Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1916-02-19 / 8. szám

VIII. évfolyam. Nagykároly, 1916. február 19. 8-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG U -*•'« NAGYKÁROLY ES ERMELLEK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre .......................................... 8 korona. Fe lévre ..........................................................4 „ Negyedévre ........................................... 8 Tanítóknak egész évre.....................................5 „ Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. —:— Szerkesztőség és kiadóhivatal : I NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 23. SZÁM („KÖLCSEY-NYOIHDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ——­Nvilttér sora 60 filler. A hadi adó. A pénzügyminiszter elrendelte az 1915. évre vonatkozó hadsegélvezés cél- jait szolgáló jövedelemadó kivetésének előkészítését. Törvényhatósági városok­ban az összeírást, melyen az előkészítés súlypontja nyugszik, összeíró bizottságok látják el. Rendezett tanácsú városok és községek egy elbírálás alá esnek és itt a városi adóhivatal, illetve községi elöl­járóság foglalja el az összeíró bizottság helyét. Nem kívánunk annak bírálatába bo­csátkozni, hogy miért lett volna helye­sebb általában összeíró bizottságok utján eszközöltetni az összeírást. Hisszük, hogy az illetékes körök az 1915. évi adókivetés nél el fognak követni mindent, hogy annak eredménye egyrészt a királyi kincstár érdekeit a legteljesebb mértékig kielégítse, másrészt ne sértse meg az egyenletes adóztatás elvét, a nagyközön­ség jogos érdekeit. Mindkét irányban fontos érdekekről van szó, előre felhív­juk az illetékes körök figyelmét, hivatá­suk lelkiismeretes, független teljesítésére. Abszolút igazságosság el sem képzelhető, nem is várható olyan működésnél, mit emberek végeznek, de föltétlenül töre­kedni kell arra, hogy az eredménye meg­nyugtató legyen. Az 1914. évi adókive­tésnél nem láttuk meg a kellő, tárgyila­gos alaposságot. A hadi adóval méltányos, igazságos adót léptetett életbe az állam. Á nagy- jövedelmü polgárok, kik katonaképen nem vehetik ki valami okból részüket a honvédelemből, pénzükkel járulnak hozzá a hadviseléssel járó kiadásokhoz. Nagy érdek, hogy a megállapított adókulcs szerint mindenki megfizesse a reá eső részt. Igazságos és lelkiismeretes eljárás mellett hatalmas összeg térül igy meg hadi jótékonyság céljaira. Amily nagy áldozatokat hoz a vér a haza javára, méltó, hogy azzal arányban járuljon a pénz is az áldozatok oltárára. Kövessenek el tehát a városi adó­hivatalok minden lehetőt, hogy az adó­zás alá eső polgárok összes jövedelmét puhatolják ki. Különös figyelmet kell fordítani azon jövedelmekre, melyek el­nyerésére épen a háboru adott alkalmat. Viszont az adókivető bizottságtól is el­várjuk, hogy önállóan mérlegelve és szorgos méltatással vesse ki a hadi adót. _, _-------------------- -i----:-*?**«****—-. Eg y 3—4 középiskolát végzett ügyes, értelmes fiú tanulóul felvétetik a „Kölcsey-nyomda“ r.-t.-nál. Ii lesz a tavaszi munkákkal ? A tavaszi munkálatok közeledésére tekin­tettel a földmivelésügyi miniszter rendeletet adott ki, amelyben a mezőgazdasági munká­latok rendben lebonyolítását és az elmaradt őszi vetéseknek a lehetőséghez képest pótlását a törvényhatóságok és községek tisztviselőinek nyomatékosan figyelmébe ajánlotta. Különösen a járási és községi intéző- bizottságokat tartja a miniszter elsősorban alkalmasnak arra a a feladatra, hogy a tavaszi nagy gazdasági munka tervét községenkint megállapítsák. Természetesen elsősorban a hadviselés érdekében szükséges ennek a tavaszi gazda­sági hadjáratnak alapos előkészítése és sike­res végigküzdése. A termés, a kenyér biztosítása oly fon­tos, nélkülözhetetlen előfeltétele nemzetünk titáni küzdelme sikeres megvívásnak, hogy a miniszter minden eszközzel támogatni fogja a hatóságokat és a gazdatársadalom szerveit ennek elérésére irányuló munkájukban. Nevezetesen: a törvényhatóság, első tisztviselőjének felterjesztésére az esetleg szán- tatlanui maradt földek megmunkálása céljából a földmivelésügyi miniszter hajlandó lesz a személyes szolgáltatás elrendelésére is a fel­hatalmazást megadni és amennyiben a kész­letek engedik, a vetőmagra, a kitűzött határidő után, megrendelések is foganatosíttatni fognak. Szükségesnek tartjuk, hogy a rendelet szellemének megfelelően mielőbb összehivassa­nak a gazdák a helyzet megbeszélésére és a községi intéző bizottság megalakuljon. A be­vetetlen területek megmunkálásáról pedig kellő'' időben történjék gondoskodás. Kivihető volna Germán világban. Megjelent „Az Ujság“ban. irta Ujfalussy Amadil. Nem tartozom ama megtértek sorába, akik végre kellőképpen értékelni kezdik Né­metországot, mert mindég hódolója voltam a csupa munkabírás, gondolkodás németnek, a filozófusok, Schopenhauerek, Fichték, Kantok hazájának és II. Vilmosnak, aki sohasem volt átlagfejedelem, trónralépésének első percétől egyéniségnek bizonyult, nevét Grál kincseként varázsfénnyel tündököltető. Jártam-keltem egy sort utóbbi hetekben a teuton utódok között, nem egy himnuszos szót halottam az újkori Czézárról I ivók ajká­ról, most látják amúgy igazában mit is csinált országából áldásos uralkodása alatt, tulajdon erejéből táplálkozó, magamagára támaszkodó, ápolt kardját ezer dicsőséggel forgatni tudó, legyőzhetetlen óriást, amely amint büszke meg­elégedetten tapasztalhattuk is, a magyar osz­trák monarchiával kéz-kézben az egész világ­gal dacoshatalmasan szembenéz. Valami gőgös, biztos érzés is fogja el az embert szövetségeseinknél s a mellett manap­ság, a fegyvercsörtetés, ágyudörgés jegyében születeti jelenben is, amikor a nornák, a sors­istennők, ilyen sötét játszmában keresik szóra­kozásukat, esztétikus, nyugodt hangulat. Drezda, művészet temploma, micsoda meghitt örömben köszöntöttelek ! Szinte felej­tettem, hogy Ziu, az ősgermán Mars, még ja­vában forgatja jogarát, amelynek suhinlása jajos panasz, ha részünkre vitézséges dicsőség is. Olyan áhitatos várakozásban léptem át a kincses Zwinger küszöbét, mint - szépséges, mosoiyos békeidőn, ha nem is gondolatiamig mint tavaly, illatos orgona.virágzás, lila, fehér fürtbokréták idején. Nem vagyok hitetlen gyaur, sőt imádsá- gos hívője a szépnek, a művészetnek, hogyne késlekedtem volna ezidőszerint is elmélyült élvezőn csudatitku festmények, nagy német mesterek és egy Murilló, Raffael, Coreggio, madonna előtt, vagy Ruisdael tünődéses ké­peinél ? De a ma csudáit lelkesítőn hirdető jele­netben is volt részem. Amikor éppen a Zwin­ger épület kertrészletes tetőzetén állottunk, egyetlen fiammal, ragyogó reményekre jogosító Istvánommal, aki német szón volt Drezdában, mintegy pont ami tiszteletünkre megjelent fe­lettünk, mélyen lent úszón egy zeppelin, há­rom feketekeresztes, hosszú, szürke szivar, a hires L. 6., amely Albionország székes city- jét Londont elsőnek támadta és az elbementi drezdai hangárban került javítás alá. Mint általában sok mindenben, az avia­tikában is vezetőszerepet visznek a németek, s hogy maga a német hadsereg olyan csuda­szerkezet, amelynek minden síkja, lapja, legpa­rányibb rugója, kapcsa, legfortélyosabb fogas­kereke is úgy illik egymásba, mintha maga Thor isten kovácsolta volna össze az ő neve­zetes pörölyével a Mjölnirrei, ahoz kétség nem. fér. Katonát természetesen alig láttam Német­országban. mind a herctéren végzi kötelességét. Sebesült vagy üdülő aki otlhon van, de láttam friss és stramm magatartással Wacht am Rheint éneklő újoncokat bevonulni olyan dalosán, mint a mi vitéz magyar legényeinket. Haza és kötelesség szent fogalmak szö­vetségeseinknél, a német „Deutschland, Deutsch­land über a!les“-je, meg a „deutsche Pflicht“ közismert. De ipar és müvészetpártoláSuk is. Utóbbiról sem feledkeznek meg a mai világ­ban sem, amikor annyi mindent rónak egye­sek és a nép vállára ezek a mázsássulyos idők. Képtárak iránt érdeklődő csak úgy van, mint máskor, ha nem is olyan arányban, s micsoda szerény, egyszerű emberek állnak egy-egy festmény előtt értő gyönyörködőn. Külföldiek persze nincsenek, már pedig a né­met Florenz, ahogy Herder elnevezte Drezdát, valóságos Mekkájuk volt. Műkincsei, amiket nagyobbára Kurfürst Augustnak köszönhet, világhirüvé avatták, mint a hogy Lipcsét a hajdani Messek, népes vásárok és könyvipara. Drezda hírét különben a meisseni porcellán is költötte. Gondolatban most hirtelen a zöldpartos, gyöngyszinpásztás Elbén vagyok, sirálysuhaná- sos fehér gőzösön . . . odakönyökölünk a

Next

/
Thumbnails
Contents