Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1916-06-24 / 26. szám

2-ik oldal. 26-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. sújtott esdeklőktől. Már pedig a Péter- Pál napi gyűjtés minden egyes fillérje a sebesülteknek, a nyomorgóknak jut, mint egy ember fog Magyarország egész népe ezen a napon áldozni és azt, amit ad tulajdonképpen nem a Vörös Kereszt­nek adja, a Vörös Kereszt-Egylet csak az ut, amelyen az adományok a leg­szentebb célhoz jutnak. Amidőn a Magyar Vörös Kereszt- Egylet felhívását fentebb közöljük, mi is kérő szóval fordulunk Nagykároly vá­ros közönségéhez, a nagykárolyiak is­mert áldozatkészségéhez. Adózzunk mi is e napon a Vörös Keresztnek, szere­tettel emlékezvén meg ez által is azok­ról, akik jóvoltunkért mindenüket ál­dozzák ! Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 18-án rendkiviili közgyűlést tartott nagyon gyenge érdeklődés mellett. Debreczeni István, kir. tanácsos, polgár- mester üdvözli a megjelent tagokat s a gyűlést megnyitja. A községi választók névjegyzékének egy­beállítására a választmány elnökének dr. Adler Adolf, tagjaiul pedig Berger Jenő, Fiók Albert, Lukácsovits János és Varga Imre képviselőtes­tületi tagokat választotta meg a közgyűlés. Az igazoló választmányba a közgyűlés a két megüresedett helyre Nonn Gyulát és Reökk Gyulát választotta meg. A következő pontban a képviselőtestület elhatározta, hogy a városi dijnokok, akik 1916. január elsején tényleges alkalmazásban voltak, számszerűit 15-en állami hozzájárulás- zal 390—300 K háborús segélyt kapjanak. Az összeget havi részletekben kapják'. Polgármes­ter ezen összeg folyósítása iránt a belügymi­niszterhez felír s az összeg lejárt részleteit a házi pénztárból előlegként kiutalja. A közgyűlés elhatározta, hogy a villany­telep két leszerelt 150—150 lóerős gőzgépet Hungár István, budapesti műszaki cégnek 30,000 koronáért eladja. A két gép már nincs használatban s újkorában 84,000 koronába került. 10 évi használat után az eredeti ár 35%-át kapjuk tehát vissza. A közgyűlés elfo­gadta az ajánlatot. A következő pontban kimondja a képvi­selőtestület, hogy a közkórházi tisztviselők a kórházi pénztár terhére nyugdijképesek. A ha­tározatot jóváhagyás végett a belügyminiszter­hez terjeszti fel a polgármester. róla tudomásom, de annyi bizonyos, hogy ez a kudarc szomorúan nevezetes forduló pont volt az életében. Az örökké vidám fiatal mű­vész ettől az időtől fogva lassankint busko- morrá lett és mindjobban mániájává vált az a meggyőződés, hogy igaztalanul bánnak vele az emberek, s hogy elzárják előle irigyei az érvényesülés urját. Hiába igyekeztek jó em­berei vigasztalni, bátorítani : ennek a meggyő­ződésének nyomasztó tudata mindjobban meg­feküdte a lelkét. A különben szolid, rendes életű ifjú egyre gyakrabban keresett vigaszta­lást a minden bánatot, mellőztetést feledtető italban s ha mámoros fővel, szilaj jó kedvé­ben sűrűn üritgette a poharakat, olyan fájó érzéssel dalolgatta zengzetes baritonján leg­kedvesebb nótáját: „Sir az egyik szemem, a másik könyezik.“ Alapjában azonban nem ez a kudarc, sem az ezt követő bus magábamerülés ölte meg, hanem a jó szKe. Hiszékeny, becsületes lelke idealizmussal volt telve; melegen érző szive csak szeretni, megbocsátani és jót cse­lekedni tudott, holott maga meg a mások ré­széről csak csalfaságot, szeretetlenséget és rut önzést kellett tapasztalnia. Jóságát, hiszékeny­ségét és becsületességét tulon-tul is kihasznál­Ezután Wagner Mária kéréséről, hogy leégett házát ideiglenesen felépittethesse, volt szó. A közigazgatási bizottság ugyanis Wagner Mária kérésének, ellentétben a képviselőtestü­let elvető határozatával helyt adott azon: kikötéssel, hogy a béke megkötése után öt év alatt emeletes házat köteles ott építeni.; A közgyűlés kimondja, hogy mivel ezen épit-1 kezés a kormányhatóságilag megállapított sza­bályoknak nem felel meg a közigazgatási bi­zottság határozata ellen a belügyminiszterhez fellebbez. Polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Braneczky József, id. Grieszháber Antal, Juhász Imre, László József és Reszler György képvi­selőtestületi tagokat felkérvén, az ülést bezárta. Br. la majd egyszer minő-1 nyájai visszajönnek . . . Még nincsenek itthon, útban sincsenek hazafelé, most vívják nagy csatájukat, de már javában tanakozunk arról, mivel fogadjuk majd őket, ha hazajönnek a megmentett országba, amely most igaz jusson az övék. A halál telek­könyvelte rájuk, e mindenkinél nagyobb ur, aki­nek királyi hermelinjét vérükkel festették pirosra. Az övék az ország, akik legyőzték az ellenséget. Valamit adni kell tehát nekik abból, ami morális alapon úgyis egészen az övék. Valamit amit ők maguk is értéknek ismernek, amire ők is azt mondják : ezért érdemes volt megjárni a poklokat és hazajönni a rettenetes küzdel­mekből e drága hazába, melyben megfizethetet­len a hús és megduplázódott az adó. Mit adjunk nekik? A poéták azt mondják : dalt, virágot, anyák, hitvesek, jegyesek-csókját és gyerekszájak imádságos gügyögését. Ez mind jó is, szép is, meg is kapják bizonyosan, csakhogy e szivbeli adományokból nem lehet drága húst venni és fölemelt adót fizetni. Más is kell, pozitivabb és reálisabb, továbbtartó a virágoknál és a viszontlátás gyermeteg örö­meinél. A szociálisták kezdettől fogva azt mond­ják: abból a földből kell adni a hősöknek, amiért vérük csörgött. Prohászka püspök is ezt mondta. Ezt mondta Hegedűs Lóránt is a munkapárti merkantilista és ezt mondta Károlyi Mihály gróf is, a függetlenségi és hitbízományos. Tehát ha mindenki ezt mondja, ennél talán maradhatnánk is. A föld: az kenyér, az élet, az dicsőség, a testnek, léleknek gyönyörűsége, az örök időkre szóló signum laudis, azért hálálkodva foglalják imádságukba a katona ős nevét a harmadíziglen való békés generációk is. A föld : a minden. Örvendetes fejlődése az idők folyamának, hogy a magyar politikai és társadalmi élet vezető egyéniségei belátták e kérdés nagy horderejét s a nemzet jövő fejlődésére való ták az emberek. És ő még sem okult, még sem tapasztalt, hanem megmaradt jónak, ne­mesnek, mint a hogy az Isten teremtette. Sok keserű csalódás után kezébe vette a vándorbotot, mert nem tudta, nem akarta el- j hinni, hogy az emberek mindenütt egyformák:! önzők és hasonlesők. Járt, kelt mindenfelé s 1 kereste azt az ideális, szép világot, ahol végre | megpihenhet, ahol végre otthont, boldog [’ott­hont talál, ahol mindenki jó, nemes és becsü­letes, olyan mint ő. Persze, hogy hiába ke­reste az annyiszor megálmodott, elképzelt „Eldorádó“-t nem találta fel sehol. A sok ke­serűség, a sok csalódás aztán az ő életerejét is fölemésztette. Az Alföld valamelyik nagy metropolisában hunyta le örök álomra a sze­mét. Álomvilágban élt állandóan s mert a valóra ébredni nem tudott, vagy nem akart: azért kellett neki fiatal szívvel a hideg hantok alá temetkeznie. Ambruszter Sándor. hatását. A szó és a toll legigazibb mestere: Prohászka Ottokár felkiáltása: a limanovai hősök nem járhatnak koldus tarisznyával! — országos visszhangra talált. Az érdekes egyéni­ségű Szemere már a gyakorlatban is megvaló­sítani kívánja Prohászka örökbéríet rendszerét Beck Lajos a képviselőházban már egész ter­vezettel áll elő stb. Foglalkozni is kell napról-napra e nagy horderejű kérdéssel, nem szabad szem elől tévesztenünk azon körülményt, hogy az élve hazakerülő hősöknek minden fennakadás nélkül kell belehelyezkedniök a jövő gazdasági életbe. A nemzeti munka folytonossága egy pillanatra sem állhat meg ! Háborús riport. A háborús élelmezési nehézségek napról- napra "aktuálissá teszik az élelmicikkek beszer­zésével járó kellemetlenségek mellett azokat a visszaéléseket is, amelyeket a piac uzsorásai, a háborús árdrágítók és az alkalmi kereskedők a közönség bőrére elkövetnek. Lapunkban sajnos már sokszor volt alkalmunk írni a piac hiénái­ról, de az újabban és újabban tapasztalható visszaélések miatt ismételten vissza kell térnünk e kérdésre. A nagykárolyi járás ismert őstermelő vidék. A falvak szorgalmas gazdái a földmű­velés és jószágtenyésztés mellett baromfiak neveléséről sem feledkeznek meg. Békeidőben, úgyszintén a háború első évében is a nagy­károlyi piacon minden normális áron volt kapható. A éleimiszerkereskedők azonban hama­rosan kivetették hálójukat Nagykároly vidékére. A tiltó rendőri intézkedések ellenére még ma is vígan folyik a nagykárolyi vasútállomásról és tengelyen az élelmiszereknek Debreczen, Nagyvárad és más közeli városokba való szál­lítása. RendőrségünkneJ<_ figyelmébe ajánljuk, figyelje meg, hogy 24 óra alatt mily sok élelmi­cikket visznek el személypodgyászként. Nagy­károlyból. Ilyformán történik azután meg, hogy Nagykárolyban a házia szonyok ma már alig tudnak tojáshoz jutni s hogy a közönséges házilag készült vaj kilója 12 korona akkor, amidőn a dán vajat 8 korona 50 fillérért lehet kapni. A piaci árusok,, szemtelen árfel­hajtása nem ismer határt. Ők a hatósági ár­megállapítással nem sokat törődnek. Ha rajta- csípik őket szívesen lefizetik a 20—30 koronás pénzbüntetést, mert az árak felhajtásával busásan behozzák ezt a csekélységet. Á rendőrbiróság úgy járásunkban, mint a városban rendkívül enyhén bünteti az árdrágítókat. Szives figyel­mükbe ajánljuk Dobozzy érmihályfalvai főszolga­bíró büntetési skáláját, aki a hatóságilag meg­állapított árak túllépése esetén 20—30 napi elzárásra Ítéli a kofákat. Egy nagykárolyi kofát T. F.-nét 15 napi elzárásra Ítélt, mert a hagy­mának kilóját a hatósági árnál 10 fillérrel drágábban árulta. A piaci árusok között csak ilyen biintetéssekkel lehet példát statuálni ! Ma már ott tartunk, hogy nemcsak a piaci árusok, hanem a hivatásos, de főképpen az alkalmi kereskedők garázdálkodnak amúgy Isten igazában. Koncedálnunk kell ugyan, hogy a hivatásos kereskedőknek is magas árakou kell beszerniök az árukat, másrészt pedig a háborús időkkel járó egyéb tényezők (magasabb bérek, fuvarok, személyzet stb.) nem teszik lehetővé, a hogy normális időkben használt haszonszázalék kulccsal, hanem arányosan ma­gasabbal kalkuláljanak. Ez azonban még nem eredményezné a tulmagas árakat. A főbaj ott van, hogy a kereskedők nem tudják szükségleteiket a rendes beszerzési for­rásoknál fedezni, mert a gyárak lényegesen redukált üzemmel dolgozván, áruik kerekedőink között aránylagosan kerül felosztásra. A most vázolt módon előállott hiány sok árunál automatikusan életre hivott egy egészen külön osztályt, az úgynevezett alkalmi speku­lánsok osetályát, melynek zöme kivétel nélkül csak ad hoc üzér, aki minden jogosultság nélkül, üzle­ten kívül, — bolthelyisége a kávéház, nem ritkán az utca, költségmentesen, mert hisz adót nem fizet e foglalkozással járó busás jövedelme után, nagyon jó szimattal már előre összevá­sárolja s összegyűjti az egyes fontosabb áru­cikkeket, azokat más néven álutakon, idegen cí­meken hozatja és amikor azután a hiány a

Next

/
Thumbnails
Contents