Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-12-24 / 53. szám
2-ik oldal. 53-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. Városunk tisztújító közgyűlése. Ilosvay alispán vezetése alatt f. hó 23-án tartottuk meg a városi tisztújító közgyűlést. Nyugodtan és teljes egyetértésben folyt le a gyűlés. A régi, kipróbált, megedzett erők kerültek újból a város élére; olyan féifiak, akik szavukkal nem játszanak. Ein Mann, ein Wort. Hisszük és tudjuk, hogy e nehéz körülmények között, amikor az egész világot lángtenger borítja és összeomlással fenyegeti, a tisztikar fokozott erővel és esküjükhöz híven a hivatalukkal járó kötelességeiket lelkiismeretes pontossággal fogják teljesíteni. „Isten engem úgy segéljen !“ Ez volt úgy a polgármester, mint a tisztikar többi tagjainak végső szava. Nagy szó! Betartása nyugodt lelkiismeretet, áldást és bőséges gyümölcsöt hoz, mert „ha Isten velünk, ki ellenünk“, megszegése romlást, pusztulást és átkot von maga után. Adja Isten, hogy virágzás, uj tavasz, áldás és béke koronázza a tisztikar minden munkáját! Lelkesedéssel üdvözöljük ! Mellőzve a gyűlés hivatalos formáinak elsorolását, három részre osztjuk azt. I. A végső eredmény. Polgármester: Debreczeni István kir. tanácsos, árvaszéki ülnök : Tömpe Bertalan, adóügyi tanácsnok : Nagy Antal, főügyész: Borody György, főmérnök: Illés József, főszámvevő: Pfeifer Ede, pénztárnok : Szolomájer Gusztáv, ellenőr: Nők János, városgazda : Lucz György, végrehajtó: Diczig Je tő. Csak Borody György főügyésznek volt ellenjelöltje : dr. Átérts László ügyvéd. A leadott 104 szavazat közül 8i-et Borody György kapott, 21-et Merís László, 1-et K.' L. 1 névnélküli volt. II. Irodalmi rész. Ide sorozzuk a szebbnéi-szebb beszédeket, amennyire le tudtuk azokat jegyezni. Az alispán megnyitja a közgyűlést, üdvözli a tagokat. — A nemzet létéért küzd és csak a Lelkek szállnak. Ködös a nappal, hűvös az éjjel, Golyófergeteg zug szanaszéjjel Zord Északon. — Honi hajlékban, lámpafény mellett, Anyja ölében apró két gyermek Hallgatagon. Muszka határon hős népfelkelő Vérző sebével csak rohan elől S összeroskad. — Mosolygós arccal vánkost ölelget Álmában s csókol mind a két gyermek Sokat, sokat . . . Károlyi Tóth Lajos. % A magyar kathoiikus egyház kariiásza. Irta: dr. Vass József. A háború igen zord maestro. Nem szokot’ lágy hangon fuvolázva könyörögni. Követel Impresszionista és ultra-szenzíbilís lelkek valami színdarab-félének gondolták, hatalmas premier-nek, — hiszen a lapok is a háború szinterét emlegetik, a kemény és határozott harctér helyett, — amelyet páholyból nézegetve szokatlan és érdekes izgalmakban lehet részünk. Ah, milyen elragadó! A dunaparti szeladonok hősi elokvenciával fejtegették a rawaruskai ütközet részleteit, amelyekről egészen biztos tudomást szereztek a megcsappant forgalmú bankok kontorjaiban; a sensitiv hölgyek pedig gyönyörtől fázósan húzták összébb gömbölyű vállaikon a sealskin prémet. Milyen kedves emberek ez a Conrád, ez a Hindenburg, meg biztos hit, a magyarok Istenébe vetett erős hit tudja megacélozni erejét. Hisszük, hogy a tengersok áldozat és vérveszteség egy jövő virulás záloga. Most a hazának minden polgárára nagy szüksége van. A jelen nehéz viszonyok a képviselőtestület kötelességévé teszik, hogy ismert, kipróbált erőket állítson a város élére. A polgármester beszéde : Az elmúlás gondolata az embert önbirálatra kényszeríti. Mandátumunk lejárt és megmaradt a nagy kérdés: megtettünk-e mindent, amit a város haladása megkívánt? Működésűnk nyitott könyv. Legjobb tudásunk és tiszta lelkiismeretünk szerint teljesítettük kötelességeinket. A képviselőtestülettel egyetértve intéztük a város ügyeit. Ami tehetséget és erőt adott nekünk az Isten, azt városunk haladására kamatoztattuk. Részletekbe most nem bocsátkozom. A város pecsétjét és a városi pénztár kulcsait, ime letesszük az elnöklő alispán ur kezébe és nyugodtan várjuk a képviselőtestület ítéletét: méltók vagyunk-e, vagy méltatlanok ? Elismerést érdemlünk-e, vagy megrovást ? A képviselőtestület selejtezze ki a méltatlanokat és tartsa, becsülje meg a jókat. Egészséget és kitartást kívánok, hogy a képviselőtestület az uj tisztikarral minél oda- adóbban teljesíthesse nemes munkáját. A polgármester ekkor visszavonult. A közgyűlés pedig egyhangúlag és nagy lelkesedéssel újból polgármesteré választotta. Az alispán felkérésére Nemestóthi Szabó és dr. Jékel mentek az újonnan megválasztott polgár- mesterért. Beléptekor viharos éljenzéssel fogadta a közgyűlés. Az alispán e szavakkal üdvözölte: Tekintetes Polgármester Ur! Kedves Barátom! Örömmel hozom tudomásodra, hogy a közgyűlés egyhangúlag polgármesterré választott. Elsőnek üdvözöllek .izén díszes, de nehéz állásodban. Szorgalmas, kitartó, a város javát célzó munkád jutalma ezen választás. Nagy biez a Vili! Nemsokára stilus is termett. Könnyű ápolónői kosztümök, applikált nyers csipkével, ici-pici vörös kereszttel ; ezüst kötőtűk, arany veretű ollócskák, sok Gerbeaud-val és temérdek Hanglival. Aki a világ legszebb keztyüs kis kezecskéjének ujja hegyével megérintett egy sebesültet, vagy „tisztelt szegény“ megszólítással kitüntetett egy vigyorgó toprongyost, kissé nagyra sikerült egyesületi jelvénnyel már „jelenvolt“ a szegényügyi ankéníen s tartalmas hozzászólását este pezsgős vacsora ünnepli, amelynek fő meglepetése az ezüst tálczán felszolgált háromfontos komiszkenyér. S milyen izgatóan érdekes olvasmány az elesettek és sebesültek listája. Sürü könnyek és rőfös távirat a szegény Frednek, akinek egy muszka golyó belesikerült a lábikrájába. „Továbbá elesett 500 közlegény.“ Ah, les pauvres! Pont. A háború pedig, a zord maestro, puskaporfüstös markaival gyorsan dobálta a százkilométeres kulisszákat. Orosz határ, Lemberg, Kárpátok, Kőrösmező, ivangorod. És a színen egymást követik a jelenetek, amelyek után nem függönygördülés és színházi vacsora következik. Milliók rettenetes tusája, véresen elomló tízezrek, gyorsan emelkedő cserlombos sírok elfojtott zokogás a magyar falvak és városok gyász- baborult tűzhelyei körül. Fakóarcu sebesültek. És egyre nő a segítséget váró kiaszott kezek erdeje. Onnan alulról nő, az élet mélységeiről a kisemberek millióinak rétegéből, amely tömegerőnket, a vért, az elszántságot, s a cserlombos sírok legtöbb lakóját adja. A háború, a zord maestro, követel és nem tűr idegen stílust. A maga stílusát kényszeríti mindenkire. Ez a stilus az áldozatok stílusa. Motto : segíteni kell, ki mivel, okolja meg a segélynyújtást, az mellékes. S a spekuláló tőkének észre kell vennie, hogy a háború nem fogja tűrni a 42 koronás búzaárakat, ellenben ki fogja kopogtatni a milliókat a páncélszekrényekből. A lenge szentimentalizmus, a seké- | zalom jele ez a kitüntetés, mert most csak egész emberekre van szükség. Nem is sejtett nehéz küzdelmek előtt állunk. S ha a sok kiömlött vér árán kivívjuk a békét, s általános boldogulás fakad a béke nyomában, annyi seb vár gyógyításra, annyi rombolás javításra, hogy nem is tudjuk kiszámítani azt a munkát, amely a te kezedre és a tisztikar erejére vár. Látva ezt a bizalmat, amely veled szemben megnyilvánult, kifejezést kell adnom azon meggyőződésemnek, hogy Nagykároly kipróbált erő vezetése alá került. Meg vagyok győződve, hogy sikerülni fog neked ezt a nehéz feladatot sikeresen megoldani. Adjon az isten neked erőt és kitartást munkádban ! Ekkor a polgármester letette a hivatalos esküt, amely igy szólt: „Én Debreczeni István ünnepélyesen fogadom, hogy a polgár- mesteri hivatalommal járó kötelességeimet lelkiismeretes pontossággal fogom teljesíteni. Isten engem úgy segéljen! A polgármester válasza az alispán üdvözlő szavaira: Legmélyebb köszönetemet fejezem ki azon egyhangú választásért, amellyel a t. közgyűlés engem e város polgármesterévé telt. Azt hittem, hogy e választás már nem az én személyemet fogja kitüntetni e;en díszes, de nehéz állással. Súlyos, sötét fellegek tornyosulnak mindenfelé, ídegsorvasztó küzdelem lángja csap az égig és bevilágítja az egész világot . . . ily körülmények között nem volt szabad kitérnem a felelősség elől. Programmot nem adok. Most egy kötelességet ismerek: Szivünk minden dobbanásával szolgáljuk a hazát! Egész napi, egész évi munkánk ez. A nemzet ezen dicső erőfeszítése után nagy megtisztulásnak kell következnie. Adja a magyarok Istene, hogy ez minél előbb következzék be, hiszen ez mindnyájunk legforróbb vágya, legszentebb imádsága 1 Ha ezt a boldogságot megértük, akkor következik a mi városunk ügye, addig: „a haza mindenelőtt!“ Ezen kölyes humanizmus már is hervadnak a téli nyomor hideg lehelletétől, a korzózó betegápolás pedig Ibrányi Alice nyílt levele nélkül is megértette, hogy a sürüágyas kórházakban dézsának, suroiókefének, törlőrongynak, erős sziveknek és erős idegeknek van helyük, fürtnek, Ypres-paríüm-nek és Kerpel-r.ek ellenben nincs. Bocsánat a szatirikus megjegyzésekért. Félre ne értsen senki. A világért sem akarom leértékelni a magyar társadalom nagyszerű segély akcióját, csak azokra a kinövésszerü, komolytalan, lényegben üres jelenségekre akarok rávilágítani, amelyek ízléstelenségük miatt kritikát érdemelnek. Sőt ezt sem tettem volna, ha a napisajtó egy része következetesen jóakaró észrenemvevéssel nem haladna el mellettük akkor, amikor ugyanazon sajtó hétről-hétre támadó mozdulatai tárgyává teszi a katholikus egyházat. A sokszor emlegetett zord maestro vas- keztyiis ökle sok divatlelkesedést és kérészéletű segély-stilust megsemmisít, minél nagyobb áldozatokat fog azonban követelni, a sok értékes és minden elismerésre méltó törekvés között annál inponálóbban fog kiemelkedni a magyar katholikus egyház karitativ munkája, amelynek stílusa azért nem semmisülhet meg, mert kezdettől fogva mindig Krisztus szellemében működött. Ez a stilus a lelkekig ható segítés stílusa. A háborús nyomornak egészen külön psichologiája van. Ä táplálkozásban, ruhában, fűtőanyagban, szenvedett nélkülözéseken, a sebesült katonák fájdalmain kivül a lelkek külön kálváriát járnak, az aggodalom, bizonytalanság, reménykedés, tompa lemondás és kétségbeesés nehéz útjait. Idegen országok csataterein küzd a férj, apa, testvér; hetek óta semmi hirfelőle; él-e, vagy elesett, vagy nyomorékká lőve, vágva fetreng-e valamelyik kórház betegágyán ? Hogy ez a lelkiállapot gyógyítás hijján miben nyilvánulna meg, újfajta bünözésben-e, vagy tömeg-
