Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-15 / 3. szám

2-ik oldal.

3-ik szám.

ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK

Ha van az emberekben egy csepnyi ötlet, megváltó találmányképen fogják üdvözölni azt a módot, ahogyan a ma már megvehetetlen- ségig drága cipót helyettesíteni lehet. Ez a facfpő.

A találmány meglehetősen régi. Hazánk egyes vidékein állalánosan elterjedt viselet, i Hogy viselik, az min tenesetre azt igazolja, i hogy használható. A dunántúli, föképen a baranyai magyarok és svábok egyaránt viselik, i Olyan vig'án topognak benne leányok, lege-: nyele akár a legdrágább iámás csizmában. A facipő voitakép.en csak fatalpu cipő. A fejrésze posztó. Mi .'el a fa- rossz hővezető, igen jó melegtartó lábbeli. A formája sokféle. A sokféle forma közölt feltétlenül vannak sikerültebbek, a lábhoz jobban simulok, melyek egészen kényelmesen viselhetők.

A napokban olvastuk, hogy dr. Koós Mihály a székelyföldi miniszteri kirendeltség vezetője akciót indított a facipö viselet bevitele érdekében. A székely fúró-faragó nép, a fákban válogathat, nagy gazdasági jelentősége volna annak, ha maga tudná előállítani cipő szükségletet. Koós Mihály Baranyából különféle formájú facipőket hozatott, iiogy azokból a legjobb szerkezetűt, a lábnak legjobban »legfel löt kiválassza s annak előállítására a népet megtanítsa.

Az ötlet mindenfelcképen méltó a pártolásra lés a követésre. Mi, amikor a bőr oiy rendkívül drága és a hadseregnek állandóan nagy szüksége van bőrárukra, hazafias cselekedet a bőrt nélkülözhetővé tenni és gazdaságos szempont azt olcsóbb anyaggal pótolni.

A facip'i legalább íi/.s er olcsóbb a bőrcipőnél. Egy kellően faragott fatalpból áll, melyre tömőit, jobb eseti e.i \ izhatlanná tett posztó felső iész lesz szegezve. Erre a célra megfelel egy elviselt kalap posztója is. Bámu« latosan olcsó ruhadarab. A céljának tökéletesen megfelel. Némely dologban jobban, mint a drága bőrcipő. A lábat nem t ri, soká tart, a talpa át nem ázik, nagyon olcsó. A járás

Levél a harctérről.

Jönnek, jönnek a levelek a harctérről, mint ahogy indulnak, mennek az emberek oda, honnan a sokféle szépről, sokféle rosszról leveleket írnak ha a az itthonmaradottaknak. Egyikben a b siesség lobog, másikban a szenvedés panaszkodik, egyikben nagy örömöket, másikban nagy bánatokat hirdet.

Emberfeletti küzdelmeket vivő hős fiaink köréből jött ez a levél, melyet főszerkesztőnkhöz intézett Kertész Béla hadapród, volt ügyvédjelöltje. A lelkes szavak között szomorú hir is rejtőzik, mely családokat borit gyászba, városszerte kelt mély részvétet, mert fiaink közül többen befejezték reményteli ifjú életüket a legdicsőbb halállal.

íme a levéi:

1916. január 7.

Igen Tisztelt Principális Ur!

A harci zaj kissé lecsendesült, megragadom az alkalmat, hogy egy pár sort Írjak. Levélpapír híján meg is kezdem:

Besszarábiai frontról.

Kiépített és drótkerítésekkel megerősített állásokat tartunk megszálva, nem messze tőlünk szintén megerősített állásban a muszka.

Pár hete suttogjuk egymásnak, a készülődésekből ítélve, hogy az ellenség offenzivát kezd frontunkon. Honvédeink égnek a vágytól

egyáltalában nem esik benne nehezen, A talpa hajlítottra van faragra s tökéletesen simul a

lépéshez.

Nagyon ok komoly érv \an amellett,

hogy a íacipó viseletének szokását vezessük be a nép közé, mint háziipari cikket. A fatalp , elkészítése képez csak nagyobb feladatot. Ezt előnyős lenne afamiiyén szociális érdekű vállalatra bi ni TaUn a gazdasági iskola kézimunka : an folyama tudna ilyeneket előállítani és áruba bocsátani. A posztó feis/.egzését el\é-1 ge/.hetné mindenki maga Nagy előny lenne, ha a cip í kérdést ilyen könnyen oldhatunk meg szegényebb -orsó emberek, kik 7 :—39. K-t nem tudnak kiadni egy pír csizmáért és igy csalj fagyoskodnák a rossz, rongyos cipőkbe... ív '..essék a székelyföld példáját s ma, amikor a h. dsereg érdekében való szükség a bőrkészicíet kímélni, hassunk oda, hogy a nép nagy tömegei vég , ék szokásba a facipők viselését.

SZÍNHÁZ.

A szint szezon második hetének végén már teljes ine.igyőződűs.-o! adhatunk kifejezést annak az r en nie; megállapításnak, hogy jelenlegi tárodak n : általában erőteljesebb a; eddigi évek társulatainál. Egyesei; akadtak I amazoknál jobbak, de viszont sokkal rossz ib- I bak is. Mig mostam" társulat minden la.-;;ja Ieredményesen tud hozzájárulnia sikerhez. Nagy

h gy több hetes pihenőjük után veVekedhe se- nek a mu.zkákkai. Tréfálkoztak, játszadoztak; ki hány mus.ka fejre számit: közbe kattogás haitik, repülőgépek keringenek a levegőben, állásainkat igyekeznek kipuhatolni, de nagyszeré tüzérségünk s gépfegyvereink ebbeli munkájukban megg.. toljuk.

Zászlóaljunk a sok karácsonyi ajándéknak megfelelöleg a karácsonyi szent ünnepet nyugodtan s szépen megtartani remélte. Nyugodt karácsonyra ndoltunk, mely itt, távol a szeretett hozzátartozóktól még sokkal mélyebb érzésű, — de a n uszkák meggátolták karácsony éjjelén t ríénö első támadásukkal. Honvédeink, kik között egy 12-ös század is van, — jó magam is i2-ős honvéd vagyok, — méltón állták

meg helyüket, s támadást támadásra verlek vissza.

Midőn pedig szürkülni kezdett, a rengeteg orosz halottéi feketédet a hóval borított harcmező. Győztünk, az ellenség kénytelen volt előbbi állásaiba visszavonulni.

Ez volt az orosz offenziva kiinduló pontja s azóta naponkint megismétlődő támadást támadás után vetünk vissza, noha akcóba léptek az orosz kis és nagy kaliberű ágyule tömegei. S ha romhalmaz már védelmi vonalunk, derék honvédeink kezében ott van a szurony, melytől

s a „rajia-rajta“ kiáltástól fejevesztetten rohan a muszka.

Sok kisebb-nagyobb, érdekesebbnél-érde- kesebb epizódok játszódnak le itt.

veszteségük azonban Könyves Jenő, ki a társulat legértékesebb, legszimpatikusabb tagja, sokoldalú, izzig-vérig szinész volt. Hisszük, hogy a direktor, — ita már nem tudta öt megtartani, — az utána maradó nagy űrt megfelelő erővel fogja betölteni.

Az elmúlt hét újdonságai között méltán keltette a legnagyobb érdeklődést Lyon -Lea. Az.- crősielkíi rabbi alakját Neményi direktor biztos tudással játszotta meg. Különösén a drámaibb" jelenetekben volt nagy. A világ elől elrejtve felnőtt fiatal zsidólány járatlan, pallé- rozallan és mégis bájos lényét sikeresen adta vissza Sn iényi Ilonka. Kár, hogy egyes he- I eken, főleg a darab elején, — emlékeztetett operettbeli beszédmodorára ami zavarta a teljes illúziót. Ez azonban alig kerülhető el, ha operett színész drámában játszik. A fiaíal nagyherceg finnyás, világfi alakjához Könyvesben minden jelesség me veit. A kéjvágyó, de talpig gavallér--és féktelensége melleit is jólelkü, szimpatikus ifjú nagyherczeg alakját finom és találó vonásokkal rajzolta meg. Kétszeres előnyére írjuk olyan színész javára e kiválóságokat, aki operettekben is oly végtelen ügyességgel játszik. Jávor a gyámoltalan boklter gyerek kis szerepét bensőséges és találó játékával megszépítene. Egy zsidó aggastyán mondókáját, nagy hűséggel adta elő Arkossy Vilmos. A Szabó Irma nagy iu-trikusi tehetségnek bizonyult a zsidó bába szerepében. Jó vonásai voltak az cuidrödy kozákjának.

Maga a darab inkább novella, mint dráma. Cseletnénye nem is lehet bő. Konstantin herceg megjelenik oroszai élén s kívánja a rabbi csodaszép leányát, különben fel perzsel réti a falui. A hívek kérik Lyont, hogy áldozza fel leányát, A kemény rabbi hallani sem akar róla. Önsze- lelete s becézett leánya iránti rajongása feltíl- l.eriil minden kÖnyörtUeíen. Azt várja, hogy lánya is inkább választja a halált, mint a gyalázatot. De Leában felébrecT az életösziön, nem akar meghalni. Elszánja magát, hogy a hercegé lesz. Ez nem áldozat, hanem megalkuvás. Lyon kiátkozza leányát, ki levágja haját s várja a herczeget. A szenvedélyektől liA napokban történt épen, hogy egy 12-ős tizedes a drótokon immár áthatolni akaró muszkákat — fegyverét kezéből kilővén. — ököllel verte. Az ily hősi fellépésnek meg ; van a gyümölcse.

Az ellenség eltanulta vezényszavainkat. Tömegekben jón s „saját csapat“', „he lőjj“ kiáltozva igyekszik berniünket kijátszani, de a magyar baka ennek nem ugrik be, annál dühösebben és lelkesebben harcol.

A magyar vitézség csodáját szemléltem a minap. Egy nagyobb járőrünk egész az ellenség táborőrséig hatolt, hol azt rohammal meglepte s'diadalmasan hoztak vissza a muszkáktól elhagyott két gépfegyvert, melyek aztán másnap állásainkba beállítva ő ellenük ontotta a halált.

Ma az ellenség ünnepe van. Pihenést mindamel ett nem várunk, Írnék még sokat, lévén még ceruzám hegye el nem kopva, de óvatosnak kell lenni, mert az ellenség minden pillanatban várható.

E levél keretében akarok megemlékezni nagykárolyi hadapród collegáim hősi haláláról.

Négyen voltunk nagykárolyi hadapródok: Fényes Imre könyvelő, Mailender Dezső joghallgató, Radó Miklós gyógyszerész-gyakornok és én, kezdetben egy századba, utóbb egy zászlóaljba beosztva. Az öt hónapi együttlét testvéri vonzalmat és szeretetet alkotott közöttünk. Nem maradhatott el nap, hogy egymás-