Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-11-14 / 47. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 47-ik szám. A börital és husfogyasztási adót a kir. kincstár legalább is 39 ezer koronáért hajlandó a városnak bérbeadni. Ha a szerződés igy létre nem jönne, a kincstár egyszerűen ráutalhatja a városra, amikor nem kapná meg a kezelési költséget sem, ezért a képviselőtestület felhatalmazza a polgármestert a szerződés megkötésére, azzal a megtoldással, hogy szept. 15-re a felmondás jogot magának megtartja. Tárgyaltatott a hadvezetőség által az 1912. évi LXVI11. t.-c. 25. §-a alapján a városra utalandó 5—690 ágyas szükség kórház ügye. Mindenekelőtt megállapittatott, hogy a honvéd- laktanyában, hova a szükségkórház lenne elhelyezendő, 300-nál több beteg el nem fér. Ezért polgármester utján a főispán felkéretik, hogy tegyen -lépéseket aziránt, hogy 300-nál több beteg városunkra ne utaltassák. Minthogy a városon működő 5 orvos közül csak dr. Sternberg Géza és dr. Bluni József működhetnék a sebesültek körül, felkéretik a honvédelmi minisztérium, hogy még legalább 3 segédorvost küldjön ki. A beállítható ágyak közül a Vörös Kereszt-egylet helyi fiókja eddig már 180 ágyat önként felszerelt, a többi ágyak felszerelését is a Vörös Keresztegvlet fogja teljesíteni a város és vidék közönsége adakozásaiból. Ápolókat szintén ő ad A kincstár katonánként és naponként 1 K 77 fillérnyi összeget térit meg a városnak a kórházi teljes ellátásért. Hogy minél gazdaságosabb legyen ez az ellátás, szükséges nagyobb mennyiségű élelmiszer készletet felhalmozni és •ezek beszerzésére, gondozására és az egész kórház ügyeinek vezetésére egy kilenctagú bizottságot szervezni. Ennek hivatalból tagjai : polgármester, főjegyző, főszámvevő, mérnök és városgazda. Választott tagjai pedig: Csilléry Dávid, Pénzéi Mihály, Kun István és Papp István. A képviselőtestület felhatalmazza a polgármestert annak a kérésére,hogy ne városi kezelésre utalt kórházat, hanem hivatalos, katonai kórházat állítson itt fel a hadvezetőség, amikor lehető volna egy sokkal nagyobb kórház felállítása is.. A képviselőtestület elfogadta a jog-, pénzügyi és gazdasági bizottság, valamint a városi tanács által javasolt 1915. évi házipénztári és közmunkára vonatkozó költségvetést, melyből kitűnik, hogy a fedezetlen hiány 224.886 K 10 fillér, amely összeg 112 %-os pótadóból lesz fedezhető. Elfogadtatott a villamos műre vonatkozó szabályrendelet olyan m dositása, hogy az áram ára kilowattonként 6 fillérről 7-re emeltessék, amit a nyersolaj árának kétszeresére felszökött ára tesz elkerülhetetlenné. Merts László indítványára a képviselőtestület megbízza a felügyelő bizottságot, hogy állapítsa meg, hogy mily mennyiségű áramot használhatnak azok a városi tisztviselők, kik díjtalanul használják az áramot, hogy a többletet ok is fizessék meg. Csaba Adorján főispán átirata értelmében az átutazó katonák részére építendő váró-barakk ügye úgy oldatott meg, hogy a honvédlaktanyának egy része rendeztetetí be 50 személyre, hol az átutazó katonák megháihatnak. Megállapittatott a legtöbb adót fizetők névjegyzéke. (Múltkori számunkban már hoztuk.) Kisebb ügyek elintézése után még a hadbavonult városi alkalmazottak fizetésére nézve határozott a képviselőtestület. Régebben olyan határozatot hozott a képviselőtestület, hogy csak az állami segély levonása után maradt összeg fizettessék ki a járandóságból. Minthogy azonban rendes fizetéssel biró városi alkalmazottak állami segélypénzt nem kapnak, a teljes fizetés kiutalását rendelte a képviselő- testület. A pénzügyminiszter a hadiszükségletek fedezésére szükséges összegek beszerzése czél- jából legközelebb kölcsönt fog kibocsátani. 6%-kal kamatozó adómentes járadékkölcsön kibocsátása van tervbe véve még pedig nyilvános aláírás utján kizárólag a magyar szent korona országai és Bosznia és Herczegovina területén. A pénzügyminiszter tehát közvetlenül fordul a közönséghez, a mint ez a Német birodalomban is történt és a kölcsönkibocsátás összege a nyilvános aláírás eredménye alapján fog megáilapittatni. Az aláirás előreláthatólag egy hét leforgása után veszi kezdetét és mint aláírási helyek az összes állampénztárak és adóhivatalok, a postatakarékpénztár és közvetítő helyei s az összes számottevő hazai pénzintézetek fognak szerepelni. A terv szerint az aláírási ár minden 100 korona névértékért 97 K 80 f. lesz, a mely az aláirás alkalmával azonnal befizetendő. A kötvények első szelvénye már 1915. évi május elsején kerül beváltásra, a folyó évi november 1 -töl az aláirási napig járó folyó kamatokat azonban az aláírónak nem kell megtérítenie, úgy hogy, ha az aláirás például november 23-án történik, ez az aláírónak 100 koronánként 38 fillér megtakarítást jelent, vagyis a tényleges kibocsátási árfolyam 97 K 12 f. a mi 648°/o-os kamatozásnak felel meg. Az aláirt kötvények árának ki izetésére azonban 100 K-t meghaladó jegyzéseknél kedvezményes fizetési módozat lesz igénybe vehető olyképpen, hogy az aláíráskor csak az aláirt névérték 10°/o-a lesz biztosítékképpen leteendő, még pedig készpénzben vagy megfelelő értékpapírokban s a jegyzett összeg ezt követelöleg lesz befizetendő olyképpen, hogy 40ü;'o az aláirási felhívás közzétételétől számított 1 hónap alatt, a további 60% pedig .két egyenlő, részletben egy további hónapon belül lesz befizetendő. A biztosíték a gyors, szenvedés nélkül való halál éppen idejében érte őt a sok és bonyolult dolga, anyagilag szinte reménytelen helyzete előtt. Aztán meg a gyilkost előbb-utóbb úgyis fölfedezik. — Miért? — kérdem érdeklődve. — Mert angol ur sohase vehet magához tőrt anélkül, hogy • ezzel feltűnést ne okozna. Ezt a bíróság ki fogja deríteni. Oh uram, v°n- nak esetek, mikor valaki egy egész életen át készül egy másik ember megölésére, s azt meg is teszi tudatosan, nyugodtan szinte művészettel, úgy hogy az a másik leszenvedi általa összes bűneit. De ez nem gyilkolás, ez csak jogos igazságszolgáltatás, És itt aztán nincsen helye az ugynevezet gyilkos elitéltetésének. — Nem értem — mondom neki. — Hát jó. Az életből állítok eléje egy példát, ha éppen érdekli. — Föltétlenül érdekli. — Egyik ezredben — a neve legyen mellékes — könnyelmű, kicsapongó életet éltek a tisztek. Se fegyelmet, se kötelességtudást nem ismertek. Csupán egy kivétel volt közöttük, egy idősebb tiszt, aki időnként ki is kelt ellenük, de szemtől-szembe. Gondolni való, nem is szerették emiatt. Természetes, az ezred dolgai csakhamar kitudódtak és szigorú vizsgálat indult meg a tisztek ellen. A fegyelem vasszigorát valameny- nyinek keltett éreznie, kivéve az előbb említett tisztet, akit nevezzünk Charlesnek, s akit teljes elismeréssel illettek. Szerencsétlenségünkre, még mielőtt befejeződött volna a vizsgálat, kivezényelték az ezredet. Kudarcot vallottak már az első alkalommal . . . Volt közöttük egy fiatal tiszt, egy vak- merü fickó, Charles engesztelhetetlen ellensége, aki azt a hamis följelentést tette, hogy a kudarc Charles gyávasága miatt következett be. Az ezredes tudta, hogy hazugság minden szó, de a tábornok elhitte a vádat, s Charlesnek be kellett adnia lemondó kérvényét. Nos hát, ha ez az ártatlan gyávánák bélyegzett, egész éleiére tönkretett ember megölné ezt a fiatal tiszteit, az nem volna gyilkosság, az jogos és helyénvaló cselekedet volna. Mig igy beszélt, ismét föltűnt nekem az ő önmagának ellentmondó fénye. A szava nyugodt volt, de a nagy, erős kezein, mint a kötél, feszültek meg az erek és szemében sötét tűz lobogott. Szelíden mondottam neki, hogy talán meg nincsen teljesen igaza, mert hiszen, ha meg is ölné Charles a vádaló tisztet, még azzal nem döntötte meg a gyávaság vádját. Mosolygott: — Uram, Charlesnek volt elég alkalma bebizonyítani bátorságát, Birtokosa két rendjelnek, a Royal Humane Society arany és ezüstkeresztjének, s most kapta meg az Álbert-érmet is . . . De én csak beszélek, beszélek, s nem adhatok önnek alkalmat élvezetes ellentmondásaira, mert ime, itt az állomásom. — Szívesen tartanék önnel, — feleltem — de egy állomásnál tovább kell mennem, még nem ismerem azt a tájat, azt óhajtom bebarangolni. — Turista? — Igen. — Bravó, akkor még találkozhatunk, én is járok még arra. Oh, köszönöm. Az utolsó két szó annak a kis szolgálatomnak szólt, hogy bőröndjét utána adtam, miután a megálló vonatról leszállít. Feltűnt a bőröndjén e három betű: C. A. M. És később, mikor magamra maradva, kezembe vettem megint az újságot, egy kis cikk keretében olvasom, hogy Charles Andrew Maurice, a bátor kutató, az Albert Medált kapta. Ugyanott meg említik, hogy az illető már tulajdonosa a Royal Humane Society arany- és ezüst-érdemkereszt- jének is. Kétségtelen lett előttem, hogy a saját történetét mondta el, s mig visszaidéztem tűzben égő szemeit, összeszoruló öklét: aggódni kezdtem a fiatal tiszt életéért, akit Charles annyira gyűlöl. A következő nap derült, napsugaras volt. Korán keltem, hogy teljesen zavartalanul élvezhessem a természet szépségeit. A meredek sziklákból alkotott Mac Donald őrtorony felé tartottam. A .sziklatorony körül észak felé feneketlen örvények zárják el az utat, s a félelmes örvényekig csupa száraz, zörgő avar a hegylejtő. Minden lépésemmel óriási port vertem fel, s mikor a meredek széléig — a kilátást nyújtó pihenőig — elértem, nagyboszusan láttam, hogy ha jobbra tartok és nem balra, igen kellemes utón érhettem volna ugyanoda. Ami még ennél is jobban bántott, láttam, hogy nem vagyok magam. Egy férfi és egy nő van már ott, akiket láthatólag kellemetlenül érintett jelenlétem. Miután nem akartam zavarni őket, a mocsár felé vonultam, ahol egy hang szólalt meg mögöttem : — Nem megmondtam, hogy megtalálják Murchison gyilkosát? Lássa, igazam lett! — Hátranéztem, Charles Maurice barátom feküdt a fűben. — Az Isten szerelmére, hogy került ide ? — Szándékosan, mert terveim vannak. Majd megmagyarázom. Az a Charles, akiről beszéltem: én vagyok. Amióta kidobtak, csak a boszumnak élek. Megtudtam, hogy az a tiszttársam megnősült és Skóciának ebbe a részébe hozta nászúira a fiatal feleségét. Nos, hát rájuk lesek. Megdöbbenve néztem rá. Azt hittem, meg- tébolyodott. de ő a legnyugodtabb hangon folytatta:
