Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-03 / 23. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 23-ik szám. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képvisetestülete május hó 28-án rendkívüli közgyűlést tartett. Debreczeni István kir. tanácsos, polg'r- mester üdvözli a képviselőtestületi tagokat, akik oly kis számban jelentek meg, hogy a polgár- mester ezt nem is hagyta megemlítés nélkül, különösen amikor oly fontos ügyről van szó, mint a város élelmezéséről. A gyűlés első pontja a város zsir és husszükségletének biztosításáról szólt, hogy 200 sertés hizlalására szükséges 12 vaggon tengerit szerezhessen be. A miniszter kilátásba helyezte, hogy esetleg 400 sertés hizlalására való tengerit is engedélyez, de csakis közfogyasztásra. E tengeriből magánosok sertéshizlalásra nem kaphatnak. Van ajánlat hízott sertések szállítására is s ez esetben a szállítónak adjuk a tengerit. Ha a város maga hizla tat esetleg — egy-egy sertésvész közbejöttével — nagyon ráfizet. A szükséges pénzt a Takarékpénztár adja és pedig az első 100,000 koronát 5%, a további 300,000 koronát 572% kamat mellett. Mivel a hentesek a város zsirszükségletét nem tudják fedezni, a képviselőtestület 400.000 koronát bocsát rendelkezésre a tanácsnak hízott sertések vásárlására, hogy azokat azonnal le is ölhesse. Annak eldöntése, hogy a hizlalást házilag fogják-e intézni, vagy csak hízott sertéseket szereznek-e be, a legközelebbi gyűlés tárgya lesz. Polgármester előterjesztése a kép\iselő- testület a hadi árvák javára rendezett és rendezendő ünnepek szinházhasználati diját elengedi, illetve mint a város adományát továbbítja a fenti célra. A polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Fiók Albert, Hajdú János, Juhász Lajos, Strohmájer Ferenc és Varga Imre tagokat felkérvén, a gyűlést bezárta. Br. Séta a „czipö“ körül. Ma már a czipő kultusz annyira kifejlődött, hogy az irodalomnak is tekintélyes részét foglalkoztatja. A csecsemő arról cseveg, az ősz tudós arról tart előadásokat és a talány még megfejtve nincs: hogyan lehetne a felszabadult s fékevesztett árakat a régi rendbe visszaszorítani ?! . . . Engedtessék meg nekem, mint egyszerű beamternek, aki fix-fizetésből élek és a legnagyobb művészettel rendezem napról-napra családom gyomor ügyeit, hogy ehhez a „nagy kérdésihez tapasztalatilag én is hozzá szólhassak. X. hó 20-án történt. Bemegyek egy egyszerűbbnek ismert czipős boltba. Meglep az uj bútor, a csin, az Ízlés, amit azelőtt nélkülözött az üzlet. Szerényen előadom, hogy egy pár czipőt szeretnék csináltatni, de az árát két részletben fizetném, a két legközelebbi hó 1-én. „Hja kérem, én csak készpénzre dolgozom. Tetszik tudni nekem sem hiteleznek, muszáj mindent azonnal fizetni“. De kérem nekem élni is kell. A családomnak enni kell s abból a kis fizetésből igazán lehetetlen oly összeget egyszerre kiadni. Mennyibe is jönne az a czipő ? „Attól függ milyent akar. Jobb fajtát-e, avagy megelégszik egyszerűbbel is ? !“ Megelégszem én egyszerűbbel is, csak jó erős legyen. „Ha egyszerű és jó erős, akkor a jobbik fajtából, tehát, hogy drága ne legyen, kivételesen megszámitom 56 koronába, másnak ugyanaz 60 korona. Az olcsóbb fajtából ellenben elkészíthetem, mondjuk 50 koronáért,,. Ennyit én a családomtól egy hónapban megvonni nem tudok, hanem inkább a 2 gyermeknek csináltatok egy-egy fél czipőt, talán az kevesebbe kerül. En eljárok még pár hónapig foltosban is, hisz a Nagyméltóságu Pénzügyminiszter ur maga mondta: Foltosban járni nem szégyen“. Addig valahogy majd csak gyűjtök egy pár czipőre valót magamnak. „Kérem mi gyerekezipőket újabban nem csinálunk, azzal sok a babra és nem fizetik.“ Azért járok én ma is többszörösen foltozott czipőben és gyermekeim nemsokára mezítláb, mivel nekik még nem kell hivatalba járni ! . . . Egy 3—4 középiskolát végzett ügyes, értelmes fiú :-:í tanulóul felvétetik a „Kölcsey-nyomda“ r.-t.-nál. * Egyik barátom beszélte el: A múlt napon bemegyek egyik czipős boltba, hogy egy pár czipőt csináltassak magamnak. Hosszabb tárgyalás után, mivel egy pár czipőt 50 koronán alól megcsinálni nem akart, elhatároztam, hogy megveszem a bőrt, talpat stb. egy szóval az Összes hozzávalót s úgy csináltatom meg, hátha tudok valamit megtakarítani rajta. Kérdem tehát, mennyiért csinál meg egy pár czipőt, ha mindent adok hozzá ? Elhúzza erre a vállát és a száját lesaj- nálólag félrebiggyeszti s hosszasan gondolkozva mondja : „Hát ha mindent ad hozzá, akkor megcsinálom, hogy olcsó legyen 20 koronáért“. Én erre nagyot bámulok s ő viszont azon bámul, hogy én mit bámulok. Hmm, — mondom végre én — hisz igy még talán rosszabbul jövök ki. „Hja kérem, — mondja ő — ma olcsóbban dolgozni nem lehet. Ma egy pár 3 napos csirke 2 korona, egy pár 3 napos kacsa meg egyenesen 4 korona, egy pár 2 hetes parányi liba 10 korona, 1 kiló hús 7 korona és egy munkásnak is ma már 3 forintot kell egy pár czipőtől fizetni stb. stb. . . .“ És darált rendületlenül, mintha egész életén át ezt tanulta volna. Még — gondolám — megkoczkáztatok egy kérdést, tekintettel arra, hogy egy munkásnak egy pár czipő csináltatásért, — saját szavai szerint is — csak 3 irtot fizet. Hát a többi mire megy, ha a munkás csak 3 forintot kap a 10 forintból ? Kipirul erre a nem várt kérdésre é: eltitkolt bosszúval mondja : „Kérem a többi az enyém. Hát nem kell fizetni nekem házbért? Hát az én családom levegővel él! Hát a nagy adót nem kell-e nekem most is éppen úgy fizetni, mint eddig ? stb. stb. . . .“ Igyekeztem kifelé a boltból, mert attól féltem, kiszalad a számon, hogy adófölemelés még nem is volt, még mindig a régi jó világban megállapított alacsony adótételeket fizetik tízszeresen felsrófolt jövedeleftimel szemben, hogy adófölemelés még ezután jön, különösen az ilyen nagy haszonra dolgozó egyénekre stb. stb. . . . No, de egyenlőre elég a sétából a „cipő“ körül. Figyelő. Eredeti svéd gyártmánya Wiking aratógépeket kaszáló marokrakó és kévekötőgépeket hozzávaló „Manilla“ zsinegget szállít a Magyar Általános Gépgyár R.-t. Budapest, VI., Váci-ut 141. Telefon 45—15. Sürgönyeim : Magomobil. Nagy tartalékrész raktár. ben, majd később a torkok nagymérvű elreke- désében nyilvánult. Mire a társaság reggel felé eloszlott, már csak suttogva tudtak egymásnak szép álmokat kívánni. Másnap nem igen mutatta magát egyik sem a tegnapi mulatozók közül. Mindegyik ki akarta heverni a múlt éjszakai fáradalmakat. De különben sem volt szüksége senkire, miután karmester nélkül próbát anélkül sem lehetett volna tartani, már pedig az igazgató az egész nap odamaradt a megígért karmesterrel. Már gyülekezni kezdett az olcsóbb helyek publikuma az arénába, amikor még mindig nem volt hire se az igazgatónak. A társulatnak lassankint összeverődő tagjai már semmikép sem hitték, hogy meglehessen tartani az előadást, amikor úgy 8 óra körül megjelenik íz igazgató és bemutatja a magával hozott ideiglenes karmestert egy csakis németül beszélő zongora-tanítónő személyében. Az ijedt vén kisasszony, aki még sohasem szerepelt nyilvánosan, csak nagy nehezen szánta rá magát, hogy odaüljön a nézőtéren elhelyezett zongorához, amelyen a darabban előforduló énekszámokat kellett volna kisérnie. Az aréna megtelt, hála a budapesti művész felléptének, a közönség egy része már türelmetlenkedik is, pedig az előadást még mindig nem lehet megkezdeni, mert a párti- túrát, amiből a darab énekszámait kisérni lehetne, sehol sem lelik. Jó fél óra telik bele, inig kisül, hogy a megugrott karmester visszamarad: gázsija fejében az összes pártiturákat magával vitte. No most mit tegyenek? Hopp, megvan! Dúdolja el az énekesnő, aki a „Náni“ címszerepét adja, a fontosabb nótákat, a karmesternő hevenyében kottázza le azokat és aztán abból kisérjen. Mindezt azonnal nyélbe is ütik, nem nagy örömére a publikumnak, mert annak igy még egy fél órát kell várakoznia az előadás kezdetére. Végre felgördül a főggöny. Kezdik a darabot. De mi az ? Csak a női szereplők beszédét lehet megérteni, inig a férfiak csak krá- kognak, hápognak, közben nagyokat tüszszen- tenek. A közönség eleinte csak néz, aztán bosszankodni kezd, később meg már derültséget kelt, amikor kitűnik, hogy a vendég-művész pláne hangot is alig tud adni, úgy be van rekedve. Hanem hát a java még csak ez után jött. A súgó, akinek ezúttal szintén nem lehetett a hangját hallani, megadta a jelt az első énekszámhoz. A megállapodás szerint az énekesnő kezdi a dalt, a karmesternő szerényen kisérni próbálja. De csak egy-két taktust játszik, azután feláll mint akit a fúriák üldöznek, kifut az arénából. Eltűnt, elment végképpen, soha sem látta többé senki azok közül, akik tanúi voltak első nyilvános szereplésének. Az énekesnőt is megzavarhatta egy kissé a kivénhedt, kopott zongora elhallgatása, mert a nótáját befejezte ugyan, de bizony nem volt biztos a hangja, hanem fíiletsértően hamis volt a nótázása. Áztán játszottak volna még tovább is, de már nem volt kinek, mert a közönség hamarosan méltatlankodva elhagyta a színkört. A vendégművész e kudarc után szégyenkezve tért vissza a fővárosba a legközelebbi vonattal. A társaság másnap végérvényesen feloszlott.
