Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-04 / 10. szám
északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 7," ,1'j >y POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE Előfizetési árak: Egész évre ................................ Fe lévre .......................................... Ne gyedévre ................................ Ta nítóknak egész évre..................... 8 korona. 4 „ Főszerkesztő : DR. VETZÁK EDE. MEGJELENIK MIEDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)- Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nvilttér sora 60 fillér. A Vörös Kereszt Egylet közgyűlése. A múlt vasárnap tartotta meg a nagy- kárftlyi Vöröskereszt fiókegylet közgyűlését, melyen egy hosszú és nehéz esztendő munkájáról számol be a vezetőség. Az elnöki jelentés, melyet dr. Vetzák Ede alelnök olvasott pontosan beszámol az egyesület működéséről s képét adja annak a fontos misziónak, melyet az egylet a háború és a jótékonyság szolgálatában betölt. A jelentést kivonatosan az alábbiakban adjuk : „Milliók küzdenek milliók ellen Eurőpá- /nAk..mind a négy táján s az irtózatos küzdelmek ádáz pusztítása romba dönti évszázadok ■ ..szorgos munkájának gyümölcseit, hogy a vízérté hulló romok felett egy uj és talán a réginél szebb világot teremtsen. A távol harc- " tereken véres szuronnyal, még füstölgő fegyverrel rohan előre a Katona, a mi katonánk, hogy, ha kell vérével, életével rója le azt a szent kötelességet, melynek hivó szavára ott hagyta szeretteit, otthonát, foglalkozását s ment hogy nehány rövid nap alatt a békés polgárból a maga és mások életét semmibe vevő katonává legyen. A nagy pusztulás szomorú képét nem tudják eltakarni a győzelmes diadalok, a fájdalmas végső sóhaj keresztül tör a diadalmas éljen kiáltáson. A haladó sereg után ott nyomulnak előre az emberszeretet hős katonái, hogy bekötözzék a sebeket, enyhítsék a fájdalmakat és hogy a magával tehetetlen sebesültet mint uj embert adják vissza az emberiségnek, mint uj katonát a hazának. A három- szinü zászló és a Vöröskereszt egymás mellett harcolnak egy jobb, egy szebb jövőért. Az egész világot újjá teremtő nagy válság közepette a nehéz kotelességteljesités hosz- szu egy esztendejére tekintünk vissza most, hogy számot adjunk első sorban magunknak arról, hogy azon sok feladatnak, mely elé egyletünket a világháború vihara állította, menynyire voltunk képesek megfelelni. Mi az, amit egy előttünk álló beláthatatlan jövőben még tennünk kell. Visszatekintünk egy komoly és nehéz múltra azért, hogy részben okulást, részben buzdítást merítsünk a múltból a jövőre s hogy minél tisztábban és világosabban magunk előtt láthassuk azt az utat. amelyen a jövőben haladnunk kell. A lefolyt év történetére visszatekintve ő- szinte részvéte! és mély fájdalomal emlékezünk meg a hazáért hősi halált titkárunknak Nemes- tóthy Szabó Albertnek haláláról. Megdöbbenéssel, de mégis fájdalmas büszkeséggel olvastuk a táviratot, melyben a szülőket a Vilmos huszárezred tisztikara nevében gróf Szapáry alezredes hős fiuk eiesetérőb értesítette őszinte kifejezést adva annak a tiszteletnek és becsülésnek, melyet bajtársai közjitt a huszár tiszthelyettes kiérdemelt. A háború kitörésetek minden szépért nemesért s az emberiség örök javaiért hevülő lelkében élénk viszhangra kelt az a hivó szózat, mely a fél világgal szembe került nemzetünk minden fiát az ágyuk és puskák tüzébe szólította s ment önként, visszatarthatatlanul, hogy teljesítsen egy szent kötelességet, mely előbb csak közülünk vitte el őt, később pedig életét követelte. Hogy mily drága, menyire becsült volt é- lete mindazok előtt, akikkel őszehozta sorsa, meghatóan mutatta meg az a mindenfelől megnyilvánuló mély és őszinte résszvét, mely haza hozott koporsóját a nyitott sírig kisérte. Egész ember volt, aki semmit nem tett, hacsak nem egészen. Távozásától kezdve haláláig meleg érdeklődéssel kisértük sorsát, mely a megérdemelt kitüntetéseken keresztül a hősök sírjáig vezette, s amily őszinte volt örömünk, midőn egy egy újabb hőstettéről, kitüntetéséről hallottunk, époly megrázó volt a fájdalom, melyet halálhíre keltett bennünk. 1915 május 17-én 38 éves korában bekövetkezett haláláig lelkes hive, apostola volt a vöröskereszt intézménynek, melynek helyi fiókjánál hosszú időn át mint titkár működött. Maradjon velünk az ő szeretett lényének emléke s kisérjen továbbra is tiszta, önzetlen puritanizmusa. Hozza el a sok áldozat azt a boldogabb békés jövőt, melyért ő vért és életet áldozott s melynek életében csendes és fáradhatatlanul buzgómunkás a volt. Legyen neve fiókegyletünk történetében a mutató oszlop, mely kijelöli az irányt a nemes és nagy célok megvalósítására: legyen élete példa, hogy meddig kell küzdeni. A jelentés ezután a kórházak működéséről s a fiókegylet többi intézményéről : a vasúti konyháról, betegnyugvó állomásról emlékezik meg. Az év elején 3 kórház fogadta be a betegeket. A gróf Károlyi kastélybeii kórház, fennállott a háború kitörésétől a múlt év szeptember 30-ig a Grófnő Öméltóságának: kegyes jótékonyságából s ez idő alatt ápolásban részesült itt 14 tiszt, 764 betegnapon és 131 közlegény 4918 ápolási napon.. Az 1. és II. számú kisegítő kórházakban (kereskedők házában és a Matolcsy-házban) az elmúlt évben ápolásban volt 4 tiszt 98 és 632 közlegény 26262 ápolási napon. A március hó végén megnyílt honvédlaktanyai tartalék’ kórházban a megnyitástól az év végéig volt 6 tiszti 92 és 1896, legénységi ápolt 46116 betegnapon. E számok melyek szerint összesen 24 tiszt 654 és 2659 legénységi egyén 77296 napon át részesült orvosi ápolásban és elláHős fiaink. Sok szép dicsőségről szereztünk már tudomást a háború kezdete óta. A hősiességek közé méltán sorakozik Ujfalussy Miklós — a porosz Johannitarend lovagja, cs. és k. kamarás, szolgálatonkivüli huszárkapitány — néhai Ujfalussy Sándor főispán fiának, a megyei előkelő társaságok rokonszenves tagjának, sok dicsős hőstette is, melyek dicséretet érdemlőn gazdagítják a magyar katonai erények alma- nacháját. Ujfalussy Miklós a háború kitörésekor az elsők között vonult hadba. Előbb Szerbiában küzdött, az olasz hadjárat megindításakor pedig az Isonzó frontra rendelték. Az ősszel Szerbiában újra megkezdett offenzivánknál — amikor Belgrádnál hajóztak át csapatával — ismételten szerb földön teljesített fontos földeritő szolgálatokat, később pedig az összeköttetést tartotta fent a németekkel. — Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért már 1914-ben megkapta a Signum Laudist, 1916-ban pedig a német vaskereszíet és a III. oszt. katonai érdemkeresztet a hadíékitménnyel. Utóbbi két kitüntetést a második szerbiai offenziva alatt teljesített szolgálatokért nyerte, mikor megoldotta azt a nehéz feladatot, hogy megteremtette az összeköttetést a Szemendriánál átkelt német és a Belgrádnál áthajózott magyar csapatok között. A feladat nagyon nehéz volt, mert jól beásott szerb osztagok védték a közbeeső magaslatokat. Hősi csapatával fölkutatta ezeket a szerb hadállásokat s azután fölkérte a Kőrös monitor parancsnokát, Rodinus sorhajóhadnagyot, támogassa föladatának megoldásában. Ez a kiváló tengerésztiszt — aki Belgrad ostrománál annyira kitüntette magát, hogy Mackenzen tulajdon kezével tűzte a mellére az első osztályú német vaskereszteí •— örömmel ragadta meg a szokatlan alkalmat, hogy hadihajó a huszárokkal együtt működjön s oldjon meg kemény kérdéseket. Mind amellett, hogy a Kőrös kormányosa azt jelentette hogy a Grocka sziget jobb Duna ága aknák miatt szerfelett veszedelmes, Rodinus a maga felelősségére odavezényelte hajóját, mert csak igy tudta a vitéz huszárok merész vállalkozását ágyutüzé- vel támogatni. Előbb Venter főhadnagy, azután Ujfalussy kapitány vezette végig a parton a monitor tüzét. Minden egyes lövése bámulatra- méltó biztos találat volt. A huszárok lóról leszálltán, lovaikat balkarjukon vezetve, kézbe vett karabéllyal mászták a meg szerb hadállásos magaslatokat, ahonnan a német csapatok megfigyelései szerint hanyathomlok menekültek a szerbek. De a magaslatok tetején mégis fejlődött ki harc, melynek folyamán pl. Csabai huszár öt szerbbel vette föl a küzdelmet, egyet lelőtt, négy aztán megfutamodott. S mig igy leszorultak időlegesen a szerbek a magaslati hadállásokból a magyar monitor ágyutüze, meg a magyar huszárok fámadasa alatt, megcsinálta Ujfalussy az összeköttetést. Ez a bruvaros és hősi fegyvertény olyan fontos volt, amit történeti nevezetességűnek is mondanak, maga a német tábornok is a legmelegebben gratulált a hős, magyar huszárkapitánynak a nehéz föladat snájdig megoldásához' s külön napiparancsban is megdicsérte a huszárszázadot is. Ilyen hős- lelkű, rettenthetetlen kapitány vezetése alatt nem csuda, hogy huszárjai is hősiesen viselkednek — százharminc kő ül eddigelé 45-nek van látható kitüntetése, ezüst és bronzérme, ötvenötnek meg hadtestparancsnoki dicsérete s nem ritka a többszörösen kitüntetett is. Megjegyzendő, hogy Ujfalussy kapitány százada a szabadkai 4-ik népfölkelő huszárosztály egyik százada s legénységében vannak bunyevácok is, akiknek ősei már 48-ban is mellettünk küzdöttek s most éppen olyan vitézül harcoltak a szerbek ellen mint a szinmagyar huszárok Érdekes, hogy véletlenül éppen akkor kezdték, az olasz hadszíntéren való tartózkodásuk alkalmával az ellenséges hajók Monfalconét bombázni, amikor ez a huszárszázad a tengerben hüsölt lovaival, de szerencsére nem esett bajuk . . . Magyar huszárszázad az Adriában . . . s olasz bombázás! . . . Különös helyzeteket teremt is ez a háború széltében — de újjá teremtette a magyar dicsőséget, hősiességet is, amelynek ragyogó példája ez a huszárszázad vitéz kapitányával.
