Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-29 / 18. szám
18-ik szám. Vili. évfolyam. Nagykároly, 1916. április 29. Északkeleti újság / & Sic v NAGYKÁROLY ES ERMELLEK 'OLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE Előfizetési árak: Egész évre Félévre Negyedévre Tanítóknak egész évre .. 8 korona- 4 2 R Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. !ÍIE0JELE?ÍÍ£ MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY. SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) __Hirdetések ugyanott vétetnek fel. — ■ Nv iltíér sora 60 fillér. A negyedik hadi kölcsön. Isméi egy újabb és immár negye- t felelet arra a gőgös és elbizakodott kikiáltásra, mely a legkalmárabb néptől hangzott felénk a háború kezdetén : a h borúból az fog győzelmesen kikerülni, a ; az utolsó milliót tartja kezében! S azóta ime már két éven át harcolnak d milliók a milliók ellen s mig véreink n ndenütt véres győzelmek között haladnak igazságos ügyünk diadala felé, irmon egy szóra teremnek elő a millár- dok. A polgárok hordják azokat össze, akik a világok harcában megtanulták szerzett javaikat becsülni s megértették, hogy e háború sorsában dől el az egyének sorsa is. A nemzet már háromszor fényes Emiljeiét adta nagy áldozatkészségének és megmutatta azt, hogy anyagi erőkifej lésével készségesen siet a harctereken kü dő hősök küzdelmeit diadalra se- g.teni. Pedig egy hadikölcsön idejében sem állott mögöttünk oly sok fényes g; őzelem, mint most, amidőn mindenütt e ínséges földön harcolnak fiaink ésj szövetségeseink, idegen föld is nekünk kénytelen teremni s az ellenséges harcit ck legszebb gyümölcsei azok a győzelmek, melyekről a harcterek hivatalos; jelentései naponként hirt hoznak nekünk. Az ellenünk és szövetségeseink ■■MmWITIl ll’Hfiiig——MIT»!« ellen indított es verbefult gazdasági harcban eddig győzhetetlenül állunk mindenütt! A háborús nélkülözésekre az itthonmaradottak lemondása és mértékletessége felett, megtanultuk ismerni azt az erőt, mely a magunk értékének megismerésében rejlik. Öroszország hatalmas tömegei megbénítva, mozdulatlanul állanak. Olaszország már eddig is megbün- hödte hitszegő kapzsiságát s német szövetségesünk Verdunnél az ellenségre sújtó erős pöröly csapásokkal, bizton halad előre. Harcoló katonáink ily győzelmes küzdelmei kell, hogy reményt és bizalmat adjanak anyagi erőink teljes kifejtéséhez s erőnk e megnyilatkozása keli, hogy olyan legyen, amely nemcsak a harctereken küzdő hőseinknek, hanem ellenségeinknek és a ránk figyeőlsemleges államoknak is megmutassa azt a kifogyhatatlan forrást, melyből a szövetségesek győzd mt-kfakadnak ! A háború elhúzódása roppant anyagi terheket ró az államra. De mig e hosz- szu harc előtt pár száz milliónyi kölcsönért az áilam a külföldet volt kénytelen keresni, ma teljes mértékben tért hódított az a belátás, hogy a tőkének állampapírokban való elhelyezése nemcsak az államnak, de az állam minden polgárának is félreismerhetetlen haszna. A háborús terhek viselésén könnyíteni, a győzelem útját biztosítani szent Mostan. Amerre csak nézek keserűség, bánat B- 'lit az életre sötét, nehéz árnyat.-‘•merre csak járok, Amerre csak megyek Nem látok mást, mint csak Könnyfátyolos szemet. Fehér házak mellett zöldelő kisbokor, Zöld bokrokon virág, a házakban nyomor . . . A házakban nyomor, A szivekben kétség . . . S mintha misem volna Felettünk a kék ég. Nincs ennél rettentőbb, — elfojtott köny éget Te hatalmas Isten ! — Ó adj könnyebbséget . . . Megyek tovább ; uj tájakra érek, Derűs arc, nyugalom, amerre csak nézek . . . Amerre csak nézek Nincs kétség, nincs bánat, Mintha az élet itt Nem is vetne árnyat. Üszkös házak mellett nincs még csak bokor se Kihalt itten minden, nincs még csak nyomor se. Nem messze csatatér . . . Percenkint hull a vér, — S mintha misem volna Ajkakról vig dal kél . . . Ámulva állok meg; — gondolatom sincsen . . . Istenem, mi ez hát ? — s halál járna itten ? ! . . . Panasz szó hallgas el ! — kihullott könny száradj; Imádkozz 1 — dolgozzál! — s egyikben se fáradj, Mert mig itt zúgolódsz, s dől keserűséged, Tán’ nem is sejted, hogy kényeztet az élet . . . Rasztinai R. Jenő Városunk múltjából. Ezen soraimban a városunkban lévő keresztek rövid történetét foglalom össze. A múlt héten ünnepeltük a megváltás nagv müvét. Azóta elzengtük már az alleluját is, de lelki szemeink még mindig a Golgotára tekintenek, mert életünk tele van szenvedéssel, megpróbáltatással. Nem tudjuk, hogy a halál Angyala mikor sújt le és ezt a családot megfosztja kenyérkeresőjétől, amazt fiától, a mennyasszonyt vőlegényétől, s az özvegyet utolsó reményétől ... A kereszten ott függ a világ Megváltója. Kiitta már a szenvedés, a keserűség poharát, de a megváltás legfájdalmasabb része, a kereszthalál még hátra van. Egyszerre kötelessége az állam minden polgárának, aki megélhetése feltételeit a haza határai belül szerezte és akarja feltalálni. Hiszen a hadikölcsön minden erőnek foglalata, melyben valósággal megtestesül az a hatalmas erő, mely a végső győzelmes jövőt hordja méhében, s ebből születik az áilam kezében az a hatalmas fegyver, mely megsemmisítő csapással sújt le azokra, akik bennünket letiporni akartak. Ezt a hatalmas fegyvert negyedszer kovácsoljuk össze, mint a biztos diadal zálogát. E negyedik hadi kölcsönnek győzelmi kölcsönnek kell lennie s azzá is lesz, mert a nemzeti áldozatkészség fényes sikerre fogja vinni azt. Hiszen az állam kérve is csak ad : A hadi kölcsön-jegyzés a heverő tőkének biztos és gyümölcsöző elhelyezése. S az uj kölcsön egy uj reményt egy biztató képet is hoz felénk: A tiz évre szóló pénztárjegyekben az a kilátás jut kifejezésre, ogy a jövő biztató, mert bár nehéz a megpróbáltatás, melynek eléje nézünk, ez idő alatt a régi békés idők rendes gazdasági élete derül reánk. Hogy az a szunnyadó erő, melyet a háborús nehéz napok keltettek uj életre, az az öntudat, mely a megpróbáltatások nyomán fakadt, helyre hozza a háború pusztításait. Hogy mindent visszaszerzünk, ha nem csüggedünk. Nem pénzáldozatot kiván az állam, a sötétség meghasad, a nap sugarai glóriával övezik a keresztet. Krisztus győzött! Megvál- I tóttá utolsó csepp vére árán a bűnös embert! Krisztus halálakor a kőszikla megrepedt és minket nem indítana meg keserves kereszthalála ? A megváltás emlékére és figyelmeztetésül, hogy minden munkánkban, minden lépésünkben a kereszten függő Üdvözítőre gondoljunk, városunk buzgó hívei 13 keresztet állítottak fel a város kiemelkedőbb pontjain. Amikor Palczer Ernő átvette a kereszteket semmiféle alapítvány nyomára nem akadt, amely a keresztek jó karban való tartásáról gondoskodott volna. Ezért munkája egyik céljául tűzte ki, hogy a fennálló kereszteket kijavítja és azok jövőjét biztosítja. Buzgóságát teljes siker koronázta, sőt 1885. november 22-én három uj fakeresztet benedikált: a Majtény-utca, Kaplony-utca és a Fényi-utca végén. Szorgoskodására nemcsak a helybeliek, de a vidékiek is szívesen járultak a kereszt.k fenntartási költségéhez. Így Winterhalter Antal nagyváradi apátkanonok, városunk fia, kinek édes apja két keresztet is állított fel, 250 forintot küldött az említett célra. Özv. Reszlerné, szül. Czier Ilona, csanálosi asszony egy uj kereszt felállítására és annak fenntartására ajánkozott. Városunk buzgó hívei is összeadták filléreiket, úgy hogy rövid idő alatt Palczer Ernő a kereszteket megujittatta és fenntartási alappal látta el. A keresztek alapítványát a hitközség pénztárosa kezeli azon szigorú kikötéssel, hogy ezen kamatok csak a
