Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1914-02-28 / 9. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ........................................ 8 korona­Félévre ......................................................4 „ Negyedévre ........................................ 2 „ Tanítóknak egész évre ................... ..5 „ Fe lelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Dr. Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. ===== Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) — Hirdetések ugyanott vétetnek fel. : _____________Nyilttér sora 40 fillér. ____ 7 Szatmárvá rmegye, Nagykároly, Kismajtény meg a debreceni pokolgép. Az uj katholikus püspökség debre­ceni rezidenciájában hétfőn délelőtt fel­robbant egy bomba, melyet elvetemült gazember kezek csempésztek a püspöki palotába. Pusztulás, halál, sebesültek véres haiáihörgése, élők kétségbeesett megőrtilése járt az emberiségéből kivet­kőzött gaztett nyomában. Hol az a gaz, aki ezt elkövette ? Hol az még gazabb, aki e szörnyűség elkövetésére rábírta, ráizgatta? Ezekre a kérdésekre a rendőri nyo­mozás még nem találta meg a feleletet. A közvélemény már igen. Természetesen addig, amig a tettesek kétségtelenül ki­derítve nincsenek, egész határozottság­gal vádolni nem lehet. Esztink ágában sincs nekünk sem. Viszont azt sem lehet eltagadni, hogy úgy a közvélemény, mint a rendőrség teljes és határozott egyér­telműséggel a nemzetiségek közt keresi az alávaló orgyilkosokat. Nemzetiségeink közül kik vicsor- gatták a fogukat legádázabbiü az uj g. k. püspökségre? Az oláhok. Ők izgattak ellene az őket jellemző aníikulturális durvasággal megalakulásától kezdve Ró­mában, Bécsben, Erdélyben, Kismajtény- ban, mindenütt ahol csak tudtak, ami­lyen ádázul csak tudtak. A papok a szószékről, az izgatok a kocsmában, a csőcselék az utcán. Tegnap Kismajtény- ban botokkal kövekkel, ma Debrecenben dínamittal, pokolgéppel. Hát ki ellen forduljon a gyanú legelőször? * Most perzse mossák a kezüket, mint Pilátus, mikor • Jézus Krisztust ki­szolgáltatta a halálba. Ők nem tették, ők nem küldték, ők nem tehetnek róla. De ők oltották bele a gyűlöletet a tel­kekbe... * Egyes lapok már azt Írták, hogy Nagy­károlyból vagy valamelyik más Szat- mármegyei községből irányították ezt a pokolgépet. Távol áll tőlünk még a gondolata is annak, hogy elhigyjük ezt a városunkat és vármegyénket bemocs­koló feltevést. Ismerjük ennek a város­nak és vármegyének lakosságát. Még az oláhokról sem hisszük el. Sem a papok­ról, sem a hívőkről. Tiltakozunk a fel­tevés elten. De mit szól ahhoz a nagykárolyi oláh főesperes, mit szól a majtényi meg a többi oláh pap ? Nekik nincs sza­vuk? Nem nekik keltene első sorb n megbélyegezni az alávaló gaztettet? De nem egy szemforgató nyilatkozattal, ha­nem hangos szóval, hogy minden hívő­jük meghallja. Összegyüjtötték-e már azokat a híveket, akiknek szive eddig a Krisztusi szeretet helyett gyűlölettel volt eltelve a püspökség iránt? Megma- gyarázták-e nekik, hogy mily istentelen tett volt az Isten szolgáira, bottal, kövekkel, pokolgéppel támadni ? Megmagyarázták-e hogy a keresztény vallásnak legfőbb pa­rancsai: „Imádd az Istent“, aki minden keresztényé, magyaré, oláhé egyaránt, „Szeresd felebarátodat“, magyart és ólát egyformán. Megmagyarázták-e, hogy a keresztény vallás a szeretet vallása, nem a gyűlölködése? * És ha a papok nem hajlandók a múlt expiálására, gyűljenek össze a hívők. Nagykároly, Kismajtény és a többi az uj egyházmagyében tatozó hívők. Bélyegezzék meg a szeretet vallá­sával ellenkező gaztettet és minden gyű­lölködést, melynek ilyen gaztettek elkö­vetése a következménye. —z-y. Yárosi közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestülete nagy­érdeklődés mellett f. hó 22-én d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, melyen bejelen­tetett, hogy a Nagykárolyi Takarékpénztár vi- rilis jogát a képviselőtestületben Vetzák Sándor dr. által fogja gyakorolni. Polgármester bejelentette, hogy a város részére az 1914. évre az 1912. évi LV1II. t.-c Yizner, a szabó. Irta: Göndör Ferenc. Vizner, a szabó, keskeny, furcsa kis em­ber volt, a jobb válla majdnem egy félarasszal magasabban állott, mint a bal válla, mindig rekedt volt kicsit a hangja. Általában nem volt szép férfi Vizner, inkább csúnyának lehetett mondani. Mint szabó, határozottan az ügyetle­nek és tehetségtelenek közé tartozott Vizner, aki többnyire elrontotta a ruhákat, amiket csi­nált. Úgy látszik soha életében nem vette észre azt, hogy neki egyik válla magasabban áll a másiknál, nyilván azt hitte, hogy ő legtökéle­tesebb termetű férfiú, mert mindenkinek úgy szabta a ruháját, hogy a jobb válla jóval ma­gasabban álljon. Alighanem itt hibázta el Viz­ner a mesterségét, egész pályájának, sikertelen, szomorú életének ez volt tán a titka. Öntudat­lanul az a meggyőződés alakult ki benne, hogy az a természetes, az a szép, ha a vállak nem egy vonalban állanak. És Viznert mindenki nagyon rossz szabónak tartotta, csak ő hitte magáról, hogy művésze a mesterségének és úgy tudott gyönyörködni azokban a lehetetle­nül szabott ruhákban, melyeket ő csinált. Ha a megrendelőnek kifogásai voltak, Vizner lel­kesülten kezdett beszélni a müvéről, majd három-négy lépést hátrálva megállód és ki­mondhatatlan élvezettel szemlélgette az éppen most hazaszállított ruhát, elragadtatással kiált­ván fel: — Ide tessék állni, innen tessék nézni, ebből a távolságból milyen szép . . . A vevő azután alig tudta megmagyarázni, hogy saját magát nem nézheti három-négy lé­pés távolságról. Hiába volt Vizner a legszor­galmasabb szabó a világon, hasztalan dolgozott éjjel-nappal, hiába vitte haza személyesen az elkészített ruhákat; nem tudott boldogulni, nem ment semmire. Lassanként már negyven éves lett, vagy tizenöt esztendeje dolgozott már, mint önálló szabó Pesten és mégsem tudott kikerülni a Kender-utcai sötét kis mű­helyéből. Pedig nagyratörő tervei, gyönyörű, messzi céljai voltak. Ä Belvárosban akart egy­szer üzletet nyitni. Amikor lankadatlan szorga­lommal, szinte soha el nem fáradva szabott és varrt a sötét Kender-utcában, a lelke már ott járt valahol a legfényesebb Belvárosban, oda­álmodta magát egy Kossuth Lajos-utcai nyitott, szép műhely ragyogó kirakatüvegjei mögé. Vizner volt az az ember, aki életében nem csüggedt el egy percre sem, az ő kitartásán nem fogott ki a hosszú sikertelenség, nem kedvetlenedett el, mert rendületlenül bízott önmagában, a jövőben és vörös szemeivel mosolygott azokon, akik őt nem tartották jó szabónak. Mit értenek ezek a dologhoz? — gondolta magában és szabott és varrt tovább. * Egyszer azután mégis csak megérkezett a siker. Vizner diadalmasan újságolta egyre fogyó megrendelőinek, hogy augusztus elsején az Andrássy-uton is lesz műhelye. Nyitott üzlete lesz az Andrássy-uton, amire oly régen vágyik. Tudta ő mindig, hogy elöbb-utóbb el fogja ezt érni, hogy ez igy lesz, mert nem is lehet másképpen ; utóvégre egy olyan elsőrangú szabó, mint ő, nem maradhat örökké a Kender-utcá­ban. Ilyen égbekiáltó igazságtalanság nem tör­ténhetik mégsem a világon. Még a szokottnál is vidámabban magyarázgatta most már Vizner a félvállas és tökéletesen elszabott ruhákról, hogy milyen kitünően állnak és közben lel­kesülten folyton arról beszélt, hogy milyen nagyszabású tervei vannak neki az Andrássy- uton, ahová a társával — mert az üzlethez társat is szerzett — augusztus elsején be fog­nak vonulni. Hogy az üzlete iránt minél na­gyobb érdeklődést támasszon, az egyik kiraka­tát bérbe akarta adni egy fővárosi lapnak, hogy a legfrisebb híreket és reklámokat oda Reggelizés előtt félpohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosok­nak, székszorulásban szenvedőknek Az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt telje­sen rendbehozza. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fillér. ÚRIT Kapható helyben és környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben. i

Next

/
Thumbnails
Contents