Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-08-15 / 34. szám
VI. évfolyam. Nagykároly, 1914. augusztus 15. 34-Ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 91 POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Egész évre Előfizetési árak: . 8 korona. Félévre •• 4 „ Negyedévre • 2 „ Tanítóknak egész évre ....................- 5 „ Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. == MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)- Hirdetések ugyanott vétetnek fel. -- ----Nv ilttér sora 6) fillér. A jog és igazság háborúja. Képtelenségnek látszik, pedig úgy van: a béke készíti elő a háborút és a háború hozza meg a békét. Hogy ezen állításban milyen határozott törvényszerűség van, azt még a részek közötti arányosság is igazolja. Amilyen nagy békesség lebegett Középeurópa fölött évtizedek óta, e gyanúsan nagy békesség munkája épen olyan nagyarányú háborút idézett elő. Valamint a jelen háborúja nagyságának megfelelően mély, tartós és áldásos békét fog eredményezni. Minél alaposabban el lesznek most intézve a dolgok, annál nagyobb csendesség fog majd következni utána. Ezt a háborút már régen megjósolták. Azonban valamikor a szlávság és germánság háborújának jósolták s ime egészen más lett belőle. Azok, akik jósolni szeretnek, nem veszik elég komolyan, hogy az emberi természet teljesen megbízhatatlan akár nemzetekről, akár egyesekről legyen szó. Az emberiség történelmének nagy tanulói modernek, invenciózusak akartak talán lenni, amikor eltekintve földrajztól, alkotmányi tényezőktől, szubordinációktól, mindentől, egy pár történelmi példa alapján az emberek faji hovátartozandóságát tették meg a jövő háborúja alapjául. A történelmi materiáiizmus szellemének egészen meg is felelő jóslat, mely a leganyagiasabb emberinek, a vér szavának adja a hatalmat, mely egy népek csatájában egy táborba tereli az egymáshoz tartozókat. Azonban az emberi természet ingatag és megbízhatatlan. Mint az egyes emberben hol az állati indulatok, hol magasabb eszmék nyernek vezető szerepet, úgy a nemzetek irányításában sem lehet egyedül a faji hovatartozandóság- nak adni a vezetést. A történelem jósnői hibáztak, mikor egyáltalában nem apelláltak a népek úgynevezett jobb belátásához. Mindenféle jóslások csődöt mondtak, íme, az udvarias franciák vezetnek a brutálitásban. Az angolok nekimentek a németeknek. Egyik germán a másik germánnak. A folyton gyanúsított délszlávok nekimentek a szerbeknek. Lengyelek, kisoroszok lázadoznak a nagyorosz uralom ellen. Az osztrákok a csehek nemzeti dalait fújják s a csehek az osztrákokét, úgy barátkoznak. Bizony nehezen lehet ebből a kavarodásból kihámozni a germán- szláv háborút. A történelemtudomány hegyezheti a ceruzáját, hogy uj tanulságokat jegyezzen fel erről a háborúról. Az eddig alacsony emberi indulatok szerint ide-oda mozgó népfajok, melyek hol elnyomók, hol elnyomottak voltak, melyek harcoltak bosz- szuból, gyűlöletből, ez egyszer a szűz- tiszta igazság megvédéséért álltak fegyverbe. Ez a harc úgy indult, hogy abban Európának egy csomó népfaja erkölcsi érettségéről fog tanúságot tenni. Ez a hatalmas erő állította egymásssl szembe a sziávokat s ez tette berátokká a cseheket az osztrákokkal, horvátokat a magyarokkal. A materiáiista alapokra helyezett történetírás csődöt mondott a fejlett intelligenciájú népek erkölcsi érzékén. A kulturálódott és jobb érzésű szlávok nem mentek együtt egy bűnös harcba a jogtalanságot, elnyomatást jelentő Oroszországgal. Oroszország királygyilkosok cimborája lett s ime elhagyták őt a népei. Őroszországot már csak a kozákok védik, a kancsuka uralom policájai. Az egyesült népek seregei a nagy óriást műtő asztalra húzzák, hogy szuronyaikkal leoperáljanak valamit a nagy testéből, mellyel minduntalan Európára dőlni készült. Mikor Mecsnikov herceg Törökországot beteg embernek merte nevezni, egy török államférfi, ki keserűen érezte, hogy mennyire igaz e mondás, dühében azzal vágott vissza: „Hát Oroszország mi? Egy agyaglábu óriás!“ S az elkeseredett töröknek igaza volt. Csak a lomha teste nagy, de a lába agyag. S ime az agyaglábak már rogyadoznak. A kis magyar bakák neki feszítették a szuronyukat s Nagyoroszország bomlik. Rajta. (Fel, fel vitézek . . .“ dallamára.) Feszüljön karunk, forr a vérünk! Világrengető iáöt élünk. Halálrettegés sehol nálunk, Félvilág ellen, Szent ügyért kiállunk. Büntanyáira halált mérnek Az égig dörgő Ágyukból tüzérek. Végzetes szégyen, hogy müveit s vad Egyként ellenünk gyilkot ragad; Francia, angol a muszkával Az igazságra Rátörni nem átall. Rajta!!! Rohamra, magyar fiuk! Angyalok fonják A dicső koszorút. Károlyi Tóth Lajos. A testvérek. Irta: Kamille Mauclair. Királygyilkos fők csürhenépe Türelmünk láncát kettétépte. Alvó oroszlán volt nemzetünk; íme, hogyha kell, Tüzesöt lehelünk. Riadó!!! Futnak vitéz bakák, Szittya huszárok vágtatnak át Szerbia testén: remeg a föld. Becsület fája Nyomukban lesz majd zöld. Nyeritő mének patájátul Átkos helyén a fü kisárgul; Rajta, daliák, testvéreink! Győzelmi pálma felétek int. Legendás germán híven kitart, Olasz se hagyja Elveszni a magyart. Népek csatája a mostani, Milljók vére fog kiomlani: A muszka jármot most zúzni szét, Szabadságvesztett Ős lengyel és finn nép! Rajta, hát rajta, hős seregek!!! Isten vezérli fegyveretek. — írja alá a vallomását, — mondta Valéry vizsgáló biró. Cournay André, a vádlott, hanyagul, majdnem pajzán módon, nem fogadta el az oda- nyujtott tollat, hanem megszólalt: — Előbb négyszem közt óhajtanék pár szót mondani biró urnák. A biró gondolkozott és hidegen : — A panaszra vonatkozó minden kijelentés, figyelmeztetem önt, semmis a fenforgó körülmények közt: jogilag nem változtathat semmit, csupán ténybelileg. — Tudom: egészen másról van szó. női- és uridivat-áruháza Nagykároly, Deák-tér 18.
