Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-17 / 25. szám
Vili. évfolyam. Nagykároly, HH6. juntus 17. 25-ik szám. ZAKKELETI NAGYKÁROLY ES ERMELLEK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLŐBE. Előfizetési árak: Egész évre ................................ Fé lévre Negyedévre ...................... Ta nítóknak egész évre..................... 8 koronaI ...... ' •......................”............... i 1 Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Főszerkesztő : DR. VETZÁK EDE. NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZ („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) ] k / • .... Hirdetések ugyanott vétetnek fel. 1----| -----------BUSSJELERIE MIHB2N SZOMBATOS. -------------- ; .‘ ■Jviltfér sora 60 íilícr. Bizalom vitéz hadseregünk bátor hősiességében, bizalom azokban a fényes haditettekben, az eredmények légiójában, amelyet küzdő véreink a háború huszonhárom hónapja alatt már elértek! Bizalom legyen a jelszó ezekben a napokban, amikor immár teljesen legyőzöttnek tartott ellenségünk : az agyaglábu óriás végső agoni- záíása előtt még egy utolsó próbálkozásba kezd, hogy kelet galíciai és bukovinai frontunkat megingassa . . . Kérges kezű munkában megőszült apák, aggódó lelkű anyák, szabadságos dolgozó katonák, a muszka foglyok ijedten kapják fei a fejüket s egy pillanatra leteszik a kaszát, hogy megfigyelhessék a Gutin hegyig elhallatszó ágyudörejt. Szerető hitvesek, apró gyermekek reszkető szívvel gondolnak a férjre, a drága jó apára, aki most talán a háború végső befejezte előtt, mielőtt diadalmasan, babérral övezettel! hazatérne, utoljára küzd a tönkrevert északi óriással . . . A hosszú háború alatt már meglehetősen sok megpróbáltatáson ment keresztül a magyarság. Az ágyudörej nem ismeretlen előttünk! Ősszel lesz kétéve, — a portyázó kozákok már Felsőbánya vidékén jártak, — az ország lázas izgatottságban, menekült, akinek módjában volt, de egy pár nap múltán az oroszt már a Kárpátokig szorítottuk vissza, hogy ott a téli hadjáratban szétmorzsoljuk, hogy a gorlicei diadalmas frontáttörést előkészítsük. Ma két év múltán az ország képe egészen más. A magyar paraszt, a városi középosztály nyugodtan végzi megfeszített erővel a maga munkáját. Vigan folyik a mezei munka, józan s nyílt fejjel dolgozik a közigazgatás, élénken lüktet a kereskedelmi élet, megy minden a maga rendes utján, örvendetes tény ez s magyarázata az a rendíthetetlen bizalom, amellyel a háború közeli diadalmas befejezése elé tekintünk. S ez a rendíthetetlen bizalom nem alapnéíküli! Egészen más ma a harctéri helyzet, mint húsz hónappal ezelőtt, 1914. év októberében volt. Az oroszok számbeli fölénye a mazuri, kárpáti s a gorlicei harcokban teljesen megtört. Hónapokon át meddő tétlenséggel várta az angol ostort, az olasz s francia jajkiái- tást, mely hosszas nógatás után az osztrák-magyar állások elé kancsukázta. Egy megvert, lelkesedést nem ismerő horda ái! ami harcedzett, fáradságot nem ismerő vitézeinkkel szemben! Az amerikai és a japán muníció, az összekoldult pénzen felszerelt hadsereg legnagyobb s kezdetben talán sikeresnek is látszó erőfeszítései dacára sem fogja tudni honszeretettől izzó sorainkat megingatni. Ne ejtsen senkit se kétségbe tez a j körülmény, hogy a most megindult Jrosz ; ofíenzivának az első napokban volak is némi sikerei. A dolgok természetei folyamata ez! Minden offenziva, mint egy hatalmas nekilendülés, az első pillanatban sikeres. Különösen az orosz harcmodor mellett, amely nem kiméi embert, muníciót. Hadd pusztuljon a szegény musik, Oroszországnak szüksége van erre a vériecsapolásra s mi gondoskodunk is róla. Természetes ez a siker, ha meggondoljuk, hogy vitézeinknek 350 kiló- méteres fronton kell védekezniük s igy könnyen képes az ellenség egyes front- szakaszokat benyomni. Ez a siker azonban csak látszólagos és időleges! Az utolsó erőfeszítés is mihamarább meg fog törni haderőnk bölcs vezetésén, csapataink kipróbált vitézségén! Azért tehát csak bizalom! Nyugodt munkával várjuk a bőséges aratást, vágjuk a szénát, d Igozzunk kettőzött erővel, fokozott ambícióval, az orosz utolsó, meddő próbálkozása ez! Adakozzunk a Vörös Kereszt Egylet nagykárolyi fiókjának. Hétfőn az országos gyermekvédő liga javára gyűjtés lesz városunkban. VERSEK. Irta: Dániel Kató* A homályhoz . . . Óh jöjj el jótékony homály, Borítsd rám az alkonyat fátylát, Hogy sápadt arcomat ne lássák! Óh jöjj el jótékony homály ! Ölelj magadhoz lágy karoddal! Fonjon körül a szürkeséged, Mig fénytelen szemedbe nézek . . . Ölelj magadhoz lágy karoddal! Puha, zenélő, halk szavad Meséljen róla, róla nékem, Mig alkonyod virágit tépem . . . Puha zenélő halk szavad! Szent bölcsőjében a szivemnek Ringasd el a gyötrelmeket, Altasd el, mint a gyermeket Szent bölcsőjében a szivemnek. Óh jöjj el jótékony homály Idd fel a könnyeket szememről, Mesét mesélj a kedvesemről Óh jöjj el jótékony homály! *) E hangulatos verseket a szerző a Nöegylet 10-iki ünnepén olvasta fel. A csend . . . Lilaszin fátyolát A fejére kapta, — Mert az öreg apja, Az örök nyugalom, Egy perezre elaludt S elhagyta a falut — A csend — Sápadtan, színtelen Jött, jött, lopva, titkon. Mikor vagyok itthon, Megtudta valahogy S a városba betért Háborgó szivemért — A csend — Mutatta az utat A sápadozó hold Ablaka nyitva volt Fehér lány szobámnak . . . S még észre se vettem, Már megszállt szivemben — A csend. — Ütközet után . . . A csatatérre ráborult az éjjel, Ezer hős halott fekszik szerte széjjel. Magyar fiuk — tegnap még dalos szája Néma. Pecsétet tett a halál rája. Itt egy láb hever, amott egy kéz, Egy törzs nélküli fej a múltba néz . . . Mindenütt vér, genny, rothadt Ints cafat. S rajtuk íakmározó va/ju csapat. Tegnap még éltek, tegnap még nevettek, Levelet írtak hitvesnek, gyereknek. Pénzt küldtek haza őszülő anyának, — Örök szerelmet ígértek egy lánynak. — Tegnap a harezba még dalolva mentek, Tegnap még hittek, reméltek, szerettek. S ma? — ma holtan hevernek szerte széjjel. S a csatatérre ráborult az éjjel . . . Áldozat . . . Dús redőzetü gyöngyökkel tele hímzett palástját A szivem magára kapcsolta, S a gondolataim mind megannyi szolga Elébe járultak engem elárultak. Durva ruha védte valamennyi testét, A szivem parancsát szemlesütve lesték A gyávák! — Csak egy volt közöttük, a ki nem volt gyáva, Aki nem hallgatott szivemnek szavára S felvette a harezot életre-halálra. Beszélt lázzal-hévvel, hogy tüzes beszédje Szivem ködfátyolát darabokra tépje, Hogy királyi fején félve megremegjen A csillag korona Levetve magáról a díszes palástot Elvezesse oda —
