Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-28 / 35. szám
VII. évfolyam. Nagykároly, 1915. augusztus 28. 35-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre ................................ Fé lévre .......................................... Ne gyedévre ................................ Ta nkoknak egész évre .. 8 korona- 4 Főszerkesztő: DR. VETZAK EDE. : MEGJELENIK MINDEN SZOMBATOK. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NA jYXÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOIWDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) — Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ;; Nviittér sora 60 fillér. „Nem olvasok ... helyi lapot“ vetik oda sokan bizonyos lenéző gesztussal. Rendesen olyankor teszik az iiieíők ezt a kijelentést, amikor valami közérdekű dologról van szó, amiről ők ilyenformán nem szereztek tudomást. Pl.: „Tetszett hallani ezt, meg ezt?“ „Nem én.“ „Pedig benne volt a Nagykárolyi Híradó-ban is.“ „Ja, én helyi lapot nem olvasok!“ Hányszor folyik le efé!e párbeszéd! Ha nem volnának sokan, akik ilyen kijelentéseket tesznek, egyesek egyéni dolgának lehetne tartani az egészet, amire nem érdemes szót vesztegetni. Azonban ez beteges társadalmi jelenség, melynek orvoslására épen az újságírás (még a lenézett vidéki is!) hivatott. Nézzünk szembe a gyarlóság e csodabogarával, mely előkelőnek tartja kérkedni azzal, hogy nem olvas olyan lapot, mely a helyi élet sokszor apró-cseprő, de sokszor életbevágó dolgaival foglalkozik. Miért? Feleljünk meg helyettük. Mert az előkelőség mázát sokan úgy képzelik elnyerni, hogy legelőbb is lenéznek mindent, ami a környezetükbe tartozik. Mint akik túlnőttek azon a kereten, hova szerintük méltatlanul kerültek, nem elégíti ki őket semmi, ami a környezethez taitozik. Ilyenek között divat leszólni mindent, ami a sajátunk, Valóban nem akarunk sem a magunk, sem vidéki újságíró kollegáink Írásainak irodalomtörténeti értéket tulajdonítani, de nem vágyunk szerénytelenek, ha azt állítjuk, hogy el lehet olvasni a vidéki lapokat is. Még a sTilusuk miatt is el lehet, mert azon ixecskék. és ipszi- lonocskák, akik kérkedni szoktak az ellenkezőjével -sokszor még tanulhatnának is belőle valamit. Ha pedig nem hagyjuk figyelmen kivül, hogy a helyi lapok a mi speciális dolgainkkal foglalkoznak, úgy találjuk, hogy helyi lapokat nem csak lehet, hanem kötelesség is olvasni. Épen azért kötelesség, mert helyi, mert a mi dolgainkkal foglalkozik. Mindenki, aki közösségben él, bele kell, hogy kapcsolja | a maga egyéni életét a köz életébe; s köteles annak minden jelensége iránt kellő érdeklődést tanúsítani. Egy helyi újság mindég egy szükebb közösség életének megnyilvánulásait tükrözi vissza. Ezzel kapcsolatban kezdeményez és agitál, hogy a meglevő állapotok jobbuljanak. Ha az akciónak megvan a sikere, annak előnyeit élvezi mindenki, még az is, aki „elvből nem olvas helyi lapot.“ Még a legjelentéktelenebb, felelő- ségtelen személy is mulasztást követ el, ha nem részesíti kellő figyelemben azon közösség ügyeit, amelyben él. Egyenesen bűnös lenne ez a mulasztás azoknál, akik valamilyen vezető állást öltenek be. Egy tisztességes felfogású helyi lap mindenkor a közönség és a város érdekeinek képvise.őjs s mint ilyet kötelességük számbavenni azoknak, akiknek épen ezen érdekek megvédése a hivatásuk. Egy helyi iap a közönség igényeinek, vágyainak tolmácsolója már létfentar ási ösztönénél fogva is, mert csak ngy existál- hat, ha a közönség érdekeinek önzetlen, becsületes védelmezője, olvasóinak hü barátja. Belőle tudjuk meg, hogy hol fáj és miért fáj a társadalom nagy teste. Természetes, hogy csakis igy tudhatjuk meg, hogy miképen iehet a bajokat orvosolni. Ne becsüljük hát le helyi lapjainkat csak azért, mert helyiek. Legyünk megértéssel velük szemben s ne rójjuk fel hiányul, ami csak velejáró természetes jelleg. Hogy nem első írók Írják, nem íioz szenzációs világhíreket? Hát ki kívánhat ei'éléí tőle? A helyi viszonyok által szabott kereteién belül megteszik ők a magukét erejükhöz mérten és ha az erejüket a közjó javára érvényesítik érdeklődéssel, támogatással álljunk mellettük. Ügyvédi nyomtatványokat telefon megrendelésre bármily mennyiségben az irodába szállítunk. MT Telefonszáni: 58. Széni István napján/) Kedves Keresztény Híveid A kuruckor költője, látván hazája szomorú romlását, érezvén az Isten sújtó kezét a magyar népen, fájdalmában igy kiáltott fel : „Ah ! Hol vagy magyarok Tündöklő csillaga, Ki voltál valaha Nemzetünk istápja. Hol vagy István király? Téged magyar kivan, Gyászos öltözetben, Te előtted sírván.“ Hol vagy István király?! Kiáltjuk mi is. Veszélyben az igazság és az adóit szó szentsége. Hol vagy István király? Ne engedd, hogy elrabolják ezen legdrágább kincseinket, mert akkor jobb a halál. Nézd, ádáz ellenségeink ezeréves hazád ellen törnek. Nézd, mily nagy serege van a bűnnek, a fékevesztett zsarnokságnak, de nincs erkölcsi álapjuk. Nézd a mi lobogónk tisztaságát, ügyünk igazságát és halld meg esdő szavunkat, amint mi is gyászos öltözetben te előtted sírunk. K. K. H.! Gyászos öltözetben sírunk. Sir egész Magyarország. Siratja legszebb, legderekabb fiait, a szebb jövő oszlopait, akiket az ellenség golyója porba döntött. Anyák, hitvesek, menyasszonyok! Ne szégyeljétek ezeket a *) *) Trencsénben Szt. István napján az ünnepi mise előtt elmondta Braneczky József, kegyesr. tanár. könnyeket, melyeket már egy év óta hullattok ; igaz gy ingyök azok. Tiszták, mint a kristály, mint a frissen esett hó. Magasabban a Kárpátoknál, mélyebben az Adria fenekénél, a lélekben teremnek. Ez más könny, mint-amelyet az ember bünbánatbói ejt, más könny, mint amelyet a ravatalnál sírunk, más könny, mint amelyet az anya ejt beteg gyermeke bölcsőjénél. Ez a szülői szeretet, a hitvesi hűség, a menyasszonyi remény és a forró hazaszeretet könnye. A termésiet örök törvénye szerint a napsugár hét színre bontja a vízcseppet; ezen könnyekkel szemben a természet ereje megtörik, mert csak három színre tudja bontani: piros, fehér és zöld színre. A piros égő honszerelmünk, a fehér harcunk tisztasága s a zöld viruló, zöl- delő reményünk, hagy dicsőségesen győzni fogunk. Büszkén viseljétek e könnyeket! Minél erősebb, nemesebb valaki, annál nagyobb gyöngyszem csillog a szemében. Egy ilyen gyöngy egy Miatyánk, egy Üdvözlégymária. K. K. H.! Szent István erős alapokra fektette hazánkat. A hithüség, az igazság és a jog alapjára. Istenhez téritette pogány népét, püspökségeket alapított, az erényben, a jóban maga járt elől, az igazság útjáról sohasem tért le, nem is engedte, hogy az igazság fényét mások elhomályosítsák s amikor kellett, karddal védte meg a jog tisztaságát. Utoljára pedig felajánlotta országát Szűz Máriának s igy Mária kertje és Isten országa lett szép hazánk. Most is a kürt hivó szavára templom lett hazánk, Isten háza lett minden ház, minden kunyhó. Egy év óta, hol az egyik ház, hol a másik kunyhó lakója áldozatot mutat be . . . Menj fiam, hi a harci riadó szava. Te vagy a legdrágább kincsem, ezt adom a haza oltárara. Ha vitézségedet hallom, büszke leszek reád, kü! nben . . . Nem fejezi be, úgyis tudja, hogy ffa méltó lesz a magyar névre. Á szülői szeretet tovább kiséri utján a hős fiút s miközben éjjel feltüzött szuronnyal figrel az ellenség minden mozdulatára, fölnéz a csillagokra, amelyekből egy-egy féltő, remegő szempár tekint le . . . Nézd — suttogja a szomszédjának — az a két csillag az édes anyám szeme, imádkozik értem . . . Mily hős íesz ebben a tudatban ! Előre tör, mint a szélvész, rohan a tűzbe, nem ismer fáradtság t, csüggedést, gyávaságot s nem áll meg, amig az ellent le nem veri és diadallal nem koronázza a megtépett zászlót! Ilyen katonákból áll a mi hadseregünk! A szövetséges hadsereg túlnőtt az emberi méreteken s a világegyetem elemei közé lépett; a tűz, viz s a villamosság testvére lett. Ki tudna neki ellentállani ? Ha a tenger felbőszül, ha a föld tüzes gyomra megnyílik, ha a villám lecsap, nem semmisül-e meg minden, ami útjába esik? így vonul végig az ellenség egén és földjén a szövetséges hadsereg! Szent István fegyvert fogott, megélesítette a kardját, hogy a haza ellenségét szétverje; igy kell cselekednünk nekünk is. Anyák! Büszkék legyetek, hogy fiatok van, aki részt vesz e dicső harcban ! Büszkeség és boldog reménykedés forró érzelme töltse el kebleteket. Büszkeség, hogy
