Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1914-05-09 / 19. szám

4-ik oldal.

ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK

19-ik szám.

előadását nem tarthatta meg, mit a közgyűlés sajnálattal vett tudomásul.

A programni második pontja volt Rácz Imre felolvasása a polgáriskolai tanárok sérelmeiről. Összehasonlítást tett más pályákon működő tisztviselők fizetése és a polgáriskolai tanárok fizetése között, megállapítva azokat a méltánytalanságokat, melyek e tekintetben a polgáriskolai tanárságot sulytják. Kárhoztatja a soron kívüli előléptetéseket. Kiemeli azt a nagy sérelmet, mely szerint minden más áliami pályákon bizonyos kulcs szerint beszámítják az előző állami állásban eltöltött éveket, csak a polgári iskoláknál nem. Kiterjeszkedik a községi tanárok és a kézimunka tanítónők rendezetlen helyzetére, a családi pótléknál ért sérelmekre stb. Megállapítja, hogy a polgáriskolai tanárság sohasem lépett fel szertelen kívánságokkal, csak annyit kíván, amennyire képzettsége, társadalmi állása és a megélhetés nehézségei kényszerítik, illetve feljogosítják. Végül indítványt terjeszt elő a méltányosabb előlépés és a nem állami tanárok személyi pótléka tárgyában. Indítványait a közgyűlés egyhangúlag elfogadta és felolvasásáért köszönetét szavazott. Elnök 10 percre felfüggesztette a gyűlést, melynek eltelte után Reha Bertalan olvasta fel titkári jelentését. Újhelyi Károly pénztárosnak a jelentésének meghallgatása után a felmentvény megadatott.

Még egy előadója volt a Közgyűlésnek: Keller Aladár, ki a tornatanárok továbbképzésének szükségességét ismertette. Indítványt is terjesztett be, melynek értelmében a közgyűlés több felszólalás meghallgatása után elhatározta, hogy felír a kultuszminiszterhez a nevezett tanfolyamok létesítése tárgyában.

A tisztikarnak a jövő évre való megválasztása volt a következő feladat. A leadott szavazatok összeolvasása után kitűnt, hogy megválasztattak : Elnöknek Révész Béla (Huszt), alelnöknek Zoltáni Károly (F.-visó), köri képElőjöttek, azaz, hogy inkább előmásztak, mert a Mihály bácsi már olyan öreg és olyan görbe, hogy a néhány lépcsőfokot már csak négykézláb mássza meg. De valahogyan mégis csak a napvilágra jutottak s megálltak a pinceajtó előtt, esetlenül, félénken, a sánta lábakon, egy keserű élet súlyával a vállon és az aggkor havával a fejeken.

— Hát — mondom — hát ezek azok a népek, akik kendtektől a kenyeret elrabolják?

Áz öregekre nézett előbb a három kiküldött, azután a földre. Majd megint egymásra tekintettek és hallgatagon, szótalanul kihaladtak az udvarból. Ahogy az utcára értek, a falhoz támasztották a kecskelábat és segítettek a harmadik öregnek a hasábokat a pincébe ledobálni. Nem mindet, azt nem lehet mondani, de mégis, úgy, a nehezebb darabokat., .

*

Néhány éve van ennek a kisded esetnek. Úgy jutott az eszembe, hogy hallom, hogy az öregek társasága megfogyatkozott, A kétrét- görbe Mihály bácsi meghalt és bizonyára fölment a munka megérdemelt menyországába, bár a pokolban jobb helye lett volna,, ott vághatta volna a fát az üstök alá, amikbe a kar- tellisták főnek. Azonban a földöntúli dolgokba nem avatkozhatunk bele. Legfeljebb annyiban, hogy megőrizzük az öreg munkás emlékét. Még a múlt héten is becsoszogott abban az irányban, hogy van-e még elég fa s hogy itthon van-e a kisasszony, már hogy a kislány, mert az öreg Mihály igen szerette a kislányt s ha csak elkaphatta, megcsókolta a kezét: az ötven, hatvan év előtti időkből ugyan ki juthatott ilyenkor az eszébe? Ezen azonban most már hiába törnénk a fejünket, inkább azon járjon az eszünk: tud-e az asztalos olyan görbe koporsót csinálni, mint amilyen az öreg Mihálynak szükséges?

»*•

viselőnek Kathona Géza (M.-szalka), titkárnak Reha Bertalan (Huszt), jegyzőnek Mészáros Ödön (Halmi), pénztárosnak Újhelyi Károly és ellenőrnek Keller Aladár (Szatmár).

Ezután megalakították a választmányt, melybe városunkból Cs. Tattay Irén, Patek Béla és Darabánt András választattak be. Kimondatott végül, hogy a jövő évi közgyűlés a nagybányai leánypolgári iskola vezetőségének meghívása folytán Nagybányán fog tartatni. Elnök megköszönve a nagykárolyiak szives vendéglátását, a közgyűlést berekesztette. Közgyűlés után a Magyar Királyban közös ebédre gyűlt össze a polg. isk. tanárság. Délután együttesen megnézték a gróf Károlyi kastélyt és parkot. Az esti 6 ó. 10 perces vonattal a vendégek legnagyobb része elutazott.

Feljelentés a

tehénpásztor ellen.

Nem mindennapi eset foglalkoztatja most a rendőrkapitányi hivatalt, hova Csics Lajos kir. járásbiró büntető feljelentést adott be a Nagyhajduváros-utcai tehénpásztor ellen éjjeli csendháboritás miatt. Nagyon sajátságos az eset. Mert a tehénpásztornak kell valamilyen jelt adnia, hogy a teheneiket kieresszék a gazdák, de az is bizonyos, ez az ő „jelzése“ semmiképen sem illik már bele a mai társadalmi rendbe. Falun, ahol az egész lakosság arra van berendezkedve, hogy a tyúkokkal feküdjön és azokkal keljen, nem jutna eszébe se senkinek a hajnali 4 órai kürtölést csendhábo- ritásnak venni ; de itt, ahol mindenféle foglalkozású emberek laknak együtt, méltányos, ha valaki azt kívánja, hogy hagyják őt az egész napi munkája után éjjel aludni.

Az érdekes feljelentés igy hangzik:

Tekintetes Rendőrkapitány Ur! Nagykárolyban Nagyhajduváros-utcán előttem ismeretlen nevű tehénpásztor hajnali 4 óra előtt hangos kürtszóval zavarja az éjjeli csendet. Megkezdi 4 óra előtt az utca elején, kürtőivé megy végig az utcán, majd a tehenek összegyűjtése után ismét kürtölve és lármázva jön vissza.

A réz kürtnek olyan éles hangja van, hogy a legmélyebben alvó ember szeméből is kiveszi az álmot, ennek következtében a legtöbb ember — köztük én — aludni nem tud.

Kétségtelen tehát, hogy a tehénpásztor naponként megháboritja az éjjeli csendet, kihágást követ el és még sincs e kihágás megtorolva.

Városi szabályrendelettel intézkedés tétetett, hogy aki az éjjeli csendet .„bármily“ módon megzavarja, kihágás miatt megbüntetendő.

Ennek a következménye az, hogy a katonák reggeli kivonuláskor nem kürtőinek és nem dobolnak.

A drótos vagy ablakos tót reggel 6 óra előtt nem meri kinyitni a száját,

az éjjeli mulatozók inkább reggel 6 óra után mennek haza, nehogy hangos beszéd miatt szabálytalansággal vádolják őket. Egyszóval minden ember tapintatosan viseli magát az embertársaival szemben, nehogy felzavarja a nyugalmokból azokat, akik rá vannak szorulva arra. hogy még reggel 4 óra után is aludjanak, csak a tehénpásztor emelkedik felül a polgártársain és a szabályrendeleten, ő hajnalban kürtölhet, lármázhat büntetés nélkül, mert azt hiszi, hogy neki szabad,

mert azt gondolja, hogy ha ő felkel hajnalban, keljen fel más is,

pedig rosszul gondolja, mert ő egész

napon át alhat a csorda mellett, azonban mi, akik a nappalt hivatalban szellemi munkával töltjük el és nem érünk reá nappal aludni, — joggal megkívánhatjuk tehát, hogy az éjben és hajnalban legyünk nyugodt álomban.

Feljelentést teszek éjjeli csendháboritás miatt a tehénpásztor ellen, kérem annak megbüntetését és kürtjének elkobzását.

Tisztelettel vagyok: Csics Lajos, kir. járásbiró.

HÍREK.

TÁJÉKOZTATÓ.

A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van a délelőtt folyaniár.

A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van mindennap d. e. 12 órától 2-ig.

Gyermeknapi mese.

(Meséli: Ss) Hol volt, hol nem volt, túl a Deák-téri portengeren, meg a szeméthegyeken is túl, egy aszfaltjárda partján volt valahol egy „urna“. Az urna fából volt, akár a Noé bárkája, csak valamivel kisebb. Épen azért akkora tiszteletlenség, sőt vakmerőség volna őt véletlenül is „perselyének nevezni, mint ksi- asszonynak szólítani az igazi mesében szereplő vasorru bábát, aki azzal szokta megnyugtatni a „mijáratban vagy fiam“-at, hogy „szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál.“

Szóval hát ez egy tekintélyes urna volt, a tetején akkora lyukkal, amelyen bárminemű pénzdarab kényelme en beférhetett. Azaz csak volna, mert többnyire apróbbak kerültek be a lyukon.

Bent, az urnában már igen nagy társaság volt a Pénzekből. Legtöbben voltak persze a krajcárok. Ezek a kölyökércek, melye a szur- tos pofájukkal s a karikás, fényes szélükkel úgy néztek ki mint valami tágranyilt szemű paraszt gyerekek, sok alkalmatlanságot szereztek a komolyabb Pénzeknek. Az öreg Ötkoro- násnéni is borzasztóan nyögött és sóhajtozott egy szegeletben, ahol a krajcárok annyira a nyaka közé másztak, hogy már alig látszott ki a széle.

Különben a pénzek többnyire az ismerkedéssel voltak elfoglalva és különböző csoportokban beszélgettek, vagy rendezkedtek. Az újonnan jöttéknek igen melegük volt és fulladoztak, ahogy nem régen kerültek ki a fojtott levegőjű pénztárcából, ahol (nem mindenikben) úgy szoktak szorongani a pénzek, mint valami zsuffolt pesti tömeglakásban az ágyrajárók. Egy páran épen élesztesi kísérletekkel voltak elfoglalva egy Tizfilléres körül, amelyik ájulva cseppent be a lyukon egy kövér néni izzadt markából. A mindenféle pénzek között ott volt Tizkoronás Arany ur is, egyetlen példány előkelő családjából. Láthatólag igen zsenirozta a plebejus környezet s aranykeretes monokliját szemöldöke alá csípve lenézően vizsgálta a környezetet.

Már régen nem esett be senki a lyukon s a pénzek fojtott hangon, zsibongva beszélgettek, mikor egyszerre csak kemény koppa- nással beesett egy Egykoronás. Borzasztó esetlenül lépett a földre, — épen a Tizkoronás tyúkszemére. A szép, fényes pénz, megfeledkezve minden előkelőségéről, az ütéstől felvágódott a levegőbe s egy bukfencet vetve épen hasra esett, amin cincogó vihogással mulattak a kis krajcárok. Még a komolyabb pénzek sem nyomhattak el egy halk nevetést. — Ezért zengett az egész láda úgy, miután a pénz beleesett. Amit ugyan az urnánál őrtálló szépséges napkeleti kisasszonyok nem hallottak meg, mert