Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-12 / 24. szám
2-ik oldal. 24-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. mizsnáról van szó. Az állam a mai milliárdos költségvetésébe könnyen bele tud illeszteni még egy néhány milliót a rokkantak támogatására. Törvény is rendeli. Az állam a társadalomtól egyebet vár. Elvárja közreműködését ama egészséges szociális irányban, hogy a rokkantak ne rokkantságukból, hanem rokkantságuk dacára megélhessenek. Ne kegyelem kenyéren, hanem munkájuk megérdemelt béréből. Ne neveljünk koldusokat, ne ápoljuk a tétlenséget és henyélést. De nyújtsunk segédkezet a tiszteséges foglalkozást kereső, m unkaképességökben megfogyatkozott rokkantjamk családjaik megélhetéséhez. Keressünk a különböző fokú, rendű és rangú rokkantaknak megfelelő munkaalkalmat úgy a földművelés és állattenyésztés, valamint az ipar és kereskedelem terén. Nem értjük azonban ezt ama sablonossá és megszokottá vált értelmében, mely szerint igyekezzíik őket hivatalok és magánalkalmazásba beprotezsálni, ami talán pillanatnyi hazafias felbuzdulásunkban sikerülne is, de örökös elégedetlenségnek a kutforrásává is válhat azon egyszerű oknál fogva, hogy a rokkant ember csökkent mozgékonysága és ruganyossága nem tudja a mai gyors lebonyolításhoz szokott munkaadók felkokozott igényeit teljesen kielégíteni, miáltal a munkaadó és rokkant alkalmazott között folytonos súrlódások támadhatnak, ami aztán a haza szolgálatában nyomorékká vált ember elkeseredését és kétség- beesését vonhatná maga után. De hisz ép azt akarjuk elkerülni. Kibékíteni sorsával és a megelégedés érzését benne felébreszteni. A jövő esélyeivel számitó megoldást kell tehát keresnünk, amely úgy a társadalom, mint a sújtott rokkantak lelki nyugalmát a lehetőség határáig biztosítani tudja. Adjunk nekik oly munkaalkalmat, mely nem a munkaadó elnézésétől és jóindulatától függ, hanem egynegyedül a rokkant becsületes munkaszeretetétől és igyekvő tevékenységétől. Indítványunk tehát az: fogjon össze városunk táisadalma és eszközölje ki az irányadó hatóságok hathatós támogatását oly célból, hogy létesittessék Nagykárolyban megyénk, vagy több megyére terjedő rokkantakat foglalkoztató központ. Oktató és foglalkoztató műhellyel konyhakertészetet, méhészetet, baromfitenyésztést űző teleppel, kosárfonás és egyéb alkalmas, tanulmány tárgyává teendő a vidék speciális viszonyainak megfelelő ipar meghonosításával. Meg vagyunk győződve, hogy a hivatott tényezők hazafias és emberbaráti felbuzdulásunkat élénk rokonszenvvel fogják fogadni. Fejtsünk ki erős és céltudatos agitációt e nemes ügy érdekében, mert vele nemcsak hazánk iránti kötelességet teljesítünk, hanem gyarapítjuk városunk közintézményeit egy hasznos, humánus és nemes célt szolgáló intézménnyel és kezdeményező lépésünkkel egyúttal nagy szolgálatot teszünk a rokkant ügy országos rendezésének is. A Nagykárolyt Nőegyesülei közgyűlése. A Nagykárolyi Nőegyesület özv. dr. gyö- mörői Áldor Adoifné II. alelnökiéi elnöklete alatt a tagok élénk részvétele mellett f. hó 6-án d. e 12 órakor tartotta meg rendkívüli közgyűlését a polgármester helyiségében. A közgyűlés legfontosabb tárgya volt özv. dr. Serlyné Móricz Ilka úrnő az egyesület nagyérdemű első alelnöknöje ugyanis ezidő- szerint huzamosabb ideig Budapesten tartózkodik s ennek folytán az ő kérelmére ejtetett meg a helyettes I. aleinöknő választása. Özv. dr. Áldor Adoifné elnöki megnyitójában ékes szavakban fejezte ki azt a páratlan buzgalmat s lelkesedést, melyet dr. Serlyné Móritz Ilka úrnő a Nőegyesület ügyeiben mindenkor kifejtett és azokat a nagyérdemeket, miket az egyesület felvirágoztatása körül szerzett, úgy hogy rövid időre való távozását is élénken megérzi az Egyesület s emiatt tartja szükségesnek egy helyettes I. aleinöknő választását. A közgyűlés sajnálattal vette tudomásul dr. Áldorné úrnő bejelentését s Serly Móric Ilka távolléti idözése és alelnöki jogának épségben tartása mellett helyettes I. alelnöknővé egyhangúlag s nagy lelkesedéssel dr. Schönpflug Béláné szül Ujfalussy Amadil urnőb választotta meg. Ezután több kisebb jelentőségű ügyet intézett el a közgyűlés. így a többek között a Melinda Át vaházban ápolt gyermekek házi élelmezési s tartási diját, tekintettel a mai általánosan ismert drágasági viszonyokra, 1915. évi május 1-től havi 20 koronáról 28 koronára emelte fel a közgyűlés; kimondván egyidejűleg azt is, hogy ez a felemelt dij csak a háború tartama alatt fog folyósittatní. Elhatározta to— Mióta vagy huszár ? — Nem régen. 1911-ben tizenkétéves koromban Bábolnán lovászgyerek voltam. Onnan a veszprémi 7-ik honvéd tüzérezredhez léptem be és most nyáron, amikor kiütött a háború, elmentem az 1-ső üteggel Szerbiába. Itt másfél hónapig voltam, azután elvonultunk Uzsokra, ahol vérhast kaptam és hazajöttem a kórházba. Mintha az iskoláról, vagy a játékról beszélne, olyan természetesen mesélte el a fiú az ö élményeit s egyszerre öreg katonásan hozzátette: — Azután átkéredztem a huszárokhoz, mert a betegségem után nem bírtam, kérem, a sok gyaloglást . . . Felvettek és én is a Ferenc József-laktanyába tartoztam eddig. Most \thelyeztek az 1. honvéd gyalogezredhez jelentő »vasnak. Huszár leszek ezután is, csak hogy £ürke ruhában. A kisebbik, a szőke gyerek közbe szólt: — De azt is mondd el, hogy milyen hftetteket csináltál I Csodálos, hogy éppen ezt felejtette el, de zután elmondta : < — Mint tüzér, egv huszárral együtt jár- őrszJgálatot teljesítettem 'Jzsoknál. A huszár felm<t egy dombra, én meg lent maradtam. Ekkor láttam, hogy egy orosz csapat közeledik. A fegyveremet nem használtam ellenük, hanem elsiettem és értesítettem a csapatunkat. Elfogtuk egy szálig őket . . . Tűzben is voltam. A 31-esekkel együtt szuronyrohamban vettem részt. Én tüzér voltam, de az nem volt baj... Azért, hogy a járőrszolgálatot olyan jól végeztem, tizedesi rangot kaptam. A huszár-ruhára nincs fölvarrva a csillagom, de ha felöltözöm jelentő lovasnak, megint meg lesz. Most már nem mertem tovább tegezni a tizedes urat, aki elvégre nekem, mint most besorozott népfölkelőnek feljebbvalóm. A hatosokat, amelyeket az interjú fejében Ígértem nekik, kissé félve nyújtottam át, de azért elvették. Még egyre voltam kiváncsi. A kisebbiktől kérdeztem meg: • — Mit csinált itt a gyalogos laktanyában ebédkor? A huszároknál nincs menázsi ? — Dehogy nincs. Azt már megettem. De tetszik tudni, mindig éhes vagyok, hát ide is eljövök. — Jó étvágyat. Szervusz. Alásszolgája tizedes ur. Néhány perc múlva a kaszárnya napos udvarán öreg népfölkelőkkel footballoztak a kis huszárok ... L. Z. vábbá a közgyűlés, hogy gróf Károlyi Istvánná Öméltóságát, mint az Egyesület elnöknőjét, születésnapja alkalmából üdvözlő irattal keresi fel. Ezután dr. Áldor Adoifné a következő megható szavakban emlékezett meg dr. Nemes- tóthi Szabó Albert hősi haláláról: „Mély megilletődésse! jelentem a közgyűlésnek, hogy Nőegyletünk ügyésze : dr. Nemes- tóihy Szabó Albert május havában az északi harctéren hősi halált halt. Dr. Nemestóthy Szabó Albert Nőegyletünknek éveken keresztül lelkes buzgalmu, fáradhatatlan, agiiis, minden j > és szép eszmét felkaroló ügyésze volt. Szive hazafias sugalatát követve közvetlenül a háború kitörése után önként jelentkezett katonai szolgálatra. Mindig az első sorokban küzdött Halál- félelmet, gyávaságot nem ismert, bátran elszántan, csapata élén ment mindenkor rohamra. Katonái rajongásig szerették, tiszttársainak pedig kedves Bercije volt, amint azt ezredese oly .megható levélben irta meg gyászoló szüleinek. Korai halála nagy veszteséget jelent nemcsak városunk politikai és társadalmi életében, hanem az egész magyar politikai közéletben is. De rendkívül nagy ami veszteségünk is, mert dr. Nemestóthy Szabó Albert értékes munkássága, az ő nemes jó szive pótolhatatlan s mindenkor hiányozni fog Nőegyletünknek. Kérem a közgyűlést, hogy dr. Nemestóthi Szabó Albert hősi halála felett érzett mély részvétét jegyzőkönyvében örökítse meg s erről a mélyen sújtott szülőket jegyzőkönyvi kivonatban értesíteni rendelje.“ A közgyűlésen jelenvoltek mély megindult- sággal fogadták az elnök bejelentését, mély részvétüknek a közgyűlés jegyzőkönyvében adtak kifejezést s elhatározták, hogy részvétüknek kifejezését jegyzőkönyvi kivonat utján hozzák a mélyen sújtott szülők tudomására, akiket csak az a tudat vigasztalhat, hogy szeretett fiuk hazánk védelméért esett el. Ezután még 2—3 kisebb tárgyat intézett el a közgyűlés. á 12-es honvédek dícsésége. 1 00 hadifogoly két nap alatt. Diösy ezredes hadiparancsa. A jelenleg Egerken állomásozó 12. honvédgyalogezred vitéz legénysége mo^t az Orosz- lengyelországban Kielcétől keletre folyó nagy harkokban vesz részt a németekkel együtt. A vitéz honvédezred főleg a május 22. és 23-iki harcokban tüntette ki magát, midőn ez az ezred egymaga 1500 oroszt ejtett foglyul. Ékből az alkalomból bocsátották ki az ezredhez az aiábbi hadpárancsot: Honvédek: Két nap és három éjjel harcoltatok előkészített állásokban álló szívós ellenség ellen. Minden állásából kiűztétek; az ő védelmi állásait ti foglaltátok el. Ezerötszáz ember hadifogoly, nagy zsákmány fegyverek és lőszerben esett kezünkbe. Hősök voltatok egytől-egyig ! Dicsőséget szereztetek Királyunknak és Hazánknak. Dicsőséget szereztetek a honvédségnek. Dicsőséget szereztetek önmagatoknak. Ti is hozzájárultatok ahhoz, hogv a Honvédséget csak leemelt kalappal említsék. Én is tisztelgek előttetek s mélyen meghatott szívvel mondok köszönetét mindegyiktöknek, legyen az bármily rendfokozatban, mert mindenki kivétel nélkül érdemet szerzett a fényes győzelem kivívásánál. A május 22. és 23-án ellenséges területen vívott P. K-i harc a 12. honvédgyalogezred történetének mind örökké fényes lapja lesz.
