Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-05-06 / 19. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Bíöíizetési árak: Egész évre ........................................... 8 korona. Félévre ..........................................................4 Negyedévre ................................. ü Tanítóknak egész évre ...................... 5 — A NAGYKÁROLY! KERESKEDŐ _ j'j.j-i —..... ■■■ Fő szerkesztő: DR. VETZÁK EDE. == HEGIELENIE HÜDEi»7 SZ0E3A?Gä. = TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY. SZÉCHENYI-UTCZA 23. SZÁM („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)---------Hirdetések ugyanott vétetnek fel. -----------Nv ilttcr sora 60 fillér. legyezzünk hadikölcsönt. Hosszú hónapok óta tartó véres küzdelmek között a magyar nevet vérrel megszentelt dicsőségtől övezve vésték fel vitéz katonáink a történelem lapjaira s az ismeretlenség s a még rosszabb félreismerés kődéből fényesen tündökölve emelkedik ki az a név, visszahiva ama nagyidők emlékét, amelyekben egész Európának volt védőbástyája a kereszténységet pusztulással fenyegető hatalom ellenében. Azóta sok évszázad lassan múló évei segítettek feledésbe borítani azt a nevet, amelynek ismét hirt és dicsőséget szerzett a magyar katona hősiessége, vitézsége és minden magyarnak hazafias áldozatkészsége. Hiszen a dicső küzdelmekben hős fiainkkal együtt részt vesz az egész ország népe. Mig hős katonáink a harctereken az ellenséget megörlő csapásokat mérik a veri seregekre, az itthon megfeszített munkában verejtékezők vériéien küzdelme azokat a reményeket rombolja össze, melyekből ellenségeinknek- a háború jövőjébe veteti bizakodása tápláikozott. A kiéheztetés reménysége szétfoszioít, az itthon maradottak munkáján Isten áldása volt s a jövő elé jó reménységekkel nézhetünk. A véres napok tettekre rázták a nemzene!. Megtanultuk ismerni azt az erőt, melyet minden nemzet csak önmagából menthet, ha tudatára ébredt annak, hogy egy akarattal, a legszentebb javakért vivott küzdelemben való közös részvétellel még a számra nézve sokkal hatalmasabb ellenséggel szemben is győzelemre kell jutnunk, ! I Erőinket mi magunk ismertük leg- kevésbbé. Évek előtt csodáló bámulattal emlegettük Anglia utolérhetetlen s kimeríthetetlen gazdagságát, Francziaország csodás fényét és pompáját s fájó érzéssel néztünk vissza a mi nagy szegénységünkre. S ime a háború huszonegyedik hónapjában negyedszer fordul az állam kölcsönért a nemzethez s a három előző hadikölesön 4-3 milliárdnyi jegyzése után biztön reméljük, hogy e felhívás sem fog a legszebb eredmények nélkül elhangzani. A nemzet eddig is megmutatta, hogy bízva néz a háború vyge elé, melytől igazságos küzdelmünk győzelm^várja. A háború csaknem minden családból szólított el katonát a haza védelmére, akinek életéért az itíhonmaradot- tak remegnek s akinek hazatérését repeső szívvel várják itthon. Az ő küzdelmükből kérjenek részt azok, akik itthon a munka fegyvereivel segítik a harcterek hőseinek küzdelmeit. Jegyezzünk hadikölcsönt: Hiszen az állam, az ország sorsa az egyéné is. S ha az államnak nyújtunk anyagi erőket a háború leghatalmasabb eszközében, a pénzben, a fiaink, apáink cs unokáink küzdelmeit rövidítjük meg, közelebb hozva napjainkhoz a háború végét. Akit pedig megkímélt a nagy idők vihara, aki kenyérkereső foglalkozását folytathatja itthon s nem kell aggódni a küzdő apáért, fiúért, kétszeresen érezheti azt a szent kötelességet, mely minden anyagi erőnket a nagy célok szolgálatába szólítja. A 48-as idők krónikása örömmel jegyezte fel a késő utódok számára a nemes lelkesedés nyomában kelt áldozatkészséget, mellyel mindenki sietett a haza oltárára helyezni mindenét, ami értékes volt előtte s a mi háborúnkban is megtaláljuk — nem keresve is — a múlt idők nemes hazaszeretetét. Az „aranyat-vasért“ mozgalom egy-egy emléktárgyért milliókat adott a háborús sebek gyógyítására. Most a dicsőséges vég minden reményével fordul hozzánk az állam kérő szavával s a közeli béke kitartásával kér nemzeti kölcsönt. Kölcsön!, mely visszatérni, melyet az államnak adva biztos kezekbe helyezünk jól gyümölcsöztetve! Nem áldozatot, adakozást kérnek tőlünk, hanem azt, hogy kamatért kölcsönt adjunk. S midőn pénzünket jól jövedelmező értékpapírokban hadikölesön kötvényekben helyezzük e1~ midőn magunknak adunk, hazafiul kötelességet is telVárosiak malijából Lapunk legutóbbi számában a városunkban lévő keresztek rövid történetét foglaltam össze. Adataimat, id. Vetzák Ede szívességéből a következőkkel pótlom és helyesbitem : A Rózália-temetőben a kőkeresztet Krete- macher Ferencire állította és fenntartására később 199 forintot tett le. Múlt közlésemben a kei észt fenntartását a temető pénztárának tértié: e írtam. Ugyanezen temetőben lévő egyik fakereszt fenntartására Fetser Antal 21 frt-t tett le. A templom melletti kőkereszt fenntartási alapítványa 100 írt. id. Vetzák Ede adományából. Műit közleményemben azt irtani, hogy a grófi család a fenntartója. A temető-utcán lévő kereszt fenntartásához Liebhauser Lajos járult 50 frt.-tal. A Kölcsey-utca végén lévő kőkereszt fenntartására Fetser Mihály 202 frt.-t tett le. Múlt soraimban azt irtain, hogy a kereszt fenntartását a mögötte lévő házára táblázta. Most pedig folytatom városunk múltjából a nevezetesebb és érdekesebb események ösz- szefoglalását. 1889. április 28-án a városi képviselőtestület jegyzőkönyvileg hálás köszönetét fejezte ki dr. Jordán Ferencnek, városunk fiának áldozatkészségéért, hogy ipjától örökölt több mint 2000 frt-ra becsült csigagyüjíeményét a gimnáziumnak ajándékozta. Május 6-án kezdtek hozzá házunk hom-j lokzati részének teljes kiépítéséhez gr. Károlyi István bőkezűségéből, hogv a ■ megnyitandó; Vii. és Vili. osztály tanárait legyen hová el-1 helyezni. A kiegészítésre szükséges három rendi! tanárra s azok évi díjazásira junius végén jött j létre a végleges szerződés a város és a rend-' kormány között. A három uj tanár diját évi 3000' forintban állapították meg, de ezen össz- szegből egy nyugalmazott rendhjgot is el kellett tartani. Az épület kiépítését szeptemberié befejezték. Julius 4-én egy tisztességben megöregedett épületnek, a gimnáziumnak lebontását kezdték meg. Sok édes és keserű ' emléknek volt ez az épület tanúja. Sok derék ember boldogságának megálapitója. Sok magasállásu egyén tekintett büszkén reája., Városunk művelődésének, szellemi előhaladásának pedig e rozoga épület képezte alapját. Sorsát azonban nem kerülhette el, mert bomladozóféiben Volt, fedelén igen sok helyen bepillantott a napsugár, ha pedig esni kezdett, „a termekben lévők csak esernyő alatt maradhattak meg.“ Nem lesz érdektelen, ha a gimn. történetéből egy-két szakaszt közlök. Az épületnek alapját gr. Károlyi Sándor vetette meg 1725-ben, amikor a piarista-rend tagjait tanítás és jelkészkedés céljából városunkban letelepitte. Erről egy Tóth Mihály által szerkesztett régi irat igy szól: „Mihelyest gr. Károlyi Sándor a felsőség engedelmét a többször emlitett szerzezetesek iránt megnyerte, azonnal a régi kápolnához hozzáragasztotfa a mostani klastromot, úgyhogy már az 1726. esztendőben az előbb dicsért szerzet az elkészült épüieibe beszállvan, elkezdte tanítani az itt lévő kevésszámú keresztény gyermekeket. Az oskolák elején, csak grammaticalis classisok- ból állottak és cáak némelykor a méltóságos família atyjafiái és szárnyai alatt lévőknek kedvükért taníttatott poseis és rhetorica, miglen gr. Károlyi Antal a poesist és rheloricát rendesen taníttatni' akarván 1764-ik esztendőben a í régi szűk és kicsiny oskolaház helyében a mostani oskolaházat építette, melynek nagyobb díszére 1768-ik esztendőben a theatrumot is hozzáadta. Azonban ezen mostani oskolaház is, amikor 17'77-ik esztendőben a tudományok alkotmánya (systema studiorum) a classisok és professorok számát nagyobbitoíta, a szobákra nézve sok változást szenvedett, mint tavaly is, midőn a nemzeti oskolából egy classis a gym- nasiumhoz járult, a méltóságos uraság az egyik szobát, a maga költségén kétfelé osztani kényszerült.“ Ezen időben két nagyobb terem és négy kisebb szoba volt az épületben. Midőn 1887. május 6-án a fiu-népiskola leégett, az ifjúságot ideiglenesen ide heiyezték át és felváltva itt tanították. A négy kisebb szobából a közfalak lebontásával két nagyobb szobát csináltak s igy az épületnek négy nagyobb terme lett. Ezen gimnáziumban 1889-ig 23,461 tanuló nyerte szellemi kiképeztetését. A kis harangot, amely az épület tornyából kellemesen csengő hangjával összehívta a város rmnden részéből
