Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-08-12 / 33. szám
Vili. évfolyam. N agy kár o! y, 1916. augusztus 12. 33-1 k szám. W északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre ......................, .. .. S korona. Fé lévre ...................... .. ,t- „4 „ Ne gyedévre ........................................... 2 „ Tanítóknak egész évre................................5 „ A névtelen feljelentők a háború hiénái között a leg- gonosszabbak. Ezek névtelenül, vagy apokrif aláírással emelnek koholt vádakat és ezzel tisztes polgárokat sodornak a nyomozás és vizsgálat rágalmaiba. A névtelen feljelentők abban reménykednek, hogy ha kiderül is a vádjuk alaptalansága, a meghurcolt embereknek nem sikerül őket kikutatni. Ebben a reményükben azonban csalatkozni fognak, mert a háború óta annyira megszaporodott a lelkiismeretlen, vakmerő névtelen feljelentők száma, hogy most már nemcsak az alaptalanul meghurcoltak, hanem a katonai parancsnokságok, rendőri hatóságok és büntető bíróságok is legszigorúbban lépnek fel a névtelen, vagy apokrif feljelentéssel foglalkozó gonosztevők és üldözési mániában szenvedő őrültek ellen. Utálatos és megvetendő dolog, hogy még ma is, amikor a napilapok ismételten felemelték ez ellen intő szavukat, garmadával érkeznek a katonai hatóságokhoz a legkülönbözőbb tartalmú névtelen levelek. Nagyrészük a katonai szolgálat alól való kibúvással, a katonai irodákba való kirendelésnél állítólag gyakorolt protekcióval, felmentéseknél és szabadságolásoknál előforduló csalással vádol egyeseket. Főszerkesztő : DR. VETZÁK EDE. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A legszomorubb a dologban, hogy j a levelek névtelen irói a felelőtlenség | álcája mögül sokszor tiszteletreméltó, ! magas állású katonai és polgári személyeket vádolnak önkényeskedéssel, igazságtalansággal és hivatalos hatalommal való visszaéléssel, sőt néha becstelenséggel is. A feljelentések eme faja magán hordja az alávalóság bélyegét és az igy használt sértések tulajdonképpen a levélíróra nézve a legmegalázóbbak. Vájjon nem önti-e el a szégyenpir a anoni- must már akkor, amikor szégyenteljes tettét papírra szándékozik vetni. Vájjon nem érzi-e szándékának végtelen aljasságát? Mi lehet az ilyen feljelentés eredménye ? Kizárólag az, hogy a munkával amúgy is túlterhelt hivatalos tényezőket komolyabb munkájokban akadályozza. Ily névtelen levelet Írni egyúttal a leg- hazafiatlanabb cselekedet, mert hasznos munkától von el sok hivatalos erőt és ezért méltán kelt mindenkiben őszinte undort. Egészen másképpen állana a dolog, hogy ha a feljelentő teljes névaláírással közölné adatait a hatósággal. Akkor századrésze érkezne annak, ami ma beérkezik. Akkor csak az esetben tenne valaki feljelentést, hogy ha dolgában biztos volna és igy nem gázolna puszta Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) = Hirdetések ugyanott vétetnek fel. -.... Nv ilttér sora 60 fillér. látszat, vagy szóbeszéd alapján köny- nyelmüen és lelkiismeretlenül egyesek, vagy hatóságok becsületében. Más szóval becsületes emberekkel volna dolguk, akik szavukért felelnek és akik a tett feljelentéssel becsületbeli kötelességet akarnak teljesíteni. A névtelen levélírók ellen is van azért gyógyszer. Már sok esetben sikerült a levélírót elfogni és a büntető igazságszolgáltatásnak átadni, dacára annak, hogy Írását elferdítette. Vannak olyan sötét jellemű emberek, akik gyalázatos mesterségüket iparszerüleg űzik. Szolgáljanak eme sorok számukra komoly figyelmeztetésül arra, hogy ne űzzék becstelen játékukat tovább, mert végül drága árat fognak fizetni. De azok is, akik feljelentésükben rágalmaznak, gondolják meg, hogy nem becsületes dolog az, amit cselekszenek és ne tegyenek olyan feljelentéseket, amelyekért nem tudnának helyt állani. De nem csak a katonai parancsnokság, hanem a büntető bíróság is erélyesen lép fel a névtelen rágalmazók ellen. Nagykárolyban szintén nagyon sok ember szórakozott a névtelen feljelentésekkel. Reméljük, hogy nálunk is legközelebb bíróság elé kerülnek a névtelen feljelentésekkel operáló s rágalmakat terjesztő gonosztevők. A kraszniki csata. Irta: Tömörkény István. Pihenőre itthon levő öreg katonák beszélgetnek egy-egy üveg sör mellett. A pihenő abban áll, hogy egy kicsit hazajönnek a harctérről s most foglyokat őriznek. Ahhoz képest, ami ott van, pihenőszámba megy az ilyesmi is. Vén trén katonák meg azért vannak itthon, hogy kocsikat, szekereket szedjenek rendbe, fessenek, mázoljanak, javítgassanak, ezeknek meg ez a pihenő. Azután vannak egészen fiatalok is itthon, akik még csak majd ezután mennek el háborús világot látni, öreg altisztek jöttek haza a tanításukra, mint már ez a háborúban szokás. Estefelé aztán, munka után a sokféle katona összekeveredik a kisvendéglő asztalai körül, pohár bort inni, falubelivel találkozni. Hirt hallani attól, aki szabadságról jött, üzenetet küldeni azzal, aki szabadságra megy s megosztani egymással a hazulról jött elemózsiát, mint a háborúban szokás. Azután, ahol ennyi katona együtt van, ott hamarosan felüti fejét az üzlet, mert a háborúban ez is szokás. Fölkeresi a sok embert a kínálat a bakancsfüzőzsinórtól kezdve a nyol- cadcédulás osztálysorsjátékig. Háborús verseket kínálnak, sapka mellé való díszítéseket, nyakba- való pénzt, noteszt és levelezőlapokat, szép képeset. A másik üzletes fotográfust ajánl, a harmadik a fotográfus mellé olyan mestert, aki fényképet hihetetlen olcsón üveg alá rámázza, I de hátulról még be is ragasztja, hogy nem megy bele a por. — No az okos dolog — véli egy katona — ha a por legalább a fényképünkbe nem mén bele. Mert úgyis mönt ölég a tavaly nyáron a Szerbiába. Ilyen tréfás megjegyzések hallhatók : A pucpomádét kinevetik, hogy hát még mit nem, majd meg a gombot is pucoljuk. Régi világbeli katonaság volt az, mikor még a gombot is olyan fényesre pucolták, hogy a iégymadár is lecsússzon róla. Az osztálysorsjátékot biztatják, hogy bizonyosan vesznek tőle, de majd csak akkor hozza elő a cédulát, ha már nyert. — Hát csak nem vagyok bolond, akkor eladni, — mondja a mozgó kereskedő — mikor már nyert. — Hát mink mög — mondják a katonák — nem vagyunk bolondok addig mögvönni, amíg még nem nyert. így évődnek. Egy ember azt kérdezi, hogy a fényképen rajta lesz-e a füléből az a darab is, ami valahol a Balkánon „levickoló- dott róla“. A fotográfusi ügynök ígéri, hogy akár kétakkorát is csinálnak hozzá. Akkor jön egy kalapos kisasszony, szép háborús képeket árul. Nagyon szép képek, tanácsos mindenkinek venni belőlük egyet emlékül, hogy otthon is legyen és nagyon szépen, olcsón rámázzák a Karika-utcában és papírral hátulról be is ragasztják, hogy a por ne menjen bele. A kisasszony nagy táblában viszi a képeket, az egyik kezével a vállára támasztja a táblát, a másik kezével pergeti a képeket. Huszonöt-harminc év előtt íélosztrák-féiolasz mosolygós, nagyszakállu krajnaiak hordozták igy az olajnyomásu képeket, azután az elmúlt s megint föltámadt a szokása, mert a háború mindent föltámaszt, csak az elesetteket nem birja föltámasztani. Mondja a kisasszony az öreg vendéglősnek r — Itt egy szép Ferenc József és egy szép Vilmos, vegye meg, bácsi, ez nagyon Ízléses most a vendéglőkben. A bácsi mutat a falra: — Ott vannak már régön. A király már nagyon régön, a Vilmos mög mindjárt azuta, hogy a háború kiütött . . . Ugyan már az is régön volt . . . Mondják fejbólintva az öreg katonák: — Bizon régön kezdtük meg a táncot. Némely részünk már el is felejti, hogy civil volt valaha. A kalapos kisasszony szokva van mán a beszédekhez, csak pergeti tovább a képeket. Ez a Belgrád ostroma, ez a valjevói ütközet, ez Szendrő várának diadalmas védelme . . . Egy őrmester beleszól: — Nézzük. — Tessék, — nyújtja át a kisasszony, ez a valóságos kraszniki csata. A katona kissé eltartva magától a képet, nézi. — Hát, — mondja — hát . . . tudom is én. Ilyen forma volt. De minden csata ilyenforma. Nézze már maga is, Mihály.
