Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1914-12-24 / 53. szám

2-ik oldal. 53-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. Városunk tisztújító közgyűlése. Ilosvay alispán vezetése alatt f. hó 23-án tartottuk meg a városi tisztújító közgyűlést. Nyugodtan és teljes egyetértésben folyt le a gyűlés. A régi, kipróbált, megedzett erők ke­rültek újból a város élére; olyan féifiak, akik szavukkal nem játszanak. Ein Mann, ein Wort. Hisszük és tudjuk, hogy e nehéz körülmények között, amikor az egész világot lángtenger bo­rítja és összeomlással fenyegeti, a tisztikar fo­kozott erővel és esküjükhöz híven a hivatalukkal járó kötelességeiket lelkiismeretes pontossággal fogják teljesíteni. „Isten engem úgy segéljen !“ Ez volt úgy a polgármester, mint a tisztikar többi tagjainak végső szava. Nagy szó! Betar­tása nyugodt lelkiismeretet, áldást és bőséges gyümölcsöt hoz, mert „ha Isten velünk, ki ellenünk“, megszegése romlást, pusztulást és átkot von maga után. Adja Isten, hogy virág­zás, uj tavasz, áldás és béke koronázza a tisztikar minden munkáját! Lelkesedéssel üd­vözöljük ! Mellőzve a gyűlés hivatalos formáinak elsorolását, három részre osztjuk azt. I. A végső eredmény. Polgármester: Debreczeni István kir. ta­nácsos, árvaszéki ülnök : Tömpe Bertalan, adó­ügyi tanácsnok : Nagy Antal, főügyész: Borody György, főmérnök: Illés József, főszámvevő: Pfeifer Ede, pénztárnok : Szolomájer Gusztáv, ellenőr: Nők János, városgazda : Lucz György, végrehajtó: Diczig Je tő. Csak Borody György főügyésznek volt ellenjelöltje : dr. Átérts László ügyvéd. A leadott 104 szavazat közül 8i-et Borody György kapott, 21-et Merís László, 1-et K.' L. 1 névnélküli volt. II. Irodalmi rész. Ide sorozzuk a szebbnéi-szebb beszédeket, amennyire le tudtuk azokat jegyezni. Az alispán megnyitja a közgyűlést, üdvözli a tagokat. — A nemzet létéért küzd és csak a Lelkek szállnak. Ködös a nappal, hűvös az éjjel, Golyófergeteg zug szanaszéjjel Zord Északon. — Honi hajlékban, lámpafény mellett, Anyja ölében apró két gyermek Hallgatagon. Muszka határon hős népfelkelő Vérző sebével csak rohan elől S összeroskad. — Mosolygós arccal vánkost ölelget Álmában s csókol mind a két gyermek Sokat, sokat . . . Károlyi Tóth Lajos. % A magyar kathoiikus egyház kariiásza. Irta: dr. Vass József. A háború igen zord maestro. Nem szokot’ lágy hangon fuvolázva könyörögni. Követel Impresszionista és ultra-szenzíbilís lelkek valami színdarab-félének gondolták, hatalmas premier-nek, — hiszen a lapok is a háború szinterét emlegetik, a kemény és határozott harctér helyett, — amelyet páholyból nézegetve szokatlan és érdekes izgalmakban lehet részünk. Ah, milyen elragadó! A dunaparti szeladonok hősi elokvenciával fejtegették a rawaruskai ütközet részleteit, amelyekről egészen biztos tudomást szereztek a megcsappant forgalmú bankok kontorjaiban; a sensitiv hölgyek pedig gyönyörtől fázósan húzták összébb gömbölyű vállaikon a sealskin prémet. Milyen kedves emberek ez a Conrád, ez a Hindenburg, meg biztos hit, a magyarok Istenébe vetett erős hit tudja megacélozni erejét. Hisszük, hogy a tengersok áldozat és vérveszteség egy jövő virulás záloga. Most a hazának minden polgá­rára nagy szüksége van. A jelen nehéz viszo­nyok a képviselőtestület kötelességévé teszik, hogy ismert, kipróbált erőket állítson a város élére. A polgármester beszéde : Az elmúlás gon­dolata az embert önbirálatra kényszeríti. Man­dátumunk lejárt és megmaradt a nagy kérdés: megtettünk-e mindent, amit a város haladása megkívánt? Működésűnk nyitott könyv. Leg­jobb tudásunk és tiszta lelkiismeretünk szerint teljesítettük kötelességeinket. A képviselőtestü­lettel egyetértve intéztük a város ügyeit. Ami tehetséget és erőt adott nekünk az Isten, azt városunk haladására kamatoztattuk. Részletekbe most nem bocsátkozom. A város pecsétjét és a városi pénztár kulcsait, ime letesszük az elnöklő alispán ur kezébe és nyugodtan várjuk a képviselőtestület ítéletét: méltók vagyunk-e, vagy méltatlanok ? Elismerést érdemlünk-e, vagy megrovást ? A képviselőtestület selejtezze ki a méltatlanokat és tartsa, becsülje meg a jókat. Egészséget és kitartást kívánok, hogy a képviselőtestület az uj tisztikarral minél oda- adóbban teljesíthesse nemes munkáját. A polgármester ekkor visszavonult. A közgyűlés pedig egyhangúlag és nagy lelkese­déssel újból polgármesteré választotta. Az alispán felkérésére Nemestóthi Szabó és dr. Jékel mentek az újonnan megválasztott polgár- mesterért. Beléptekor viharos éljenzéssel fogadta a közgyűlés. Az alispán e szavakkal üdvözölte: Tekintetes Polgármester Ur! Kedves Barátom! Örömmel hozom tudomásodra, hogy a köz­gyűlés egyhangúlag polgármesterré választott. Elsőnek üdvözöllek .izén díszes, de nehéz ál­lásodban. Szorgalmas, kitartó, a város javát célzó munkád jutalma ezen választás. Nagy bi­ez a Vili! Nemsokára stilus is termett. Könnyű ápolónői kosztümök, applikált nyers csipkével, ici-pici vörös kereszttel ; ezüst kötőtűk, arany veretű ollócskák, sok Gerbeaud-val és temérdek Hanglival. Aki a világ legszebb keztyüs kis kezecskéjének ujja hegyével megérintett egy sebesültet, vagy „tisztelt szegény“ megszólítással kitüntetett egy vigyorgó toprongyost, kissé nagyra sikerült egyesületi jelvénnyel már „jelen­volt“ a szegényügyi ankéníen s tartalmas hozzá­szólását este pezsgős vacsora ünnepli, amelynek fő meglepetése az ezüst tálczán felszolgált há­romfontos komiszkenyér. S milyen izgatóan érdekes olvasmány az elesettek és sebesültek listája. Sürü könnyek és rőfös távirat a szegény Frednek, akinek egy muszka golyó belesikerült a lábikrájába. „Továbbá elesett 500 közlegény.“ Ah, les pauvres! Pont. A háború pedig, a zord maestro, puska­porfüstös markaival gyorsan dobálta a száz­kilométeres kulisszákat. Orosz határ, Lemberg, Kárpátok, Kőrösmező, ivangorod. És a színen egymást követik a jelenetek, amelyek után nem függönygördülés és színházi vacsora következik. Milliók rettenetes tusája, véresen elomló tízez­rek, gyorsan emelkedő cserlombos sírok elfoj­tott zokogás a magyar falvak és városok gyász- baborult tűzhelyei körül. Fakóarcu sebesültek. És egyre nő a segítséget váró kiaszott kezek erdeje. Onnan alulról nő, az élet mélységeiről a kisemberek millióinak rétegéből, amely tömeg­erőnket, a vért, az elszántságot, s a cserlombos sírok legtöbb lakóját adja. A háború, a zord maestro, követel és nem tűr idegen stílust. A maga stílusát kényszeríti mindenkire. Ez a stilus az áldozatok stílusa. Motto : segíteni kell, ki mivel, okolja meg a segélynyújtást, az mellékes. S a spekuláló tő­kének észre kell vennie, hogy a háború nem fogja tűrni a 42 koronás búzaárakat, ellenben ki fogja kopogtatni a milliókat a páncélszek­rényekből. A lenge szentimentalizmus, a seké- | zalom jele ez a kitüntetés, mert most csak egész emberekre van szükség. Nem is sejtett nehéz küzdelmek előtt állunk. S ha a sok kiöm­lött vér árán kivívjuk a békét, s általános bol­dogulás fakad a béke nyomában, annyi seb vár gyógyításra, annyi rombolás javításra, hogy nem is tudjuk kiszámítani azt a munkát, amely a te kezedre és a tisztikar erejére vár. Látva ezt a bizalmat, amely veled szemben megnyil­vánult, kifejezést kell adnom azon meggyőző­désemnek, hogy Nagykároly kipróbált erő ve­zetése alá került. Meg vagyok győződve, hogy sikerülni fog neked ezt a nehéz feladatot sike­resen megoldani. Adjon az isten neked erőt és kitartást munkádban ! Ekkor a polgármester letette a hivatalos esküt, amely igy szólt: „Én Debreczeni Ist­ván ünnepélyesen fogadom, hogy a polgár- mesteri hivatalommal járó kötelességeimet lel­kiismeretes pontossággal fogom teljesíteni. Is­ten engem úgy segéljen! A polgármester válasza az alispán üd­vözlő szavaira: Legmélyebb köszönetemet fe­jezem ki azon egyhangú választásért, amellyel a t. közgyűlés engem e város polgármesterévé telt. Azt hittem, hogy e választás már nem az én személyemet fogja kitüntetni e;en díszes, de nehéz állással. Súlyos, sötét fellegek tor­nyosulnak mindenfelé, ídegsorvasztó küzdelem lángja csap az égig és bevilágítja az egész vi­lágot . . . ily körülmények között nem volt szabad kitérnem a felelősség elől. Programmot nem adok. Most egy kötelességet ismerek: Szivünk minden dobbanásával szolgáljuk a hazát! Egész napi, egész évi munkánk ez. A nemzet ezen dicső erőfeszítése után nagy meg­tisztulásnak kell következnie. Adja a magya­rok Istene, hogy ez minél előbb következzék be, hiszen ez mindnyájunk legforróbb vágya, legszentebb imádsága 1 Ha ezt a boldogságot megértük, akkor következik a mi városunk ügye, addig: „a haza mindenelőtt!“ Ezen kö­lyes humanizmus már is hervadnak a téli nyo­mor hideg lehelletétől, a korzózó betegápolás pedig Ibrányi Alice nyílt levele nélkül is meg­értette, hogy a sürüágyas kórházakban dézsá­nak, suroiókefének, törlőrongynak, erős szivek­nek és erős idegeknek van helyük, fürtnek, Ypres-paríüm-nek és Kerpel-r.ek ellenben nincs. Bocsánat a szatirikus megjegyzésekért. Félre ne értsen senki. A világért sem akarom leértékelni a magyar társadalom nagyszerű se­gély akcióját, csak azokra a kinövésszerü, ko­molytalan, lényegben üres jelenségekre akarok rávilágítani, amelyek ízléstelenségük miatt kri­tikát érdemelnek. Sőt ezt sem tettem volna, ha a napisajtó egy része következetesen jóakaró észrenemvevéssel nem haladna el mellettük akkor, amikor ugyanazon sajtó hétről-hétre tá­madó mozdulatai tárgyává teszi a katholikus egyházat. A sokszor emlegetett zord maestro vas- keztyiis ökle sok divatlelkesedést és kérészéletű segély-stilust megsemmisít, minél nagyobb ál­dozatokat fog azonban követelni, a sok értékes és minden elismerésre méltó törekvés között annál inponálóbban fog kiemelkedni a magyar katholikus egyház karitativ munkája, amelynek stílusa azért nem semmisülhet meg, mert kez­dettől fogva mindig Krisztus szellemében mű­ködött. Ez a stilus a lelkekig ható segítés stílusa. A háborús nyomornak egészen külön psichologiája van. Ä táplálkozásban, ruhában, fűtőanyagban, szenvedett nélkülözéseken, a se­besült katonák fájdalmain kivül a lelkek külön kálváriát járnak, az aggodalom, bizonytalanság, reménykedés, tompa lemondás és kétségbeesés nehéz útjait. Idegen országok csataterein küzd a férj, apa, testvér; hetek óta semmi hirfelőle; él-e, vagy elesett, vagy nyomorékká lőve, vágva fetreng-e valamelyik kórház betegágyán ? Hogy ez a lelkiállapot gyógyítás hijján miben nyil­vánulna meg, újfajta bünözésben-e, vagy tömeg-

Next

/
Thumbnails
Contents