Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-11 / 37. szám

2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 37-ik szám. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete folyó hó 5-én rendes közgyűlést tartott. Debreczeni István kir. tanácsos, polgár- mester üdvöűi a megjelent tagokat és az ülést megnyitja. Napirend előtt dr. Adler Adolf kép­viselőtestületi tag szólalt fel és kijelentette, hogy a „Nagykároly és Vidéke“ augusztus hó 25-iki számában közzétett cikkében nem akarta megsérteni a képviselőtestületet. Itt — úgymond — közügyről van szó s ebből a szempontból a „Nagykároly és Vidéké“-t épugy megilleti a hozzászóllás jóga, mint bármely más lapot. Vetzák Sándor dr. válaszolni akar dr. Adler szavaira, de a polgármester ismételvén Adler dr. fenti kijelentését, Vetzák Sándor eláll a szótól. A képviselőtestület áttérve a napirendre, az 1916-iki házi és közmunka-pénztári költség- vetés elkészítésére december 1-ig ad halasztást. A képviselőtestület kijelöli a helybeli pénz­intézetek közül azokat, amelyekben a városi hatóság a kezelése alatt lévő pénzkészletet gyü- mölcsöztetés végett elhelyezteti. Christoph Gyula, mint a „Nagykároly és Vidéke Vadászegyesület“ ügyvezető-alelnöke kérvényt adott be az általuk használt területre eső haszonbér mérséklése iránt. A képviselő- testület helyt adott az előterjesztett indokoknak és következőleg határozott: 1914. évre a Nagy­károlyi Vadászegyesületre eső 539 koronát 160 koronára, a bérleti időtartam hátralevő részét pedig évi 250 koronára mérsékelte azzal a ki­kötéssel, hogy a Nagykároly és Vidéke Vadász- társaság az eddig ráeső évi 211 K haszonbért továbbra is fizetni köteles, a Nagykárolyi Va­dászegyesület tagjai pedig személyenként egy­másért egyetemleges fizetési kötelezettséget vállalni tartoznak. Májer Sándor és Jirászek Ferencné kérel­mét, egy havi fizetésük előlegezését a képvi­selőtestület teljesítette. A város vezetősége kölcsönfelvételre fel­hatalmazást kap, amely összegből a város közönsége részére tűzifát szerez be. A képvi­selőtestület 1916. jan. 1 -ével felmondja a bor- ital és husfogyasztási adó megváltása tárgyában megkötött szerződést. Tudomásul veszi, hogy a földművelésügyi miniszter Nagykároly és vidékének zárt területté való nyilvánítása iránt előterjesztett kérelmét a belügyminiszterhez tette át. eseményeiben is — Magyar nemzeti érzéseinket igazságainkat páratlanul tudta képviselni és ki­fejez ésre juttatni. Nála a szó és a tett: egység volt. Hercegprimási működése alatt, mely a krisztusi békével a magyar egyháztörténelem dicső lapjait képezi : bőkezűségével úgy Buda­pesten, mint azonkívül sok templom, iskola és inte nűus épült; különféle vallásos egyesületek alakultak, az áldásos kultúra virágzásnak indult. A jótékonyság mindenütt felfokozódott, mert annak O volt követendő példaképe. Rangja, méltósága s hatalma teljében is feledhetetlen főpapi jellegzetessége volt: a Krisztus szerinti szelídség s a Pái apostol ér- telmébeni testvérség. Jóságos testvériségét el nem mulóan hirdeti a budapesti gör. kath. magyar parochia s maga a történelmi neveze­tességű hajdudorogi gkatli. magyar püspökség, melyeknek keletkezése s főleg óhajtott létesü- lése az ö nagy concepticját és halhatatlan ér­demét képezik mindenha. Mint érseküket áldva fogják emlegetni a munkácsi és eperjesi gkath. püspökségek is, melyek az ő főpapi szereteté- nek áldó melegét oly sok oldalulag érezték mindvégig. Állásáróli lemondása után már csak kizá­rólag lelkének s a hazának élt, mert nemcsak állandóan foglalkozott a háború eseményeivel, de mint a magyar haza szeretett, volt főpapja, gyakran imádkozott is a diadalmas végső győ­zelem és az áldásos békéért. Ilyen dicsőségben távozik el tőlünk Ő, emlékül hagyva nekünk életének cselekedeteit. Őrizzük is meg szelíd emlékezetét s ma­gyar lélekkel óhajtsuk, hogy égbe röppent lelke esedezzék az Isten trónjánál édes ha­zánkért : Magyarországért! Szócska lános. A képviselőtestület teljesiti Klein Ignác és más bérkocsi-iparosok kérelmét és a dijakat felemeli. A részletes kimutatást lapunk más helyén közöljük. A háborúban feldúlt tűzhelyek újraépíté­sére a képviselőtestület 600 koronát sza' az meg s elhatározza, hogy a tagok is fognak e célra gyűjteni. Ä jegyzőkönyv hitelesítésére Juhász Imre, Papp Lajos, Braneczky József, Gábor Ármánd és Kaufmann Adolf tagokat felkérvén a polgár- mester a gyűlést bezárta. Br. — -----------—“—-------- ' m ( Ad akozzunk a Vörös Kereszt Egylet I nagykárolyi fiókjának. ti .. ---------------------------­Va rmegyei közigazgatási bizottsági ülés. — Saját tudósításunk. — Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága f. hó 10-én Csaba Ádorján főispán elnöklése mellett ülést tanott, melyen az előadókon kívül megjelentek : Kende Zsigmond cs. és kir. ka­marás, Szuhányi Ferenc és Domahidy Viktor országgyűlési képviselők, Nemestóíhi Szabó Antal közjegyző, Tóth Móric földbirtokos, dr. Vetzák Ede ügyvéd. Főispán a tagok. üdvözlésével megnyitván az ülést, jelentést tesz a hódoló küldöttségben részt vett tagok küldetéséről. Örömmel számol be azon lelkes fogadtatásról, melyben a kül­döttség Bécs vái'os közönsége részéről részesült, melyben a magyar nemzet jelentősége úgy ki­domborodott, mint még soha. Ebből tanulságos következtetést vonhatunk le az Ausztriával való egymásra utaltságunkra vonatkozóan és hogy a monarchiában a magyar nemzetre sokkal jelentősebb szerep vár a jövőben, mint a múlt­ban volt. Nemestótlű Szabó Antal köszönetét fejezi ki a küldöttségben részt vett tagoknak, amiért a vármegyét méltóan képviselték. Péchy István vármegyei főjegyző az alis- páni jelentést terjesztette elő. Bejelenti, hogy a jul. 16-án bevonult Matkóczy István járási Ír­nokot az alispán a központba rendelte. Teleky Bertalan szatmári járási Írnokot hivatali sza­bálytalanság miatt felfüggesztette és ellene a fegyelmi vizsgálatot megindította. A kereskede­lemügyi ni. kir. Miniszter Szatmármegye ellá­tatlan közönsége részére 45 ezer q gabonanemii hatósági beszerzésére adott engedélyt. Kende Zsigmond nagy súlyt kíván fek­tetni arra, hogy egy kárpáti falu „Szatmárfalva“ néven a megye áldozatkészségéből fel építtessék, ezért egy bizottság kiküldését kéri a gyűjtés ellenőrzésére. A bizottság nem óhajt az indít­vánnyal foglalkozni, amennyiben a vármegyei törvényhatósági bizottság már határozott ez ügyben. Schönpflug Béla dr. vm. főorvos jelen­tése szerint a vármegye egészségügyi állapota nem mondható kedvezőnek, amennyiben a megyében a múlt ülés óta 74 kolera eset for­dult elő. Legtöbb eset volt Nagysikárlón (20), Nagykároly és Nagybánya városok kivételevei, hol behurcolás utján fordult elő, másutt min­denütt a szamosmenti községekben lépett fel. Tehát a járvány terjesztője a folyóvíz. A véde­kezés annál nehezebb, mert a folyótól nem lehet eléggé elzárni a közönséget. Jelenleg nin­csen elég csendőrség rendelkezésre, igy pol­gárőröket kell alkalmazni. Mindamellett az orvosi kar, élén a főorvossal, valamint a me­gyei hatóság élén Ilosvay Aladárral dicséreten felül álló lelkiismeretességgel törekszik a baj leküzdésére, miről dr. Hajós min. tanácsos is elismeréssel nyilatkozott. Az eddigi betegek kö­zül meghalt 38, meggyógyult 18, ápolás alatt áll 18. Tanfelügyelő indítványára a közigazgatási bizottság az el. iskolák megnyitására a követ­kezőket határozza : Rendezett tanácsú városok­ban az elemi iskolai tanítás szept.—jun. tart. Azonban IV.—VI. o. tanulók szülőik kérésére felmenthetők, ha beigazolódik, hogy otthon, vagy a gazdaságban nélkülözhetetlenek. A IV—VI. o. vizsgálata máj. 15-én megejtendő. A többi községekben az I.—II. o. rendes idő­ben beiskolázandó. A- III. o. okt 1. — ápril. 30-ig, a IV.—VI. o. és az ismétlő iskola nov. 15. — ápr. 15-ig. Az ügyészi jelentés szerint az elmúlt hó­ban 46 férfi és 36 női letartóztatás történt. S abadult 37 férfi és 27 ni. Pénzügyigazgató jelentése kapcsán bemu­tatja azon tervezete;, melyet ő a moratórium­ban az északkeleti ínséges vármegyékre hozandó miniszteri rendelkezések tárgyában a miniszter­hez felterjeszt. Az előterjesztés vitára adott al­kalmat melyben Kölcsey Ferenc és N. Szabó Antal vettek részt. Dr. Vetzák Ede azt indít­ványozta, hogy mielőtt a közigazgatási bizott­ság felírna, bizottságot küldjön ki, mely az adósok és hitelezek érdekeit egyaránt szem előtt tartva, tegyen javaslatot. Ilosvay Aladár alispán válaszát Szuhányi Ferencnek a requiralt lovak és jármüvek árá­nak megtérítése tárgyában tett interpellációjára tudomásul vette a bizottság. Ülés végeztével a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya ülésezett. Javaslatok a rokkant kérdés megoldására. Olvasóink előtt bizonyára nem ismeretlen Katona Béla a jeles közgazdasági szakiró neve. A Pesti Hírlapban szoktak az ó magvas, mé- lyenjáró értekezései megjelenni a háborús köz- gazdasági eseményekről. Most ugyancsak egy a háborúval kapcsolatos munkája jelent meg: „javaslatok a rokkant-kérdés megoldására“ címmel. E vonzó stílussal megirt müvében azt fejtegeti a szerző, hogy a rokkantakkal szem­ben nemcsak az államnak, hanem a társada­lomnak is megvannak a maga1 feladatai. A könyvecske érdekesebb fejezetei: L Az állami feladatok, 2. Az állam és a társadalom közös feladatai és 3. Tisztán társadalmi feladatok. A mü megírásával a szerzőnek, mint előszavában mondja; Kettős célja volt: Az egyik, hogy a rokkant-kérdés rendkívül bonyolult alkotó ele­meit rendszerbe foglalja és a megoldás főbb szempontjait megvilágítsa. Másik célja az, hogy olyan társadalmi szervezet kialakulását egyen- |ge-sa, mely az ügyhöz méltó komolysággal vállalhat szerepet és végezhet munkát az ered- ! menye; megoldás érdekében. Olvasóinkat bi­zonyara a müvecske olyan fejezete érdekli leg- inkábk, mely a társadalom feladataival foglal­kozik. Éppen ezért a tanulmánynak ezt a részét le is közöljük, annak hangsúlyozásával, hogy e könyvet mindazoknak el kell olvasniok, akik szegény rokkantaink jövőjét, a társadalomban le­endő mikénti elhelyezhedésüket szivükön viselik. Társadalmi feladatok. A társadalmi beavatkozásnak igen széles és tag tere van az evidens állami feladatok mellett, de a társadalmi tevékenység ezekben | még sem merülhet ki, mert abban kell látnia legfontosabb feladatát, Imgy a háború rokkant- jait elhelyezésük után se tévessze szem elől, hanem őket és családjukat állandóan szerető gondozásába fogadja, s az életviszonyok min­den változása közepeit védelmezze és támogassa. A rokkantak közül ugyanis sokan lesznek olyanok, akik morális támogatásra, józan ta­nácsra, útbaigazításra és sok esetben vigaszta­lásra is szorulnak. Ezek a végleg még el nem helyezkedett, tétovázó, ügyefogyott vagy gyenge erkölcsi alapon álló rokkantak nem hagyhatók magukra, mert nemcsak lehetséges, hanem való­színű, hogy a különféle hivatalos és társadalmi rokkanlintézmények között sok ily szerencsétlen nem találja majd meg azt a helyes utat, mely őket az életbe visszavezeti és az utánjárásoktól elfárad .a, jövő sorsuk iránt elfásulva, csüggedten, rossz hajlamból vagy nembánomságból züllésnek id u Inak. Ámde nem akarjuk látni katonai hivatá­sukban eiszerencsétlenedett polgártársainkat az utcasarkokon koldulni, vagy pedig a falu sará­ban hemperegni, Ettől a kinos lehetőségtől őket és a társadalmat egyaránt meg kell mentenünk. Ez a fűadat csakis társadalmi utón, még pe­dig az egyéni gyámoskodás formájában oldható meg a következő módon. Megalakul — a hadiárvák ügyét is ehhez a társadalmi mozgalomhoz kapcsolva — a Hadi rokkantakat és árvákat gondozó országos

Next

/
Thumbnails
Contents