Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-23 / 4. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 4-ik szám. kivan meg a sebesült ápolás és ellátás vezetése. Hányféle szempontot, hányféle felfogást kell megvitatnunk, hogy tisztán láthassunk ebben a kérdésben. Jelszavak, szállóigék kapnak lábra, melyek a rendkívüli idők levegőjében gyorsan tenyésznek és terjednek tova. Mily gyorsan kiüti a józan talajt alólunk egy-egy ilyen kiszólás a hevenyészett kórházi ágyra mutatva: „Mi ez a lövészárokhoz képest?“ vagy egy szegény baka kosztjára értve: „Mikor eszik ez otthon ilyen éleit?“ És igy a többi laikus hozzászólások. Nézzünk a szemébe az ilyen felfogásnak. A sebesültek ápolásának kérdése sokkal behatóbb és hozzáértőbb foglalkozást kíván, semmint ilyen kézlegyintésekkel el lehetne intézni. Szervező érzék, nagy hozzáértés, a célnak világos látása kell ahoz, hogy a sebesültek ellátását kifogástalanná lehessük. Ily kellékek nélkül a legmelegebben érző szív, a legtisztább kéz sem képes olyan eredményt elérni, amely ne ienne kifogásolható. Mélyére tekintve a kérdésnek, úgy látjuk, hogy inkább az üzleti oldal legyen erősebb, mint a szív gyengébb, hogy ne hibázzunk. Hozzáértés nélkül sebesülteket ellátni nem lehet. Vezetőknek, kik a sebesültek élelmezését vannak hivatva felülvizsgálni, a szó teljes értelmében érteni kell a konyha-vezetéshez. A lelkiismeretes vezetésnek szép példáját hozhatjuk fel körünkből, polgármesterünk személyében, ki, minthogy eleinte panaszok merültek fel a városi szükségkórház élelmezése ellen, hogy a szükségkórházi élelmezést ellenőrizhesse és a katonák a szükséges tápanyagokat megkapják, egész tanulmányokat végzett, hogy mi mindenre van szükség, mennyi kell egy embernek a jól tápláltsághoz, mibe kerül ez és hogyan lehet ezeket a fedezetre szolgáló összegből kiállítani? Az ő összeállítása nyumán közöljük az alábbi kimutatást. Szükségkórházban egy ember napi élelmezése: 1. Reggelire kávé 1'7 deka . 8'02 fill. 2. Cukor 3-5 deka . . 3ö4 „ 3. Hús 35 deka . . . 36 50 „ 4. Kenyér 70 deka . . . 30 08 „ tömegen s mikor valaki jövendő boldogságára ürítette poharát, hirtelen telugrott és igy szólt: — Elég volt! Nem akarok több komédiát, több hazugságot! El a virágokkal, a borral, a babérkoszorúval! . . . És ne emlegesse többé senki sem a jövendőmet, sem a boldogságomat. Nekem már nincs jövendőm és nincs boldogságom, mert én szemtől-szembe néztem a Halállal! Az emberek szánakozva pillantottak egymásra és fejüket csóválták. Egy öreg ember gyöngéden a lovag vállára tette kezét: — Gyere velem, fiam, a házamba. Ápolni, gyógyítani foglak, mig meg nem szabadul lelked ezektől a dőre gondolatoktól. Mert beteggé tett a rettenetes pillanat a Rémek birodalmában, ám a szeretet mindenható és meglátod, meg fog gyógyítani. A lovag csöndesen elfordult az öregtől: — Nem vagyok beteg és ti nem tudtok meggyógyítani, mert nekem immár semmi közöm nincsen hozzátok, mióta a halál merev, jéghideg szemébe pillantottam. A ti örömötök nem öröm számomra, s a ti fájdalmatokra nem zokog fel visszhang lelkemben. Amit ti vártok, reméltek, óhajtotok, az reám nézve értéktelen s amitől remegtek, féltek borzongtak, az előttem kicsinyes, unott semmi dolog. A Rémkirály életben hagyott, mert kiálltam szemének pillantását, ám ez a pillantás megölt bennem mindent, ami hozzátok, emberekhez fűzött. Én nem vagyok fiatal és nem vagyok vén. Én nem tudok szeretni és nem birok gyűlölni. Én nem várok semmit és nem félek senkitől. Nekem nincs örömöm és nem érzek fájdalmat A ki egyszer a halál szemébe nézett, annak örökre idege- genek lettek az élet dolgai. Az én két jó paj5. Bab 0H5 liter . 6 — fill. 6. Kolompár 33 deka . 2-50 11 7. Liszt rántással 170 11 8. Zsir .... 1 80 ii 9. Rizs .... 1 06 ii 10. Griz .... . 3 — if 11. Tarhonya . 6'40 ii 12. Zöldség . 054 11 13. Só. paprika, bors 1 — ii 14. Hagyma 1 — ii 15. Tojás . 2 — ii Összesen 1 K 06 fill. Csakis ilyen alapos hozzákészüléssel letiét a sebesültek szabályszerű ellát?sát biztosítani. A természet követelései előtt kitérni nem lehet. A test megköveteli a magáét s annak a táperőnek meg kell lentiig, ami egy kifáradt test felfrissítésére, uj erő gyűjtésére szükséges. A természetet kijátszani nem lehet. Mesterséges Ízesítőkkel a legkellemesebb izü ételeket lehet előállítani, melyeknek azonban semmi tápláló értékük nincsen. Sebesült katonáknak olyan élelem kell, mely. erőt ad. Tisztában kell lennünk a sebesült ápolás eme céljával s ahoz kell alkalmaznunk az ellátás mértékét. Eklatáns példa erre az elvre a német hadvezetőség azon intézkedése, hogy az Argonokban, hol oly óriási erőfeszítésekkel folyik a harc, egy embernek naponta egy kilogramm húst méret, hogy teljesítőképességüket fenntartsa. A sebesült katona kimerült ember. Nemcsak a vérveszteség, hanem a tábori élet viszontagságai is gyengítették erejét. Az ápolásnak nemcsak az a célja, hogy begyógyuljanak a sebek, hanem az is, hogv uj erőt adjon a karokba, mert a felépültsebesült katonák egy uj hadserege az országnak. A erőgyűjtéshez, pihenéshez elengedhetetlen kellék a kényelmes elhelyezés is. Ezért nincsen igazuk azoknak^ akik az akármilyen ágyakat minduntalan a lövészárkok kényelmével hasonlítják össze. A sebesült katona beteg ember, fájdalmai /annak, amiket minden áron csökkenteni tartozunk. Kellő kényelem mellett biztosabb a gyógyulás, több a megmentett erő. Nagyon mellé esnek a célnak, akik a gyentásom még hozzátok tartozik, mert ha meg is haltak, hazahozatjátok, megsiratjátok, eltemetitek őket. A sírjukra virágot ültettek, beszéltek róluk és ők a sírban is a tiétek, hozzátok tartoznak az emlékezés utján. De nekem, nem kell már sem a könnyetek, sem a csókotok. Nem kell sem az élő szeretet, sem a halott emlékezés. Én nem vagyok a tietek, s ti nem vagytok többé az enyémek, mert én . . . olyan boldogtalan, olyan vakmerő voltam, hogy szemébe néztem a Rémek királyának, a halálnak. A lovag felült sötét paripájára és elvágtatott. Az emberek mereven, mozdulatlanul bámultak utána. Nem igen értették, hogy mit beszél, csak azt látták, hogy itt volt és örökre elment. Vállat vontak, hát hiába, ebbe is bele kell nyugodni. Aztán elindultak és megkeresték ama másik két lovag holttestést. Zöld lombos ravatalon hozták őket haza, zokogva kisérték utolsó útjukon, sírijuk felé. A sirdombot teleültették csodaszép virágokkal és mesék és dalok voltak a két ifjúról, kik betévedtek a Rémek birodalmába, s a kegyetlen halál legyilkolta őket. Ifjú, leány együtt énekelte a bus dalokat és szánakozott, sirt, könyezett a két lovag bus sorsán. Éltek az emlékezetben, a lelkekben, a szivekben időtlen-időkig. Csak ő pusztult el örökre, a harmadik, a rettenthetetlen, az ércz- szivü hős, akinek többé semmi köze sem lehetet halandó, anyaszült ember álmaihoz, köny- nyeihez, emlékeihez. J<i örökre elszakadt az élet minden vidám és minden bus, minden nagy és minden kicsinyes dolgaitól. Ő volt a legboldogtalanabb, mert fejét fölemelve, arcába nézett a Rémek királyának és szemtől-szembe látta a halált. gébb kosztot is megfelelőnek találják, mert az a sebesült otthon is gyenge koszttal él. Igen, de akkor erőkifejtése is csekélyebb. A szegény ember egy kis krumplival, puliszkával kihúzza a telet, de egész nap alszik, pipál. Mikor beáll a szorgos dologidő, megjavítja úgy a maga kosztját, mint az állataiét, mert maga is tudja, hogy a természet rendje igy kívánja. És még egy figyelemre méltó körülmény a dolog érzelmi oldala. Ha a sebesült jó ellátást, emberséges bánásmódot tapasztal, lelkileg is megújulva, nemes elszántsággal tér vissza a harctérre. Annak a példátlan áldozatkészségnek, lelkességnek, amit az ország népe a mozgósításkor mutatott, nagyon sok része van abban, hogy vitézül küzdő fiaink bátorságát úgy megacélozta, hogy az valóban a hazát védő honfi rettenhetetlensége lett. Fogjuk fel hát a sebesültek ápolásának ügyét megértéssel, meleg szívvel; teljesítsük ezt a nemes hivatást épolyan szakértelemmel, mint önzetlenséggel Szivünk becsületes szándéka mellett mindenre kiterjedő figyelemmel, mély belátással teljesítsük ezt a hivatást, hogy valóban az legyen belőle aminek lenni-e kell: a haza védelmében való részvétel. Képviselőtestületi közgyűlés. Rendkívüli közgyűlést tartott a városi képviselőtestület Debreczeni István polgárme - tér összehívására f. hó 17-én gyenge érdeklődés mellett. A polgármester üdvözli a megjelent tagokat és két, miniszíerileg jóváhagyott intézkedést hirdet ki. Az egyik a város területén fekvő ingatlanok átruházása után fizetendő városi pótilletékről szólt. Az előbbi szabályrendelet 1914. dec. 31-én lejárt s igy újra volt szükség, hogy a városi tanács ez illetéket szedhesse. Még a múlt évben a belügyminiszterhez felterjesztett uj szabályrendelet jóváhagyva most ér-' kezeit vissza. A második szám kövezetvámdijakról szólt. A városi közutak közé, a képviselőtestület előterjesztésére az Attila-utcának a Hunyadi-utcától egész a vasúti petroleumraktárig terjedő útszakaszát is felvette a miniszter és a szedhető vámdijtételeket uj engedélyokiratban megállapította. A polgármester ezt is kihirdeti. Az elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Adler Adolf, Braneczky József, dr. Jékel László és Kun István képviselőtestületi tagokat felkérvén, a közgyűlést bezárta. áz élelmiszer-uzsora ellen. Budapest január 22. A Budapesti Tudósitó illetékes helyről a következő közleményt kapta: Több oldalról hangzik fel a panasz, hogy egyrészt a termelők gabonájukat, másrészt a malom-vállalatok a lisztet különböző cimü felszámításokkal a hatóságilag megállapított árnáí drágábban árusítják. A legmagasabb áraknak ily módon való kijátszása veszélyezteti azt a célt, amelyet a kormány az ármegállapítással elérni szándékolt. Hogy gátot vessen a további áremelkedésnek, intézkedik a kormány, hogy a hatóságok a legszigorúbban járjanak el; nyomozzák ki a visszaéléseket és torolják meg azokat. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.)
