Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-04-10 / 15. szám
W[ i iá / VII. évfolyam. Nagykároly, 1915. április 10. ■ 1 / l/íl í Ltl/ 15-ik szám. w r északkeleti újság ■j íí NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLEK POLITIKAI ÉS TÁRSADALA4I HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre ................................ Fé lévre .......................................... Ne gyedévre ................................ Tan ítóknak egész évre..................... 8 korona. 4 „ Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. Feleiős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. = SSC-IELEKIK HIKBBH SZ0H8ATÖH. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) :Hirdetések ugyanott vétetnek fel. . , .— Nvilttér sora 60 fillér. Helyes utón. A rendkívüli idők kényszerítő hatással áliiíják fel követeléseiket. Elismerés illeti azokat, akik megértik az idők jelét és a szerint cselekszenek. Egyesek elkövethetik azt a mulasztást, hogy figyelmen kivü! hagyják az intő jeleket. Ä könnyelműségük következményeit ők érezik. De felelősségteljes állásokban lévő vezetőknek kötelessége előrelátó, gondos lenni, mert az ő éberségükön, gondosságukon sokak sorsa fordul meg. Épen e rendkívüli idők mutatták meg, hogy a társadalmi közösségek, megyék, járások, városok vezetőinek hivatalból származó kötelességei mennyire túljutottak azokon a határokon, ameddig terjedőknek őket gondoltuk. Ők valóságos gondozói, apái a gondjaikra bízott közösségeknek. Előrelátó gondoskodói a máról holnapra való, mindennapi megélhetés feltételeinek is. Mindennapi kenyérről gondoskodnak. így diktálták a viszonyok és ők megtalálták a helyes utat. A lap hasábjain, hol a köz érdekében annyiszor emeltünk szói, örömmel kell most feljegyeznünk egy sokat jelentő lépést, melyet hatóságunk a közélelmezés biztosítása dolgában tett. Örömmel adjuk a nagyközönség tudomására és a nagyközönség bizonyára Befejezés a „Két anya“ e. cikkhez. Múlt számunkban megírtuk annak a két kis gyermeknek szomorú sorsát, akik a szerető anyai kebelről ismeretlen idegenbe szakadtak. Kihűlt az anya szive, orosz golyó állította meg a verését. Ä két kis árvát: a két éves Bla- zsinsky Gregort és bátyját, a tizenkét éves Jánost úgy kellett erővel elszakítani anyjuk holttestétől, amelybe csókjaikkal akartak uj életet lehelni. A gránát, amely anyjukat megölte, őket is megsebesítette s igy kerültek városunkba. Kit nem hatott volna meg e két lengyel árva sorsa? És volna-e szivünk e két gyermeket most tovább küldeni? Joguk van hozzá, hogy köztünk szeretetét, szülőt keressenek. Édes apjuk Vársónál küzd az orosz ellen, vagy talán már ki is esett a fegyver a kezéből, mert már hónapok óta nem adott élétjeit magáról. Közös célért, a té szabadságodért, gyermekeid boldogságáért is ontja vérét, mondd, nem kell-e szeretned saját véred gyanánt ezen árvákat? Múltkori cikkünk alapján lángot vetett é közös, nemes érzés, mozgalom indult' még a két szegény gyermek megmentésére s örömmel jelezzük, a legszebb eredménnyel. A törvény úgy még nagyobb örömmel fogja tudomásul venni, hogy hatóságunk már eddig is hat vaggon burgonyát szerzett be a grófi uradalomból (Tiborszállásról), melyet hatóságilag, közvetítő kereskedők kizárásával fog a vásárló közönségnek beszerzési áron rendelkezésére bocsátani. Ugyancsak onnan még több burgonyát és gabonanemüeket is szerez hatóságunk és mindent beszerzési áron, tehát minden nyereség nélkül ad el még kicsinyben is olyan árért, amilyenben ő a nagyban való előnyös vásárlásnál kapja. Köszönettel tartozunk jurcsek Béla jószágigazgatónak, amiért lehetővé tette, hogy a városi közönség ezen elemi szükségletet képező élelmiszerekhez hozzájuthatott. Örömmel látjuk, hogy az élelmi cikkek hatósági beszerzésére, miről többször irtunk, tervezgettünk, immár valósággá kezd lenni. E lapban felvetett ötletünk, hogy a lakosság adja össze a befektetendő tőkét, e szerencsésen helyzettel, hogy az uradalomból kapunk élelmi szereket, úgy valósult meg, hogy a lakosság által befizetett összegekből fizeti a város az átvett készleteit, ami semmi pénzbeli terhei nem jelent a városra nézve. Örömmel látjuk hatóságunk eme akcióját, kérjük, hogy ne is álljon meg ezen az utón, hanem sorra valósítsa meg a hatósági élelmezés különféle ágait. intézkedik, hogy az ilyen kis menekülteket nem kell felgyógyulásuk után tovább küldeni, ha van olyan jószivü ember, aki kötelezi magát, hogy róluk minden tekintetben gondoskodik. Városunk közönsége, amely már eddig is oly sok szép példáját adta nemes érzésének, s ön- feláldozásának, nem zárta ki szeretetéből e két árvát sem. Tudom, szerénységük tiltakozni fog, ha e nemes szivek nevét itt kiírom. Igaz, a jó cselekedet legszebb jutalma az a benső öröm és megelégedés, amely a jól végzett munka nyomán fakad, de példaadás céljából.elismerésünknek írásban is kell kifejezést adnunk. Az idősebb árváról Jurcsek Béláné gondoskodik mindaddig, mig kenyerét maga meg fogja tudni keresni; a kisebbikről, a két éves gyermekről Balikci Sándor né, Kleiner Dezső né, Péchy Lász- lóné, dr. Vetzák Edéné és Vicenty Gyuláné fog gondoskodni minden tekintetben. A két gyermek most a kaszárnyában lévő kórházban van, ahol dr. Jékel atyai szeretettel gondozza. Adja Isten, hogy apjuk éietben maradjon és a háború után szivére, zárhassa sokat szenvedett gzermekeit, .de fia a Mindenható, máskép intézkedett, e két árva sorsa és jövője itt szerető kezekbe van letéve! Braneczky. A katonák ímsvótja. Tavaszi napsugárszárnyón fegyverzörgés között is lelopóztak a húsvéti szent örömök a földre. Oly nagyon megzavarta a harc a mi húsvéti tiszta örvendezésünket, de mégis örültünk némikép egy-két napig. Mintha kiragadhattuk volna magunkat a földi szennyből ezen a fényes napon, az eszme diadalának ünnepén. A kedves húsvéti szokások is felvidították egy kissé lelkünket. Megfestődtek a piros tojások, kisült a húsvéti kalács és elindultak a rózsavizes, bokrétás gyerekek. Kedves volt a közönségtől, hogy azzal a meleg hittel, testvéries felebaráti szeretettel, amit a húsvéti áhitat fakaszt a szivekben, elment a mindünkért szenvedők ágyához, a sebesült katonákhoz, hogy amennyire lehet, kellemessé tegye nekik ezt a legkedvesebb keresztény ünnepet. A csaták fergetegéből vissza került legények most nem járhattak öntözni. Ahonnan ők jöttek, ott gépfegyverrel szokták egymást lespriccelni az emberek. A bicegő, felkötött karú vitézekhez ünnepi ruhás iskolás leánykák jöttek, virágot és piros tojásokat hoztak. Nagyon kedves volt ez a húsvéti ünnep! Városunk és a lelkes vidék nemesszivü közönsége husvét első napján közadakozásból megvendégelte a Vörös Kereszt kórházakban fekvő összes sebesülteket. Ünnep másod napján pedig az Egyesület adott ünnepi ebédet. Mind a két napon volt uzsonna is és a katonák bort is kaptak. Nagyon kedves volt a szanisziói iskola ötlete, honnan az iskolás leánykák tanítóik vezetésével bejöttek és minden sebesültnek 5—5 drb. piros tojást adtak, a legkedvesebb figyelem és szeretet jeléül. Elismeréssel kell meghajolnunk az iskola ily nemes és hazafias munkája előtt, mellyel a haza hősei iránti ily megbecsülő, szeretetteljes érzületben neveli az ifjúságot. Hálásak vagyunk továbbá mindazoknak, akik bármivel is hozzájárultak sebesültjeink húsvéti örömének emeléséhez. A gyűjtést Balika Sándorné és özv. Báthory Miklósné szervezték nemes buzgalommal. A kiosztásnál kegyesek voltak segédkezni: Andrássy Jenőné, Pellet Gyuláné, Luby Gézáné, Andrássy Mária, Andrássy Ilona, Péchy Magda, Szűcs Károlyné leányaival, Nagy Ilonka, Gorzó Emma, Bunyitay Mariska és Ilosvay Bella. A nemes szivü adományokról alább közlünk kimutatást. German Tivadarné gör. kath. lelkészné és Moldován Józsefné tanítónő gyűjtése Mezőteremen: 431 tojás, 13 kg. szalona, 8 kalács. Baráth Istvánná Árpád-u. 54. 1 kalács. Papp István Árpád-u. 49. 1 és fél diós kifli, 3 liter bor. Wieser Mihályné Atilla-u. 11. 6 piros tojás, 1 mákos tészta, 1 kalács. Kiss Jánosné Fazekas-u. 30. 4 sonka, 11 kalács, 100 tojás, 3 kényén'Papp Elekné gör.' káth. esperesné és Nutz Etelka gör. kath. tanítónő szanisziói gyűjtése: 5—5 tojás minden betegnek és 1 drb.
