Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-04-04 / 14. szám
VI. évfolyam. Nagykároly, 1914. április 4. 14-ik szám. Északkeleti újság POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ........................................ 8 korona. Félévre ......................................................4 Negyedévre ........................................ 2 Tanítóknak egész évre..................................5 „ Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Dr. Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) — Hirdetések ugyanott vétetnek fel. — _____________Nyilttér sora 40 fillér._________ Ga zdasági harcok. Az ipar és kereskedelem a magyar társadalom körében még mindig nem részesül abban a megbecsülésben, amelyre annyi okkal rászolgál. Nyugaton ipar és kereskedelem a társadalmi életben is domináló szerepet visz, mert az ország vezciö körei jól tudják, hogy az ország gazdasága, hatalma, tekintélye kereskedelmének fejlettségétől függ. Nálunk, ahol még mindig képtelenek ennek app- reciálására, az ipari és kereskedelmi foglalkozást még mindig nem tartják, „úri“ foglalkozásnak (mert hisz nálunk a napidijas is urnák képzeli magát az önnálló és független, nemzetfentartó hasznos hivatást betöltő iparossal és kereskedővel szemben) és tetézik ezt a káros és kóros elvakultságukat még felekezeti szempontokkal is, mintha nem éppen társadalmunk egyoldalú felfogása idézte volna elő azt a sajátszerü és csakis nálunk létező képtelen helyzetet, hogy a kereskedelmi és főképen nagyipari foglalkozást egy bizonyos felekezethez tartozással azonosítják, mintha a külföld kereskedelme nem tanúsítaná, hogy a kereskedelem térén való érvényesülés csakis a komoly, céltudatos, szorgalmas és kitartó munkával párosult, nagy műveltséggel és ügyességgel lehetséges, függetlenül a felekezeti viszonyoktól. Tartsuk mindenkor szem előtt a német birodalomnak az ipar és kereskedelem felvirágoztatása által elért nagy hatalmát és népességének jólétét. A német viszonyok e tekintetben még különösen azért is szolgálhatnak tanulságul, mert Németország kedvező előfeltételek hiánya, azaz nagyrészt terméketlen, vagy gyenge hozamú talaja dacára, csakis a népesség kiváló tulajdonságainak és ez utóbbiak kellő szervezés mellett történt felhasználásának, névszerint a lakosság céltudatosságának, intelligenciájának, fegyelmezettségének, szorgalmának, erélyé- nek és takarékosságának köszöni nagyságát. Ott nemhogy lenéznék, hanem a kereskedelemnek és iparnak arra méitó képviselőit, akiknek kiválóságai, mint pl. egy Thyssen, Rathenau, Ballin, Dernburg stb. elsőrangú társadalmi szerepet visznek. Ez a szerencsétlen felfogás gátja annak is, hogy nálunk egézséges alapon nyugvó, úgynevezett polgár-osztály fejlődjön ki, és innen van, hogy nálunk ma két szélsőség: az arisztokrácia és a munkásság a két konszolidált társadalmi osztály, mig a polgárság, tehát a lakosság zöme, képtelen jelentőségének öntudatára ébredni és magának azt a szerepet biztosítani társadalmunkban, mely erényeivel fogva annyi joggal megilletné. Kereskedőinket és iparosainkat illetné meg ezen a téren a kezdeményezés kötelessége, mert a túlzott szerénység csak az ellenfelek bátorságát fokozza. Nem hallgathatják el ehelyütt azt, az utóbbi években sajnosán tapasztalt s mindinkább fejlődő megkülönböztetést, amelyek az ipari körökben a saját javukra, de a kereskedelmi osztály hátrányára szívesen alkalmaznak, értékesebbnek és előkelőbbnek jelezvén a termelő ipart, a forgalmat közvetítő kereskede- delemnél. A kereskedelmi és ipari érdek- képviseletnek már többször panaszolt túlságos széttagoltsága mellett csak a közös ellenfelek malmára hajtanók a vizet, ha még magunk között is akármelyikünk rovására törekedünk a saját tekintélyünket öregbíteni. Nagyon természetes, hogy mi nem az osztályellentétek fokozását, hanem ellenkezőleg, a nemzet egyesítését várjuk a kereskedők és iparosok önérzetes fellépésétől Az egységes magyar társadalom hiánya, kutforrása nemcsak számtalan társadalmi bajnak, hanem politikai és gazdasági elmaradottságunknak, is, mert a mai oszíályellentétek kizárják az egyöntetű eljárást, holott csakis ilyen módon lennénk képesek külső elíenfelünkkel, vagyis inkább versenytársunkkal szemben győzelemhez jutni! Választási mozgalom. A Szintai Gábor nyugdíjazásával megüresedő vármegyei aljegyzői állásra, mely a májusi rendes közgyűlésen lesz betöltve, legkomolyabb jelölt dr. Galgóczy István. Kívüle még Tooth József és Jakó Endre gyakornokok szerepelnek ez ideig jelöltek gyanánt. Járom a nagy temetőt. .. *) Szentgyörgyi Hromkoznts V. Győző. (Budapest.) Amióta nyugszol a sírba Azóta csak szüntelen a, Nagy temető[t játom. Oda viszem bubánatom Ahol magam kisírhatom, Oda-oda vágyom. Hisz’ te voltál az egyetlen Ki szeretet szívből engem, Ezen a világon. Árva szivem egyre dobban Egyre zajog, egyre jobban Te érted volt párom. De mostan már minden oda Nagyot fordult éltem sorsa, Beteg minden tagom, Nincs már nékem senki másom Vén sirásó sirt megásom, Ez a kívánságom. Hol nem érzem élet terhét S vérző szivem nyugodalmát Könnyen megtalálom. Ott boruljon örök álom A szemeimre akarom, Te véled volt párom * 2 *) Mutatvány a szerzőnek a legújabban megzenésített szövegéből. Megjelenik Szilágyi Béla utóda ze- nemiikiadóhivatala kiadásában Budapest, V. Váczi körút 2. Ára: művészies címlappal K V50 netto. Fel Aquincumba! Egy héttel megelőzőleg szólt a nagysága, hogy ránduljunk ki valahova, ahol a kellemest a tanulságossal, a szépet a hasznossal egyesit- hetnők. Persze ilyen kiránduló Budapesten nem oly könnyű találni, mint gondolni méltóztatik. A múzeumok és képtárak hasznos és tanulságos helyek ugyan, de nem nagyon kellemesek. Gondoljunk csak kérem azokra a szeretetreméltó polgártársakra és azokra a nem csekély átmérőjű nőkre, kik legjobban szeretnék, ha a padlózat tyúkszemekkel volna kirakva, gondoljunk csak arra és meggyőződhetünk, hogy a muzeum látogatói a fejükben tanulsággal, ámde lábukban fájdalommal hagyják el a múzsák eme csarnokát, ami végtére nem lehet épenséggel kellemes. Színházba járni esztétikai érzésre vall; de ez a mulatság korántsem hasznos. Már csak azért sem, mert a lukszus a neme, kivéve, ha potyajegyen megyünk, rendesen számlánk megterhelésével jár, ami tudvalevőleg a haszon ellenlábasa. Egyikünk Újpestet vélte kirándulási végcél gyanánt azzal a bölcs megokolással, hogy ott a vidéki életet tanulmányozhatjuk, szemlélhetjük a népet a maga természetességében. Az ellenzék persze mindjárt lefülelte őt azzal a megdöbbenthetetlen ellenérvvel, hogyha vidéket akarunk bámulni, akkor menjünk egyszerűen a „fekete macskához“ vagy más korcsmába, ahol egyben az osztr. magy. hadsereget, a magyar cselédügyet és más egyebet is tanulmányozhatunk. Az ellenzék három hölgyből állt; megannyi fiatal és szeleburdi. Tanácsot tanács után vétettek el és a pártoskodás már-már ezétvállásá fajult, amidőn egy pillantást vetettem őnagy- ságára s diadalmasan kiáltok fel: Auquincumba megyünk, Aquincumba! Szinte feloosudott az egész társaság e kijelentésre és hjjongva mondta utánam : Aquincumba, Aquincumba! Meg kell magyaráznom, hogyan jutott e hely eszembe éppen akkor, midőn őnagyságát pillantottam meg. / zt hiszem magyarázatnak elég lesz, ha bemutatom őnagyságát. Nyílt feketés szeme volt, melyekből okosság, hogy ne mondjam egy csipetnyi hamisság sugárzott ki és ha szemei nem is emlékeztettek a Madonnára, feje nem mindennapos fej volt. Szép barna arcán az a bizonyos nyugodtság terjedt, amely titkolt szenvedést árul el és hullámos hajzata kis szájacskája és a szabályos profil Ludovici Hérát juttatta eszembe. Ruházata is egyszerű volt, akárcsak a régi asszonyoké azzal a külömbséggel, hogy az ö khitonja meg nem engedi látni azokat a bájakat, melyeknek szemléltetésében a klasszikns hölgyek olyan szabadelvűek voltak. Ám az ő feletti részről egy Praxitelesz mintázhatott volna, a folytatás már nem igen hasonlított a meloszi Vénuszhoz.
