Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-23 / 43. szám
NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLY! KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre ................................ .. 8 korona. Fél évre .....................................................4 Negyedévre .......................................... 2 Tan ítóknak egész évre .. .. .. .. g „ Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. MEGJELENIK MINDEM SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. — Nvitttér sora 6J fillér. Hús és fa. Nem kényelmi cikkek ezek. A mindennapi szükséglet legfőbb tárgyai. Amikor az ezekről való hatósági gondoskodást kívántuk, nem a közönség kényelmi vágyainak akartunk eleget tenni, hanem elejét venni a legkínosabb ínségnek. Rendes időben élhetetlenség, vagy tűi kényelmesség volna a közönségtől,' ha indokolatlanul azt kívánná, hogy a hatóság lássa c! qt fával, liszttel, hússal stb. Akkor nem is alap nélkül mond-! hatnók, hogy mit üzérkedik a város?j Nincsen egyéb doiga? Jogos lenne a panasz, hogy a hatóság a kereskedelem.; létérdekeire tör, sok polgárának kenyerét! kisebbíti.' Ma azonban rendkívüli viszonyok! között élünk, mikor sok olyan intézkedés válik indokolttá, amely máskor fölösleges lenne. Ilyen elodázhatatlan teendője volt városunk elő j Íróságának, hogy a városi közönségnek tűzifával és megvehető hússal való ellátásáról gondos-! kodjék. Mind a két tennivalót a viszonyok j diktálták. A tűzi fa árának rohamos emei-j kedése, melyet hajtott a fanagykereskedők lelketlen spekulációja, jó előre sejt- tette, hogy a íüz.fa-szükséglet beszerzése. körül bajok lesznek. A ré j szokás, a! tűzifának kisebb mennyiségekben valói beszerzése teljesen lehetetlen lett. A rendelkezésre álló mennyiség sohasem fedezte a szükségletet. A fakereskedő I cégek régebbi kereteiket korlátozták, így lassankint annyira kiéhezett a közönség fa dolgában, hogy apránkint feltüzelt minden valahogyan nélkülözhető faanyagot. Rákerült a sor a gyümölcsfákra, régi bútorokra, ferslógokra stb. De aztán azok is elfogytak. A fakereskedők, hogyj eleget tudjanak tenni a minden oldalról jelentkező keresletnek, személyenkint csak 1 — 1 köbméter fát szolgáltattak ki. A nagy szükséglet csak nem elégüli ki. Nagyon sokan, akik csak tehetnék, vaggonnal rendeltek. Ha ezek a meg-1 rendelések becsületesen foganatos! tat ak! volna, igen nagy mértékben enyhült volna a helyzet. De nagyon soknak még ma is teljesítetlenül áll a rendelése. Közben egyre-másra kapja az értesítéseket, hogy a vaggon fa ára 30—50 K-val feljebb ment, küldhetik-e? Rögtön küldi a sürgönyt, hogy igen. Megnyugodva vár most már, hogy végre ha drágán is, de lesz fája. A fa azonban nem jön, hanem újabb értesítés a további 20—30 K áremelkedésről. Ilyen mesterséges árfelhajtással, a készletek visszatartásával került a közönség abba a helyzetbe, hogy most már fizet bármit, csak fához jusson. A fában fennálló nagy ínség méltó párja a husinség. Maholnap lehetetlen lesz húshoz jutni. A lehetetlenül magas árak miatt sok mészáros, nem látva biztosítva a megszokott hasznot, kisebb haszonért nem tartván érdemesnek dolgozni, egyszerűen becsukta a boltot. A közönség tehát legtöbbször nem vehet marhahúst semmi pénzért. Sokszor egy féikiiö husért be kei! j.,rni az egész várost és még szerencse, ha így is kapni. Nagy örömmel adunk róla hírt ol- I vasúinknak, hogy városunk elöljárósága i elhalároda, hogy a fa, és husinség mérséklésére megfeielő intézkedéseket foganatosít. A fahiány megszüntetésére már is megkezdődött a tűzifa kiosztás:-;. Természetes dolog, hogy a város nem akar nyerni a vállalkozáson. Úgy adja a fát,! ahogy ő kapja: köbméterenként 20 K-ért. Magas ár, mint ahogy magas áron szerz be a város is. Szerencse, hogy még igy is kap és igen helyesen teszi, ha kiosztja a szükségben szenvedő városi közönség között. . A husinség megszüntetésére pedig tervbe vette városunk elöljárósága, hogy felállítja a juhhuskimérést. A juhhus lényegesen olcsóbba kerül, mint a marha, vagy disznóhus és igen Ízletes ételek készíthetők belőle. Mindenütt, ahol juh- husszéket nyitottak, a közönség teljes mértékben meg van elégedve a juhhus olcsóságával és ízletességével. A város megteszi a maga kötelességét, bizton hisszük, hogy a közönség örömmel fogadja ezen intézkedéseket. Magunk részéről is örömmel konstatáljuk, hogy városunk vezetőcége rálépett azon útra, melyet a szociális elvek kijelölnek. Abban a Íriszemben, hogy tovább is ezen az utón fog hal nőni, már most figyelmébe ajánljuk a hatóságnak a főbb élelmi cikkek, különösen a burgonya beszerzését, hogy előrelátó gondoskodásával biztosíthassa a szegényebb városi közönség élelmezését. Vásári botosokat kell a heti vásárokra kiküldeni, megbízható, komoly egyéneket, akik érvényt szerzenek ott a hatósági rém.leleteknek és a tisztesség elveinek. Az árak maximálása minden városban ellenhatást kelteit a termelők között. Holmi pasz- sziv rezisztencia fáiéi kezdett a falusi nép. A városi határozatokkal szemben ő is határozott. Azt határolta, hogy nem fog a piacra semmit se hozni. De a sztráj c nem ment sehol. Részint a szükség, részint annak a belátása, hogy bizony elég „tisztességes“ árakat szabóit meg minden város, lassankint megtörte az ellenállást. Csöndesen azonban mindég dohogott a nép, hogy nem jól van ez igy, nincsen erre szükség. Egyes helyeken, mint Szegeden, Debrecenben küldöttségbe is mentek a tanyaiak a polgármesterhez, kérve, hogy próbaképen függessze fel a maximális árakat. Megmutatják, hogy mindennek le fog menni az ára. Mind^a két város polgármestere megtette a próbát.' És mit mutatott meg a „tanyai becsület“ ? Azt. hogy az első vásáron minden kétszeres, háromszoros árra emelkedett. A tanulság az, hogy a maximálásra szükség van. Enélküi felfordul minden rend. Az eladók embertelen kapzsisága, mely e nehéz időben a leglelhetetlenebbnek mutatkozik, odáig fejlesztené a dolgot, hogy megvernék egymást az emberek, mint ahogy megtörtént a budapesti vásárcsarnokban, ahol az embertelenül z aroló kofákat a türelméből kifogyott közönség elverte. Maximális árak mellett tudja a fogyasztó, hogy mennyit kell fizetnie és tudja az eladó, hogy mennyit kell kapnia. Ilyen határvonásra ma föltétlenül szükség van. Ezenkívül még csak egy ami szükségesebb. Az, hogy ezeket az árakat he is tartassák. Kellő erővel rendelkező városi hatóságok mindjárt az első nap, a maximális árak behozatala után kikényszeritették a kimondoit árak betartását. Ott a közönség is, eladó is már beletörődtek a helyzetbe és megy a vásár zavartalanul. Nálunk olyan tehetetlen a hatóság, hogy szenzáció számba megy a vásáron, ha egy-egy pár csirkét kilőszimra, — persze rendőri be avatkozás mellett, — vesz meg valaki. Ilyenko" aztán a „sértett“, vagyis a „kifosztott“ eladó1* akitől elég istentelen volt valaki egy pár girhes tyukfiókot toliastul, belestül, kilónként potom 2 K fO írért elkívánni, hangosan elsírva nyomorúságos helyzetét, hogy az ura már kétszer esett el a harctéren és oda haza huszonnyolc árva gyermeke éhezik, — válogatott átkokkal (persze büntetlenül !) szórja tele az egész városi hatóságot és borzalmasabb fogadalommal, mint egv csipewa-indián esküszik az egész törzs, vagyis falu nevében, hogy többet ebbe a piszkos városba ahol igy bánnak el ezek a tolvajok, aljas zsiványok egy huszonnyolcgyermekes családanyával senki sem fog hozni semmit. A jámbor közönséget még meg is indítják az ilyen rémregénymotivumok és szivből sajnálják a szegény asszonyt, akit igy utóiért a végzet, ilyenformán szinte a közönség soraiban bizonyos ellenszenv fejlődik ki a maximális árhoz való ragaszkodás iránt. F Természetes égvényes savanyuviz-íorrás. Különleges szer gyomorbaj és köszvény ellen. Kitűnő izü, igen üdítő ásványvíz. Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoldó szer. Borral vegyítve a legjobb fröccs. Tekintettel a járványos időre, ezen víznek •*« egy asztalnál sem szabad hiányoznia. Kapható mindenütt!
