Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-12-24 / 53. szám
6-ik oldal. 53-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. Többet ér ehelyett, ha egy szemernyi puskaporra, egy darab kenyérre, egy szál gyapjúfonása való segítséggel járulunk hozzá a boldogság kivívásához. Tudjuk, hogy évtizedek megerősödött szokását nehezen tudják sokan levetni, de viszont a dolog természete olyan, hogy nem szoktathatjuk magunkat több éven át a b. u. é. k. mellőzéséhez. Legyen hát erőnk hozzá, hogy minden átmenet nélkül függesszük fel ez évre a b. u. é. k. kártyák küldését s mindenki egy összeggel váltsa meg ebbeli társadalmi kötelezettségét. Hatalrftas ösz- szeg gyűl igy be országosan katonai célokra, így nem üres kívánsággal, hanem teltei járulunk hozzá, hogy az uj év boldog legyen. Hasonló szempont alá esnek most az újévi ajándékozások is. Vannak oly viszonyok, melyek eddig újévi ajándékozással tétettek mélyebbé. Legtöbbnyire nem is várják ezt a figyelmességet. Akik újévi ajándékokat szoktak küldözni, nagyon időszerűen, helyesen cselekednének, ha az ajándékokra szánt összegeket háborús célokra áldoznák. Azok, akik máskor ezen ajándékokat kapták szívesen mondanának le az ajándékokban való részesedésről s a nagyközönség megelégedéssel venne tudomást az ilyen elintézésről. Kérünk mindenkit, hogy újévi ajándékait, vagy újévi jókivánatait katonai, vagy jótékonycélra megváltani kegyeskedjék. Lapunk minden eféle pénzküldeményt hirlapilag nyugtáz és rendeltetési helyére juttat. Uj részvénytársaság városunkban. „Birtokértékesitő Részvénytársaság“ törvényszékig bejegyzett céggel, Nagykároly teleppel uj részvénytársaság alakult városunkban mely teljesen befizetett K. 60.000 alaptőkével rendelkezik és melynek igazgatóságában Csaba Adorján szatmárvarmegyei főispán, földbirtokos stb. Madarassy Gyula, földbirtokos, a Nagykárolyi Önsegélyző Népbank elnöke. Nemestóthy Szabó Antal földbirtokos, kir. közjegyző. Péchy László műszaki tanácsos, az Ecsedi Láplecsapoló Társaság igazgató-főmérnöke. Gábor Armand, a Nagykárolyi Önsegélyző Népbank vezérigazgatója. Nonn János, földbirtokos. Sternberg Mór, háztulajdonos foglalnak helyet, e részvénytársaság mint felhívásában jelzi mindennemű ingatlanok vélelével, eladásával, fel- darabolásával, bérbevételével egyáltalában winden ingatlanra vonatkozó ügylettel foglalkozik és czélja az ingatlan-piacnak egyenlőre kis körben való élénkítése. A zempléni menekülőkhöz. A Zemplén megyéből ide menekült lakosságot értesítem, hogy lakóhelyeikre visszatérhetnek. A visszatérés azért is fontos, hogy az okozott károk felvételénél az érdekelt lakosság személyesen jelen legyen. Nagykároly, 1914. évi december hó 23-án. Demidor, rendőrkapitány. x Tudomásul. Értesittetik a város t. közönsége, hogy a villamosúm üzem korlátozása f. hó 24 és 31-érc fölfüggesztetik, tehát e két nap egész éjjelen át korlátlanul szolgáltat áramot a villamosúm. Alkalmas karácsonyi ajándék a Jézus Szentséges Szivének Országa cimü imádságos könyv, melyet a hívek használatára dr. Mohi Antal vál. püspök, nagyprépost, a vaskorona rend lovagja, „Jézus Szentséges Szivének Szentelt Élet“ cimü nagy munkájából Újlaki István dőri plébános állított össze. Ajánljuk karácsonyi ajándék gyanánt ezt a 350 oldal terjedelmű mély tartalmú fényesen kiállított imakönyvet, annál is inkább, mert azt úgy az egyházmegyei hatóságok, mint a rendi elöljáróságok a legnagyobb elismeréssel fogadták és ajánlják a hi veknek pártolásra, Kapható 3, 4, 5, 6 és 6 koronás árban a Szent-István Társulatnál Budapesten, Kecskeméti-utca 2. sz. és minden könyvkereskedésben. Az Est és a háború. Az újság hírszolgálatát a háború állítja a legnehezebb, a legfárasztóbb és a legköltségesebb feladatok elé. Százszorosán nehéz a feladat, amikor a magunk háborúját vívjuk, amikor a mi tűzhelyünk nyugalmáért harcolnak a katonáink. Hisszük, hogy minden újságolvasó megtanulta már és tudja, hogy a hírszolgálat pontossága és gyorsasága előtt más, nagy érdekekre kel! tekintettel lennünk, mert amikor a hadseregünk harcol és vérzik mindnyájunkért, mi fáradunk és nélkülözünk velük együtt, de a nagy cél érdekében a mi munkánk is beilleszkedik a haditervbe és a katonai szempontokhoz simul. Az Est munkatársai, a kik a magyar irodalom és újságírás legelőkelőbb képviselői, ott vannak minden harctéren, s a táborokból küldik lelkiismeretes, hü tudósításaikat és ismertető, színes cikkeiket, úgy, ahogyan ők maguk tapasztalják. S boldogan látjuk, hogy nemcsak itthoni közönségünk, hanem a velünk szövetséges és barátságos viszonyban lévő külföld sajtója is a legnagyobb elismeréssel sorozza Az Estet a világ első hírlapjai közé. Hogy pedig még szorosabb legyen a kapcsolat Az Est és a hadsereg között, a háború kitörése óta ezerszámra küldi ennek az újságnak a kiadója Az Estet a tábori postákon és a kórházakba, s örömmel gondolunk arra, hogy a hónapok óta messzi harcoló, vagy idegen kórházakban gyógyuló katonáink naponta hallhatják a mi szavunkat, a hazai hangot. Az Est kiadóhivatalában Budapesten, V1L, Erzsébet-körut 20. szám alatt van. CSARNOK. Karácsonyi könyörgés. Karácsony estéjén a nemzetek szivét Szeretet lengte át szelíd hattyuszárnyon Máskor a világon. Karácsony estéjén elmúlt esztendőkben Öröm-ének zendűlt csillagos ég alatt S áhitatos szavak. Karácsony estéjén müveit népek között Béke uralkodott dicső fényességbea A tavalyi évben. Karácsony estéjén, nem is hajdanában, Szegénynél-gazdagnál áldás volt a földön És egyforma öröm. Karácsony estéjén mindezekből máma Semmi a világon. — Irgalmas Isten, Add meg, amink nincsen! Károlyi Tóth Lajos. Egy katona naplójából. — Az Északkeleti Újság eredeti tárcája. — Hál’ Istennek elhagytuk az országutat, ami most nem is országút, hanem Tisza útja. Valahol lenn megrekedt a viz s azért kellett most nekünk fél térdig érő pocsolyában gázolni már egy fél napja. A század jó kedvvel kaptat fel a füves domb oldalon; még a Muszka, a század kutyája is örül, hogy megszabadult a kényszerű fürdőtől, prüszkölve ugrál hol a sor elején, hol hátul. Parancs jön: — a köpenyeget levetni s felkötni a torníszterre. Meleg lesz! Tudjuk, hogy ilyenkor közel vagyunk az ellenséghez, de már tüzpróbált legények vagyunk, a hir meg se dobogtatja a szivünket. A baka olyan tempósan, kényelmesen gyűri, térdeli a jó öreg csukaszürkét, mintha parádéra készülne. Csak úgy fél füllel figyel, hogy a parancsőr tiszt, meg a hadnagy ur mit is tárgyalhatnak s adják csendesen hátra : ágyút támadunk ! Egy kis izgatottságot kelt a hir; nem csuda, volt már dolgunk gyalogossal, kozákkal, a muszka ágyút még csak a szaváról, meg a magjáról ismerjük. No de ez is elcsendesedik, előkerül a kurta szárú pipa, meg egy-egy darab mard, amivel eltölti az időt a baka menet közben. A Muszkának is vetnek egy-egy darabot a jó száraz komiszból; jó kutya, megérdemli. A domb tetején túl kezdődik az erdő, annak a széliből már látni az ellenséges íüzér- ! ségeí, nincs messzebb, mint 1800 lépés, amint | hamarosan megbecsüíődik. Köztünk még van I egv domb, olyanforma, mintha egy óriás sírja lenne, az meg épen alkalmatos hely, nem több 500 lépésnél az orosztól. Észrevették 1 Az ellenség nem sok időt hagy a fontolgatásra: egy villanás, mintha egy óriás gyufa lobbanna el oda lenn, no most pukkan! Rosszul céloztak, a srapnel! tördeli fejünk felett a gályát, de kárt nem tett. A bakaság vezényszó nélkül fejlődik ki rajvonalba, csak á rajvonal szava hallatszik: irányzók 1800. A kis kastos kutya meg a raj háta megett csahol, ide-oda ugrálva felborzolt szőrrel, haragosan, csak mikor megszólal a puska, csúszik vonitva a földi gondviselője, infanterist Illés lóba közé. Keményen dolgozik az ágyú. Két három lövés még elmegy előttünk meg a fejünk felett, azután be van lőve, még véletlenül sem téveszt. Hol itt, hol ott ejti el egy-egy magyar fiú a puskát, de azért a többi lő szünet nélkül. Olyan az egész, mint a nyári zápor, meg-meg csendesedik, csak itt-ott hallatszik egy-egy roppanás, I azután nekibolondul, mikor megdördül az ég s csapkod szakadatlanul. Előre ! Mintha egy nagy felhöfoszlány szaladna ki az erdőből, fel a góliát sírjára. Feküdj! Irányzók 500. Újra megkezdődik a tánc. Nem szól senki, pedig ott fekszünk az ágyuk torkában. Tisztán látjuk a tüzéreket, amint az ágyú körül dolgoznak, mintha csak apró mozgó ólomkatonák lennének. Most már érezzük, tudjuk, hogy a mienk a győzelem. Majd itt, majd ott, esik el két- három tüzér s ők csak most fedezték fel a mi uj lőállásunkat. Hozzák a lovakat! kurjantja el magát egy jó szemű baka. A puskaiopogás mind hevesebb lesz, már nem zápor hanem felhőszakadás. Odalen egymásrarogyik a ló, maga alá rántja a tüzért, már nem is akarják elhuzatni az ágyukat, menekül, aki még él. A baka már nem is lő, hadd fusson szegény, csak számlálja csendesen.: egy, kettő, három, négy . . . nincs több ! Az ágyupark olyan, mint egy temető. A csata óriásai, úgy meredeznek, mintha egy-egy fejfa lenne. A percnyi csendet felhasználja egy század kozák, hirtelen előtör, befog az ágyuk elé s hajrá ló és ember hullákon keresztül. A baka felordit a meglepetéstől, itt-ott eldurran egy-két lövés, de mit most a puska. Csattan a bajonett a cső végén s nem törődve vezényszóval, fegyelemmel, egymást előzve rohan az egész század a kozák után, olyan mint a nádi farkas, kitől furfangosan elcsípte egy másik ragadozó a prédái. Hiába ! A muszka nem váija meg a négyszemközti tárgyalást, pedig a szétszóródott gyalogságot könnyen legázolhatná. Bosszankodva szalingózunk vissza. Sorakozó. A századparancsnok ellép az arcvonal előtt. Láthatólag bosszantja, hogy az ágyukkal meglépett a kozák. Azt nem is tekinti, hogy a tüzérség tönkre ment. Mi az neki, ő az ágyukat is akarta. Az őrmester jelenti: 18 súlyos, 119 köny- nyebb sebesült, egy halott! A hadnagyunk szeme mintha könnyezne, kezében reszket a meztelen kard, majd lassan meghajlik a föld felé . . . Tiszteleg! Az erdő szélen pedig a freiter Kiss mellett, feltartott orral vonií a Muszka keservesen, mintha sirna. Nagykároly. (S. I.) HIRDETÉSEK TSܧ jutányos áron felvétetnek.
