Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1914-04-04 / 14. szám

2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 14-ik szám. A kereszt üzérei. Irta : Hivatal József szerkesztő, a Pázmány Védőjroda igazgatója. Kinek a szive ne mozdulna meg, ha egy leégett falu a jólelkek irgalmára bízza építen­dő templomának sorsát? S ki ne nyúlna er­szényébe, ha emberek kopognak irgalmas szi­vük ajtaján, ajkukon Isten nevével, kezükben nagy pecsétes írásokkal, amelyek könnyvfacsa- róan ecsetelik a nép szánandó nyomorát, s olthatatlan vágyát, hogy falujában felépíthesse Isten házát. S amit az irás elhallgat, azt el­mondja az az ember, ki a templomépitők ne­vében szól, amint valamely „szent“ egyesület kiküldötte. Hangja behízelgő, Ígéretekben nem fukarkodik, még a jótékonyságot se kívánja ingyen: cserébe feszületett, zenélő kálváriát, jeruzsálemi olvasót, örökös misét, sőt ráadásul lelkiüdvösséget is ígér. S mikor a szegény ember belenyúl tarsolyába, hogy odaadja jó­tékonykodásának előlegét — már készen is van a legcsufabb seft, az úgynevezett keresztüzlet. Az a bőbeszédű ember, ki „Dicsértessék“- kel köszönt be, — a keresztény irgalom vám­szedője. Nem azt mondja: .Nézd, itt van egy feszület, megér két koronát, adj érte nyolcat, hogy én is élhessek; hanem szemforgatva oda­áll a jóravaló egyszerű ember elé, irgalmas appallál, fényképet mutat neki a leégett temp­lomról, ha akarod sir, csakhogy oda ird a nevedet arra a lapra, melyet az aranykönyvbe küldenek, hogy lelkedért örökké szentmise mondhassák, természetesen, hogy jussod legyen ahhoz az ajándékhoz, melyet az illető „szent“ egyesület küld örök einíékül — csekély 18 koronáért. Ezek a kereszt üzérei! Tíz év óta dolgoznak a jótékonyság e vigéczei, hihetetlen energiával s még bámula­tosabb szerencsével. A nevük ugyan folyton változik, de az üzlet, az üzérkedés, az mindig megmarad, csak a firma, az lesz cégjegyezve, más és más szent neve alatt. A trükkjük min- | dig ugyanez volt. Fogtak egy szegény temp- lomépitő bizottságot, vagy jámbor, jóhiszemű plébánost, ki szeretett volna templomot épít­tetni, és elhitették velük, hogy leveszik a gon­dot vállukról, csak bízzák meg őket azzal, hogy a jótékony célra kegytárgyakat árusíthas­sanak. Szerződést csináltak és ájtatosságtól csepegő felszólítást írattak velük, melyben biz­tosítanak mindenkit, hogy aki a jelzett cégtől vásárol, azért örökös mise szolgáltatik, neve a plébánia aranykönyvébe be lesz vezetve, ha­vonként, vagy hetenként imádkoznak értük, stb. Egy dyen szerződés és hiteles pecsétes felszólitás birtokában már misem kellett más, csak egy jóhangzásu katholikus név, és erre Kis molett termetű asszonyka volt, ami bizony egy kissé elütött a szép fejtől, de ha csevegni kezdett, az ember egészen elfelejtette azt a csekély diszharmóniát, no meg aztán a neve is klasszikus volt, — Helén. Nagyon megörült az eszmének, hogy Aqu­incumba megyünk jövő héten, vasárnap délután, ígéretemet vette, hogy szórakoztatni fogom az egész utón Pesttől Aquincumig. Feladatom teljes tudatában még ugyanazon éjjel elővettem a nagy Mommsent, egy csomó régiségi folyóiratot, irodalmi történeteket, de kiváltkép a római történetírókat vettem komo­lyan munkába és kezdve Március Porcius Ca- tótól, a nagy puritán Írótól, egészen Cornelius Tacitusig, a komor és peszimista bölcselőig, minden lehetőt elkövettem, hogy Ígéretemnek helyt álljak. Az előkészületem elég szerény volt, de azért megvallom, féltem kissé, hogy ez az asz szony klasszikus ismeretével sarokba szőrit. A nagy nap délutánja is elérkezett és a kis karavánból egy drága lélek sem hiányzott. Indulás. A szórakoztatást természetesen mással, mint római históriával kezdeni nem lehetett. Ajkamról folyt a szavak árja és csak vártam hölgyem megjegyzéseit. A torkom kiszáradt a kimehettek az ügynökök és „dolgozhattak“ a falvakban. A legcifrább nevek keletkeztek. így „Erzsébet Jótékonysági Egyesület“, melynek Oppenheim Vilmos a cég főnöke és a vladis- lavci kápolna „javára“ dolgozik. A másik „Szent István Müintézet“, melynek egész üz­leti bázisa azon nyugszik, hogy összetévesztik a mai derék Szent István Társulatunkkal. Ezt Szenrey Mihály kormányoza s minden áron a mikefai templomot akarja felépíteni. A harma­dik a „Szent Erzsébet háziipari müintézet“, ez viszont a horvátországi krasztelovaci kápolnára „gyűjt“, sőt, hogy nagy kulturmissziójáról ta- tanuságot tegyen, még belügyminiszteri enge­délyt is szerzett a cég az e célra való gyűj­téshez. A negyedik üzlet a felsőkocskói plé­bánia boldogitása, a megrendelő nevének a plébánia aranykönyvébe való bevezetésének igérésével, mely aranykönyv persze ott van Habermann Ferenc irodájában. Az ötödik a „Szent György vallásos kép és könyvterjesztő vállalat“, melynek üzletköre a román és rut- hén görögkatholikusókra, továbbá a görögke­letiekhez terjed ki. Mindeme üzleteknek, bár nevük különböző, sőt az első kettőnél még a cégtulajdonos is más néven van elkönyvelve, azért az üzletek mindegy emberé: a szent üz­leteken felhizott Habermané. Meggyarapodott, mert. nem volt túlságosan finyás, hiszen a kat- holikusok melleit á görögkeletiekről, sőt a kálvinistákról és lutheránusokról sem feledke­zett meg. A Kálvin^szövetség és a Potestáns Országos Árvaház „javára“ csak úgy dolgozott, mint a katholikus szent egyesületekre. Csak egy számottevő konkurrense van még, ez a kálvária, mely a „jézus Drága Szent Vére“ egyesület cégére alatt dolgozik. Egymást ugyan megennék, de mégis a népbe harapnak in­kább. De hát azt kérdezik önök, mit kap tő­le a nép s mit a templom. A nép az a szentmise és emlékkönyvbe való bevezetés igérésén kívül olyan keresztet, kápolnát, zenélő órát, melynek felbecsült bolti ára 7 korona 50 fillér, megkap 15 koronáért, is olyat, amelynek 6 korona 40 fillér a becsér­téke: 10 koronáért.1 Ellenben a jótékony cél, amelynek nevében az egész üzletet megkötik, az a leégett templomi, vagy krasztelovaci ká­polna, mel nek sorsáért vagy kesereg a lágy­szívű vigécz, mindössze 20, mond húsz fillért kap minden egyes perfektuált üzlet után. A tisztességes kereskedelemnek ilyen ar­cul csapásával folyik az üzérkedés hamis val­lásos cégérek alatt, a jótékonyság szent nevé­ben. Jóhiszemű embereket megfogtak ezek az üzérek s ha egyszer .odaadták pecsétjüket, meg a nevüket, tiltakozhatnak azután, hiábavaló minden. A kereszt kufárai ráfeküsznek az üz­letre, s házalnak a szentmisével, meg a plé­bánia aranykönyvvel, s kizsákmányolják azt a hosszú dictióban, de őnagysága csak ásított hosszan, mélyen és unos-untalan. Már majd kétségbeejtett a helyzet, hogy egy férfi képtelen egy nőt mulattatni, midőn egy ur jött felénk. Szép, markos szál ember, nyilván drámai hős, vagy henteslegény. Azt hiszem ez az ur színész, szólt őnagy­sága, talán beszélne inkább, ha már beszél, a régiek sziuészkedéséről. Ezt olyan gúnnyal, vegyes kelletlenséggel mondta, hogy kiérezni véltem belőle, hogy a história részben elég ignoránsnak tart, most tudni akarja, mennyire vagyok a szép literatu- rában. Erre asztán megeresztem a beszéd fona­lát és sok szó esett Catailusról, Senecáról, Lucretiusról. Mig Catullnak Lesbiához való sze­releméről beszéltem, addig odafigyelt a kópé, sőt midőn a szép Beronicéről szóltam neki, élénken a hajzatához kapott, vájjon nincsenek-e e Vénusz oltárára érdemes fürtjei. De amikor tudományos szárazsággal beszéltem az autorok munkáiról, nyomban kerekre nyílt a pici száj és álmosan terjeszkedtek a kívánatos kezek mindaddig, amig Aquincum nem értünk. Az amfiteátrum mögött kínálkozott egy szép dombos hely, melynek pázsitja valóságos szőnyeg volt, az innét nyíló kilátás pedig egy kis paradicsom. A múzeumot és a kiásott tör­szegény népet, mely még tud hinni az Ígérge­tésnek s a pecsétes írásoknak. Hogy ezek a kalmárok ne juthassanak többé ajánló sorokhoz, e célból a Pázmány Védőiroda eljár a főpásztoroknál; ám, hogy a nép fel ne üljön a vallásos érzés e vámszedő­inek és ne adja oda keserves filléreit értéktelen lim-lomért az irgalmasság és keresztényi sze­retet nevében, ezt megátolni erkölcsi köteles­ségünk. Szabadítsuk meg népünket a hazug jótékonyság e vámpírjaitól, kik a vallás hamis cégére alatt belopóznak házunkba, beférkőznek jóindulatunkba, s belenyúlnak zsebünkbe. Ne türjük, hogy keresztes és kápolnás vigécek a jótékonyságért vásárt s a keresztény irgalomból üzletet csinálhassanak. Krisztus Urunk egyszer kivetette a tem­plomból a kufárokat, mi dobjuk ki a házunk­ból mindig azokat, kik a templomot, a keresz­tet, a szentmisét s a vallásos érzést üzérke­désre akarják kihasználni. HÍREK. Áldott, szép tavasz . . .! Örülünk jöttödön; nyomodban élet fakad a földön. Te vagy egyedül a minden egyéb porlandó, elomló földi jelenség között az, melyre nem köszönthet a biztos pusztulás. Nincs olyan márványpalota, kőkolosszus, csodabálvány, me­lyet meg nem őröl a rohanó századok acélfoga. Csak te lépsz fel győzőén mindig a pusztulás omladékain . . . áldott szép tavasz. Érkezésedkor a napsütéstől félig lehunyt szempillák alól egy derűsebb világ minden izzó sejtése világol elő. Az arcokon a tavasz föl­emelő értéke. nyomán szerelmes dalok vérpiros rózsái gyulnak ki s talán a szivekben is dalok fakadnak. Mintha szebb volna beköszöntésedkor az oly sokszor érzéstelen élet. Mintha megifjodná- nak a vágyak, melyek egy ismeretlen másvi­lágba ragadnak. Dusabb, szertelenebb, remény­teli áhnodások felé. Napfényre csalod a bogár világot, meghozod a csicsergő fecskét a titok­zatos finksz messze országából, hogy meglássa a nádfedeles, levendula illatú, alacsony falusi házakat. Kibontod fehér kis harangjait a gyöngy­virágnak, hangot adsz az első csalogány dalhoz s ibolyát illatositsz a bokrok alján, mely tavaszi diadalokról álmodozik az erdők lombokkal borított kőkemény temetőjében ... A te mu­zsikád csendül mindenütt . . . Áldott, szép tavasz! Az emberek ünnepnek mondanak. És méltán. Mert életet hozasz. Hát ne csald meg őket! meléket behatóan vizsgáltuk meg és nem mond­hatnám, hogy ezúttal elmaradtak volna őnagy- ságának tágra nyílott ásításai. Most jött a java. A közeli fogadóból sört hozattunk és cipót, annyit, hogy minden drága fejre egy-egy esett. Ittunk énekeltünk és tán­coltunk, mint a bachánsok. Azonban őnagysága amennyire-annyira megtartotta komolyságát és figyelmeztetett, hogy nőket ne ilyen iskolába való dolgokkal szórakoztassak. Beszéljük velük inkább Mirandákról és Adolárokról. Szót fogadtam neki. Szép dolgokat mond­tam, amit tudtam a szerelemről és Így mégis ébren tartottam figyelmét és felváltva folyt az eszmecsere épületes témákról, melyek nem vol­tak ásitozásra ingerlők. Szó volt kaján barát­nőkről, akik persze mindenben utánozni szeret­nék, utánozni őnagyságát, de ez nem más, mint a béka felfuvalkodása, azután beszélt még go­romba mészárosokról, akik még akkor sem barátságosak, ha elfogadja a húsúkat az ember. Egy hétre reá megint azon tanakodtunk, hoyy hova megyönk vasárnap délután. Fel Aquincumba, szólt őuagvsága, igenis Aquincumba ott jó puha a pázsit, nagyon szép a tájék és mindenekfelett pompás a — sör. Berczelly Antal. Reggeli zés előtt félpohár Schmidthauer-íele Használata valódi áldás gyomorbajosok­nak, székszorulásban szenvedőknek Az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt telje­sen rendbehozza. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fillér. Kapható helyben és környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben.

Next

/
Thumbnails
Contents