Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-04 / 10. szám
2-ik oldal. I ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 10-ik szám. költőink tehetségében eddig rejtve voltak a nagy közönség előtt. S első szavai után az egybegyiilt közönség között meghitt, meleg érzés lett úrrá s az est megszűnt hideg hangversenynek lenni, amelynek hallgatóit csak a jótékonyság, vagy a művészet keresése hozta össze, otthonossá vált a nagy terem, mintha érzésben forrott volna egybe ott mindenki, mint egy nagy család, amelynek egy várva- i várt kedves tagja jött meg hosszú Ltjáról, hogy elhozza lelke legszebb virágait, élete szép emlékeit ... És ezután jöttek a dalok, az emlékek, a mesék, rövid kis versekben sok-sok érzés, melyek lelkünk legszebb érzéseit hozták rezgésbe s a dalok bájos hangjainál nemcsak átéreztük, de meg is értettük a versek minden szépségét. A költők lelkéthozzáadva szivének kincseit hozta el hozzánk a művész, aki a versekben azokat az érzéseket, gondolatokat színeket kereste ki, amelyekhez a versekben kevés a szó s a gondolat összeforrt a dallal, mintha e kettő együtt született volna meg. S á kis versek számtalan szépsége csillant fel a melódia szárnyán, hogy magával ragadja lelkünket közvetlenségével, melegségével és szépségével. A bájos dalok a művész kedves, lágy- csengésű hangjában, kifejező előadásában s az érzésektől áthatott zongorakiséretben képeket varázsoltak elénk, a hangok, a versek meleg színekben jelenítették meg a bájos képeket, melyek mindenike a közönség teljes megértésével és osztatlan tetszésével találkozott. És a művész érezte ezt s együttérezve hallgatóival, megismételte dalait. Farkas Imrének kedves kis dalaiból, Kiss Józsefnek, az ifjú szivü agg költőnek, Endrődy Sándornak, Jókai Mórnak, Heltay Jenőnek, Molnár Jenőnek, Rákosi Jenőnek, Makay i Emilnek, Sajó Sándornak, Duka Ákosnak, Draskóczy irmának, Kisfaluéi Aladárnak, Szávay Zoltánnak, Szepessy Lászlónak, Falu Tamásnak verseiből kötött koszorút hozott megértó s a hálás közönségének. Az osztatlan tetszés magával ragadta a zeneköltőt is, aki szeretettel ismételte meg Heltay „Egyszer ő, egyszer én“. Falu Tamás „Fehér ház“ cimü verseit s más dalokat. És hallgattuk azzal a szeretettel, amellyel azokat ő eldaloita nekünk. A müvészest végén Heltaynak „A vén kocsis dala“ után kedves és feledhetetlenül bajos est emlékeivel távozott a közönség, magával vive többet, mint amennyit Tarnay kért: nemcsak a verset értette meg a dal hangjain, hanem hálával volt eltelve azért a kedvességért, amellyel mindnyájunk kincsévé tette dalos lelkének sok-sok gazdaságát és szépségét. Daloljon ő háború után is, amikor nem a kétségbeesésben keres a mi rokkantjaink számára reményt, hanem keres csupán megértő sziveket, amelyekben az ő dalaitól fakadnak érzések és keletkezik öröm s a mikor az aktuális dalok mindenike nem lesz már egy- egy a szenvedések között előcsillanó könny vagy mosoly, hanem azok lesznek a mi büszkeségünk, amellyek egy dicsőségesen végig küzdött élet-halál harc hősiességére emlékeztetnek. Az előkelő és megértő közönségjjsoraiban ott láttuk a város intelligenciáját teljes számban, akik minden dala után hálás szeretettel ünnepelték a művészt, aki egy egész estén át kedves szórakoztatójuk volt. Estély után tisztelői ünnepelték a zene költőt, aki a körünkben megnyilatkozott szeretet yiszonzásakép megígérte, hogy a főgimnáziumi ifjúságnak Husvétkor rendezendő jóté- konycélu előadásán az estélyen előadott mesék (Piroska és a farkas, Hófehérke, Kékszakállú tasban, mutatják legjobban azon teljesítmény nagyságát, melyre az egylet büszkén tekinthet vissza. Az állomási konyha naponta 20—30 katonát látott el élelemmel s 15—20 ember vette igénybe átlag a betegnyugvó állomás jótéteményeit. Beszámol az elnökség arról, hogy a vármegyei választmány megalakítása ügyében a lépéseket megtette, a választmány rövid időn belül meg fog alakulni. Az egylettől indított gyűjtések szép eredményén kívül, hatalmas támogatói voltak az egyletnek az iskolák és a város kulturális intézményei, melyek ünnepélyek rendezésének bevételeivel segítették az anyagi eszközök megteremtésében s az ünnepélyekkel siettek egyúttal a katonák szórakoztatására is. Az egylet sokat tett a rokkant katonák érdekében megalakítva a vármegyei rokkant választmányt és előkészítve egy 1916. március havában megkezdendő kosár és gyékényfonó tanfolyamot a rokkant katonák számára, de felkarolni kívánja a hadiárvák ügyét is egy létesítendő hadiárvaház felállításának a tervével. A jelentés vonatkozó része a következő : A Vörös Kereszt-Egylet jótékonysági célját akarta az elnökség betölteni azzal, hogy gondoskodni kívánva a háborúban elesett har- czosok árviról, mozgalmat indított meg egy hadiárvaház felállitási érdekében. Hiszen az egy évnél hosszabb idő óta folyó véres küzdelemben egész Európát áztatja a mi fiaink érettünk hulló vére s hősi küzdelmeik nyomában könnyek fakadnak az itthon- maradottak szemeiből. A szülő siratja a fiút, a feleség a férjet, de legégetőbbek azok a köny- nyek, melyeket a gondozó apa halála fakaszt az árván maradt gyermekek szemeiből. A nemzet árváinak sorsa azok segítségét kívánja, akikre szent örökségekéoen marad a dicső halált halt hösök emberfeletti küzdelmeinek minden gyümölcse, akiket a múlt idők legendás hőseit elhomályosító küzdelmekben megmentettek ők a háború minden borzalmaitól, feltartóztatva az ellenség reánk özönlő hadainak mindent lángba és pusztulásba borító betöréséi Hogy a nemzet árváinak jövőt biztosíthassunk, kérő szavunkkal fordultunk a vármegye közönséghez s a megyei jegyzői kart kértük fel arra, hogy segítsenek azon szent kötelesség befejezésében bennünket, melyet i z elesett apa szent kötelességképen hagyott reánk : a községekben megindított gyűjtés pártolásával járuljanak hozzá a hadiárvák ífelneve- j léséről való gondoskodáshoz. „Szatmármegyeí hadiárvaház“ nevet akarunk adni annak az intézménynek, melynek felállítását egyletünk háború utáni céljául tüztiik ki, kifejezésre juttatva ezzel azt. hogy Árvaházunk nemcsupán városunkban, hanem a vármegyében a háború következtében elárvult gyermekekre kívánja kiterjeszteni gondoskodását. A gyűjtések már folynak s a községekből begyült összegeket pénztárunk külön kezeli. A legszebb reményekkel eltelve várjuk a napot, melyen az nj intézmény megnyitja kapuit a hős apák gondozás nélkül maradt gyermekei előtt. Végigtekintve egy év, egy nehéz és felelőségteljes és eseményekben gazdag év emlékein, azzal a jól eső tudattal zárjuk le ez év történetének lapjait, hogy ha talán nem is végeztünk igen sokat, ez év reánk nézve nem tűnt el nyomtalanul s sok helyen hozott egyesületünk segítséget. S amit tettünk, amit tennünk sikerült, mindabban mellettünk volt a nagyközönség megértő szeretete, körül tekintő gondossága s páratlan áldozatkészsége, mellyel \ mindenütt megkönnyítette a mi munkánkat fela- lajánlott munkájával és adakozásával. Nem mulaszthatjuk el, hogy őszinte hálánknak és köszönetünknek kifejezést ne adjunk, mindazoknak akik lelkes támogaiói voltak egyletünknek s itt elsősorban kell említenünk a helyi és vármegyei kulturális és jótékony intézmények vezetőit, az iskolák igazgatóit és tanárkarát, mindazon hivatalok vezetőségét, amelyekkel sokféle dolgaink összehoztak, akiknek jóindulatú készsége minden akadalyt elhárítani iparkodott útjainkról és mindenkinek, aki a nagy cél érdekében velünk küzdött, fáradozott és áldozott cs ipán azért, hogy majdan a jól teljesített nemes és hazafias munka öntudat; legyen jutalma. S bizva-bizunk egy jobb egy szebb jövt közelségében, melynek biztosítéka azon pará nyokból épül fel, melyeket az ellenség előtt harctéren küzdő hőseinknek és az itthonmara dottak csöndben küzdő munkásainak kitartás; hord össze. Az évi jelentés felolvasása után a köz gyűlés elhatározta, hogy azt kinyomatja s ; tagoknak megküldi s hogy az egylet háború: működésének emléket biztosítson, az egészség ügyi intézmények képeit fogja abban közzétenni Ezután Nemestóthy Szabó Antal kir. köz jegyző mondott köszönetét az elnökségnek körültekintő s fáradhatatlan tevékenységéért mellyel lehetővé tette, hogy oly szép eredménynyel állott a fiókegylet a hadegészség üg) szolgálatában s további kitartásra buzdítja eg} szebb, egy jobb jövő reményében. Meghatotta n mondott köszönetét a megemlékezésért mellyel a vezetőség az évi jelentésben hős halált halt fia, Nemestóthy Szabó Albert, vol titkár emlékének adózott. A pénztárosi jelentést a közgyűlés nag> terjedelme és nagy tételei miatt nem vizsgálhatta felül s ezért számvizsgáló bizottságol küld ki, melynek tagjai Péchy László műszaki tanácsos és Obholczer Gyula pénzügyi tanácsos választmányi tagok. A közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetét szavaz a Takarékpénztár Egyesületnek, az egyletnek nyújtott kamatmentes kölcsönökért, melyekkel mindenkor szives készséggel állott a fiókegylet rendelkezésére. Áz ezután megejtett tisztujitáson a tiszt- ujitáson a tisztviselőket választották meg. Az újonnan megválasztott tisztikar: Elnök: Pécsujfalussi Péchy István dr. Női társelnök : özv. gróf Károlyi Istvánná. Al- elnök: Dr. Vetzák Ede, női társelnök: Dr. Serly Móricz Ilka, titkár: Dr. Schuszterisch Béla, Pénztáros : dr. Adler Adolf; jegyző: Berger Jenő; orvos dr. Schönpflug Béla. Választmányi tagok : dr. Adler Adolfné, özv. Áldor Adolfné, Báthory Miklósné, Berger Jenőné, Csaba Adorjánná, özv. dr. Cservenyák Károlyné, Debreczeni Istvánná, Hahn Jánosáé, Iiosvay Áladárné, Jurcsek Béláné, Kacsó Károlyné. özv. Kaufmann Izidorné, özv. Kovács Sándorné, Madarassy Istvánné, özv. Mosony Győrgyné, dr. Péchy Istvánné, Péchy Lászlóné, Pellet Gyuláné, özv Roóz Samuné, Róth Károlyné, dr. Schőnpflup Béláné, dr. Sternberg Zoltánné, Sternberg Sándorné, dr. Vetzák Edéné. Dr. Adler Adolf, dr. Blum József, Csaba Adorján, dr. Czukor Lajos, Debreczeni István, Gulácsy Tibor, Hahn János, Iiosvay Aladár, dr. Jékel László, gróf Károlyi György, dr. Kölcsey Ferencz, Madarassy István, Madarassy Gyula, Nonn Gyula, Péchy László, Plachy Gyula, Récsey Ede, Schönfeld Lázár, dr. Sternberg Géza, N. Szabó Antal, Vetzák Ede. Tarnay-hangverseny. Meleg és közvetlenségével megragadó művészi est folyt le február 29-én a vármegyeház dísztermében. Tarnay Alajos, a budapesti országos zeneakadémia tanára jött el városunkba, hogy a rokkantak ügyén segítsen s a jótékonyság adakozóit egy feledhetetlenül szép, művészi élvezetekben gazdag est emlékével ajándékozta meg. Kedves kis versek édes melódiái töltötték be a termet s férkőztek hozzá a szivekhez, régi dalok, rokokó emlékek, bájos kis mesék, aktuális dalok ismertet- tet meg bennünket uj költőkkel, s már ismert versek uj szépségeivel. A művész „beköszöntődében mondotta el, hogy mi hozta őt el őt városunk közönségéhez ; hogy az a feladat, melyet a világháború kitörésekor maga elé tűzött, kettős célt szolgál : hogy elsősorban kőrútján minél öbb anyagi forrást nyisson meg a háború szenvedőinek, a rokkantaknak és hogy meg- smertesse azokat az erőket, melyek ismeretlen
