Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-09-09 / 37. szám
POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILA Sléfizeiési árak: Egész évre ........................................ 8 korona. Félévre ..................... 4 Negyedévre ..................... 2 Tanítóknak egész évre ............................. 5 » A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. ManENK3HsaaB««aBaHjiiKMnM»DHBHSBaHHnBBHBBi Főszerkesztő: DR. MEGJELENIK SIND. VETZÁK EDE. Stf SZ8IMTÖN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁfv („KÖLCSEY-NYOMDA“ K.-T. NAGYKÁROLY.) := Hirdetések ugyanott tétetnek fel. Nviltíér sora 60 fillér. áz eres idegzet. A világháború első hónapjaiban ismételten útra keitek szállóigék arról, hogy kié lesz a végső győzelem. Grey angol külügyminiszter egyre azt hangoztatta, hogy az nyer, akinél az utolsó milliárd marad, tehát aki pénzzel bírja legtovább. Németország közfelfogása ezzel ellentétben annál látta s látja a győzelem zálogát, akinél az erős tartalékok győzik a pótlást. Hindenburg, a német hadak uj vezérkari főnöke, akinek varázslatos nevéhez annyi és oly elhatározó győzelem fűződik, sajátságos, de igen találó mondással azok részére Ígérte a győzelmet, kiknek legerősebbek lesznek az idegeik. A harctéri helyzetnek különféle változatai, jobb vagy kevésbbé jó alakulásai közt hidegvérrel, nyugodt idegzettel kitartani, a szerencse forgandóságait erős lélekkel viselni s a győzelem biztos reményében az áldozatoktól meg nem riadni: ime ebben az erkölcsi erőben találja az ő zseniális szeme és megérzése a győzelem zálogát. Amikor az ellenségeket mélyen saját országukba szorítottuk vissza, amikor csupa győzelmeinkről vitt széjjel a világba hirt a táviró: nem volt nehéz uralkodni magunkon s kitartóan bízni. De voltak nehezebb napjaink is. Az orosz a nyakunkon ült. A Kárpátok gerinceit szabta meg s már Kassa felé járt! Ekkor bizony nehezebb volt hidegvérrel, elszántan bízni ügyünk jobbrafordulásá- ban. S ime mégis mennyire változtak azóta a viszonyok ami előnyünkre. És ha a legutóbbi hónapokban ellenségeink erejük végső megfesziíésével, önmaguk feiörlésévei ití-ott újra benyomták is frontunkat és ha uj ellenségek felbukkanása erőnk uj csoportositásáí, uj hozzákészüiést tesznek is szükségessé: ki kell tartanunk! Meg kell őriznünk uralmunkat az első kedvezőtlen jelentések által okozott érzéseink felett. Erős idegzettel kell fogadnunk a kevésbbé kedvező hireket is! Pénzünk olyan gálád vesztegetésekre, mint aminőkkel Grey-ék megveszik velünk szövetséges álbmok vezető embereit, nincsen; de erőforrásaink nem merültek ki. Nagy szövetségesünknek tartalékjai is megvannak: mi hát őrizzük meg lelkünk törhetetlen bizalmát. Ami győzelmünk nem a népek leigázását jelenti. S ha óriási elfoglalt területek felett rendelkezünk, mint kézi zálog felett, nem politikai hódításoknak tekintjük, csupán biztosítékul szabadságunk oltalmazására. Mi megvédeni akarjuk önmagunkat s győzelmünk a kulturnemzetek felszabadulását jelentené. Ebben, a szabadsággal egyértelmű győzelemben bizunk most is oly erősen, mint akkor, amikor még nem támadott ellenünk a leggyalázaíosabb ellenség, a piszkos haszonleső, a rablásra induló románia. Az embert céljának elérése előtt meglepő uj akadályok, igaz kellemetlenül érintik. Ha hazánk gyöngykoszo- rujának, Erdélynek ékességeit, nevesebb városait stratégiai okokból fel kellett adnunk: tagadhatatlanul nagyon fáj lelkűnknek. De épen ilyenkor van szükség igazán a nagy Hindenburg által hangsulyoztatott erős idegzetre. Ne boruljon fel lelkünk egyensúlya! Bizunk abban, akit a német nép nagy örömére császára az egész hadsereg legfőbb őrszemévé tett! Imádkozzunk a további hindenburgi diadalokért! fárosl közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestülete vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel mérsékelt érdeklődés mellett tartotta meg őszi rendes közgyűlését. Debreceni István kir. tanácsos, polgár- mester elnöki megnyitójában a román hitsze- gésről a következő emelkedett hangú beszédet mondotta: A tisztelt képviselőtestület tagjai előtt tudva van, hogy a szövetséges Románia egy Erdélyi bakanóta. Tömös alján tegnap este óta Felhangzik a magyar bakanóta, Brassó táján Tömös felé : . . . . . Édes fiam . . . . . . Hej édes anyám! Felujjong a szivem belé. Tömös felől busán száll a felhő, Üzenetet visz az esti szellő Tömös felől Gyergyó felé . . . . . . Hej . . . édes anyám . . . . . . Édes fiam . . . Felzokog a szivem belé . . , Tömös felett bíborlik a hajnal, Felsír a föld bus-keserves jajjal, Száll a sóhaj Gyergyó felé . . . . . . Hej, édes anyám . . . . . . Édes fiam . . . Megszakad a szivem belé . . . Gyergyó felett fecske madár repdes, Arra jár a székely 82-es — Hirt visz róluk Kolozs felé . , . . . . Édes fiam . , . Hej édes anyám . . . Borús az ég mindenfelé . . . Hugiin Hugó gróf. Irta: ZÖLDI MÁRTON. Az alábbi történetet, melynek érdekességét bajos volna elvitatni, barátomtól halottam. Ez •a barátom bírósági végrehajtó volt. Mint ilyen, minden három hónapban átlag egyszer (néha ötször) megjelent szerény hajlékomban, hogy pontos feljegyzéseket eszközöljön bútoraimról. Ezt annyira megszokta, hogy haláláig nem tudott róla lemondani. Ennek a barátomnak az apja a múlt század közepe táján viszont polgári biztos volt Pest városánál és aktiv részt vett a kissé fantasztikusan csengő kalandban. Élt abban az időben — körülbelül a hatvanas évek elején — egy Hugiin Hugó nevű gróf, ki a Gyapju-utcában egy házat bérelt. Őt magát alig ismerte valaki, de a szeretőit sokan. A Gyapju-utcában úgy beszéltek róla, mint a rejtélyes, láthatatlan „kékszakállúról, ki minden szép nőt, tekintet nélkül fajára, színére és társadalmi rangfokozatára, megejt. A „megejtés“ szót nem szabad szótárilag értelmezni. Azok a nők, kiket Hugiin gróf szenvedélyesen a keblére vont, nem tekintették magukat áldozatoknak. Nem hallattak panaszos szavakat. Ellenkezőleg: dicsekedtek! És volt mivel dicsekedni, mert Hugiin gróf nem sajnált szerelmeitől ékszert, bársonyt, selymet, csipkét — s ami ezeknél is kedvesebb a női szívnek: készpénzt. A derék gróf, ha nőről volt szó, gavallé- rosan, pazarul, tékozlóan fizetett. A legmagasabb honoráriumoktól sem riadt vissza. De arra nem volt eset, hogy adósságot, akár kivételesen is, megfizetett volna. A nemes gróf a hitelezőt kártékony vadnak tekintette, akit pusztítani, irtani és károsítani: közérdek. Ez a felfogás, melyhez különben is sok szó fér, számtalanszor igen kényes, hogy ne mondjam, gonosz helyzetet teremtett a grófnak. Ne feledjük, hogy abban az időben még állott az adósok börtöne . . . Igen kellemetlen intézmény a maga nemében, melynek falai között sok előkelő karaktert fojtogatott az unalom. Hugiin gróf zseniális módon tudta elkerülni az — unalmat. Pesten kívül Bécsben és Linzben tartott lakást. Folyton változtatta lakhelyét, vagyis hétről-hétre másutt vadászott, kártyázott és szerelmeskedett. Volt neki egy Náci nevű titkárja, jobban mondva barátja, inasa és adminisztrátora. Náci elvből nem használta vezetéknevét, nehogy törvényesen megidézhessék. Erre az óvatosságra azért volt szükség, mert az adósságokat a gróf nevében Náci csinálta. A gróf szereplése mindössze abból állott, hogy nem fizetett. Ezt a szerepet kifogástalanul töltötte be. Ismételnem kell, hogy kártya és vadász partnerein kívül (a nőkről nem szólva) nagyon kevesen ismerték a grófot, ki ha Pesten tar-
