Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-03-14 / 11. szám
2-ik oldal. 11-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. Március 15. városunkban. A szabadság ünnepét Nagykároly város ez idén is a szokásos fénnyel fogja megünnepelni. A függetlenségi párt, egyesületek és tanintézetek lázasan készülnek az ünnepségre. Az Istentiszteletek sorrendje: D. e. 9 órakor ünnepi szentmise a róm. kath. plébánia templomban. Mise közben a főgimnáziumi énekkar énekel Braneczky József tanár vezetése alatt. D. e. 10 órakor a református templomban ünnepi istentisztelet. Szentbeszédet mond : Pálur István s.-lelkész. A „Protestáns Dalárda“ két éneket ad elő. A város ünnepe. Délután 4 órakor Kossuth Lajos szobra előtt (kedvezőtlen időben a városháza nagytermében), a város közönsége ünnepelni gyűl össze a március 15-iki események emlékére. Az ünnepély sorrendje a következő: 1. A dalárda éneke. 2. Szaval: Kürthy Károly ref. s. lelkész, vallástanár. 3. Beszéd: Tartja s a város koszorúját elhelyezi Braneczky József k. r. tanár. 4. Szaval Tréger Lajos. 5. A dalárda éneke. Délután 5 órakor a róm. kath. főgimnázium hazafias ünnepe a városi tornacsarnokban. Este fél 8 órakor társasvacsora a Polgári Kaszinóban. Egy teríték ára : 3 korona. Vacsora közben a Kossuth-serleggel ünnepi beszédet mond: Főtiszt. Vidákovich Dániel r. k. főgimn. igazgató. Az ipartestület kötelékébe tartozó, a képesítéshez kötött kézmü iparágon lévő összes iparos urakat folyó 1914. évi március hó 15-ik napjának, délelőtt fél 9 órájára az ipartestület helyiségébe tisztelettel azon célból hívom meg, hogy az 1848. évi szabadságharc emlékére úgy a róm. katholikus valamint a ref. templomokban tartandó isteni tiszteleten testületük diszzászlója alatt nagy számban testületileg megjelenhessünk, az ipartestület nevében: Marián Ferenc elnök, Járay József jegyző. A helybeli róm. kath. főgimnázinm f. hó 15-én d. u. 5 órakor a városi torna- csarnokban hazafias ünnepet rendez, amelyre a szülőket és a tanügy iránt érdeklődőket tisztelettel meghívja az igazgatóság. Műsor a következő: 1. Goldfaden: Sulamith nyitány. Előadja a főgimn. zenekara. 2. Jakab Ödön: Március 15. Szavalja': Rupprecht Jenő VIII. o. t. 3. Petőfi S.—Borsay S.: Nemzeti dal. Előadja a főgimn, énekkar. 4. Ünnepi beszéd. Tartja: Ilosvay Péter Vili. o. t. 5. Wolkóber János: Apotheosis. Zeneköltemény. Tartalma: Bevezetés, Talpra magyar, Verbuválnak, Riadó és Csatazaj, Világos,- Arad, A remény, Szózat és Óda (befejezés.) Előadja a főgimn. zenekar. 6. Krüger Aladár: Nemes Szűcs Gábor. Szavalja: Hill Gyula VIII. o. t. 7. Petőfi S.—Lányik: Csatadal. Előadja a főgimn. ének- és zenekar. Belépti-dij személyenként 50 fillér. A polg. fiaiskolában. Az állami polgári fiúiskola március 15-én d. e. 8 órakor az intézet tornatermében nyilvános iskolai ünnepélyt tart a következő műsorral: 1. Himnusz, Erkel: Énekli az ifjúsági énekkar. 2. Nemzeti dal. Szavalja: Egeli István IV. o. t. 3. Talpra magyar. Énekli az ifjúsági énekkar. 4. Beszédet mond Császár Bertalan. 5. A szabadság ébredése (trilog) irta Darabánt András. Előadják : Vigdorovits Sándor, Tarcsa Lajos és Friedmann József IV. o. tanulók. 6. Március 15, szavalja Óbis Károly II. o. t. 7. Honfidal: Ifjúsági énekkar. 8. Március idusán. Hanák Józseftől. Szavalja Vigdorovits Sándor. 9. Március 15. Szavalja: Juhász Ferenc I. o. t. 10. Szózat: Ifjúsági énekkar. Az áll. elemi iskolában ma szombaton délelőtt volt az ünnepély megtartva. A róm. kath. elemi fiúiskolában hétfőn délelőtt lesz megtartva. A műsor ünnepi beszéd, szavalat és ének számból áll. A „Kath. Legényegyesület“ március 15-én nemzeti ünnepélyt rendez. Kezdete délután 6. órakor. Belépti-dij nincs. Az ünnepély sorrendje a következő: 1. „Talpra magyar.“ Előadja a Dalegyesület. 2. Jakab Ödön: Március 15. Szavalja: Herman Annuska. 3. Ünnepi beszéd. Tartja Zoboki Vince k. r. tanár, elnök. 4. Petőfi.: „A magyarok Istene.“ Szavalja: Fábián Mariska. 5. Költemény. Szavalja : Drágus Margit. 6. Szepessy—Kontor: Rákóczi lobogója. Melodráma. Szavalja: Csa- nálosi József, zongorán kiséri: Diczig Alajos főgimn. VI. o. t. 7. „Kuruc dalok.“ Előadja a Dalegyesület. A „Nagykárolyi Protestáns Társaskör“ lelkes közönsége is megünnepli a szabadság lángsugaru napjainak felderültét. Az ünnepély kezdete esti 6 óra. Belépő-dij személyenkint 30 fillér. Műsor: 1. Hymnus. Énekli a „Protestáns Énekkar“. 2. Megnyitó beszéd. Tartja: Rédei Károly ev. lelkész. 3. Március 15. Alkalmi színjáték egy felvonásban. Irta: Pásztor József. Szereplők : Öreg honvéd : Luczay Béla. Sándor egyetemi hallgató: Rupprecht József. Ilonka: Vida Irmus. 4. Emlékbeszéd. Tartja: Kürthy Károly köri elnök. 5. Énekszóló. Előadja: Jóna Kálmán. 6. Szavalat. Tartja: Pálur István köri alelnök. 7. Apotheosis. Irta: Ladányi Endre. Szociálisták: Tarcsa Lajos, Balázsy Ernő, Szakács Andor. Egy kivándorló magyar: Bakos Sándor. Zászlótartó: Virág Sándor. Két kis leány: Szalay Bözsi, Poroszlay Ilus. Ünneplők : ifjak, leányok. 8. Szózat. Énekli: a „Protestáns Énekkar.“ Az Apollo-szinház is kiveszi részét az ünnepségekből. Ugyanis 4 előadásban mutatja az 1848. cimü uránia- szerü darabot felolvasással. Az előadások a következő sorrendben tartatnak meg: délután 2 és 4 órai kezdettel ifjúsági előadás. Este 6 órai és fél 9 órai kezdettel pedig rendes előadások. HÍREK. Tavasz felé . . . Hol van még a tavasz? Kiáltnak fel sokan, akik e sorokat olvassák. Pedig nincs messze! A lelkűnkben már mozog. A tavasz gondolata, érzése, utána való vágyódása már messziről érkezett leheletként érintette kedélyünket is. Jöjj velem anyám. Majd beléd karolok s te vigyázol reám. A friss levegő meg fog erősíteni. Úgy szeretném megint egyszer künn látni a nap nyugtát ... Az anya rátekintet leányának gyermekes arcára. Ő csak szegény egyszerű asszony volt, a nép leánya és olvasni csak akadozva tudott, Írni még kevésbbé, hanem a fájdalomnak és vágynak az az Írását, mely leánynak arcára rajzolódott, aat folyékonyan letudta olvasni. Ócska szekrényének fiókjához lépett és elkezdett .keresgélni abban. Három négy, öt korona — számlálta. Ez volt a keservesen megtakarított „tartaléktőke“, ez a pár ezüst pénz. A sötét szeme epedve, vágylalón, kérdőleg szegődött arcára. — Járni nem fogsz tudni kis Suzette, hanem azért elmegyünk — kocsin. — Kocsin ? Még tágabbra nyilt a nagy sötét szem. — Hozok egyfogatut és elviszlek a liget főutjaira. Jó lesz ? Úgy fogunk kocsikázni, mint a nagy urak. — De hiszen ahhoz rettenetes sok pénz kell édesanyám! Az nem lehet igaz, tréfálsz ugy-e ? — Nem gyermekem, nem tréfálok. Van annyi pénzem amennyi kell — és sóhajtva hunyta le szemét, hogy visszatartsa könnyeit. — pár nap múlva meg úgyis elseje lesz és az udvari tanácsoséknál benn van még egész hónapi bérem. Aztán . . . Mégis kihullt a könnye. Ki tudja ? — sóhajtott magában, — meddig tart még s mit hoz a jövő . . . A nap nyugat felé siklott. A liget főutján végig aranyfénnyel terpeszkedett a nap. Rátüzött az elbarnult és összeráncosodott platán, levelekre, melyek a fák alatt hevertek. Az egyfogatu lassan, óvatosan haladt előre. Az anya gondosan bepólyálta gyermekét és feje mögé tollas párnát helyezett. Az em- bereg szánakozva nézték őket. Á leányka gesztenyebarna dús haját, mely a hervadó testnek egyetlen kincse még, bearanyozta a tűnő nap fénye, mintegy glóirát vonva a sápadt fej köré. Ilyenkor kihalt volt már a nyári kocsikorzói élet, nem volt zaj, lárma. Nem lehetett hallani autók tülkölését, nem a sebesen hajtó kocsisok vad kiáltásait. A nyári vendéglő is kihalt volt, üres. — Ügy látszik hogy mi vagyunk az egyedüli sétakocsikázók — szólt a leány. — Hja, a nyárnak már vége . , . A kocsis megkerülte a vendéglő épületét és visszafordult a széles allé felé. A gyérlombu fák között áttündökölt a nap. A leányka szomjas, epedő tekintettel nézte. — Lemegy a nap! Isten veled édes, szép aranyos napon, te! . . . Csendesen és halálosan fáradtan feküdt Suzette ismét szegényes kórágyon. — Akarsz enni valamit ? Hiszen egészen elgyengültél. A beteg tagadólag intett. Lehunyt szemmel feküdt és hangja halk volt, alig hallható: — Jóllaktam napfénnyel, minden napfényt és szívtam be — és az olyan jó volt .,. A búcsúzó napnak aranyragyogása volt szemében, azért tartotta hunyva, hogy el ne illanjon az belőle soha . . . És ezért maradt másnap reggel is csukva a nagy barna sóvár leányszem, még akkor is mikor másnap délelőtt újra bekukuktatott az őszi nap a kicsi padlásszobába . . . — Utolsó öröme volt orvos ur, utolsó kívánsága, miért ne tettem volna meg — zokogott az asszony. — Bár szivem vérzik érte, mégsem teszek magamnak szemrehányást emiatt. Azt mondja az orvos ur, megrövidettem vele életét? Tegnap még látta a napot uram, látta és szeme alig birt betelni vele. Ezzel az örömmel szívében aludt el örökre . . . Nem, nem uram, én nem teszek magamnak szemrehányást érte ... Az orvos nem szólt többet. Alapjában igaza van az asszonynak. A leányka csakhamar teljesen vak lett volna és pár hátralevő napjait még vigasztalan, szomorú sötétség is nehezítette volna. Megállt a szívverés, miután megtette utolsó kötelességét, segített örvendeni a búcsúzó nap fényes ragyogásának . . . Az orvos elment, az anya pedig sürü szövésű vastag fekete kendővel leteritette a padlásszoba egyetlan ablakát. Mit keresne most már itt a napsugár? Csak kicsi olajmécsest gyújtott s elhelyezte a szegényes koporsó lábánál. Ennek rezgő halvány fénye világította meg a csendes arcot és viaszsárga kezeket. r Természetes égvényes savanyuviz-forrás. Különleges szer gyomorbaj és köszvény ellen. Kitűnő izü, igen üdítő ásványvíz. Tejjel vegyitve a legjobb nyálkaoldó szer. Borral vegyitve a legjobb fröccs. Tekintettel a járványos időre, ezen víznek A RonhütÁ fninrlpilíítt 1 egy asztalnál sem szabad hiányoznia. HaJfllíUU UllUUCUUll.
