Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-03 / 14. szám

14-ik szám. 3-ík oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. tékonysága és közéleti fáradhatatlan munkássága Méltóságodnak ércnél maradandóbb emléket ál­lítottak áldásos működésének eddigi színhelyén. Tudjuk, hogy lelki jósága, szépért, jóért, neme­sért való lelkesedése Méltóságodnak a köztiszte­let és közszeretet virágait termették, miként ezt kedves barátaink és atyánkfiái, Biharvármegye közönsége, bizonyítják, akik Méltóságodtól oly őszinte bánattal vettek búcsút. Kiváló szerencsénknek tudjuk, hogy ezek­ben a világtörténelmi nagy napokban, amikor irtózatos vihar korbácsolja a nemzetek életét; amikor zavaros fogalommá lett a jcg és igaz­ság; amikor csak helyenkint világit és melegít a humanitás; amikor mérhetetlen vonalakon tombol a kegyetlenség és valóságos csúffá lesz a békés állapotok áldása : a kultúra; amikor az emberiségnek oly igen nagy szüksége van lelki erőre, lelki vigaszra, ismét oly kiváló egyházfő fenkölt egyénisége jelenik meg közöttünk, mint Méltóságod ; jeles elődök után ismét egy jeles lép e magas egyházkormányzati polcra, aki a szeretett vallásának szent tanaival folytatván ma­gasztos munkáját, apostoli bölcsességgel fárado­zik, hogy visszatérjen az emberiség leikébe a megzavart egyensúly, ismét elfoglalja a sziveket az éltető remény, bizalom és megnyugvás. Ehhez a munkájához ajánlkozunk Méltó­ságodnak munkatársul mi mindnyájan, akiknek kezeibe a mi szükebb hazánknak külömbözö ágazatu, de ugyanazon célú vezetése letéve van, mert nekünk is tapasztalaton alapszik az a meggyőződésünk, hogy vallásos érzelmek kel­tése és ápolása nélkül üdvös sikereket, amint az egyházi kormányzat, úgy az államkormányzat sem érhet el. És ily munkához kérjük Méltóságod hat­hatós közreműködését mi is, akiknek erőit e nehéz napokban szintén annak a lelkiismereti parancsnak hűséges követése foglalkoztatja, hogy nemzetünk teljesítőképességének biztosí­tására mindegyikünknek a legtöbbet, a legjob­bat kell cselekednie. A tavasz hírnökeivel érkezett Méltóságod, a tavasz éltető melegét hozta szivében is. Ezt a szivmeleget kérjük számunkra, ennek a szere­tetnek melegét kérjük jó szándékainkra, ezt kérjük intézményeinkre. Midőn Méltóságodat ünnepélyes székfog­lalása alkalmával mély tisztelettel és szivünk egész melegével üdvözöljük, kérjük, fogadja sitja az asszony fejét, de nem öli meg, hogy e szerencsétlen anya fájdalma teljes legyen. Ött látja a romok között gyermekeit. A fájda­lomtól félőriilten vánszorog magzatjai után. Foszlányokat tép véres ruhájából és azzal köti be két éves fiának szétzúzott kezét és lábát. Megfeledkezik saját fájdalmáról és csak gyer­mekeire gondol. Másik gyermekének lábát érte egy gránátszilánk. Beköti ennek is a sebét és újból keblére öleli gyermekeit, a háború leg­kisebb áldozatait. Mit érezhetett anyai szive? A ház fala minden percben összeomlással fe­nyegette az egész családot, segítségért kiáltó szavát tulharsogta az ágyudörgés. Mindjobban érezte ereje gyengülését s kétségbeesését csak növelte az a gondolat, hogy gyermekeivel együtt itt, e romok közt kell elpusztulnia. Lassanként elhalt az ágyudörej s gondos kezek napvilágra hozták a halálosan megsebesült anyát két gyermekével együtt. Hadseregünk orvosa be­kötözte a sebesült családot, de csak a gyer­mekeket tudta megmenteni. Anyjuk egy napi kínlódás után meghalt. Végső perceiben is gyermekeit emlegette s azokért imádkozott. — Föl lehet-e dúlni alaposabban egy családi fész­ket? Széjjel lehet-e szakítani erősebben még a reménynek is utolsó szálait? Melyik anyának volt nagyobb a fájdal­ma? Nem lehet mérni, mert amint kiapadha­főpásztori gondoskodásába, törvényhozói mű­ködésébe és közismerten fenkölt gondolkodá­sába vetett őszinte hitünknek és bizalmunknak bensőségteljes kifejezését és azt a hő óhajtá­sunkat, hogy ajándékozza meg a Mindenható Méltóságodat bőséges áldásaival, ajándékozza meg boldogságteljes, hosszú élettel! A főispán szavaira Fetser Antal a követ­kező magas szárnyalásu beszéddel válaszolt: f r \ Méltóságos Főispán Ur! Méltóságos Uram! E nagyszerű beszédre, melyben nemcsak a szavak és a gondolatok szépsége, hanem a lelkek bensősége hatják át lelkemet, ezeknek a nagyszerű szavaknak, tartalmas gondolatoknak és mélységes érzéseknek hatása alatt nehezen találom meg a szavakat, amelyekkel feleljek. Méltóságos Uraim! Jól mondta Öméltó­sága, nehéz időkben jöttem ide, amikor rossz csillagok járnak s megnehezült az idők járása felettünk, tudatában az én gyengeségemnek, ezek a nehéz idők sarkaltak arra, hogy ha le­hetséges, kitérjek a pohár elől. Azonban meg­nyugodtam Isten akaratában, elfogadtam ezt a keresztet és most ennek a vidéknek minden rendű és rangú népének és lakójának üdvére akarom viselni. Mikor én itt mindnyájukat egyesülve látom Méltóságodban, ez egyesülés­ben két gondolatot látok megnyilvánulni: nem sokat beszélni, mondja az egyik gondolat és ez legjobban illik a mai korra. Ebben az idő­ben nem sokat kell beszélni, hanem sokat kell tenni, hogy éljen sokáig és erősödjék ez az ország és csak akkor szabad beszélni, akkor a beszéd is cselekedet. A másik gondolat, hogy itt átvannak hatva attól az érzéstől, amely fel­séges királyunknak is jelszava: viribus unitis, amely át kell, hogy hassa a lelkeket. Ez az idő amikor mindenkinek azt kell keresni, ami egye­sit és mindent kerülni, ami eltávolít. Én ezen érzésektől áthatva jöttem ide és ezen érzések­kel fogadom az egyházmegyében levő várme­gyék, városok, különböző közhivatalok, társa­ságok és egyesületek együttes üdvözletét. Méltóságod azt kérte, hogy munkatársul fogadjam Önöket: legyenek róla meggyőződve, ami tőlem telik és amit Isten tenni enged, azt készséggel fogom megtenni. Meg fogok hozni minden áldozatot, de azt kívánom, minél előbb tatlan az anyai szeretet, épugy határtalan a gyenge anyák ereje a fájdalmak elviselésére. Ily súlyos áldozatok láttára kételkedhe­tünk-e igaz ügyünk győzelmében? A Mater Dolorosa fájdalma és egyszülött Fiának kín- szenvedése örök forrása lelkünk boldogságának. — íme, Krisztus keresztje körül a sötétség egy percre szétfoszlik, a nap ragyogó sugarai szét­terülnek az égbolton, dicsfénnyel veszik körül a szenvedések helyét, sugárkoszoruval övezik a Megváltót és keresztjét, s kibontakozik a győ­zelmi zászló. „Beteljesedett!" mondja az Üd­vözítő és lehajtván fejét, kilehelte lelkét. „Betel­jesedett!“ E szó Krisztus győzelmét és a bű­nös emberiség szabadulását jelenti. A másik anyának a fájdalma, kínszenve­dése és szerető szivének lángja szintén felha­tott az égig és meghallgatásra talált. Szirének legforróbb vágya, elhaló szavának utolsó só­haja : ártatlan gyermekeinek boldogsága betel­jesedett ; szerető kezek itt ápolják városunkban és hiszem, hogy nemcsak szeretetet, hanem uj anyát is fognak találni. A másik vágy telje­sedése, amely millió anya szivét dobogtatja: fegyvereink végleges győzelme sem késhet so­káig. Alleluját zeng az egyház, Alleluját fog zengeni nemsokára az egész ország! Braneczky. érjük meg a pusztító háborút befejező diadal­mas béke áldásait. Ezzel az érzéssel köszönöm mindnyájuknak szives üdvözlésüket, magamat szerető, gondos és jóakaratu figyelmükbe ajánlom és Önökre az Isten áldását kérem. Győr kathoiikus közönsége nevében Ziskay Antal dr. udvari tanácsos üdvözölte az uj püs­pököt, mire Fetser Antal a következő megkapó beszéddel válaszolt: Méltóságos Uram! Tökéletesen úgy van, hogy én elsősorban, győri egyházmegyei kathoiikus hívőkért jöttem ide. Ez tény, a nyájért jöttem, azért van szük­ség pásztorra. Én hírből, régen ismertem már a győri egyházmegyét, és nagyon jó véleményem van hallomás alapján a győri keresztény ka­thoiikus hívőkről. Én meg vagyok győződve róla, hogy úgy fogok járni e hírekkel, mint Sába királynője . . . Ami a múltat illeti, én nem ta­gadom, hogy vármegyémtől, Biharvármegyétől fájó szívvel jöttem el és a szeretet nem fog szivemből kialudni soha. Csak az vigasztal, hogy a szeretet nem fizikum, amely helyet foglal, mert ha tért kellene adnom a múlt szeretetéből, akkor nem tudnék helyet találni. De az vigasztal, hogy régi szere­tetem nagyon össze fog férni az itteniek szere- tetével, a hivők szeretete az összes polgártár­saim szeretetével. A mi múlt főpásztorokat illeti, én remé­lem,, hogy a gyermekek szeretni fogják azt is, akit az atya szeret. Már pedig én szeretem mindkét elődömet és hozzájuk meleg barátság fűz. A fópásztorokból, akiket haló porukban is áldok, négyet ismertem; kettő barátom volt, kettő főpásztorom. Ha engem akarnak szeretni, mutassák meg, hogy a régieket is szeretik. Én ide dolgozni jöttem, adjanak minél több dolgot nekem. Kispap koromból emlékezem egy régi idézetre, mely igy szól: az egyházat ne védel­mezzétek, az egyház nem vész el, ha elhagyjá­tok, elvesztek ti, elvehetík tőletek a mennyek országát, de az egyház nem vész el. Igazi atyai szeretettel jöttem ide és ezt el akarom árasztani minden hívőm közt s az Isten áldását kérem mindnyájukra. Ezután a megjelent küldöttségek üdvöz­lete következett. Elsőnek Nagyvárad város kül­döttsége, másodsorban pedig Nagykároly város küldöttei járultak Fetser Antal elé; Récsei Ede házfőnök a következő formás szép szavakkal üdvözölvén: Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Úr! Eljöttünk messze vidékről, hogy részje­gyünk mi is e most lefolyt magasztos ünnep­ségen. Nem a puszta szavak áradatával, hanem a szív jóleső melegével jelentünk meg ma Mél­tóságod előtt, hogy a püspöki székbe való be­iktatása alkalmából üdvözöljük. Elhoztuk Nagy­károly város polgárainak üdvözletét, elhoztuk üdvözletét a róm. kath. hitközségnek, mint ahol egykor bölcsője ringott, amelynek templomában keresztvíz alá tartották s amely templomban egy­kor első zsenge szt. mise-áldozatát mutatta be az Úrnak. De elhoztuk szülővárosa egy csendes helyéről épen egy hónapja elhunyt drága édes anyjának üdvözletét is. Miként ez a szerető édes anya, úgy mi is mindig figyelemmel ki­sértük Méltóságod minden lépését, a kispap- ságtól kezdve fel a püspöki stallumig s vala­hányszor öröm, boldogság, vagy kitüntetés érte Mélt. Püspök Úrat, avagy bánat tépdeste nemes szivét, az elsők közt voltunk akik ilyenkor jókivánataikkal felkeresték, avagy fájdalmában vigasztalni igyekeztünk. Fogadja ezért most is kegyesen a mi üdvözletünket. Jó szívvel kí­vánjuk, áldja meg az Isten Méltóságodat min­den jóval, adjon Méltóságodnak erőt, egészsé­get, hogy sokáig működhessék ez ősrégi egy­házmegye élén annak javára és felvirágoztatására. De arra is kérjük Mélt. Püspök Urat, ne feled­kezzék meg szülővárosáról, mely mint eddig is, úgy ezentúl is mindig benső szeretettel gondol majd Méltóságodra. Isten éltesse! Természetes égvényes savanyuviz-forrás. Különleges szer gyomorbaj és köszvény ellen. Kitűnő izü, igen üdítő ásványvíz. Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoldó szer. Borral vegyítve a legjobb íröscs. Tekintettel a járványos időre, ezen víznek •?« egy asztalnál sem szabad hiányoznia. Kapható mindenütt!

Next

/
Thumbnails
Contents