Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1914-12-05 / 50. szám

VI. évfolyam. Nagykároly, 1914. december 5. északkeleti irs f. ,iL^l. f 7 NAGYKÁROLY ES ERMELL POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre .. .............................. 8 korona­Fé lévre .. .. 4 „ Negyedévre, .. .. .. .. .. 2 „ Tanítóknál; egész évre .. ... .. ..5 Főszerkesztő: DR VETZÁK EDE. Feielős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. = MEGJELENIK MINDEK SZOMBATON. = Szerkesztőség és- kiadóhivatal : NAGYKÁROLY, SZÉCHENY'-UTCZA 20. ,ZÁA1. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) 1 1Hirdetések ugyanott vétetnek Vei. - ^ Nvilttér sora 6 ; fillér. Választások. Olyan kicsmyesqek, olyan raásod- rangunak tetszik most nekünk ez az ésemény, mely máskor már hetekkel előbb élénk — az izgatottságig fokozott — érdeklődést okozott a polgárság ösz- szes rétegeiben. Elolvassuk s hallgata­gon tudomásul , vesszük azt a hirdet­ményt, amely közhírré teszi, hogy a városi képvisélőtestület tagjainak decem­ber 10-én lesz a választása, 20-án pe­dig tisztnjitás. Ezeket a rpi; szükeb-b körit, polgári életünkre, vonatkozó ese­ményeket ' majd egészen kiszorította ér­deklődésünkből a most folyó hatalmas történelmi küzdelem. Hol van most a választó polgárság? Legnagyobb része a harctéren, s akik itthon vagyunk, lélekzet visszafojtva figyeljük a nemzetek párbaját s feszült idegekkel kutatva a harctéri hírek között szinte nem is érünk rá saját ügyeinkkel foglalkozni. Pedig az idei választások kérdésé igen fontos; hogy kit küldjünk el sor­sunk és közös érdekeink intézése s vé­dekezésére, most százszorosán életbe­vágó! Mert nagy feladatok várnak a békekötés után azokra, kiket a közbiza­lom a polgárság élére ál lit. Csendes és munkás polgári életünket lerombolta a háború s ha majd a diadalmas leszá­molás után országszerte megindul annak újjáépítése a teemiőkn-k ezerszálu tö­megét veti a hatóságokra, amik nemcsak óriási munkásságot és munkabíró képes­séget, hanem nagy előrelátást, erős so- ciális érzéket és a dolgok mélyére látó gondolkozást követeinek. A háború lezajlása után megkezdő­dik a közigazgatás nagy küzdelme a polgári jólétért. Ez a választás, kényszerit bennün­ket a jövőbelátásra s az ott bekövetkező eshetőségek latolgatására. nek költsége ne nehezítse m g a város uj gazdasági életet kezdő többi lakosai­nak létét magas közköltséggel. Miiyen éles látás, élénk üzleti és szociális érzékének kell lennie a köztisztvi­selőnek, hogy felfedezze s ha nincsennek kiforszirozza a száz és száz visszatérő munkás részére a kenyeret és jóllétet adó munkaalmat s rámutasson arra, hogy a háború szerzetté gazdasági, ipari és kereskede.ini előnyök hol, hogy és mi- kép használhatók ki legjobban? Nagy a mostani-választásoknál az itthon marad­Lássyk csak: Amikor a mozgósítási hirdetményt kifüggesztették -Nagy János, Kiss Péter, Papp József meg százan és ezeren sze­gény, két. kezük munkájából élő nincs­telen emberek vonultak be városnnkból. Hány fog azok közül nyomorékam egé­szen vagy részben munkaképtelenül vísz- szatérni s hinv nem tér vissza, kereső nélkül hagyván csaradjaí. Mélyen érző meleg emberi szív, a találékonyság egész tárháza s tapintóit kell a köztisztviselőnek, hogy a félkar­ral maradt Nagy Péterek, kik koldulni nem akarnak, olyan munkaalkalmat kap­janak mit teljesíteni bírnak, a Kiss Já­nosok özvegyei ne szoruljanak a közsé­gek fillérjeire s hogyha sokan lesznek olyanok, kiket annak a köznek kel! el­tartani, aminek védelmében elhullottak férjeik, atyáik, fiaik és testvéreik. Ezek­tök polgári felelőssége, mert a most or­szágszerte folyó tis tujitás a jövő — a majd győzelmesen befejezett háború utáni — nagy elrendezkedések és megú­julás számlájára megy. Bízunk benne, hogy városunk polgársága is megértve és mérlegelve a kérdés fontosságát el­tekintve mindentől — érdem és ráter­mettség- szem előtt tartársávai ejti meg a választásokat. Bízunk abban, hogy az újonnan megalakult képviselőtestületi és tisztikar megfelel és jó! felel meg annak az uj munkakörnek amit talán a közel jövő elhoz. HIRDETÉSEK ~mm jutányos árou felvétetnek. Vér ősön. Vén Európa hires kultúrája Titkon kanócot dobott a világra, Melytől a nyíltan hirdetett béke Fehér galambként felszállt az égbe. Elsőknek tartott nagyművelt nemzetek Orgyilkos fajzat támaszai lettek . . . Zordon képével mostan ahova suit! Golyózáporos uszállyal a halál, S merre nyomában harangszó helyett Ágyuk érctorka zeng bus éneket: Mint kasza előtt az érett kalászok Az emberekből hullik, pusztul ám sok. Igaz ügyünkért hősin elesettek Ömlő véréből virágok kikelnek S hálánkból fonott emlékkoszorunk’ Ivadék őrzi, ha mi elmúlunk. — Irgalmas Isten!! Könyörülj meg rajtunk, Küldd vissza nekünk hótiszta galambunk’! Károlyi Tóth Lajos. k tolvaj. Irta: lóra István. A harmincesztendős földeken árendásko- dott fia-Gombkötő Gábor s emberséges igye­kezete után úgy megáldotta Isten, hogy hat lánc örökje is van már Szelevény-szelben, kire ráépitkezzen, ha a harminc esztendő letelik. Igazéletti, becsületes embernek ös.meri mindenki, akinek a vaíóságocskájában nincs egy garasára hamis szerzet, — holott a többi minden nem­zetisége : apja, bátyjai, még a lánytestvérének az ura is lopós, ragadóskezü faj. Vén, hetyen- esztendös apja most is a szegedi tömlöcöt lakja, melyben összevissza alkalmasint többet időzött, mint azon kívül. És szegényfeje Gábor előre fél már az apja kiszabadulásától, ki is okvetetlén idejön, hozzá, — s hacsak az Isten csodát nem tesz, — az még a tetemét bírja: lop megint. Úgy teremtődött, fogantatódott . . . Éjszaka j"tt meg. Oly csenddel vette be magái az udvarra, hogy se a négy,-messze tá­jon hires hamis kutya, se az istálló-ajtóban félszemmel alu ó béreslégény észre nem vette. A gazda is csak arra könyökölt föl a tornác szunyoghálós ágyáról, mikor az öreg megillette a vállát: — Gábor, Gáborom! Én.vagyok. — Édes apó! — Az. Én. Hazajöttem. A kutyák csak akkor kezdtek el szükölni, vonítani szégyeiletükben. Áz asszony is fölérzett a beszédre, vilá­got gyújtott s belátta az embereket a házba. Leírni való szép öreg ember volt a vén tolvaj. Egyenes, mint a gyertya. Valiig érő, bodor fehér haja közül csakúgy égtek ki fekete tiszta, kárbunkulus-szemei; képe piros volt és barna, mintha csak a cserény mellül jött volna be a napiul, szabad széliül, látónak. Se a töm­lőéi hat esztendő, se a hetedfélórás éhen-szom- jan való gyaloglás nem látszott meg rajta. És a tekintete, a nézése olyan tisztelni való be­'TO- • RDBLETZKT HALMI $ Ajánlja Iegdusabban felhalmozott áruraktanát mindenféle vászon, kész fehérnemüekben, gzineg fehér damast asztalterítőkben. $ női- és oridivat-árnháza < Nagykároly, Deák-tér 18.$

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents