Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-18 / 38. szám
2-ik oldal. 38-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. A katholikus sajtóegyesület jelentéséből. Előttünk fekszik a hatalmasan fejlődő országos katholikus sajtóegyesület összefoglalt kétévi (1914—1915.) jelentése. Két közgyűlés anyagát tartalmazza a kiadott füzet. Az első 1914. május he 14-én, a második 1915. junius 15-én tartatott Budapesten, a Szent István társulat dísztermében. Mind a két gyűlésen Pro- hászka püspök elnökölt és mondott szép megnyitó beszédet Az 1915. évi közgyűlésen Pro- hászka püsp k kegyeletes szavakban emlékezett meg hősi halált halt dr. Nemestóthi Szabó Albertról is, mint az egyesületnek fennállása óta központi választmányi tagjáról. A hősi halált halt tagok emlékét jegyzőkönyvileg megörökíteni indítványozta. A katholikus sajtóegyesület hatalmas fejlődését mutatják a pénztári jelentések. A háborús év természetesen nem hozhatott annyi gyarapodást, mint az eddigiek, nem is szorgalmazta az egylet a gyűjtést, azonban igy is megvan a fejlődés. Az egyesület gyümölcsözően elhelyezett sajtóalapja 266,448 K 82 f. Az 1915. évi ugyanezen vagyon nagysága 332,456 K 14 f. A törekvés nem vész kárba és rövidesen meg lesz hozzá az alap egy olyan hatalmas sajtó- orgánum létrehozásához, mely elég erős lesz ez országban a keresztény világfelfogásnak utat törni s igy a keresztényi és nemzeti öntudatot erősíteni. Különben a katholikus sajtó fontos céljairól álljanak itt Prohászka püspök elnöki megnyitó beszédének egyes részei: „Ami magát a müvet, a katholikus sajtónak megteremtését illeti, azt mondhatnám, hogy bizony még távol állunk a céltól, még távol állunk ennek a nagy műnek tető alá hozásától. Az a sok hozzászólás, amely a Katholikus Sajtóegyesület akciójával kapcsolatban elhangzott, mindig-mindig csak a pénz* emlegeti. Azt mondják : kell a katholikus sajtóhoz sok pénz, talán meg kellene adóztatni a papságot, főleg a nagy beneficiumokat, talán a hitközségekre is ki kellene vetni az adót. Mélyen tisztelt közönség, senki sem tagadja, hogy egy nagy, életrevaló sajtóhoz pénz is kell. De engedjék meg, hogy a lelkek felvilágosítására és a helyes útiránynak, a mi törekvéseink útirányának megjelölésére hangoztassam hogy nemcsak pénz kell a katholikus sajtóhoz s a magas színvonalon álló sajtóhoz. A sajtó nemcsak papiros, nemcsak nyomda, hanem a sajtó érzelem- és lábolja a nyakamat és megcsókol . . . Kinyitottam a szemem, a karjaimat kitártam, hogy magamhoz szorítsam ... a gyerek eltűnt . . . Most ott látom a parazsak között, integet felém, még a szavait is hallom . . . Nem tudok aludni hadnagy ur, nem jön álom a szememre, pedig már pirhanyodni kezd . . . Úgy érzem a szivem, minta kettészakadt volna . . . Megcsóválta a deresedő fejét, mélyen belenézett a parazsak közé, az arcát büszke, apai őröm árasztotta el és csak nézett, nézett, mosolygott . . . A szél zúgott, jajgatott, tördelte a fa ágait, szórta a havat, éles, sivitó hangja be-bedudorá- szott a szélfogók nyílásain, mintha rémes, vérre szomjazó kisértetek száguldoztak volna. Az öreg nem hallotta, nem érezte, csak a fiát nézte, csak a fia gőgicsélő szavára figyelt. Lassan, észrevétlenül távoztam, mint a bolygó árnyék, nehogy megzavarjam az öreg álmait. Bebújtam a sátoromba, magamra húztam a takarót, belebámultam a sötétségbe, egyszer csak hideg, vékony sávot éreztem végigfolyni az arcomon: könnyeztem . . . Nékem is lesz fiam, neuem is lesz aranyos hajú, kék szemű, gőgicsélő ajkú édes kis porontyom . . . Meglátom-e ? Faztam, dideregtem a könyeim hulltak, hulltak, mint a sátram előtt ~a hópelyhek. Nyári Andor. & gondolatvilág, a sajtó világnézet, a sajtó tendencia, szeretet, gyűlölet, abba a tintába, amely- lyel a hatalmas vezércikkeket és átlag a sajtót írják, bele van keverve az egész világnézet, bele van keverve rengeteg sok hatalmi érdek, következőleg kell pénz is a sajtóhoz, de a katholikus sajtó kérdése volíaképen erkölcs kérdése, világnézet kérdése, a közízlés emelkedettségének kérdése. Jól tudóm én azt, hogy a sajtó dominál: de a sajtó nemcsak dominál, hanem egyszersmind szolgál, a sajtó vezet, de egyszersmind vezettetik, tanít, de egyszersmind iparkodik az emberek szája ize szerint is beszélni, szóval a sajtó függ irracionális hatalmaktól, függ az egész világ folyásától, függ az emberiségnek szellemi világától, a sajtó mindig átlag vetülete, visszatükrözése annak a szellemi világnak és szellemi forrongásnak, amely körülöttünk van. A katholikus sajtót megteremthetjük, nemcsak, hasok pénzünk lesz, hanem ha az a katholikus világnézet bele tud állani intézőleg a világ folyásába, ha kiküzdi magának azt a helyet, amely neki jár, ha ki tudja fejteni befolyását, ki tudja fejteni szellemi hatalmát, presztízsét a telkekre, a szellemekre. Én minden sajtót szeretnék összehasonlítani egy csőrendszerrel, egy csőhálózattal, amelynek csapjai minden trafikban, a hajókon, a mozgó vonatokon, minden utcasarkon, tanyákon, falvakban, minden lakásban megvannak, amely hálózat elér mindenhová. Csakhogy attól függ: mit hoz az a csőhálózat, attól függ, akarja e a közönség használni azt, amit ez a csőhálózat szolgáltat. Mert, ha az a csőhálózat tiszta kristályvizet, vagy tejet szolgáltat, de a közönség abszintet, pálinkát, mérget kivan, akkor a csőhálózat csapjai megrozsdálódnak, belyukadnak, vagy ha nem is lyukadnak be, abból a vízből állott viz lesz és az a sajtó nem fogja a nagy célokat szolgálni. Ezt mintegy felvilágosításunkra, mintegy a helyes öntudat megszerzésére mondom. Nem akarok én ezáltal leinteni, leszerepelni, nem akarom én a közönséget és főleg magunkat, napszámosaimat ennek az egyesületnek, elkedvetleníteni : ellenkezőleg, rámutatok egyúttal a munkának nehézségére. Nagy mű ez! Meglehet, hogy generációk pusztulnak el. meglehet, hogy világok változnak el felettünk: mi ezt a nagy célt elfogjuk érni. Mert ha végignézünk a világon, az egy Kölnische Volkszeitung áll végre is azon a hatalmi polcon, amelyről azt lehet mondani: nézd, ez egv intézmény, ez a közvéleményre kiható, ez egy nagy hatalmi befolyással biró orgánum Másutt, se Angliában, se Franciaországban, se Ausztriában, se nálunk nem állunk még azon a fokon, hogy azt modhatnók: ez egy világot befolyásoló nagyhatalmi sajtó-. Kell tehát egy hosszú és nagy hitartásu, nagy türelmű munka, nem baj az, ha még a végcélt nem látjuk, Mózes sem ment be az Ígéret földjére, elég volt neki, hogy távolról látta a célt. Mi hiszünk a katholikus egyházban, mi hiszünk a kereszténységnek világot váltó és világot kultiváló missziójában, következőleg hinnünk kell abban, hogy lesz majd nemzedék 'lesz máj kultúra, lesz majd világfolyása iránti érdeklődés, lesz a keresztény befolyásoknak az az aktuálisa, mely hatalmas sajtót tud a világba beállítani. Ez idő szerint még nem tartunk olt. Ha nem tartunk ott, mivel ott akarunk valamikor tartani, hát épen azért akarunk áldozatot hozni, munkában, lelkesülésben, pénzben, türelemben, reményben, hitben, áldozatokat hozni a haza és az egyház oltárára, legalább is olyan áldozatokat, mint aminőket azok hoznak, akik a hazát lekicsinylik. a hazától elfordulnak és az egyház oltárait letörni kívánják“. YPIDO sokszorosító gép — teljesen uj — jutányos áron ELADÓ. Megtekinthető a „KÖLCSEY-NYOMDA“ r.-t.-nál Széchenyi-utca 20. sz. alatt. A „Mária Kongregáció“ űr. E Szabó Albertról. A „Mária Kongregáció“ c. képes havi folyóirat 1915. évi szeptemberi számában szentel kegytletes sorokat dr. Nemestóthi Szabó Albert emlékének. A kongregáció egyik oszlopos tagját, zászlóvivőjét vesztette el benne. Mélységes hitbeli élet élő lelke fogékony volt minden hitéleti propaganda iránt, melvek eszméik egyik leglelkesebb vidéki terjesztőjét veszítették el benne. A nagy veszteség méltó kifejezői e sorok: „Rég letűnt ideális lovagkorok lehelletét érezzük, midőn dr. Nemestóthi Szabó Albert legendás alakja elevenedik meg előttünk. A napilapok bőven hírül adták, hogy m nt 39 éves ügyvéd a háború első napján önkéntesen jelentkezett s igy vált csakhamar a magyar hazaszeretet vértanújává. Azt azonban kevesen emlegetik, hogy az Urak Budapesti Mária- kongregációjának volt lelkes tagja, a kath. sajtó s a néppárt odaadó harcosa, a nagykárolyi kong egációs mozgalom első elültétője. Emlékének jóbarátja: Kóródi Katona János, lapunk munkatársa, a következő kegyeletes szép sorokat szenteli: „Testvérem voltál, barátom voltál. Hihetetlen előttem', hogy elmentél. És itt hagytál bennünket a munkában egyedül. Az Ur ügyének nagy vesztesége vagy. Vesztesége a magyar katholikusságnak, a kongreganista munkának, a Szatmár vármegyei katholikusok ügyének. Terméketlen, puszta talajon Te voltál az úttörő olyan időben, amidőn a Krisztus prog- rammjáért dolgozó férfi monstrumszámba ment. Te fürtéi gúnyt és mentél előre zokszó nélkül azon az utón, amelyhez a lelked egész ambícióját fűzted. Te egy voltál a katholiciz- mus ügyével. A templom puszta kövezetén íér- denállva láttalak egyszer, hideg, a közönyösség által eltompitott névleges katholikusok között egyedül térdepelve. Te bizonyára kiengesztelted az Ural azokért, akiket nem hatott meg a Legszentebbnek jelenléte. Szimbóluma voltál akkor a közönyösséggel harcoló munkás katholiciz- mu.Miak. Egyedül lenni . . . A kaiholicizmusnak nem baksistkérö impresszáriója voltál. Akik közeledben éltek, tudták csak, hogy mennyit áldoztál erkölcsileg anyagilag ügyeinkért. Megszervezted a szat- mármegyei Kathotikus Népszövetséget község- ről-kö .ségre menő agitációval. Harcoltál politikában, vármegyeházán, sokszor egyedül. Ha más pártnak a kötelékébe tartozol rég a parlamentben '.agy. Régótg a mi kongreganista táborunkba tartoztál, az Urak-kongregációja nagykárolyi kolóniájának megalakításában Tied volt a nagy rész. És amellett képezted a lelked, tanultál nemcsak az ügyvédember szívósságával, hanem a kongreganista buzgalmával. Ott voltál mindig a német ka holikusok vizsgáin, a német nagygyűléseken. A nagykároiyi legénylakás, amelynek bútorait legfőkép a katholikus sajtó és irodalom termékei alkották, amely valósággal lehelte a katholicizmus szellemét, mennyi sok tervről, az Ur ügyében valóra váltandó álomról tudna beszélni. Az a lakás maga is apostolkodott . . . Midőn kitört a háború, önként jelentkeztél. Tetted indokolásában ott volt a jellemed tükre : Ferenc Ferdinánd trónörökösünk nekünk magyar katholikusoknak annyit jelentett hogy haláláért talpra kell állnunk. A vitézségi érem, a német vaskereszt melleden méltó helyre került. Május 7-én az az orosz golyó a Hit és Haza mártírjává tett. Harminckilenc esztendővel, erős, küzdelmekre termett lélekkel, bizonyára tiszta szivvel mentél el közülünk az Ur elé. Tudom, hogy még nagyon sokat dolgoztál volna az Ő ügyéért, katholikus népünk javáért. Az a szatmárvármegyei megmagyarosodott derék katholikus sváb nép bizonyára szomorú lecsüggesztett fejjel veszi tudomásul, hogy elment valaki, aki szerette őt, elment egy talpig-ur magyar gentry, aki szerette a népet . . . Egész ember voltál. Úgy éltél, ahogy beszéltél. Krisztusi módon. Bizonyságot tettél életeddel Róla. Ha ilyen karakterű embereink lennének sokan sorainkban, nem kellene csüggednünk.
