Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-26 / 9. szám
Vili. évfolyam. Nagykároly. ’916. február 26. 9-ik szám. w Északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre ................................ Fe lévre ......................................... Ne gyedévre ................................ Ta nítóknak egész évre .. 8 korona. 4 » H * Főszerkesztő : DR. VETZÁK EDE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: QYKÁKOLY, SZÉCHENY1-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nvilttér sora 60 fillér. Akié a föld azé az ország! Az ország a haza, a legdrágább tulajdon, melynek állma kell, ha egyesek elpusztulnak is védelmében. Azé legyen a föld, aki meg is tud halni a védelmében. A magyar nép mutatkozott a legdicsőbben késznek földjéért, hazájáért meghalni. Legyen az övé a haza földje ! A szántóföld a legnagyobb erőssége a nemzetnek. A haza földjéből kell a nép számára olyan erősséget építeni, melynek védelme alalt megtudjon felelni gazdasági és történelmi hivatásának. Sajnos, hogy a földben közönséges árucikket láttak, nem a nem- zetfentartó alapot s igy e fontos nemzeti tulajdon szabad forgalom tárgya volt. Az össze-vissza alkotott intézkedések segítsége mellett hihetetlen gyorsasággal forgatták ki élelmes kuifárok a magyar földművelőt otthonából. Ezeken a bajokon segíteni kell a háború után, hogy a magyar föld maradjon magyar kézen, maradjon azok kezén, akikben megvan a testi és lelki készség arra, hogy kezelésük alatt a magyar szántóföld jövőbe-n is meg tud felelni történelmi hivatásának. A háború tanulságai mutattak egy pár irányelvet arra, hogy az uj birtok- politikának milyen elveket kel! követnie a nemzet és a haza fenmarad sírtak I Germán tíiágimn. Megjelent „Az Újság“ban. Irta Ujfalussy Amadil. (Folytatás) Mi meg egy kedves tervünket hajtottuk másnap végre. A sächsische Schweizban kemény gyalogolásra vállalkoztunk a valóságos Rip van Winkle, szinte színpadiasait vadregényes vidéken a sajátságosabbnái-cajátságosabb szirtek, szűk hasadékok között. A kőhidakkal egybekötött sziklabástyafokról már mennyivel szelidebb kilátás nyílik a jámborabb völgyekben keringő El bére, várakra, falvakra s a legközelebbi, csupakertes színes, beszédesen ma- gakelletős Rathen községre, ám vissza is a szirtgnőmok zegzugai közé. Egészen elütő ez a táj pl. a tiroü Ampezzótól — sajnos ma harctér — vagy az azonképpen regényes bajor Königseetől, meg a mi iomniczi csúcsúnk — mind, mind kedvenceim — királyi fenségességéiül, s mégis ritka szép. szép. Berlin irányában már lapos a vidék, de azért kevés a jó termőföld, nem úgy mint végesvégig a délibábos magyar síkságon és inkább afféle dünamenti fenyöerdők járják. Ha nem volnának annyira tiszták, apróra* gondozottak, hellyelközzel nyírfával pontosan szegélyezettek, nem hordanák az egyenes sávok az érdekében. Az ellenség által feldúlt és felépített felvidéki községek lakóira nézve kimondja a törvény az elidegenítés tilalmát. így kell eljárni a rokkantakkal és az Ámerikából visszavándor- lókkal szemben is. Általában alapvető tétele a demokratikus, nemzeti birtokpolitikának, hogy a földbirtok hihetetienül gyors kézről-kézre forgását meg keli szüntetni. Biztosítani kell, hogy a földbirtok jó kézbe kerüljön és állandóan egy kézben maradjon. Ehhez természetesen nemcsak bizonyos elidegenítési tilalmakra, hanem az örökösödési törvény megváltoztatására, a föld tehermentesítésre, a mezőgazdasági hitel rendezésére, földbirtok-feldarabolások törvényszerű szabályozására is szükség lesz, vagyis más szóval, amig a pénz mindenhatóságában vetett hitet le nem romboljuk magasabb beavatkozással, addig a létező bajokovi nem igen tudunk segíteni. Úgy kell a földbirtokot megszervezni, hogy abbóLtulajdonosát semmiféle pénzzel ki ne lehessen becsülni. Legyen a föld a szántó-vető népé, s miután természetesen még mindig nagyon sok föld van egy tömegben, egyesek kezén, arról is keli gondoskodni, hogy a földbirtok megoszlás az eddiginél jóval arányosabb legyen. A szerkesztésért felelős Dr. Veízák Ede főszerkesztő. osztályozás bélyegét, azt hihetné egyszer-egy- szer az ember, hogy őskorba suhant vissza, amikor mértföídes erdősegekben foglaltak lért hős Hermann ellenségetverő vitéz hadai. Teutoburgi erdőségben dúló viaskodások, római légiók futása, régen volt ... ám az ember ma is éppen úgy megy egymásnak . . . De Berlin, ólálkodó ellenség vágya, a világuralomra hivatott német munka és szorgalom gócpontja, ahol akropoliszt emelt magának a művészet is, büszke érintetlen maradt a fajok e világharcában. __ S mennyire beleillik valahogy a hűvös rendes környezetbe, mint egy szép, klasszikus festmény ébenfakeretbe. Drezda csupa báj Lénbach képet juttat eszembe, valami meleg világosság simul át a lelken, de Berlin egy hatalmas, méltóságos Thuszneldára emlékeztet, akitől nem dédelgetős nyájasságot, hanem higgadtságot, felsőbbséget várunk, s meg is találjuk. Most annál komolyabbnak látszott, hogy pezsgőeleven forgalma természetesen megcsökkent a háburu alatt. Valami huszonötezer autó hiányzik belőle s hány de hány belföldi s idegen ember egyaránt. A világváros örvénylés e megcsendesedettségét föl is használja a serényügyes s mindent a maga javára kiaknáznitudó német. Hangyaigyekvőn dolgoznak a földalatti villamoshálózat kibővítésén lépten-nyomon föltépett kövezetek, bekerített helyek jelzik, hogy derüborura folyik a munka a jövendő érdekében. Képviselőtestületi közgyűlés. A képviselőtestület f. hó 20-án rendkívüli közgyűlést tartott gyenge érdeklődés mellett. Debreczeni István kir. tanácsos polgár- mester üdvözli a megjelent tagokat és a gyűlést megnyitja. Polgármester bejelenti, hogy a képviselőtestületnek egyik buzgó tagja, Papp Lajos meghalt. Javaslatára a képviselőtestület régi és lelkes tagjának elhunyta alkalmából részvétét jegyzőkönyvben fejezi ki és az elhunyt családjának is tolmácsolja. Polgármester örömmel jelenti, hogy Nagykároly városának és vidékének fiai, akik a 111/12. népfelkelő zászlóaljba vannak osztva, az az ezred többi zászlóaljával együtt az elmúlt hónapban Montenegróban a legnagyobb vitézséggel és halálmegvetéssel küzdöttek, úgyhogy az ellenség állásait elfoglalták és zászlaját is hadi zsákmányul ejtették. Példaképül fog szolgálni városunk fiainak önfeláldozó vitézsége a jövő történelemben fiaink ezen hősiességéről Kirschoffer ezredes értesítette a város polgár- mesterét. Polgármester indítványára a közgyűlés örömmel iktatja be az értesítést a jegyzőkönyvbe és köszönetét szavaz úgy az ezredes- mint küzdő fiainknak. Polgármester előadja, hogy a belügyminiszter a közellátás tárgyában tartott értekezleten megállapította, hogy a gabonamennyiség bejelentése nem vezetett kellő eredményre, azért Van tehát a módos, rangos Oermániának még mostanság is pénze ilyesmire is, amikor úgy fogyasztgatja a bankóraéhes, háborús jelen a milliókat, mint a telhetetlen moloch, a szörnyű kanaámta istenség hajd n áldozatait. Jól esett látni ezt a törhetetlen bronzoszlopokra alapozott gazdagságot, következetes szorgoskodást, megrenditheteílen német erőt, mindenben a Ding an sich velejének mértani pontossággal való eltalálását és a szintén tehetőségre való hadiléghajókat, amelyek Berlin felett is csodálatotkeltön keringtek, biztos, magatudatos mozgással gyakorlatoztak. De azt a kedélyes kiváncsiskodást is örömmel nyugtáztam, amellyel a Wachparadét, a várőrség most is zenés fölváltását ugyancsak népes csoportosulásban, végig az utcán élvezték és a Klg. Scioss előtt. Tiszteletet parancsoló, hatalmas a császár laka, négyszegletre, egyik falával borostyánnal befuttattan, a Spreere építetten, de azt hiszem elfogultság vádja nélkül is fenségesebbnek tarthatom a magasabban székelő budai várunkat. Ónémet kinézésével a szász királyi lakot is szeretem, ahonnan „Unsere Luise“ ahogy a drezdaiak hívták, a szürke verébbé szomorodott aranytollu királyi madár, színes világra áhitozón kiröpült. Általában kedveltjeim az öreg német házak, mesélő vén utcáké mint pl. Nürnbergben. Fölibe helyezem a firenzei iungarnói régi épületsornak is, noha festők álma.
