Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-08-15 / 34. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 34-ik szám. á tisztikar bankettje. Ha azt Írjuk, hogy az a bankett, amit Nagykároly város úri közönsége a helybeli honvédtisztek tiszteletére fényes rendezett volt, gyönyörű volt, ezzel nem jellemezhettük annak különösen meleg, megkapó, nagyszerű karakterét. Hétköznapias időkben nincs az az alkalom; mely oly emlékezetessé, fényessé tehessen egy összejövetelt, mint amilyenné tette ezt a jelen rendkivülisége. Nagykároly város intelligens közönsége teljes számban vett részt ezen a társas összejövetelen, hol a teljes számban megjelent honvéd tisztikart látta vendégül. Több mint 300 résztvevője volt a bankettnek s ez a gyönyörű, nagy közönség a legnagyobb szeretettel, emelkedett, nemes kedélyességgel töltötte együtt a bucsuz- kodás óráit. Az általános hangulatnak kiváló szónokok adtak kifejezést felköszöntőikben. Az első tósztot Csaba Adorján főispán mondotta, aki gyönyörű szavakban éltette a kírálytfa német császárt és a hadsereget. Ezután az alezredes állott szólásra, meleg szavakban tolmácsolta a tisztikar jóleső érzését és köszönetét azért a figyelemért, melyet hadbavonulásuk alkalmával a közönség ilyen kedvesen kifejez. Biztosította a közönséget, hegy a tisztikar és a hadsereg át van hatva attól a gondolattól, hogy inkább egy szálig elhullanak, de hadi foglyok nem lesznek. Nagy lelkesedés tört ki az alezredes szavaira s ennek lecsende- sülése után Debreczeni István kir. tanácsos, polgármester mondott hatásos felköszöntőt a hadseregre. Utána llosvay Aladár alispán tartalmas lelkesítő beszédet intézett a jelenvoltakhoz. Erre újból az alezredes, majd Borbély főhadnagy emelkedett szólásra, ismételten a hadsereg elszánt harckészségéí juttatva kifejezésre. Ezek után a különböző egyházak lelkészei tartottak lelkes, hazafias beszédeket. Mit- rovich Elek gk. kanonok, Matchis Romulusz gk. esperes, Rédei Károly ev. lelkész, Récsey Ede piarista házfőnök és Schönfeld Lázár izr. főrabbi mondottak sorba kiválóbbnál kiválóbb beszédeket. Végül l.uczay János hozta a jelenvoltak tudomására azokat a terveket, miket a legénység megvendégelésére követ a városi közönség. Fátyol Józsi kitűnő zenekara, a Magyar Király fényesen előállított étrendje teljessé tették az estély kiváló sikerét. A lelkes, szinte ünnepies hangulatban levő közönség a reggeli órákig volt együtt. Az Isten védje és vezesse diadalra vitéz katonáinkat! hírek. tájékoztató. A Ré«i Kaszinó könyvtára nyitva van a délelőtt folyamán 12—2-ig. A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva vanininden- nap d. e. 10 órától 12-ig. Meghívó. Nagykároly város képviselőtestülete által 1914. évi augusztus hó 15 napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlés. Tárgy- sorozata. 1. M. kir. belügyminiszter ur 73679— 1914. sz. leirata a husvizsgálati szabályrendelet módosítása tárgyában. 2. Az 1914. évi rendőrségi államsegély felhasználása tárgyában hozott képviselőtestületi véghatározatot jóváhagyó 610— 1914. bjkv. sz. vm. törvényhatósági véghatározat bemutatása. 3. Az 1914. évi városi költségvetést jóváhagyó vm. törvényhatósági 686/1914. bjkv. számit véghatározat bemutatása. 4. Az 1912. évi városi zárszámadást jóváhagyó vm. törvényhatósági 687/914 bjkv. sz. véghatározat bemutatása. 5. A Kossuth utcza nyugati oldalán asphalt gyalogjárda készíttetése tárgyában hozott vm. törvényhatósági 841 —1914. bjkv. sz. véghatározat bemu'atása s az ellen felebbezés előterjesztésének kijelentése. 6. Az általános mozgósítás folytán katonai szolgálatra bevonult városi alkalmazottak illetményeinek mikénti folyósítása ügyében határozat. 7. özv. Nagy Gáspárné volt rendőrbiztos özvegyének nyugellátás folyósítása iránti kérelme. 8. özv. Tempfli Jakabné volt ny. tűzoltó özvegyének nyugellátás folyósítási kérelme. 9. Bakos Gyula volt városi aljegyző terhén fenn maradt fizetés előleg hátralék törlése iránti javaslat. 10. Az „Apolló“ mozgószinház kérelme a szegény alapi járulék mérséklése iránt. U. Bagossy Pálné illetőségi ügye. 12. A Magtár utczai 9 sz. telekhez utcza szabályozás következtén csatolt 11.25 m2 utcza terület kártalanítási árának megállapítása. 13‘ Az 1914. év junius és juiius havi pénztár vizsgálati jegyzőkönyvek bemutatása. 14. Indítvány a városi orvosi teendőknek elír itatása iránt. Nagykároly 1914. augusztus 11. Debreczeni István polgármester. Szatmár vármegye kormánybiztosa. A m. kir. minisztérium Molnár Viktor v. b. t. t., a magyar főrendiház tagját a VI. cs. és kir. hadtestparancsnokság s ezzel Szatmár vármegye területére kormánybiztossá nevezte ki. A kormánybiztos ‘székhelye Kassa s működését már megkezdte. Gróf Károlyi József a hadseregben. Gróf Károlyi József, városunk orsz. gyűlési képviselője jelentkezett a hadvezetőségnél, hogy mint az Önkéntes Automobiltestület tagja, részt kíván venni a háborúban. Jelentkezését a hadvezetőség elfogadta s a gróf már szolgálatba is lépett. Gróf Károlyi Gyula a sebesültekért. Gróf Károlyi Gyula bejelentette báró Urbán István, főispánnak, hogy a mácsai kastélyát kórháznak rendezte be 50 sebesült számára. Az orvosi ellátásról, gyógyszerekről és ápolónőkről maga költségén gondoskodik, az ápolásra pedig maga a grófné fog felügyelni. A városi jog és a pénzügyi bizottság f. hő 14-én d. u. 3 órakor a polgármester hivatalos helyiségében ülést tartott. A biró intett, a jegyző kiment és betette maga után az ajtót. — Hallgatom önt. — Biró ur, kezdte a vádlott nyugodtan, ön ugy-e bár Valéry Hubert, jóhirnevö nagyiparosnak a fia, kit a válasz:ó< a szenátusba küldtek és aki két évvel ezelőtt köztisztelet közepeite halt el s a katonaság szalutálása közt temetteteítel, mint a becsületrend szalagját viselő szenátorhoz illik. — Valóban. De nem látom be . . . — Legyen kegyes meghallgatni. Biró urnák két nő-éré van, mindkettő fényeden ment férjhez. Az édes anyja él mog mingig. Az ön vagyona tekintélyes, ön, egyénileg ahelyett, hogy tétlenül élne, az igazság iránti szer étéiből folytatja pályáj tt és lelkiismeretesen és éleslátással viszi a vizsgálóbíró nagyon tis teletremélíó szerepét : becsülik önl és tisz . . . — Uram, szakította félbe a biró szárazon, elvezettetem önt . . . Felkelt. A vádlott mosolygott rá — Kérem, csak még egy másodpercet. Biró ur, egy kis históriát akarok önnel közölni, egy anekdotát, mely közvetve önt érdekli. — Engernet? — igen, önt. Hallgasson meg és azután vezettessen el. Biró ur, én sikkasztottam . . . Miután ön foglalkozásánál fogva fi .ionomista, nem veszi észre, hogy has nlitunk egymáshoz ? Igen, a kicsapongások és nyomor által megviselt arcom dacára, azt lehetne mondani, hogy testvérek vagyunk. Gunyorosan mosolygott s a biró komolyan rászól: — Itt semmi helye a tréfának és most már . . . — Azt akarja, hogy komoly, nagyon komoly legyek ? kérdezte a vádlott. Tüstént készen vagyok. Ne hívjon be senkit, biró ur. Mondom, hogy egyedül biró ur hallhatja azt, amit mondani akarok. — Még két percet adok önnek, többet nem. — Biró ur, a személyazonosságom mindeddig bizonytalan maradt: a Cournay André név hamis, csak a lebujoknak, éjjeli kávéházaknak jó. Én természetes gyermek vagyok, biró ur. Az apám gazdag volt: elcsábította az édes anyámat Lensben, hová üzleti ügyekben gyakran kirándult. Több éven át segélyezett bennünket, tizenöt éves koromban azonban azt kellett hallanom, hogy megvont tőlünk minden további segítséget. Anyám könyörgött, leveleket Írogatott neki, melyek azonban fenyegetések kíséretében mind vissza jöttek. Félbe kellett a tanulmányaimat hagynom, hivatalnok lettem. Édes anyám két év muíva meghalt. Megőriztem a leveleket, cédulákat és elmentem az apámhoz. Kértem, segítsen meg annyival, amivel a gyarmatokban szere icsét próbálhatok. Kiutasított s utánam kiabálta, hogy durván alkalmazást kértem tőle. Az előszobában találkoztam egv tizennégy éves tanulóval és két kis lánykával, kiket ez a jelenet nagyon meghatott. Ezek a testvéreim voltak a törvényesek. Egyetlen szóval mindent lelepleztem volna. Nem szóltam semmit: becsületes voltam abban az időben. Künn maradtam és_ keservesen sírtam. A kis tanuló rám bámult, oda jött hozzám és minden szó nélkül egy tizfrankost nyomott a markomba. Hallottam, amint apám igy szólt benn a gyermekeihez : Haszontalanság az egész és nem szükség, hogy említést tegyetek róla az anyátoknak. A biró figyelmesen, halálsápadtan hallgatta. A vádlott folytatta : Látom, hogy érdekelem önt. Azután nem láttam többé az apámat. Tudtam, hogy nagy a tekintélye s hogy vagyona egyre növekszik. Minden szerencsét hozott neki, mint becsületes emberekhez illik. Arra gondoltam magamban, hogy ez nem használna semmit, az apám olyan ember volt, aki meghiúsított volna mindent. És aztán tönkre tettem volna egy ártatlan nő boldogságát. Maradjon csak boldog a gyermekeivel együtt! Dolgoztam tovább, voltam a gyarmatokon is, majd visszatértem Párisba minden segélyforrás nélkül, pedig a gyarmatokban már megszoktam a jó életet. A kártya és a nők azután ide juttattak a biró ur szobájába, sikkasztás vádjával terhelten. A biró figyelmesen átolvasott egy születési bizonyítványt és több levelet. A vádlott nem mozdult. A biró felemelte a fejét s kissé remegő hangon mondta : — Miért nem jött már korábban hozzám ? Miután ismert engernet? Azt beláthatja, hogy sem én, sem az édes anyám nem is sejthettük az ön borzasztó helyzetét s az édes apám . . . — Erkölcsi bűnét? — Legyen. Ugyan beszéljen gyűlölet nélkül. — Én nem érzek gyűlöletet, de jogom van magamat védeni, mentegetőzni a bírák előtt, akik elé ön utalni fog. Méltányosnak ta álná-é ön, hogy ügyvédre bízzam kinyomozni a születésem titkát s elnézést kérni a törvényszéktől az utcára dobott fiú számára. — Ez, szigorúan véve, joga lenne önnek. Mély csönd állott be. A vádlott a testvérére függesztette a szemeit, majd vállat vont. Természetes égvényes savanyuviz-íorrás. Különleges szer gyomorbaj és köszvény ellen. Kitűnő izü, igen üdítő ásványvíz. Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoldó szer. Borral vegyítve a legjobb fröccs. Tekintettel a járványos időre, ezen víznek gyo asztalnál sem szabad Mányoznia. Kapható mindenütt!
