Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1916-07-15 / 29. szám

-X. 2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 29-ik szám. és hivatalos teendőről alkotott szabályrendelet módosítása tárgyában. 3. Debreczen sz. kir. váios közönségének átirata Debrecenből Budapestre és vissza egy gyorsvonatpár újra forgalombahelyezése tárgyá- baa keresk. m. kir. miniszter úrhoz intézett feliratának támogatása tárgyában. 4. Debreczen sz. kir. város közönségének átirata Püspökladánytól Kőrösmezőig vasúti kettős vágánynak kiépítése tárgyában a kép­viselőházhoz intézett felirata támogatása tár­gyában. 5. A vármegye területére az őrlési vám százalékának megállapítása. 6. Nagykároly város képviselőtestületének határozata a városi lakosság sertéshús és zsír szükségletének biztusitása tárgyában. 7. Magyar Város és Község fejlesztési Részvénytársaság megkeresése részvények átvé­tele ügyében. 8. Róth Károly könyvnyomdái cég feleb- bezése a vármegyei nyomtatványok szállítása ügyében hozott alispáni véghatározat ellen. 8. Bay Miklós főszolgabírónak nyugdíja­zása iránti kérelme. 10. Erdőd, Vezend,_ Portelek, Szamoskeér, Mezőpetri, Oroszfalu, Ópályi, Hodász, Nyir- megyes, Gebe községek és Nagykároly város­nak a Ill.-ik hadi kölcsön jegyzése tárgyában hozott határozata. 11. Szamosveresmart községnek a vár­megyei hadi árvaház adománya tárgyában hozott határozata. 12. Vármegyei főispán ur átirata Nagy­bánya város 50,000 koronás kölcsöne ügyében. 13. Nagykároly város képviselőtestületének határozata tüzifavétel ügyében. 14. Nagykároly város határozata a városi dijnokok háborús segélye ügyében. 15. Magosliget, Kispalád, Botpalád, Kántorjánosi, Nyirderzs, Alsóhuta, Papbikó, Borválaszut, Szamosborhid, Kapnikbánya, Olcsva és Olcsvaapáti községek határozata a IV.-ik hadi kölcsön jegyzése tárgyában. 16. Szamosborhid község határozata a vármegyei árvaház létesítésére megszavazott segély tárgyában. 17. Ugyanezen község határozata Szatmár- falva felépítésére megszavazott segély tárgyában. 18. Miskolc/, város közönségének átirata a tényleges katonai szolgálatot teljesítő hadba- vonult katonák családtagjai segélyezése tár­gyában. Adakozzunk a Vörös Kereszt Egylet | nagykárolyi fiókjának. ] Mély megilletődéssel jelentjük, hogy dr. Vetzák Edéné szül. Lengyel Elza nagy- károlyi ügyvéd, tb. vármegyei főügyész, lapunk főszerkesztőjének neje életének 35-ik, legboldogabb házasságának 12-ik évében julius hó 14-én rövid szenvedés után visszaadta lel­két hőn szeretett Istenének. Temetése ma, va­sárnap d. u. Va 4 órakor fog végbemenni. Zokogva áll a ravatal előtt a megtört férj, aki a legdrágább, hőn szeretett hitvest, az öt apró gyermek, akik a pótolhatatlan édes anyát, az eiókelö rokonság, akik a legmegér- több, legszeretreméltóbb egyéniséget veszítették el az elhunytban. Toll le nem Írhatja ezt a mérhetetlen fájdalmat, ezt az óriási csapást s a gyászolóknak, a megtört lelküeknek csak az nyújthat némi vigasztalást, hogy fájdalmukban nemcsak egész Nagykároly város, hanem a tá­volban lakó ismerősök ezrei osztoznak. Dr. Vetzák Edéné jóságos egyéniségét a példás hitvesi hűség, a gyermekei iránt való rajongó szeretet, mély vallásos érzület jóté­konyság s szivjóságbó! fakadó emberszeretet jellemezte. Zavartalan családi boldogságukról legen­dákat beszéltek Nagykárolyban s mindenütt, ahol őket ismerték. A rendkivüi müveit, sokat tanult és olvasott, éles logikájú hitves minden­kor férje oldalán állott. A kedves, derült ke­délyű, szellemes, gyors felfogású, előrelátó okos asszony, mindenben igaz, hűséges segitő társa volt, őt rajongásig szerető férjének. Gyerme­keit kellő szigorúsággal nevelte s fiatalkoruk dacára beoltotta beléjük a keresztény hit nagy eszméit, de nemcsak családjában terjesztette a vallásosságot, hanem mindenütt és mindenhol kifejezést adott erős vallásos meggyőződésének. Valóságos apostol volt. Minden mozgalmat, ami a vallásos érzüfejet, a krisztusi eszmék iránti fogékonyságot emelte, előmozdított. Jézus szentséges Szivének ő volt a legbuzgóbb hive. Nagykárolyban is meg akarta r! ■. utáni Jézus szentséges Szive társulatát, ez irányban érint­kezésbe is lépett Récsei Ede házfőnökkel, hir­telen bekövetkezett gyászos halála azonban megakadályozta nemes eszméjének megvaló­sítását. Vallásossága külső charitativ cselekede­tekben is megnyilvánult. A nagykárolyi plébá­nia templomban Bethlehem az. ő agitációja folytán átlittatott fel, 1/b részét ő adta. A zárda templom részére egy gyönyörű lusztert vett. Szentháromság kápolna részére Szent Antal szobrot, a csanálosi templom részére pedig oltárpárna teritőt csinaltátott. Szivjóságából folyólag minden helyi, vagy országos jelentőségű jótékonysági mozgalmat lelkes buzgalommal támogatott. Mindenütt ott volt, ahol a szegényeken, a szerencsétleneken kellett segítenie. Mikor a háború kitört elvé­gezte az önkéntes ápolónői kurzust, ápolta a sebesülteket, valóságos orvosi tanulmányt vég­zett, nemcsak az előirt tankönyveket tanulta át, hanem sok orvosi könyvet vásárolt s olva­sott hogy igy is segítségére siessen a há­ború szenvedő hőseinek. Férjél a nagykárolyi Vörös Kereszt fiókegylet ügyvezetőjét nehéz, sok körültekintést igénylő, fáradságos munká­jában mindenkor támogatta. Felügyelt arra, [hogy a katonák élelmezése a kórházakban mindenkor kifogástalan legyen. E téren szerzett érdemeit a legmagasabb helyen is elismerték. A fentiekben csak vázlatosan jelöltük meg dr. Vetzák Edéné szül. Lengyel Eiza nemes működésének irányvonalait. Fiatalon bekövet­kezett elhunyta óriási veszteség társadalmi s egyházi életünkre, pótolhatatlan az öt imádásig szerető 5 árvájára, akiknek most már csak a mennyországból fogja gondját viselnie, csak a mennyből fog szeretettel letekinteni az őt igazán szeretőkre. A gyászesetről a szenvedő család a kö­vetkező jelentést adta ki: Dr. Vetzák Ede és gyermekei Elza, Edus, MagdusKa, Olga és Andrea megtört szivök minden fájdalmával jelentik, hogy a legszere- tőbb, leghűségesebb, legodaadóbb feleség, a páratlanul jó, gondos édes anya, a legjobb, a legengedelmesebb gyermek, a legjobb testvér, szerető meny, sógornő és rokon dr. VETZÁK EDENÉ sziil. Lengyel Elza élete 35-ik, leg­boldogabb házasságának 12-ik évében, a ha­lotti szentségek ájtatos felvétele rövid és fáj­dalmas szenvedés után visszaadta imádságos leikét hőn szeretett Istenének. Megboldogult drága hamvai f. hó 16-án, vasárnap d. u. fél 4 órakor fognak róm. kath. szertartás szerint a nagykárolyi mesterrészi temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Lelki üdvéért az engesztelő szentmise áldozat a nagykárolyi róm. kath. templomban folyó hó 17-én d. e. 8 órakor fog ' az Egek Urának bemutaítatni. Nagykároly, 1916. julius hó 14-én. Jézus szentséges Szive adjon neki örök boldogságot! Özv. Lengyel Endréné szül. Korbuly Nina édesanyja. Lengyel Olga férjezett lovag Zygadlovicz Gusztávné, Dr. Lengyel Alajos, Dr. Lengyel Endre, Lengyel Margit férj. Dr. Antal Lászlóné testvérei. Vetzák Ede és'neje irati irodáknak külömben egyáltalán nem is feladatuk, hogy a lapokat belföldi hírekkel is ellássák, mert ezekhez, minden újság maga is könnyű szerrel hozzájuthatna. Á posta nagyon megkönnyíti a lapok bel­földi tudósítását; bármely lap aránylagos cse­kély betét fejében elérheti, hogy tudósitóinak hitelezzen a táviróhivatal; a táviratot bárból felveszik a lap számlájára, h i a lap igazol­ványt ad a tudósitónak, ily módon fölösleges, hogy a tudósitó a, távirati költségeket elszá­molja és ezzel minden visszaélés lehetetlenné van töve. Nagy kedvezmény az is, hogy (a nap bizonyos óráinak kivételével) az 506 szónál terjedelmesebb hirlap-távirat minden szaváért csak 2 fillér dijat kell fizetni. A vidékre küldött laptudósitót úgy magá­nosok, mint a hatóságok rendszerint a leg­nagyobb szívességgel támogatják nem mindig könnyű munkájában. Az ily kiküldetés azon­ban aránylag ritka dolog. Az a körülmény, hogy a budapesti lapok vidéki eseményekről aránylag kevés tudósítást közölnek, nagyban fokozza a vidéki lapok érvényesülésének lehe­tőségét. A vidéki lap nemcsak a helyi érde­kek szószólója, hanem egyszersmind a helyi eseményeknek egyetlen jó hírforrása is. Egész kultúránk nagy centralizmusánál fogva a vidéki városokban nem fejlődhetnek ki oly hatalmas újságok mint pl. a németek­nél Frankfurtban, Kölnben vagy Magdeburg- ban s az olaszoknál Milanóban, Firenzében, Nápolyban, de azért a vidéki lapok fejlődése nálunk is arányban van a fővárosi sajtó fej­lődésével. Szegeden, Aradon, Nagyváradon, Debreczenben, Temesvárod olyan elterjedt na­pilapok is vannak, amelyek mai példányszá- mait busz évvel ezelőtt a legtöbb budapesti napilap megirigyelte volna. A vidéki újság ma már igen fontos té­nyező nemcsak egy vidéki város életében, ha­nem a magyar sajtó fejlődéstörténetében is. Egyes vidéki városok rohamosan fejlődő kul­túrája (pl. Nagyváradé és Aradé) a legszoro­sabb összefüggésben van az illető városok saj­tójának ritka agilitásával. Minden maradiság- gal szemben, -amelyre a magyar városok ter­mészetüknél fogva nagyon hajlandók, a hala­dásnak legfontosabb rugói a helybeli újságok voltak, melyek minden kérdésben — szintén a természetüknél fogva — mindig a haladás, a kultúra, sőt akárhányszor a radikálizmus álláspontját képviselték, megalkuvás nélkül. Óriási szerencse, hogy a „naiv vidék“ sajtója valóban oly naiv volt, hogy önzetlenül támo­gatta a kultur-törekvéseket még olyankor is, amikor abból nemcsak a kultúrának, de az egyéni vállalkozásnak is haszna volt. Csator­názások, vízvezetékek, uj színházak, uj városi székházak, ui iskolák, közúti vasutak s egyéb közhasznú, kulturális intézmények százai hir­detik ez országban a vidéki sajtó agilitását. A vidéki lapnak nem elterjedtsége és nem megjelenésének gyakorisága, hanem szerkesz­tőjének tehetsége és jelleme ad több-kevesebb jelentőséget. Vannak, fájdalom, olyan napi­lapok is, amelyek nagyon elterjedtek, de még sem adhat rájuk senki semmit a városban, — viszont vannak hetilapok, amelyeknek nagy a súlya a helyi közéletben. A szerkesztő egyéni­sége itt jobban érvényesül, mint a fővárosban, mert a szerkesztőt mindenki ismeri s az ő ismert tehetsége és becsületessége nagy jelen­tőséget ad irása minden sorának. Nagy sze­rencse, ha egy vidéki városban valamelyik ko­moly újság körül az egész intelligencia tömö­rül s a szerkesztőt támogatja mindenki, aki a tollat forgatni tudja. Vidéken a napilapoknál most már olyan munkatársak is elég nagy számmal vannak, akik hivatásos újságírók. A szerkesztőnek leg­alább három-négy emberre van szüksége egy napilap létrehozatalához és ezek közül leg­alább egynek kell értenie (a szerkesztőn kívül) a vezércikk-írásához is. Nagyon sok kész anya­got szállít a vidéki lapnak a fővárosi tudósitó, aki a budapesti lapok anyagának égyrészét táviratban vagy expressz levélben megküldi. Minden belső munkatárs egyszersmind ripor­ter is; a rendőrség, törvényszék, járásbíróság, a városháza, (s ahol van : megyeháza) a csend­őrség, a vasúti állomás, a kórház — megannyi hírforrás, amelyet naponta végig kell járnia a vidéki lap munkatársának. A riporterségnek, sőt az egész újságírói pályának legjobb előkészítője a vidéki újság­írói működés. Vannak újságok, ahol a szó szoros értelmében írni is megtanítják a kezdő újságírót, ha van benne valamelyes tehetség. \

Next

/
Thumbnails
Contents