Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-05-16 / 20. szám
20-ik szám. 3-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK Nagykároly vasutpolitikája. Nagykároly város képviselőtestületi közgyűlése elé dr. Egeli Imre képv. test. tag egy indítványt terjesztett elő a Szilágysági helyi érdekű vasút osztálymérnökségének városunkba való visszahelyezésének kérelmezése tárgyában. A szóban forgó vasút osztálymérnökségét 1910- ben helyezték át Zilahra. Városunk vezetősége 1913. jan. 17-én is kérelmezte már a debreczeni üzletvezetőségnél az osztálymérnökség visszahelyezését, kifejtve akkor, hogy az üzletvezetőség Debreczenből sokkal könnyebben ellenőrizheti az osztálymérnöbséget s igy az adminisztráció gyorsabbá, egyszerűbbé és olcsóbbá tehető, ha az osztálymérnökség Nagykárolyban van. Akkor a debreczeni üzletvezetőség e kérelemre azt válaszolta, hogy mivel ezen vasút felső szakaszán sok hosszú fahíd van, miket gyakran kell vizsgálni s ezeknek vashiddal való kicserélése ezidö szerint pénzügyi okokból nem teljesíthető, továbbá mivel a vonal nagyobb része Szilágy megye területén van, indokolt, hogy az osztálymérnökség azon törvényhatóság területén legyen, hol a legtöbbet kell tárgyalni a hatóságokkal. Így az osztálymérnökség Zilahon maradt. Most azonban a vasút vonalnak épen azon ága, melyen a sokat emlegetett fahidak vannak és amelyik Szilágy megye területén van, t. i. a Szilágysomlyó—sarmasági vonal a Nagyváradon felállítandó üzletvezetőséghez fog tartozni. Ezen üzletvezetőség körzetén Zilah annyira kívül esik, hogy most már az osztálymérnökség, tovább ott nem maradhat, annál is inkább mert épen az az indok esett el, amelyik alapján az osztálymérnökség Zilahra helyeztetett. A képviselőtestület magáévá tette tehát az indítványt és elhatározta, hogy e tekintetben felír a kereskedelemügyi m. kir. miniszterhez. Nagyon helyes, hogy Nag/hároly város képviselőtestülete elé Vasiitügyek kerülnek. Olyan ügyek ezek városunkba^, ahol nagyon elkél a rendezgetés. Elvárjuk, Áogy a város vezetősége teljes erővel munkába is veszi ezt az elhanyagolt területet, melyen nap-nap után érzékeny károk érik városunkat. Az ismertetett Szil'ágysági h. é. vasút ügyén kívül is úgyszólván az összes h. é. vasutak sérelmesek városunkra nézve. Végtelenül sajnálatos és különös dolog, hogy azt a várost, mely a legtöbbet áldozott a Vidékkel való összeköttetés megteremtéséért, épen a saját vasútja nulláza ki összes érdekeiből. Nagyon szomorú helyzet ez, annál inkább, mert városunk gyámoltalanságára nézve iS igen jellemző. Itt van pl. a mátészalkai—csapi vonal, melynek megépítéséhez-Nagykároly városa 100 ezer koronával járult hozzá. Ez a vasút több mint 100 kilométernyi) utón nyitotta meg a forgalom számára az eíjdig teljesen elzárt felső- tiszavidéki és szamosmenti falvakat, ami egész északkeleti Magyarország gazdasági helyzetének jobbulására nézve nagyr horderejű volt. Ehhez a nagy kulturvállalkozáshoz Szatmár semmivel hozzá nem járult, lianepi mikor a nagykároly— csapi vonal kiépült, ajckor fogta magát és a pár kilométernyire fekvő Mátészalkáig kiépítette a maga vasulját. Természetes dolog, hogy ezzel azt a forgalmat, ami tetmészetszerüleg és érdemileg is Nagykárolyt ihlette volna meg, ő maga fele csapolta le. Azt a nagy területet, melyet Nagykároly város nagy anyagi áldozattal a forgalomba belekapcsolt, Szatmár valósággal elkaparintotta, elibe vágott Mikor a vasút építés előtt állott, ő tagadta, hogy érdekelve volna attól a vonattól, amelyik Csap és Nagykároly között közlekedik és nem' is járult hozzá. De amint a vonal elkészült, könnyű szerrel belekapcsolta magát ebbe az érdekkörbe. így szedte el Nagykároly áldozatkészségének a gyümölcsét Szatmár. Nagykároly érdekeinek ilyen kijátszásán kivül még súlyosabb az a sérelem, ami Som- kuttal való összeköttetésében éri. Ha végig tekintünk a menetrendnek idevonatkozó részén, lehetetlen fel nem tételezni azt a rosszakaratot, mely Somkut vidékének városunk fele gravitáló forgalmának megölését célozza. A helyzet a következő : Aki Erdődről, Ho- moródról, Somkutról és erről az egész idegra- vitáló vidékről Nagykárolyba akar jutni, Gil- vácsia érkezik 7 óra 37 perckor. Hogy azonban a bosszúsága nagyobb legyen a gyors már 7 órakor eljött, úgyszólván az orra előtt s az utasnak Gilvácson kell várakoznia időpazarló, lélekemésztő unalommal kerek 2 órát, mikor azután a 10 órás vonattal bejöhet városunkba. Itt jóformán meg se fordulhat, nemhogy dolgait végezhetné, mert ha csak itt nem akar hálni, Val-kor már vissza kell utaznia. A nagy sietséget azonban ismét Gilvácson pihenheti ki, ahol most kerek 3 órát időzhet, amennyiben a vonat csak 3 óra 58 perckor indul Somkut felé. És ezért, hogy valaki Somkutról két órát tölthessen városunkban, reggel fel kell kelnie kora hajnalban fél háromkor és otthon van este fél kilenckor. És amig ebből az egész hosszú napból 2 órát fordíthat az illető városunkban a dolgai intézésére, kereken 5 órát kénytelen eltölteni várakozással Gilvácson. Tudva azt, hogy Nagysomkut végállomás, honnan indulhat a vonat akármikor, föltétlenül tervszerű rosszakaratot kell látnunk abban, hogy a titkos intéző kezek ezt nem úgy intézték, hogy az arról felől jövő utasok megfelelő csatlakozást kaphassanak a fővonalhoz. Nemcsak Nagykároly gazdasági és kereskedelmi érdekeit sérti súlyosan ez a csapni valóan rossz menetrendi beosztás, hanem sulytja ez az egész nagysomkuti vonalmenti lakosság érdekeit, mely ilyenformán semmikép se kap közvetlen csatlaszeret téged és mindennap emleget . . . Életed további folyását tehát már most ehhez igazíthatod. Holnap te is gazdag és nagy ur .lehetsz — ha van hozzá elég erőd. Sokszor, számtalanszor itt akartam hagyni e házat, de erőm és elhatározásom az utolsó pillanatban mindig cserbenhagyott. Ha rossz szót, ha gorombaságot hallottam volna attól, akit te atyádnak nevezel, talán megtettem volna, de ez sohasem fordult elő . . . A fiú nem tudta tovább olvasni a levelet. Kihullott kezéből a papír s gondolkozni kezdett. Anyjának tehát titkos viszonya volt valakivel, egy gazdag, nagy úrral és ő annak a fia? Eszébe jutott ifjúsága s visszaidézte emlékébe, amennyire csak tudta gyermekéveit, a mikor még tarka pillangókat űzött a kertben s apja ott állt mellette s vigyázott minden lépésére. Eszébe jutott, hogy egyszer, amikor beteg volt s két hónapig élet-halál között lebegett, apja volt az, aki el sem mozdult ágya mellől s ott ült éjjel nappal álmatlanul, mintha a saját életével akarta volna őt megmenteni a sirtól. Mikor imádkozni tanította a mindennapi kenyeréért, szeretettel foglaltatta bele az imába az édesanyja nevét is, akiért küzdött, fáradt, dolgozott reggeltől estig, akit imádott és szeretett az a jó ember és soha meg nem bántott volna egy ferde pillantással sem és egyetlen célja volt teljes életében őt boldoggá tenni. — Hogyan ? — kérdezte önmagától az ifjú megborzadva — hát lehetséges lenne az, hogy anyja megcsalta volna az apját! . . . \ i < Keservesen kezdett sírni s a szivét a keserű fájdalom marcangolta. Felvette a földről ,a levelet s mielőtt tovább olvasta volna, egyes sorokat idézett abból: . . . életed folyását már ezután ehhez igazíthatod . . . holnap már te is gazdag lehetsz . . . Mereven nézett maga elé, mintha már gondolkozni sem tudna. Szemeit élesen szögezte egy pontra, mintha onnét várna valami tanácsot. — Anyám, édes jó anyám; mit tettél ?... — kiáltott fel szomorúan. Érezte, hogy ez a levél kegyetlenül szak- gatja, tépi szét a családi kötelék szálait s megingatja a szeretetet, amelyet Isten oltott a gyermek szivébe a szülői iránt. Hogyan szeresse már most ő az apját, akit eddig imádott... Valami zaj hallatszott a szomszéd szobából. Az apa, a vigasztalhatatlan férj sóhajtott : — Szegény jó fiam ! . . . Milyen fájdalma Tehet az ő szivének is. Bizonyosan sirdogál az ő szobájában. Áldom az Istent, hogy olyan jó gyermekem van, aki nem fog elhagyni öreg napjaimban ... Jean felugrott, mint akit hátulról gyilokkal támadnak meg, . . . Nem fog elhagyni ! . .. csengett fülébe a szerető apa hangja — s a fiú kezében zizegett valami. Az anyja leveie, amelyben bizonyosan még más titok is rejlik. . . . Huszonhét évig éltünk együtt, de sohasem zavarta meg házaséletünket még csak szóváltás sem. És most, édes fiam, hogy már mindent tudsz, megmondom valódi atyád nevét is . . . Jean arcát e pillanatban elfutotta a sötét pir s azután a levelet ezer darabra tépve, hirtelen beledobta a kályhába. A lángok egy pillanat alatt elhamvasztották a szörnyű titkot s a fiú szivéről mintha egy nehéz kő esett volna le. — Gyere, fiam — gyere ebédelni! — hallatszott az apa hangja a másik szobából. S a fiú erre átrohant az ebédlőke és odaborult az ősz ember nyakába. — Nem, nem foglak elhagyni, édes jó atyám — de aztán hirtelen elhallgatott. Az apja azonban szeretettel kérdezte tőle: — Mi az, fiam? Miért mondod ezt? — Mert az előbb meghallottam, amint a másik szobában aggódtál, hogy talán magadra hagylak . . . Nem, édes jó atyám, nem hagylak el sohasem ! . . . És az öreg könnyező szemekkel ölette át a fiát. P0LENA1 GYÓGYVÍZ Természetes égvényes savanyuviz-forrás. Különleges szer gyomorbaj és köszvény ellen. Kitűnő izü, igen üditő ásványvíz. Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoldó szer. Borral vegyítve a legjobb fröccs. Tekintettel a járványos időre, ezen víznek *?» ITonhalA min «Iah ül« f egy asztalnál sem szabad hiányoznia. V IVäpUälO IDlQ06DUlt!
