Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-30 / 5. szám

2-ik oldal.

ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK.

5-ik szám.

ménnyel kárpótolják e várost, mely kész volt a nemes ügy érdekében oly nagy áldozatokra.

Á városok ereje

a forgalomban van. Ha van város, mely óriási termelésével az áruk és termények nagy tömegét produkálja, ebben rejlő ereje azon forgalommal lesz nyilvánvaló, mellyel azt értékesíti. Mennyivel inkább rá van szorulva a forgalomra az olyan város, mely nem a terményeit adja tovább, mint egy Debreczen, vagy más nagy alföldi város, hanem szer ncsés fekvése, intézményei folytán esik bele az országos forgalomba.

Ilyen városok egyik példája Szatmár. Egyedül forgalma, mely majdnem -teljesen az átmeneti forgalom jellegével bir, az, amelynek virágzását köszönheti!

Egy lépéssel tovább menve, kereshetjük azon okokat is, melyek e forgalmat létrehoz zák. Nem pusztán a véletlen, vagy a szerencsés fekvés dolga. Inkább azon életrevaló elveké, melyeket e város már tizedek óta követ. Ez pedig az, hogy megragad minden olyan intézményt, mely csak némileg is alkalmas a város forgalmát növelni, életét élénkíteni.

Ennek a vállalkozási hajlamnak tudható be, hogy Szatmáron a háború tartamára egy négyezer ágyas kórházat állított fel a hadvezetőség. Bizonyos, hogy Szatmár városa is közel van a hadműveletek színteréhez, de Nagykároly is alig van valamival messzebb s mégis ide még egy ezer ágyas kórházat se állított a hadvezetőség. Nemcsak, hogy nem pótolódik némileg a háború eme nagyfontosságu intézménye által az a gazdasági kár, ami épen a hadjárat miatt éri gazdasági életünket, sőt még abban a boldog tudatban .em élhetünk, hogy közvetlen munkásai lehessünk a sebesültápolásnak. Mig a szomszéd város közönsége teljesítheti hazafias kötelességét, amellett a kórház felállítása, építése, állandó fenntartása révén rengeteg munkaalkalomhoz és forgalomhoz jut.

A négyezer ágyas megfigyelő kórház építése bő keresethez juttatott minden munkást, négyezer beteg napi élelmezése óriási fogyasztás s Így nagy piacot teremt az ételnemüeknek, fűszereknek stb. Ezenkívül meggondolandó, hogy e négyezer beteg közül minden nap 4—500-nak van látogatója, sokszor egész család. Hogy milyen óriási forgalmat eredményez ennyi idegen ember jelenléte egy városban, azt.ei lehet gondolni. Nemcsak a napi kiadásaik, hanem bevásárlásaik, miket a látogatással egyidejűleg ott eszközölnek, mind a vá- város forgalmát növelik.

Távol áll tőlünk annak a célzata, hogy a sebesültápolást üzleti alkalomnak tüntessük fel. Ez a legszebb hazafias és keresztényi kötelesség. Azonban semmi okunk teljesen figyelmen kivti! hagyni az anyagi oldalát, mely a nemzetgazdaság egyszerű esete. Ugyanis egy háborús ország igénybe veszi a polgárok erejét a hadjárathoz, de ugyanakkor, épen a hadjárat utján keresethez akarja juttatni a polgárokat. Régi példával élve : egyik zsebéből kiveszi, hogy a másikba tegye. Az ilyen anyagcsere révén marad állandó erőben az ország népe, melyet amennyire kimerít a hadjárat, ugyanolyan mértékben kárpótol. Ha valamikor igen, úgy most a leginkább marad közöttünk a pénz. Annyi bizonyos, hogy ellenségeinknek nem adunk, külső országokból való import nem is igen lehetséges, de lehetőleg kerüljük is. így keringenek köztünk az anyagi javak a háború forgatagában. Amihez hozzájutunk, azt tovább is adjuk a haza javára. A forgalomban igy bennemaradt város erős támasza marad mindvégig a hadjáratnak, mig a mi adakozásunk,! akik állandóan a magunkéból adunk,, idővel | kimerítő

— Mégis csak páratlan ez a mi Alföldünk — magyarázta Szilveszter. — Izabella magának művész szeme van, még sem hiszem, hogy le tudná festeni az ezer szint, amely a lenyugodó uip utolsó sugaraiban a zölddel és a sárgával incselkedett. Ezer szin és mind mégis egy, valami pasztuózus árnyalat a zöld és a sárga között. Kinevet, ha azt mondom, hogy a nagy magyar Alföld mind jobban kezd Sziny- nyei Merse Pál után öltözködni.

Izabella nem nevetett. Megbánás nélkül örült mindennek, az estének, amely a legszebb volt életében és Szilveszternek, akiről tudta, hogy minden bolondos ötletessége mögött is olyan meghatott, hogyha akarná, hát megtudna halni is érte most, mindjárt, vagy Képes volna arra is, hogy a kocsi rúdját kézbe vegye és úgy huzza be a csézát a kátai vendégfogadóba. Izabella megbánás nélkül örült mindennek. Néha mosolygott, gyakran fohászkodott az Istenhez Szilveszterért és édesen zsongó fejecskéjében most meg sem fordult a gondolat: hogy ime mit tett, megszökött egy fiatal úrral hazulról, ő, aki tiszta volt és ártatlan, mint a növendék virág, a legszebh, a legokosabb, a legjobb kisasszonyka az egész országban. O volt a legártatlanabb gyermek és most mégis titkos utón van Szilveszterrel, aki huszonnyolc éves mégis félig ősz, aki verseket ir és akit a parasztok otthon a bolondos urnák hívnak . . . Szilveszter ám érezte, hogy a lány mit tett érte, lehajolt és könnyet ejtett Izabella kis fehér kezére, amely olyan volt, mint amilyent a játékboltban csinálnak a bábuk számára . . . Rózsa tágra nyitotta szemét. Most ő is komolyan gondolkozott. Megihlette őt is egy perezre — a másik kettőnek szerelme és azt kérdezte magától, hogy vájjon valamikor neki is lesz része ilyenben? Vájjon ő is fog valamikor litkos kocsiutra indu ni egy sárga arczu fiatalemberrel, aki az imádságos könyvében titkos jegyese nevét Írja a Boldogságos Szűz nevének fölibe, a mi vétek ugyan, de azért mégis szép dolog. Vájjon ő vele is lesz ez valamikor, vagv pedig csöndben megvárja az ösmeretlen földbérlőt, akinek hájas kezébe egy esős vasárnap délutánon a jó szülők az övét fogják helyezni . . . Gondolkoztak mind a hárman és egyikő- jüknek sem jutott eszébe, hogy:

— Tulajdonképpen miért is szökünk?... Miért is s_ökünk, amikor ment volna a dolog amúgy is rendben, polgári módon, szülői oltalommal.

. . . Kora éjszakába fordult az est, amikor a kocsi a kátai vendégfogadó nyitott udvarába fordult. Bojtos kis selyemsapkáját mélyen megemelve várta őket a korcsmárcs. Kezében távirat volt, mit délelőtt küldött Szilveszter Abonyból.

— Minden rendben van, ahogy hercegséged parancsolta. Két szép szoba virágok az ablakban. A feleségem maga kopasztotta a tyúkot, amelyikből levest főztünk és már a jeges pincébe tettük a pezsgőt is ... A legfinomabb francia pezsgő. A múlt héten rendeltem a pesti utazó ügynöknél ... A kocsis számára is főztünk vacsorát, friss alom várja a lovakat . . . Hercegségteknek a söntés melleti kis szobában szolgálom fel a vacsorát. Paraszt oda ma be nem teheti a lábát. Méltóságtok magukMagunk és hazánk iránti kötelességünk tehát forgalmunkról háború alatt is gondoskodjunk. Mennyivel inkább kötelességünk ez a béke napjaiban. Ezért forszíroztuk mi folyton, noha támadásoknak voltunk érte kitéve, hogy intézményeket létesítsünk. Konviktusokat, tanintézeteket és egyéb intézményeket, a háború alatt pedig kórházakat és egyéb háborús intézni nyékét. Ha utánjárással és bajlódással jár is, de ezekben van a város ereje.

& iiáboni tanulságai.

A háború azon pótolhatatlan pusztítás és nagy kár mellett, melyet emberi életben és anyagi javakban okoz. sok értékes tanulsággal is szolgál. Megtanította az embereket arra, hogy milyen veszélyes játék a spekuláció, mennyire kockázatos és bizonytalan minden olyan vállalkozás cs tőkebefektetés, amely a tőkével és a munkával arányban nem álló nagy haszonra törekszik. Az ingatlan és értékpapír spekulációkat élfujta a háború első szele, akik pénzüket nyerészkedésből ingatlan vételbe fektették, legtöbb esetben szomorúan néznek pénzük után. Mennyire más a helyzetük azoknak, kik megtakarított pénzüket szolid, jól megalapozott pénzintézeteknél helyezték el ! A háború kezdetén a betevők remegtek legjobban ostoba ijesztgetésére. A háború azonban meggyőzött bennünket azon tényről, hogy haso.nlitatlanul jobb azoknak a helyzete, kik szolid pénzintézetben helyezték el pénzüket, mint akik magán- helyre nagy kamatra adták kölcsön, vagy pedig spekulációkra fordították. Magán embertől, kinek a drágaság és rossz kereseti viszonyok miatt a megélhetés is nagy gondot okoz, legtöbbször a kölcsönadott pénz kamatját is nehéz megkapni, még ha nem is ment az adós a háborúba; ha pedig katonai szolgálatot teljesít, akkor meg épen lehetetlenség. A bankok ellenben, bár saját kinlevőségüket a moratorium

ban lesznek .és már ma délután a szobába vitettem a leányom zongoráját.

— Nagyon jóízű ember a korcsmáros, — mondta egy órával később vacsora közben Szilveszter a kisasszonynak. — Ha nem tudnám, hogy magyar és zsidó, azt kellene róla hinnem, hogy a Goldoni-féle vígjátékok hires fogadósai közül való . . . Csak azt nem értem, hogy az ilyen falusi korcsmáros, miért taníttatja a lányát zongorára . . . Igaz, Goldoniról jut eszembe, Izabella, óhajtja, hogy a nász- utunkon Velencébe menjünk majd ?

— Odamegyünk, ahová Maga akarja kedves — szólt Iza ella és engedelmes boldogan mosolygott.

Vacsora után Izabella csakugyan zongorázott a korcsmáros lányának hangszerén. Rózsa énekelt és a merengő Szilveszter a nyitott ablakon át a holdat hívta, hogy legyen lakomájuknak negyedik társa. Szerettek volna az idegen falu utcáin is sétálni a holdfényes este tiszta csendjében, de Szilveszter úgy találta, hogy szigorun nevelt urilánykák nem prome- nirozhatnak ilyen későn este idegen fiatal emberrel az utcán. Ez szép és gyengéd volt, Szilveszternek ez a féltő aggodalmaskodása és ő maga egy kicsit büszke is volt a saját nemes gondolkodására. N

— Úgy vigyázok magukra, mintha a fivérük lennék — mondta a szöktető gavallér.

Nem mentek hát ki, de mert a férfi nem akarta, hogy a hölgyek továbbra is zenével fárasszák magukat és mert egyikük sem akart még pihenni, Szilveszter könyvet húzott ki a zsebéből és abból olvasott föl a kisasszonyokTermészetes égvényes savanyuviz-forrás. Különleges szer gyomorbaj és köszvény ellen. Kitűnő izü, igen üdítő ásványvíz.

Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoldó szer. Borral vegyítve a legjobb fröccs.

Tekintettel a járványos időre, ezen viznek •?» líonfiofn mimlannttf egy asztalnál sem szabad hiányoznia. :—: *** IVdJJIIdlU LUlllUClIUllí