Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-09-05 / 37. szám
37- k szám. 3-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK doskodik. Dicsérettel kell megemlékeznünk a város és a vidék lelkes közönségéről, mely a Vörös Keresztet eme hatalmas, nemes munkában dicséretes buzgósággal támogatja. Fehér- nemüek, ágynemüek és mindenféle kellékek nagy mennyiségben gyűltek össze a közönség áldozatkészségéből. Korántsem gondolhatjuk azonban, hogy ezzel eleget tettünk. Még óriási feladatok állnak előttünk. Ennek illusztrálására csak annyit jegyezünk meg, hogy még csak a hadjárat elején vagyunk s már is el van foglalva minden hely, mit sebesültek számára a helybeli Vörös Kereszt- Egylet teremteni tudott. Itt nem szabad megáilnunk, a haza sokkal több áldozatot ró reánk. Föltétlenül még4—5-ször ennyi sebesült ellátását kell biztositanunk. Nekünk lépést kell tartanunk az eseményekkel. Amilyen mértékben dúl a harc, úgy kell nekünk készülnünk s a tömegesen érkező sebesültek elhelyezéséről gondoskodnunk. Aki már adott a Vörös Keresztnek, az adjon ismételten, aki még nem adott, az adjon sürgősen és áldozatkézséggel, hogy ez az egyesület, mely a háborúnak a leglényegesebb, legnagyobb és legnemesebb szolgálatot teljesiti, hatalmas feladatait megvalósíthassa. A VÖRÖS HÍREI. FELHÍVÁS! Világtörténelmi nagy napokat élünk. Csaták viharában, golyók fergetegében robognak előre katonáink diadalmas lobogóinkkal: ágyuk dörgésében, kürtök büszke harsogásában, vére- hullatva szövi a varázsos jövőt a magyar vitézség. Északon és délen legendás daliák viaskodnak érettünk, félistenek rohannak a halálba hazánkért, félistenek, Rákóczi-kurucoknak, szabadságharcos hősöknek méltó unokái, kiknek homlokára örök glóriát fonnak az eljövendő hálás századok . . . — És János Lajos? — kérdés Erminges asszony. — Az öreg elment, szegény, idestova tizenöt éve. Azután végig kalauzolta asszonyát a kerten. — Csak a zöldséges kertet tartottuk fenn a kisasszony halála óta. A többit nem volt érdemes, nein volt kinek. A főzelékei, gyümölcsöt eladjuk a Roux úrral, a jegyzővel számolunk róla. Minden rendben megy ... De az őszi barackon nem lesz termés, hanem tessék velem az almafákhoz jönni, azok jó termést ígérnek. Elmentek az aimafákat megnézni. Útközben a kertész egy fa alatt egy helyre mutatott. — Ide temettem a szegény Fárót. — Fárót? — kérdé Erminges asszony. A kertész csodálkozott, hogy úrnője nem érti. — Azt hittem, kisszasszony tud róla, azt hittem, tudja. Erminges ur húsz frankot adott nekem az esküvő előtt. És igy szóit: „A kisasszony nem viheti el a kutyáját s ezen nagyon busul. Azt mondotta nekem : Ha az enyém nem lehet, ne legyen másé sem, ölesse meg.“ Én ugyan csodálkoztam, de hát ott volt a húsz frank. Elvittem a kutyát a kertbe s egy ásóval agyonütöttem. És itt eltemettem Másnap kiástam újra, meszet akartam ráönteni, de már nem volt ott. Hihetetlen, hogy a föld olyan hamar megemésztette. Igaz, kicsi állat volt. * Erminges asszony a jegyzőhöz szaladt. — Adjon nekem szállást egy éjszakára és tegye meg nekem azt a szívességet is, hogy megírja a férjemnek, hogy nem akarok vele többé'.találkozni. W f De ne kápráztassa el szemünket a napfényes jövő; szálljon gondolatunk, verjen szivünk dobogása a jelen magasztos tusái felé. Elsősorban a jelen emberei vagyunk, porszemek a jelen viharában, kiknek a sors megadta látnunk valamennyi glóriás hősben nemcsak a glóriás hőst, hanem a hazájáért örömmel szenvedő, sebesült embert, beteg polgártársat is. ... Ott a határon vérükkel tapasztják, eleven testükből állítják édes mieink, — a nemzet szine-virága — királyi szóra, a hazaszeretet parancsára azt az áttörhetetlen sziklafalat, mely megvéd bennünket, hátramaradt övéiket s mindenünket, mi nekünk becses. Csak láncszemek hullhatnak ki ez eltéphetetlenre kovácsolt gigászi láncból; láncszemek : sebesülten megtérő harcosok. Hozsánnával, himnuszos szavakkal kellene fogadnunk őket, de majd elvégzi ezt a nagy diadalmi nap: más a parancsa e lázas időknek. Hiv bennünket az itthon maradottak kötelessége : gondos, szerető ápolás, gyógyítás kell a sebesülteknek, uj kötés sebeikre és üdítő táplálék eltikkadt szervezetüknek. Ezt a hazafias kötelességet, ezt a nagy munkát a Magyar Szent Korona Országai Vörös Kereszt-Egylete végezi vidéki fiókjaival. A nagykárolyi Fiókegylet is vállvetve igyekszik kivenni a maga részét e nagy cél szolgálatában : a pályaudvaron betegnyugvó állomást létesítettünk; ötven sebesültet a Kereskedő-Társulat székházában, harmincat pedig a járványkórházban helyeztünk el, melyet azonban ki kellett azóta ürítenünk. Noha ilyképen felajánlott helyeink már telve vannak, biztosra vesszük, hogy még sok, nagyon sok sebesültet kell befogadnunk. A vasútnál azonkívül naponta 70—80 átutazó sebesült kötését ujitjuk meg, ami a kötőszerek mai drágasága mellett személyenként 70—80—100 fillérünkbe kerül. E nap-nap után nagyobbodó költségeink fedezésére pedig sem a kincstártól, sem a központtól semmiféle segítséget nem kapunk. De azért ki is tagadhatna meg hajlékot, ápolást, bármi segítséget is sebesült hőseinktől ? Elszorul mindannyiunk szive, mikor a vasútnál sebesültjeinket látjuk, fáradtan, betegen, golyótól, kardtól tépetten, de a kötelességérzet tüzével szemükben : mi is a mi áldozatunk az övékéhez képest ? Kérő szavunkkal fordulunk tehát a közönséghez : adakozásával teljesítse mindenki azt a kötelességet, mit országunk, életünk, kultúránk s vagyonunk védelmezői vérük ontásával róttak reánk. A Vörös Kereszt anyagi erői végesek, vagyona csak napokra elegendő, de hisszük, hogy e nagy napok érlelő heve a kö- zönbösség homokrétegéből is föifakasztja azt a páratlan lelkesedést, mely nem a mindennapi adakozások megszokott filléreit, hanem szeretettel fölajánlott, odaadó segítséget fog juttatni magasztos céljainkra. Nemcsak annyit kell áldoznunk — mint Gróf Apponyi Albert mondja — amennyi erőnkből telik, hanem áldoznunk kell azonfelül is. És mi hozzátehetjük, hogy csak e nagy, erőnkön fölül való áldozat az, amivel némiképen hálásak lehetünk a nagy szenvedések, lemondások, emberfölötti küzdelmek hőseihez ! Nagykároly, 1914. szeptember 4. A Magyar Szent Korona Országai Vörös Kereszt-Egylete Nagykárolyi Fiókjának Elnöksége. Hohenberg Zsófia köszöneté Vörös Kereszt-egyletünkhöz. A magyar szent korona országai vörös kereszt-egylete nagykárolyi fiókjának választmányi ülése határozatából kifolyólag az elnökség részvéttáviratot intézett a néhai trónörököspár elhunyta alkalmából a hercegi árvákhoz, akiknek nevében Hohenberg Zsófia hercegnő a következő sajátkezüleg irt levélben köszönte meg a részvéttáviratot: „Szívből köszönjük az egész magyar szent korona vörös kereszt-egylete nagykárolyi fiókjának az őszintén kifezett részvéteit a kimondhatatlan veszteség felett. Köszönjük az imádságokat is, melyeket a boldogult szüléinkért nyilvánitnak. Hohenberg Zsófia.“ Újabb adományok a Vörös Keresztegylet nagykárolyi fiókja részére: a Nagykárolyi hitelbank r.-t. 300 K-át, Schifbeck Károly 100 K-át, özv. Veres Mihályné 6 K-át, Dr. Falussy Árpád 50 K-át, özv. Tichy Jánosné (Szeged) 20 K-át, Dr. Antal Istvánná 20 K-át, a nagykárolyi m. kir. pénzügyőri szakasz 20 K-át, Soltész Imre (Kálmánd) 15 koronát adományozott, Palczer Ernő 25 K-ás adományán felül havi 10 koronát fizet az egylet céljai előmozdítására. Gyűjtöttek: Rónai István Csanáloson 100 koronát, Kaszovits Ilonka 3 K, 39 fillért, Kacsó Károly 87 K, Pucser Károly 15 K, 60 fillért, Czukor Miklós az egylet céljaira egy más célra összegyűjtött összeg felhasználásánál fennmaradt 6 koronát szolgáltatott be. Adomány. Penyigey Sándor egy teljesen felszerelt ágyat bocsátott a Vörös Kereszt kórház rendelkezésére. A vidék adományai a sebesültek ellátására. Abban a nemes munkában, melyet a nagyközönség a sebesült katonák ellátása érdekében folytat, gyönyörűen veszi ki a részét a környékbeli községek népe. Abból a rengeteg adományból, melyet özönével hordanak a vasútállomáshoz, az eddigiekben a következőket sikerült lejegyeznünk: Börvely, Kálmánd, Kap- lony, Mezőterem (Lindenmájer Pál, Szabó Ferenc, Vize! M., özv. Wiezer A-né, Orchel F. stb.) Ganáios, Mérk, Vállaj községek a biró és a tanító urak utján, vagy direct a vasúthoz szállítva adományoznak fölváltva nagymennyiségű tejet, kenyeret, tojást, szalonnát stb. Kálmánd község lakossága Schrek Márton tanító utján 450 liter tejet, 25 kg. szalonnát, 600 tojást, 2 liter tejfelt és 12 kenyeret hozott be. Vállajról Mándy Géza minden másodnap 25 liter tejet és 60 tojást küld, nagy mennyiséget pedig a néptől szednek össze. Börvely 150 liter tejet, nagymennyiségű kenyeret és szalonnát, Kaplony 400 liter tejet, 300 tojást, 10 kenyeret és nagymennyiségű kolbászt hozott be a róni. kath. tanító buzgólkodása folytán. Uj kórház. Id. Matolcsy Sándor gróf Károlyi György-téri házát (Nonn F.-féle ház) a Vörös Kereszt-egyletnek kórház céljaira díjtalanul átengedte. Tudomásul. Az egylet uj tagjainak, a lábadozók ellátására vállalkozóiak, az ilyeneket gyűjtőknek névsorát, úgyszintén a természetbeni adományokat és felajánlott személyes szolgálatokat legközelebbi számunkban fogjuk közölni. Uj kórház. A Központi Takarékpénztár részvénytársaság Nagykárolyban cég felajánlotta díjtalanul a Vörös Kereszt-Egylet helyi fiókjának kórházi cálokra a tulajdonát képező és Majtény-utcában levő Jeney-féle házas belsőséget. Az ebben felállítandó körház pár nap múlva megnyílik. Természetes égvényes savaoyuviz-íorrás. Különleges szer gyomorbaj és köszvény ellen. Kitűnő izü, igen üditő ásványviz. Tejjel vegyítve a legjobb nyáíkaoltló szer. Borral vegyítve a legjobb fröccs. Tekintettel a járványos időre, ezen viznek gye asztalnál sem szabad hiányoznia. :—: i;? Kapható mindenütt! n
