Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-22 / 21. szám

2-ik oldal.

21-ik szám.

ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK.

A polgármester érzésteljes szavait, amelyekből a szív hangja csendült ki, a képviselő- testület ünnepi csendben hallgatta és indítványát egyhangúlag elfogadta.

A polgármester jelenti, hogy az elhunyt N. Szabó Albert helyére özv. Varga Imréné megbízottját fogják behívni.

Következett a napirendre kitűzött pontok tárgyalása. Az első pont a második hadikul- csönről szólt. A polgármestet előterjesztésére a képviselőtestület névszerinti szavazással ugy határozott, hogy a város a gyámpénztárból 6 °/o mellett 49,000 koronát jegyez. A következő pontban a képviselőtestület elfogadja az 1914. évi gyámpénztári számadást és a számvizsgálóknak a felmentést megadja.

A harmadik pont egyrészt 50,000 koronáról szólt, amely összeget julius 1-én kellene fizetni a piacterület vételárából, másrészt pedig a felvett 150,000 korona váltókölcsön lejárati idejének meghosszabbításáról. (Az egész vételár 200,000 koronát tesz ki.) Határozat: a grófnőt felkérjük, hogy egyezzék bele a fizetés kitolásába/ a pénzintézetek pedig három havi meghosszabbítást adjanak, amire azok hajlandók is.

Serly Ignác hadbavonult városi írnok kérelmét a képviselőtestület nem teljesítette. Serly | ugyanis azt kérte, hogy egyes árvaszéki és irattárnoki munkák végzéséért a megállapított 400 korona pótdijat hadbavonulási idejére is utalja ki a város. Határozat: az kapja, aki ez idő alatt végzi ezt a munkát.

Ezután a polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Adler Adolf, Fiók Albert, Ki- rilla Adolf, László József és Sternberg Sándor képviselőtestületi tagokat felkérvén, a közgyűlést bezárta. Br.

A nagy háború tizedik havának küszöbén újból a nemzethez fordul az állam, hogy folytathassa a harcot halálos ellenségeink leküzdésére. A hadseregnek, mely a dermesztő hideg s rettenetes hegyi harcok borzalmai közepette immár tizedik hónapja veri vissza sikerrel a muszka zsarnokság rengeteg erejét hazánk bérces határain, pénzre, munícióra és élelemre van szüksége.

Elérkezett újra a pillanat, ami or a front mögött állók is kivehetik a részüket a honvédelem nagy harcából, elérkezett a polgári kötelessé"' 'ijesités ideje ismét: nemzeti kölcsönt kér az állam fegyverben álló fiaink és testvéreink részére. Az első nemzeti kölcsön müve, mely ősszel bonyolódót le, sikerrel járt. Egy milliárd koronát bocsátott a magyar nemzet kölcsönkép a hadsereg rendelkezésére. Majd fél- esztendő múlt el azóta s csak most fordul újra a magyar állam a polgársághoz nemzeti kölcsönért, mikor ellenségeink már annyiszor vettek föl kölcsönöket, sőt nagy szövetségesünk is majd két hónapja vette föl második hadikölcsönét a német nemzettől.

Fegyverben álló véreink életüket kockáztatják a fronton hazájukért, tőlünk csak nélkülözhető pénzünk kölcsönadását, nem is kockáztatását kéri az állam, melynek a léte a megvívott nagy harcok után biztosabb, szebb jövőjű, mint valaha.

Az uj hadikölcsön még rideg üzletnek is kitűnő befektetés. A jegyzett tőke, milyet négy részletben lehet befizetni, kedvező kibocsátási árfolyamával s 6 %-os szelvényeivel, majd hét percentes gyümölcsözést biztosit, amit manapság, sőt még a háború után is belátható ideig még a legjobb üzletek is alig nyújtanak szolid keretek között.

Másrészt igazi nemzeti kölcsön az uj hadikölcsön, mert akinek pár korona hijján 100, vagy 50 koronája van, az már részt kérhet belőle s igy részese lehet annak a második pénzügyi viadalnak minden egyes földmivelő, aki falusi viszonyaink szerint is némi kis meg- iakaritott pénzzel rendelkezik.

Megkönnyíti a nagyobb jegyzé t is a körülmény, hogy pénzintézeteink az 1000 koronás kötvényekre már készek 5 °/o-os kölcsönt adni ugy, hogy akinek van pár száz koronája végleges befektetésre, az már jegyezhet 1000 koronás kötvényt s miután a kötvényért nagyobb kamatot kap, mint amennyit elzálogosítása esetén kell fizetnie, kitűnő üzletet is csinál.

Nem áldozat tehát, ha hadikölcsont jegy- zünk. Nem áldozatot kér az állam, hanem bőven gyümölcsöző kölcsönt, amit megtagadni, ha egyébként módja van a jegyzésre valakinek, annyi mint vétkes közönnyel, hazaáruló nem- t >r ídömséggel nézni a millió honfitárs véres tusnját.

A németek első alkalommal három és fél milliárd hadikölcsöni jegyeztek, másodszor tiz milliárdot. Véreink a Kárpátokban, Lengyelországban és Flandriában semmi tekintetben sem maradnak hősiesség tekintetében a németek mögött. Mutassuk meg mi is itthon, hogy a nemzeti kölcsön óráiban mi sem maradunk mögötte nagy szövetségesünknek s erőnkhöz képest visszük kölcsöneinket a haza oltárára.

A földmivelő nép tündöklőén állja meg a helyét a harctéren, mezőkön, a front mögött s az áldozatkészség terén. Vérzik, küzd. verejtékezik, áldoz s szótlanul néz a jövő áldozatok elé. A magyar földmivelő hősiességét az egész világ dicsőíti. Hogyan nézne a visszatérő hősök szemébe a falu népe, ha most megtagadná erényeit s gyáva kishitűség, fukarság vagy kislel k Liség szálIná meg?

A falu vezetői menjenek házról-házra s magyarázzák meg a falu gazdáinak, hogy a ládafiából s a bankból elő kell venni a pénzt, mert, akinek van s nem ad, az a fronton álló fiától, testvérétől tagadja meg a falat kenyeret, a töltényt, melyre az utolsó darab után szüksége van, hogy a muszka vagy az éhség meg ne' ölje. A falu minden egyes polgárának kell most jegyeznie a nemzeti kölcsönből, mert a földmivelő nép becsülete azt ugy kívánja. Tudjuk, hogy ilyenkor sok mindenre kell pénz a gazdának, de első a katona kenyere és a töltény, mert enélkül eláraszt az ellenség s még a bevetett mag is kárba vész.

Bizalommal s büszkén várjuk az eredményt, melyet a falvak, a földmivelő nép so- rakozasa hoz a második nemzeti kölcsönnél s reméljük, hogy a falvak vezetői nemes versenyre kelnek, hogy elnyerjék a hadi érdemjé- let, mely kitüntetés lesz a háború után azoknak is, akik itthon tüntették ki magukat az ellenség föltartóztatásában s legyőzésében.

Brém Lőrinc.

Néhai Bunyitay Vince kanonoki székébe Magyarország legfiatalabb kanonokját nevelte ki a király, Brém Lőrinc személyében. Vidékünk szülöttje, gimnáziumunk neveltje ő, kinek gyönyörű előrehaladását mindenkor a legnagyobb örömmel kisértük figyelemmel.

Aki ilyen szokatlanul fiatat korban jut ebbe a díszes méltóságba és javadalomba, az bizonyára már nagy szolgálatokat tett, bokros érdemeket szerzett és még nagyobbakat várnak tőle a jövőben.

Brém Lőrinc Szatmár vármegyében, Mezőfényen született 1877. jul. 5-én. Nagykárolyban kiváló sikerrel végezte a gimnáziumi osztályokat, melyeket már mint kispap Nagyváradon fejezett be s ugyanott végezte theologiai tanulmányait is. 1900, szept. 18-án szenteltetett fel áldozópappá.

Brém Lőrinc igen eszes, szép tehetségű ember, ki a harmadik püspök oldala mellett szolgálja az egyházmegyét. Schlauch Lőrinc már utolsó évében volt, mikor Brémet, egy évig volt belényesi káplánt udvarába vette.

Schlauch utódja b. e. Sonrecsányi püspök már csakhamar megkedvelte és bizalmára méltatta őt. Előbb könyvtárnokává (1504.), majd cerimoniariusává és szentszéki aljegyzővé tette (1905.) s egy év múlva már pápai tb. káplánná neveztetett ki. Amint a püspök betegeskedni kezded s orvosai hazai és külföldi szanatóriumokba küldték, Brém lett az ő állandó kísérője.

Mikor gróf Széchenyi AAikiós átvette a váradi egyházmegye kormányzását, csakhamar megkedvelte és titkárjává tette. Másfél évtized óta működvén az egyházmegyei irodában, ismeri az egyházmegye összes ügyéit s éles esze kényes és bonyolult kérdésekben is hamar fel- j találja magát.

Az uj kanonok kiváló szónok, kit igen szívesen hallgatnak mindenkor a hívek. A szép forma mellett komoly tartalom jellemzi beszédeit.

Brém ezután is megmarad a püspök oldala mellett, mini az egyházmegyei iroda vezetője, hol bizonyára értékes működést fog kifejteni; — de fiatal tetterejétől és szép tehetségeitől sokat vár a káptalan is.

HÍREK.

Nemestóthi Szabó Albert dr. utolsó levele.

Az általa hőn szeretet magyar haza vé- I delmében hősi halált halt dicsöémlékü felelős I szerkesztőnk halála előtt pár nappal irt egy derűs hangú levelet b. Koiáts Miklós cs. és kir. kamarás nejének, melyben jókedvűen Írja le a körülötte történő dolgokat. Amint az alább közölt levéltöredék mutatja, a dicső halált halt hős egyáltalában nem is gondolta halálra, mely óriási veszteségünkre oly közel állt már akkor hozzá. Érdekes levelében a következőket Írja:

. . . „Itt egy kis faluban, egy domhát mögött elég nyugodtan élünk..Csakhogy el ne felejtsük a háborút, küldenek a muszkák 6—8 gránátot naponként a nyakunkba. Az általam lakott ház udvarára ma esett a második. Rosz- szabbul járták a 14-es önkéntesek, mert ezeknek egyenesen a' házukba csapott be és . . . urat vagy húsz helyen megsebesítette. Csaba Pisti ekkor nem volt jelen.

Et ől és a mi két tucatot meghaladó ágyunk időnkénti lármájától eltekintve, ilyen békés képet nyújt a falu. A domboldalon legelésznek a lovak, a patakban rákászunk és halászunk, sőt némelyek már fürödnek is. A 14-esek által lakott iskola előtt a pádon sütkérezik és kaszinózik a tisztek uagyrésze, mert csak egyharmada ,van állandóan a Schutzeng- rabenban, legfeljebb éjjelre mennek ki többen, ha támadást várunk.

Vannak azonban szenvedélyes hivei a lövészároknak, mint Gyene Pali. Ő sohasem jön be a faluba. Ráfogták már, hogy remete életet él és gyökerekkel táplálkozik, ez azonban nem áll, sőt ellenkezőleg kitűnő konyhát tart.

Én is adtam már nehány ebédet, amelyen Maggi vagy Knoch konzervleves, sült kolbász és zsírban sült krumpli szerepeitek az étlapon, ezenkívül Balázs Józsival együtt az egyetlen kávéházat tartjuk fenn, t. i. csak nekünk van Washyngton-kávékonzervünk.

Józsi nagyszerű Deckungot épített a lövészárokban számunkra. Ajtó, ablak, kandalló,