba özönlött a gyászoló közönség. A hatóságok minden felekezet templomában megjelentek, az egyes hitfelekezetek papjai amennyire elfoglaltságuk engedte, kölcsönösen résztvettek a gyászistentiszteleteken. D. e. 8 órakor a gör. kath. templomokban, 9 órakor a róni. kath. plébánia templomban volt ünnepi gyászmise. Délelőtt 10 órakor a református templomban Kürthy Károly lelkész magas scárnyalásu imát mondott. Ugyanezidőben az evangélikus templomban Rédei Károly lelkész tartott gyászbeszédet. D. u. 2 órakor az orth. és 3 órakor a status quo izr. imaházban tartottak gyászistentiszteletet, mely utóbbi keretében Schönfeld Lázár főrabbi tartott tartalmas gyászbeszédet, különösen méltatta megboldogult Őfelségének a zsidóság érdekében tett uralkodói intézkedéseit. Az iskolákban. A főgimnázium ifjúsága 8 órakor tartott gyászünnepet a városi tornacsarnokban. A himnusz eléneklése után Ambruszter Sándor kr. tanár szép beszédet intézett a meghatott tanuló ifjúsághoz. Befejezésül az ifjúsági énekkar adta elő a szózatot szokott szép kidolgozásban. A polgári leányiskola fél 12 órakor gyásszal bevont teremben tartott gyászünnepélyt, melynek szakavatott rendezéséi és az ünnepély keretében Őfelsége életének vázolását, uralkodói erényeinek méltatását Harasztosi Király Miklósné polg. isk. tanárnő végezte. Világos, összefoglaló képet nyújtó felolvasással felejthetetlenné tette jó királyunk emlékét a gyermekek előtt. Az ünnepélyt Serbán Irén szavalata és az énekkar gyászdalai egészítették ki. A polgári fiúiskolában az egyes osztály- főnökök tartottak tanulóiknak emlékbeszédet. & főispán felhívása az ötödik hadikölcsön jegyzésre. Köztudomású dolog, hogy az ötödik hadikölcsön jegyzésére a ni. kir. pénzügy- miniszter ur a legközelebbi időkben — talán még e hó folyamán kibocsátja 'elhívását. Feleslegesnek tartom ezen újabb hadikölcsön jegyzésének sikeréhez fűződő szempontokat hangoztatni, hiszen annak tudatában van minden hazafiasán gondolkozó intelligens ember s ezúttal csak az a kérésem, hogy a múltban sikereseknek bizonyult előkészületek megtétele iránt már most szíveskednék az intézkedéseket megtenni s ezen szervezésnek az élére állva eddig is tapasztalt ügybuzgalmával kövessen el minden kiíelhetőt arra, hogy vármegyénk az eddiginél is nagyobb eredményeket mutathasson fel. A viszonyok talán még kedvezőbbek a jegyzés sikerére az előbbieknél is. A közönség kezében pénz soha nem tapasztalt bőségben van s arrói is meggyőződést szerezhetett, hogy a kölcsönkötvény szelvényei pontosan és legkisebb akadály nélkül beváltatnak. A harctéri helyzet sokkal kepvezöbb, mint az előbbi jegyzés alkalmával volt s nem alaptalan a reménység, mely a mostani sikerekhez a közeljövő béke beteljesülését fűzi. Egy bekövetkező béke pedig oiyan gazdasági konjunktúrát fog előidézni, mely az összes nemzeti eletet újjá teremti. Ebben a kialakulásban úgy a mezőgazdasági mint a kereskedelmi élejben ezen feltétlenül legbiztosabb értékpapír olyan fontos szerepet fog játszani, mely újabb vállalatok s beruházásoknál egyenértékű s forgalmú lesz a készénzzel. Különös figyelmébe ajánlom már most megállapítani azt, hogy a vagyonosabb elemek közül kik zárkóztak el ridegen az eddigi jegyzésektől s ezekkel kérem az erkölcsi presszió minden eszközét felhasználni, hogy a haza iránti kötelezettségeiket oly módon teljesitik, amint azt minden egyes polgárától ä hazának joggal lehet követelni. Amennyiben a kölcsön sikere érdekében valamely intézkedés megtételét vélné kívánatosnak, vagy esetleg személyes közreműködésemet tartaná célszerűnek, készséggel állok rendelkezésére. Megvagyok győződve arról, hogy t. Cim eddig is tapasztalt ügybuzgósága meg fogja hozni most is azt az eredményt, mely vármegyénk praestigének emelésére okvetlenül kívánatos. Nagykároly 1916. november 17. Csaba Adorján, főispán. Az emberek szive megkeményedett a háború kegyetlenségei közepette. Csak egy irányban, önmaguk iránt érez még melegebben. Magukat még jobban szeretik az emberek, mint eddig. Minden csak az énért. Mit nekik a háború ? . Nem hallják a halálhörgést, az árvák sírását, ők csak a hasznát nézik. Az emberi kapzsiság és könyörtelenség soha sem volt ennyire szemérmetlen és bántó, mint épen most, amikor a legnagyobb szükség volna egymáson segíteni. Csak figyeljük meg a lapok híreit. Mindenféle árdrágítók, élelmiszer elrejtők büntetését olvashatjuk. A harctérre induló katonákat minden állomáson élelmes és lelketlen árusok fosztogatják ki. A harctér mögött az élősködőkön kívül elszaporodnak a szipolyozó árusok is, kik 10 koronáért adják a kenyér kilóját azoknak kik őket rongyos portékáikkal együtt megvédeimezik az ellenségtől. Idehaza megvadult mindenki, akinek a viszonyok csak kissé is lehetővé teszik a nyerészkedést. Nem nézi senki, hogy az első-e, vagy a legutolsó az a bőr, amit le akar nyúzni az eléje került polgártársról. Mintha épen a világháború volna az a legutolsó alkalom, mikor vagyonra akar szert tenni, olyan görcsös szívóssággal ragaszkodik mindenki a haszonhoz, melyet könyörtelenül növelne a végtelenségig. A falusi emberben nincsen a legkisebb jóakarat sem reá, hogy segítsen a városi fogyasztókon. Sőt pokoli kárörömmel vágja a szemükbe, hogy haljanak meg éhen. Nem tudnak a portékájukért elég sokat kérni. Belátásuk, szivük nincs, hogy határt szabnának igényeiknek. Ha pedig a hatóság maximálja valaminek az árát, nyomban a kijátszásra és boszura gondolnak. Végső esetben inkább a malacoknak adják a tejet, mégsem árulják el a városi népnek. A kereskedő sem elégszik meg a rendes haszonnal. Igényeit a termelő árszabásaihoz emeli. Sok még ezen felül is a fehéren fénylő papír felé, hogy megérzékitse rajt’ a szerető fiú hazaszálló gondolatait. Édes Szüleim! „Ne aggódjanak értem! Szivük se fájjon, a lelkűk se sírjon; hisz’ a hazáért vagyok távol — a hazáért 1 — amelynek szeretetére édes apám tanított — s amelynek védelmére ősz királyunk szóllitott fel. Ne féltsenek! Még ma élek s talán visszasegit az Isten ...!... De ha itt is kellene ... — — — Nem tudta tovább Írni. Pedig olyan szépen kigondolta magában! Félt, hogy az a szó, az aki nem írott szó sokkal mélyebben vésődhetnék be jó anyjának szivébe, mint kellene . . .! — Talán meg is halna bánatában! — „De hát mégis! — Egyszer meg kell írnom! — gondolta magában. Újból nekigyürkőzött. Szép, barna arca égett a belső vívódás lázától. Megírja? — Ne írja? Ki irja-e azt az egy szót . . .? — „Nem! Nem és ezerszer nem!“ — Ne olvassa az ö édesanyja fia sajátkezű Írásában azt a szót! Inkább mástól, idegen kéz Írásától tudja meg majd, de nem az övéből. Nem irta ki. Nem vitte rá a lelke. Oly gyengéden, oly gyermekiesen szerette az édesanyját. Újból gondolkozni kezdett. Mit írjon még ? de hirtelen jött a parancs „Sturm1“ Valahol egy tiszt kiadta a jelszót, mely lágy lejtéssel végigsuhant a lövészárok levegőjén. Mélyen belekapott a hősök szivébe s megrezegtette annak idegszállait, úgy hogy nyomban rá diadalmas ujongással törtek fel belőle a harci kedvnek viharosan zengő akkordjai. Most épen Kovács Pistához ér a jelentés. Nem szól rá semmit. El sem sápad. Csak a lelkében súgja valami: „Mégis csak jó lett vön megírni!“ Gondosan behajtja a papirt. Visszateszi táskájába s pár perc múlva már „ő sincs otthol". Ott ég már az ő arcán is a lelkes hazaszeretetnek mámoros pirossága. Felkészültek mindnyájan. Még egy jel, egy erős villanás s csattogva erősödtek szuronyaik a puskák csövére. Megkezdődött a sturm. Előbb lassan, majd izzó lelkesedéssel rohanták meg az ellenség fedett árkait.: Mindenki hős volt, mint az oroszlán; mindenki küzdött, mint a kölykeiért viaskodó anyatigris. Kovács Pista az elsők között volt. Már- már berohant az ellenség soraiba, amikor egy kis valami földre terítette. Jól talált, aki megcélozta. Mellbe kapta a gyilkos golyót. Társa ki mellette harcolt, szeretettel hajolt föléje, s kérges kezét meleg simogatással fektette Pista vadul verő homlokára. — — „Bajtárs I Mit üzensz haza. . . . utóljára? — kérdezte szelíden tőle.“ Pista megrezzent. Halántékán érezte a kérges kéznek lágy simogatását, fülében ott zsongtak a szavak, melyeknek utolsó csendülése egyesült e szóban: „Utóljára“ .... 1 Észmélni kezdett. Eszébe jutott a levél. A be nem fejezett levél. — Annak is egy csonkán maradt. . . . „de ha mégis el kellene“ . . . gondolata. Megragadta a fejére simuló kezet s végső erőmegfeszitéssel felemelkedve elhaló hangon sutogta: — „Bajtársi,, — Egy levél van a táskámban. .. . Apámhoz. . .. Anyámhoz 1.. . . Nem volt erőm beleírni egy szót. . . . mely hőssé tesz — de szivet tép. . , . Bajtárs, vedd ki a levelet s ird bele te. . . . hogy ... ne sírjanak ... én hős vagyok . .. én .. . Erős, felemelt feje gyors ivveléssel hanyatlott vissza a kopár, hideg őszi földre. * * * Vége van a sturmnak. Lassan, fáradt léptekkel térnek meg a nap hősei. Nem beszélnek. Csak a szemők villan össze néha, mintha mondanák. „Megraktuk a sógort“ Kovács Pista mellé pedig letérdel a bajtárs. Kiveszi táskájából a be nem fejezett levélkét s mig szeméből a részvét két igaz gyöngye csillan elő, erős, férfias vonásokkal befejezi a csonkán maradt levelet. „Meghalt“ 1 Ne sirassák 1 Hőse lett a szent hazának 1
